Reformátusok Lapja, 1997 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1997-03-16 / 11. szám
2 Elgondolkodott Jézus mielőtt megszólalt volna, amikor az írástudók és farizeusok odavezették elé a házasságtörő asszonyt. Persze, nem úgy, ahogy mi tesszük, ha valami megoldhatatlannak látszó nagy probléma elé kerülünk, s tanácstalanságunkban rajzolni kezdünk a porban, vagy más egyéb zavarunkat leplező tevékenységbe kezdünk, hogy teljen az idő, s közben kigondoljuk a megoldást. A farizeusok ugyanis éppen azt kérik ítélethirdetésre, akinek egészen és egyedül van lehetősége és joga ítélkezni, s a legkevésbé van szüksége gondolkodási időre. A szituáció éles, hiszen a vádlott Mózes törvényei szerint bűnös. Jézus pedig tanításával kerülhet ellentmondásba. A bűnt nem lehet kicsinyíteni. A megbocsátásnak is van határa. Vagyis minden adott, hogy gyors ítélet szülessen. Legalábbis, ha úgy születne a döntés, ahogy mi tesszük - az éremnek mindig csak az egyik oldalát nézve. Önigazultan és szeretetlenül. A gyors emberi ítélkezés mindig egyoldalú, sokszor körültekintés nélküli. Még akkor is, ha mégoly aprólékosan keresgetjük is a vonatkozó paragrafusokat. Hiszen így vagy úgy, az ítélet már úgyis megszületett bennünk. A kegyelem esélyét nem, csak a „méltányos” büntetést latolgatjuk. Hiszen törvény van rá... Hiszen a bűnös büntetést érdemel...S akit éppen rajtakaptak, rajtakaptunk, az bűnhődjön. Ilyen az emberi igazságszolgáltatás. Ha éppen az igazsághoz van is sokszor a legkevesebb köze. A „halogató várakozás gesztusával” nem Jézus akar magának időt nyerni; sokkal inkább a vádlóknak akar időt adni, hogy magukba nézve, tisztába jöjjenek önmagukkal. Ahogy talán nekünk magunknak is időt kellene adnunk. S akkor nemcsak a kérlelhetetlen törvénnyel, de a kérlelhetetlen ténnyel is szembenézhetnénk, hogy t.i. mindnyájan elpártoltunk Istentől, mindannyian izgalomra szorulók vagyunk, s senki sem játszhatja a bírót a másik felett, ha a pillanat történetesen fel is kínálja rá a lehetőséget. De az éremnek két oldala van! Jézus jóváhagyja a Mózes törvénye szerinti büntetést - egy feltétellel. S ezzel hatásosan visszafordítja a vádat a vádlókra. Egyszerre kiderült, hogy hazug és álságos volt egész igazságot követelő életük. Mentségükre legyen mondva: a farizeusok és írástudók észreveszik, hogy saját kelepcéjükbe kerültek. Jézus ezért ad időt, hagyja, hogy távozzanak a tanulsággal. Ez az, amire a csak büntetni tudó törvény nem, csak a megbocsátani is kész szeretet tesz találékonnyá. Mi nem hagyjuk szó nélkül, ha a törvény szerint igazunk van. Szívesen élünk félnénk (kapott vagy éppen szerzett) jogosítványainkkal, ha azok talán nem is adnak módot a másik feletti ítélkezésre. Reflex-szerűen utánanyúlnánk a „bűnösnek” - attól függetlenül, hogy meggondolnánk előbb, hova vezet ez a „következetesség”, vezet-e egyáltalán valahova?! Jézus megtérésre és újrakezdésre hív és ad lehetőséget és ajándékképpen adja mind a kettőt: vádlónak és vádlottnak. Mert e szerepek oly könnyen felcserélődnek és felcserélhetők, s a határ oly kevéssé éles. Csak Jézusra figyelve tudjuk meg igazán, hogy melyik oldalon is állunk valójában. Gondolkozzunk el ezen - mielőtt ítéletet hozunk! Tóth Lajos Reformátusok lapja 1997. március 16. AZ IGE fán MELLETT gIb!e]e]e]e]e]e]e]e]e]e]e]e]Se]e]3S3í]e1e]e]e]e1öIe]e]e]e]e]e]e]e]e]33eIe]e]é]é]e]e]e]e]e]e]e1e1e]e]e]S MÁRCIUS 23. VIRÁGVASÁRNAP „...megjött Júdás... és kardokkal, botokkal felszerelt nagy sokaság jött vele a főpapoktól...” (Máté 26:47-56). Ez a sokaság egészen más, mint a „virágvasárnapi” sokaság. Ezeknek kezében nem pálmaágak vannak, hanem kardok és botok. Urunk diadalmas jeruzsálemi bevonulásakor már látta ezt a sokaságot is. De mindkét tömegnek meg van a maga üdvtörténeti jelentősége. Először el kellett kiáltani Zakariás jövendölését arról, hogy Jeruzsálem Királya jön, alázatosan, teherhordó szamár hátán ülve. Erről a Királyról a mai napon is vallást kell tennünk, mint a mi Királyunkról. De oda, ahol „királyi zászlók lobognak, s fénylik titka keresztfának”, oda ez a Júdás által vezetett nagy sokaság juttatja el. Ennek is meg kellett történnie, hogy beteljesedjék: „sebeivel gyógyultunk meg”. Dicsőség neki! Eszter 2. 330. Dicséret. MÁRCIUS 24. HÉTFŐ „Sőt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin” (Máté 26:57-75). Megmosolyogtató és vérlázítóan felháborító tanúskodások, vádak, kérdések záporoznak és Jézus hallgat. Nem nyitja meg száját, nem védekezik, nem cáfol. Hallgat, mint a juh az őt nyíró gazda előtt. Egyszerre azonban Kajafás főpap a Mindenhatóra kényszerítve szinte messiási hitvallást követel tőle. Most fordul meg minden. S Jézus ezen a ponton nem hallgat, hanem megszólal. Igen, ő az Emberfiás, akiről a Dániel könyve 7. része azt mondja, hogy a világ ítélőbírája lesz. Ezzel felragyog az igazság. De Jézus emberi sorsa megpecsételődött. Istent káromolta, meg kell halnia. Mi pedig dicsérjük őt, elfogadjuk az örök üdvöt, amit szerzett és benne élünk. Eszter 3. 332. Dicséret. MÁRCIUS 25. KEDD „Mit törődünk vele? A te dolgod!” (Máté 27:1- 14). Bár még jóváhagyásra várt, de megszületett az ítélet: Jézust halálra adják. Júdás, az áruló megdöbben. Ő ezt nem akarta, megbánja tettét és megbízóihoz szalad azzal a botor „hittel”, hogy elengedik Jézust és ezzel minden rendbejön. A megvetés, a közöny szavai pörölyként zuhannak vissza rá: „Mit törődünk vele? A te dolgod.” Az Édenkerti eleséstől kezdve, mindig ez volt a válasz a kísértésben elbukottnak és bárki szája által kiáltotta oda a gonosz, mindig ő mondja: a te dolgod! S ha amit elrontottam, vétkeztem, az csak az én dolgom, akkor nincs mentség. Júdás előbb meghal, mint Jézus. Péter hitben megtalálja a menekülést, Jézus tekintetében bocsánatot lát. Júdás nem a főpaphoz megy, hanem a főpapokhoz. Legyen intő példa a „veszedelem fia”. Eszter 4: 333. Dicséret. MÁRCIUS 26. SZERDA „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta” (Máté 27:15-26). A legjobb magyar Máté evangéliuma írásmagyarázat különös fénybe állítja Pilátus feleségének ezt az üzenetét. Mélyen megragadott, ezért továbbadom. Lezáródott Júdás szomorú sorsa. Lezáródóban van Pilátus szomorúan gyenge erőfeszítése Jézus megmentésére. Árulója és igazságtalan bírái képében a vádlottak padjára kerülnek zsidók és pogányok egyaránt! „A pogányokra vetődő fénysugár most egy pillanatra Pilátus feleségének alakján nyugszik meg. Ő mennyei sugallatra hallgatva nevezi Jézust igaz embernek, és így előfutárává lesz a kereszt alatt bizonyságot tevő centuriónak.” (Dr. Varga Zs.) A mi előfutárunk is, hiszen mi is a „pogányokból” érkeztünk a kereszt alá. Folytassuk mi is a vallástételt. Eszter 5. 334. Dicséret. MÁRCIUS 27. CSÜTÖRTÖK „Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne. Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja...” (Máté 27:27-44). Amit ellenségei ott és akkor a szemeikkel láthattak, az valóban alátámasztotta minden gúnyolódásukat. Isten Fiának mondta magát Jézus és Isten nem állt mellé, gonosz kezeiket nem törte össze és hagyta megfeszíteni. Bízott Istenben és magára maradt. Izráel királya elvérzik a kereszten és nem száll le onnan, hogy keményen megbüntesse elleneit. Pedig tényleg tett csodákat és úgy látszott, hogy hatalma van. Tartottak is tőle. És íme. Minket azonban a bizonyságoknak jellege vesz már körül, s ha mi nem tudjuk a húsvéti diadal fényében nézni a mai Igét, akkor nagy baj van. Mi tudjuk, hogy Isten Fia és azért nem szállt le a keresztről, mert halála a mi üdvünk. Eszter 6. 335. Dicséret. MÁRCIUS 28. NAGYPÉNTEK „Én Istenem, és Istenem, miért hagytál el engemet” (Máté 27:45-55). Népe zsoltárkincsének szavaival jajdul fel Jézus a szenvedés mélypontján. Ezen a ponton már nemcsak emberektől elhagyatottnak, hanem az Atyától elhagyottnak is érzi magát. A bűnt gyűlölő Isten előtt minden bűn az ő vállain volt, ezért az iszonyatos teherért „magányos”, most fizet mindenért és mindenkiért. Isten ezzel a teherrel nem vállalhatott közösséget. Mást és többet tett: elfogadta ezt az áldozatot. Megváltónk tudta ezt, ezért tudott ebben az iszonyatos pillanatban is az Atyához kiáltani. Itt látszik a harag súlya, amelytől Jézus Krisztus megszabadított. Amit ő a kereszten átélt, azt kellett volna nekünk örökké viselni, ha bocsánatot nem szerez és mi ezt a bocsánatot el nem fogadjuk. Ez a kereszt gyümölcse. Eszter 7. 341. Dicséret. MÁRCIUS 29. SZOMBAT „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok” (Máté 27:57-66). Jézus-ügy ismét Pilátus elé kerül. Már egy napja, hogy kiadta a testet az Arimátiából való Józsefnek és Jézus tisztes eltemetést nyert. A vallási és politikai vezetők most ott állnak előtte és őrséget kérnek a sír mellé, mert hirtelen „eszükbe jutott” Jézus többszöri kijelentése feltámadásáról. Nyugtalanok és intézkedést kérnek. Talán jobban hisznek, mint a tanítványok, akik egyáltalán nem reménykednek e szavak valóraválásában? Lehet, hogy a szívük mélyén ott él a félelem, hogy beteljesedhetnek. De valószínűbb, hogy attól tartanak, hogy a tanítványok ellopják és feltámadottnak „nyilvánítják” az elrejtett Jézust. Lázas tevékenységük közben Isten is készül a magasságban, a legnagyobbra, a feltámasztásra. Eszter 8. 344. Dicséret. Dr. Fekete Károly A jó szolgálatfeltételei Olvasandó: Filippi 3:18, II.Kor 5:14, Róma 1:10 Az alapul vett igék mindegyike „mert” szócskával kezdődik, mert valamit indokol bennük az apostol. Indokolja azt, hogy hogyan tudott ő mostoha körülmények között eredményes munkát végezni. S leszögezi, miket tart ő a szolgálat nélkülözhetetlen feltételeinek. Síró szem. Ez a kifejezés: „sírva is mondom”, nem frázis Pál tolla alatt. Csak egy kis magyarázat. Meg akar magyarázni a levelében egy elmosódott foltot, ahova írás közben könny hullott a szeméből s elmosta a betűket. Ez a szolgálati lelkűlét, a szolgálat lelke. Nem tud boldog lenni a maga belső kincsével, míg mások, anélkül szűkölködnek. Lehetetlen, hogy nekem legyen irgalmas Istenem, míg másoknak nincs, hogy nekem legyen üdvösségem, míg mások elkárhoznak... A síró szem nem tud önzően birtokolni, mert tudja, hogy az a maga számára is lelki halált jelent. Mit használ - mondja egyszer az Úr Jézus - az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelkében kárt vall? Az apostol most ezt megfordítja és azt kérdezi: És az mit használ, ha az ember úgy nyeri meg a saját lelkét, ha közben az egész világot elveszíti? A forró szív. „Mert a Krisztus szerelme szorongat minket.” Ha egy mozdonynál meg akarjuk állapítani azt, hogy mi az oka hatalmas teljesítményének, nem a grandiózitását, nem a kerekek átmérőjét, nem is csak a súlyát kell szemügyre vennünk, de ha felnyílik előttünk annak ajtaja, minden titkot megold a belőle kiáradó tűz perzselő forrósága. „Halott” az a mozdony, amelyben nem ég a tűz, de célhoz ér, amelyben lobog a láng. Pál apostol eredményes munkájának a titka: a forró szív, mely kigyúlt a Golgota keresztjén nyert kegyelem tüzétől. S mióta meggyulladt, az a boldogsága, hogy ég. Olthatatlan tűz, a felebarát iránti szeretet tüze égeti. A hívőkért és a még hitre nem jutottakért... A könyörgő lélek. Az imádság mindig aktivitás. Ha nem tudunk mást tenni, imádkozunk - ez nálunk az „utolsó” fok. Pálnál az első. Nála az imádság munka eszköz. Pál az egyháztörténelem legaktívabb embere, aki egymaga többet munkálkodott az Úr szőlőskertjében, mint a többi apostolok mindnyájan. (I. Korinthus 15:9). Mégis, mikor Rómába akar menni, nem utazási irodákat keres fel, nem jegyet vált, nem összeköttetéseket keres, hanem egyszerűen kopogtat az örökkévaló Isten ajtaján. Szeretnék Rómába menni, ott te rólad bizonyságot tenni, engedd ezt meg, és cselekedd meg, Uram! Három Ige, három indoklás, hogy miért volt Pál szolgálata olyan gyümölcsöző, s három ítélet, hogy sokszor miért olyan meddő és gyümölcstelen a miénk. Próbáljuk meg Pál síró szemével, forró szívével és könyörgő lelkével megkérdezzük: van-e jogunk felmentést kérni a naponkénti megszentelődés munkálása és gyakorlása alól. S lássuk meg, hogy nincs. Id. Tóth Ferenc ! IMÁDKOZZUNK! Áldott Isten, Atyánk a Jézus Krisztusban! Mély alázattal állunk meg felséged színe előtt, s magasztaljuk atyai irgalmadat, kegyelmedet, melyet megjelentettél számunkra szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által, akinek nevében trónod elé visszük könyörgésünket. Áldunk Atyánk, hogy minket, bűnös gyermekeidet részeseivé tettél a boldogító, megtartó igazságnak, hogy te szeretet vagy és határtalan szerelmedet abban mutattad meg számunkra, hogy elküldötted szent Fiadat e világra, hogy ha valaki hiszen őbenne, el ne vészen, hanem örök élete legyen. Alázattal ismerjük be előtted, hogy mi szent szerelmed ajándékaira méltatlanok vagyunk, de könyörgünk hozzád, Istenünk, hogy érdemtelen voltunkat bocsásd meg szent Fiad érdeméért, s részeltess minket is kegyelmed megtartó ígéretében: „Ne féljetek, én békességet adok ti néktek!” Áraszd ki Szentlelkedet, hogy lelked által megteljék szívünk békességgel, a benned való élet örömével. Áldd meg az igehirdetőt, Szentlelked mennyei füzével tisztítsd meg bűnös ajkát, hogy bátran, világosan, tisztán, rendületlenül hirdesse megtartó szerelmed tanácsát a gyülekezetben. Szenteld meg a hallgatók szívét, hogy fogadják be az Igét, s a te életet megszentelő tanácsod kormányzása alá adják szívünket, egész életüket, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. (Vásárhelyi János: Az Úr színe előtt. Kolozsvár, 1930.) A heti bibliai részhez A Nemzetek temploma A Gecsemáné kertben vagyunk (Máté 26:36-56), ahol Jézus gyötrődött és ahol elfogták. A helyre évszázadok során több templomot építettek, amiket az arabok, a perzsák és a törökök sorben elpusztítottak. A mai templom építésére Antonio Barluzzi olasz építész 1920-ban kapott megbízást. Ő az ásatások során megtalálta a 4. századi bizánci templom maradványait. A padlót gyönyörű mozaik díszítette. A főhajó apszisza előtt egy szabálytalan alakú szikla emelkedett ki 35 cm-re a padlóból. A hagyomány szerint nagycsütörtök éjjel ezen a sziklán imádkozott Jézus. Bartuzzi erre a bizánci templomra építette fel az új templomát, amelynek a „Nemzetek temploma” nevet adták, mivel az építését a világ minden részéből összegyűjtött adományok tették lehetővé. A kupolája 12 nemzet ajándéka Argentínától Olaszországig. A templom homlokzatán az imádkozó Jézust ábrázoló mozaik alatt a Zsidókhoz írt levél 5 7 verse olvasható - persze latinul: „Preces...” A homlokzatot még a nagy evangélista hatalmas szobra is díszíti. A főkapu felett a felírás: „Sustinate hic et vigilate mecum” - Maradjatok itt és virrasszatok velem!” A félhomályos templom az éjszakát idézi. A 10 monolit oszlop a kert olajfáira emlékeztet. A reflektor a főoltár előtti kb. 5 négyzetméteres két arasz magasságú ún.,Agónia-sziklát”, Jézus gyötrődésének a helyét emeli ki. A sziklát alacsony, aranyozott korlát veszi körül, hogy ezt a helyet senki lábbal ne tapossa. A kovácsolt vaskerítés töviskoszorúra emlékeztet, de három helyen madárkák is vannak rajta - Szent Ferenc barátai. A templom ugyanis a ferenceseké. A vasrácsot Ausztria adományozta. A központi apszisz mozaikja viszont Muzsinszki Nagy Endre alkotása és a magyar hívek ajándéka. Jobb oldalán a magyar címer is látható. A mozaik-képen a szikla stilizált oltárhoz hasonló, amelyen az Úr feláldozta magát. A 2. században élt egy Celcus nevű pogány filozófus, aki több vitairatban támadta a keresztyéneket. A mozaikon ábrázolt jelenetre, a gyötrődő Jézusra gondolva ezt írta: „Nagyon furcsa Isten az, aki kínjában nyög és panaszkodik, ahelyett, hogy csodával nyilvánítaná ki hatalmát az ellenségei felett”. Aztán elgondolódva hozzáteszi: „Úgy látszik, semmit sem értettem meg a keresztyénségből...” Igen, aki nem érti a Gecsemáné kertben történteket, az semmit sem értett meg a keresztyénségből. Érdemes megnézni a folytatást is: a bal oldali apsziszban Júdás árulását, a jobb oldaliban pedig Jézus elfogatását ábrázolta a művész. Dr. Bajusz Ferenc