Reformátusok Lapja, 2011 (55. évfolyam, 1-52. szám)
2011-01-02 / 1. szám
L_ Elmélkedés 2011. JANUÁR 2. ____________________________KARSAY ESZTER Az idők teljességének nevezi Pál apostol Jézus születésének idejét a galatákhoz írt levélben: „De amikor eljött az idők teljessége, Isten elküldte Fiát... ” (Gál 4,4) Amikor új évet kezdünk, érdemes az idő fogalmáról elmélkednünk. Gazdag dimenziókat fedezhetünk fel a Bibliában. Három, sőt inkább négy időmeghatározást találunk benne. Az első a tele-múló idő, a kronosz, amely a kronológia szóból ismerős nekünk. Az ókori népek úgy gondolták - a Prédikátor könyvében érzékeljük ezt -, hogy az idő ciklikus körforgásban halad. Nincs semmi új a nap alatt, ami volt, az viszszatér. A természet örök körforgását tapasztalva azt gondolták, hogy ahogyan a természet elhal és újjáéled, ugyanígy minden, ami volt, visszatér, csak kicsit más köntösben. A Prédikátor kiábrándultan, cinikusan, keserűen fölteszi azt a kérdést, amit sokszor mi is: „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” (Préd 1,9) A biblikus, üdvtörténeti időszemlélet szerint azonban az idő előrehalad. Volt kezdete és lesz vége, nem önmagába visszatérő ismétlődés. Halad az idő, és vannak benne kiemelkedő pontok. Egy nagy csúcspontja van, amit Pál apostol az idők teljességének nevez. Jézus Krisztus születése volt az idők teljessége. Nem véletlen, hogy attól számítja az emberiség a naptári időt is. Nagy választóvonal, amikor az Éten elküldte egyszülött Fiát, amikor Jézus belépett a történelembe, a tele-múló időbe. A harmadik időfogalom, amiről a Prédikátor is beszél, az alkalom. A múló időben vannak kiemelkedő események, lehetőségek. Az időnek egy-egy pontja alkalom, az angol fordítás szerint: szezon (season). A Prédikátor könyve harmadik fejezete ezt ismételgeti, hogy mindennek megvan a szezonja. Nyilvánvalóan az a bölcs és okos ember, aki felismeri és érti a konkrét alkalmakat, hogy mikor minek van itt az ideje. A negyedik, az aión világkorszakot jelent, sokszor úgy olvasható a magyar Bibliában, hogy a „világ”. Amíg világ a világ - az egész idő, amelyben élünk, a kezdettől a legvégéig -, az a világkorszak. Ez bonyolult fogalom, amit az „örökkön örökké” kifejezéssel is fordít a magyar, például a Miatyánk befejező szavaiban. Az örök fogalma így nincs benne a Bibliában, hiszen az nem az időhöz tartozik, hanem Istenhez, akinél nincs idő. Nekünk van csak idő, mi vagyunk ezzel elfoglalva, mérjük és érzékeljük, mert térben és időben élünk. De amikor meghalunk, kilépünk a térből és az időből - nemcsak az anyagból -, és egy másik dimenzióba kerülünk. Isten országában nincs idő. Nekünk néhány évtized adatik e testben, de a történelem folytatódik a földön. Jézus Krisztus születésével, kétezer évvel ezelőtt új világkorszakot vártak az emberek. Valaminek a végét és egy újnak a kezdetét. Amikor Jézus elkezdte a munkáját, tanítványai úgy gondolták, itt a messiási kor, a Messiás mindent helyreállít, átveszi az uralmat, az elveszett étlen tér vissza. És nemcsak hogy nem így történt, hanem Jézus meghalt, feltámadt, azután mennybe vitetett. Akkor úgy hitték, hogy hamarosan visszajön, és elkezdődik a várva várt messiási idő, vagy eljön a világ vége. Nagyon közelinek vélték Jézus hívei ezt, Pál leveleiben nyomon lehet követni. Az első keresztyének legnagyobb traumája és egyben fordulata az volt, hogy nem jött vissza Jézus. Ezt a valóságot kellett elfogadni és túlélni. Óriási átértékelődés történt azzal, hogy Pál az idők vége helyett az idők teljességének nevezi Jézus megszületését. a (Folytatjuk) Az Ige mellett JANUÁR 2. VASÁRNAP (24) . .te jelöld ki..(ApCsel 1,15-26) Ma késő este vezettem hazafelé. Ahogy suhant az autó, egyszerre sűrű köd támadt, ezért igyekeztem a fényszóró által megvillantott felezővonalakhoz igazodni. De sokat jelent ilyenkor ez a fix igazodási pont, amelyről bizonnyal tudom, ha hűségesen követem vezetését, haza fogok találni! Ezen kijelentése ilyen biztos igazodási pont, zsinórmérték, vezet az egyetlen járható úton, hazafelé. A megszentelődés éppen ez: a Jézus Krisztussal való kegyelmes találkozás után az újjászületett ember tudatosan igyekszik igazodni ahhoz a rendhez, amelyről tudja, hogy jó, hiszen ez az élő Eten rendje, aki mindeneket tud, és csak jót akar nekünk is. Érvényes a katonás parancs: igazodj! Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet tévedni, elvéteni az irányt. A legnehezebb: egy adott helyzetben megérteni Eten akaratát. Igazodni sem könnyű, de az élet sűrűjében az isteni zsinórmértéket felfedezni még nehezebb. Mátyás az Úr akarata szerinti választás volt, vagy az Úr Pál apostolt rendelte el erre a feladatra? Soha nem lehetünk elbizakodottak, hogy tökéletesen ismerjük az Éten akaratát, de Igéje világosságában folyamatosan könyöröghetünk az egyetlen igazodási pont minél tökéletesebb felragyogásáért. Ez a könyörgés hangzik el az apostolok ajkán, és ez a hívő ember naponkénti imatémája is. 3Mózes 2 191. dicséret JANUÁR 3. HÉTFŐ (3) „...valami lángnyelvek...” (ApCsel 2,1-13) Lukács azt próbálja kifejezni, ami emberi szavakkal alig, inkább képekben adható vissza. Az eredeti görög szövegben szerepel a „mintegy”, „mintha” kifejezés („hősei”). Ott van ez a szócska a szél, a tűz és a galamb előtt, mintha szél fújt volna, mintha tüzes nyelvek jelentek volna meg, lobogó lángok, mintha galambszárny suhogna. Magyarul is mondjuk, hogy „tűzbe jött” valaki, kipirul, átalakul, valami emberen túli történik vele. Ugyanakkor hangsúlyozni kell: ha a Lélek által lángol valaki, az egészen más, mint amikor emberi indulatai vagy más okok és erők tüzelik fel az illetőt. A Szentlélek tüze melegít, úgy lobog, hogy nem perzsel, de elhamvad általa minden szemét, miközben az emberi indulat tüze elégeti, kiégeti, halálosan elfárasztja nemcsak a tüzelő embert, hanem a körülötte élőket is. A Lélek tüze az átütően szent józanságban valóságos. 3 Mózes 3 283. dicséret JANUÁR 4. KEDD (23) „...azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.” (ApCsel 2,14-36) Nehéz ige, ezért a magyarázat is nehéz lesz. Ez most tanítás, nem áhítat. A Bibliának sajátos szerkezete van. Egyszer felmutatja mindennek a végső (metafizikai) okát, azaz Eten látószögéből szemléli az eseményeket, másszor azonban nem megy el egészen Etenig, hanem megáll az embernél, és az ember szempontjából értékeli a dolgokat (causa secunda). Az első a theocentrikus, metafizikai látásmód, a második az antropocentrikus vagy etikai látásmód. Vannak olyan igehelyek, ahol a kettő együtt áll előttünk. Ilyen a fent kiemelt ige is, de tudunk még hasonlókat (ApCsel 4,27-28; Lk 22,22). Isten akarata tehát kétféle formában jelentkezik előttünk: egy titkos és egy kinyilatkoztatott formában (voluntas arcana et revelata). A Szentírás értelmezésének zavarai abból erednek, hogy a kettőt állandóan összekeverjük. Ezért hangsúlyozta Kálvin, hogy a Szentírás csak a maga egységében, azaz organikusan értelmezhető. Minden hívő ember kaphat áldott üzenetet az Igéből, ez a Szentlélek ajándéka, de a Szentírást értelmezni csak szakértelemmel lehet helyesen, ami persze nem jelenti azt, hogy az üzenet is szakértelem által adatik, mert ez felülről való csoda! Ezért fontos, hogy az igehirdető Szentlélektől vezérelt szakembere legyen Eten Igéjének. 3 Mózes 4 285. dicséret JANUÁR 5. SZERDA (37) „...mintha szíven találták volna őket...” (ApCsel 2,37-47) Ez a Szentlélek munkája! Isten szíven csap, Igéje nekem jön, nem hagy békén, elér, kiveri a pótszereket a kezünkből. Ettől kezdve nem közömbös számomra az Isten ügye, sőt a legfontosabb ez lesz, mert minden átértékelődik. Olyan ez, mint amikor a fogorvos ideget ér: amíg nem fáj, az ő dolga, ő ért a fogakhoz, de amint felszisszenek, már az én ügyem is, hogy a fogorvos mit és hogyan csinál. Fájdalmakon keresztül, de elér az Úr, hogy újjászüljön, valóságos örömre hangoljon, és szerető emberi közösségbe tagoljon, akik az úton járnak, nemcsak örökké keresnek és tévelyegnek. 3 Mózes 5,1-13 20. zsoltár JANUÁR 6. CSÜTÖRTÖK (6) „...a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!” (ApCsel 3,1-10) Egy kórházi látogatásom során fültanúja voltam az alábbi történésnek. A súlyos betegek kórtermében paravánnal választják el egymástól a haldoklókat. Az egyik ilyen paraván mögül egy idősebb nénike keserves kiáltozása, könyörgése hallatszott ki a folyosóra: „Jaj, Istenem, segíts meg, Krisztusom, végy magadhoz!” Két nővér ezt hallva egymásra nevetett: „Na, azt várhatod, vagy akkor tegyen tisztába az Isten!” Siettem tovább abba a kórterembe, ahová tartottam, de valami megfoghatatlanul mély szomorúság telepedett a szívemre. Ennyi maradt világunkban a Szent Eten nevéből? Helyette itt van az arany és az ezüst (6). Sőt, egyes közösségek Etent és a pénzt zavartalan egységben látják, és így teológiailag is igazolják aranyukat és ezüstjüket. Kifordult világ! Van ereje az ő nevének? Erős az Isten, Uraknak Ura? Tapasztaljuk ezt az erőt? Ne feledjük, az ő ereje erőtlenségben mutatkozik meg, és nem úgy, ahogy azt mi várnánk! (2Kor 12,9) 3 Mózes 5,14-26 ^ 141. zsoltár JANUÁR 7. PÉNTEK (20) „...felüdülés ideje...” (ApCsel 3,11-26) Legalább egy hete beteg vagyok, de nem lehet megállni, mert rengeteg a feladat, ma azonban ilyen állapotban nagyon nehéz volt megélni minden percet. Valljuk meg őszintén, vágyunk a felüdülésre, mert testünk-lelkünk ezernyi módon fáj, fárad, kopik, avul. Felüdülünk egy időre, ha az Úrral vagyunk, de ez a felüdülés akkor lesz teljes, ha nemcsak az Úrral, hanem az Úrnál leszünk, mert ez sokkal inkább jobb mindennél (Fi 1,23). Csodálatos ígéret, hogy ez a felüdülés minden tekintetben konkrét valóság, ezért adatik nekünk a test feltámadása (megdicsőült test, de test!), és egy új élettér, melyben igazság lakozik (Jel 21,1). Hitben járunk, míg az Úr újjá nem teremti a mindenséget (21). Bizonnyal jó lesz! Ennek bizonyossága által most is, itt is üdítően jó. 3 Mózes 6 486. dicséret JANUÁR 8. SZOMBAT (12) „...nincsen üdvösség senki másban...” (ApCsel 4,1-22) Az első keresztyéneket betöltötte Isten Lelke és az a bizonyosság, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Ebből következett a bátor és világos hitvallás, amit nem tehettek, hogy ne mondjanak tovább (20). Nincs ebben semmi kizárólagosság, semmi bántó és kirekesztő, egyszerűen ez a bizonyosság természete, felismeri és megvallja a Jézus Krisztusban kijelentett igazságot. Bizony mi, mai keresztyének, kiköpni való langymeleg víz vagyunk! (Jel 3,16) 3 Mózes 7,1-21 200. dicsére STEINBACH JÓZSEF Jézus nemzetségkönyve » Olvasandó: Mtl.1917 Napjainkban, amikor valami miatt igazolnunk kell magunkat, előhúzzuk a személyi igazolványunkat, amiben benne van, mikor születtünk, ki az édesanyánk - máris igazolta az ember, hogy kicsoda. Régen nem volt ilyen papiros, viszont az emberek tudták, legalább tíz nemzedékre visszamenően, hogy honnan származnak, és ezzel a nemzetségtáblával igazolták magukat. Máté Jézus Krisztus származását egészen Ábrahámig visszanyúlóan követi. Igazolja, hogy Jézus milyen ősi nemzetségből származik. Nemzetségtáblája alig elképzelhető távlatokba nyúlik vissza: tizennégy nemzetség Ábrahámtól Dávidig, újra tizennégy Dávidtól a babiloni fogságig és újra tizennégy a babiloni fogságtól Jézus Krisztusig. De kik voltak azok, akikre ez az életfa, mint kezdetre visszamutat? Ábrahám volt az az ember, aki először hitt Istennek: odahagyta a lakóhelyét, a várost, bízott Isten ígéretében és vezetésében. Dávid pedig olyan király volt, aki úgy volt királya az ószövetségi népnek, hogy tulajdonképpen Isten volt a király, azt tette és azt mondta, amit az élő Isten akart, hogy cselekedjen. Ábrahám a hívők atyja, az élő hit teljesedett be rajta: hitte, hogy gyermekei lesznek. Dávidnak pedig Isten olyan ígéretet adott, hogy királyságának nem lesz vége. A nemzetségtáblázatban mellettük mindenféle népség megtalálható, nemcsak jók, hanem rosszak is. És vannak olyanok is, akiket legszívesebben kihagynánk a felsorolásból, ha a mi családfánkról lenne szó. Mindebből azt látjuk, hogy nem esetleges Jézus születése, hanem Eten mindezt eltervezte. Háromszor tizennégy nemzetség, mire előáll minden feltétel, hogy a világ Megváltója megszülessék, az utak elkészüljenek és ne akadjon meg a Jézusról szóló bizonyságtétel, hanem jusson el minden néphez, nyelvre, bőrszínre vagy felekezetre való tekintet nélkül. Micsoda nagyszerű dolog, hogy Isten ilyen gonddal tervezte és szervezte meg egyszülött Fia elküldését! Ez arra indít minket, hogy mi is jól tervezzük el az életünket! Annál is inkább, hogy a magunk számára csak évtizedekről beszélhetünk és nincs időnk a késlekedésre. Isten azt akarja, hogy ebben az időben ne legyenek üresjáratok, hanem Isten akaratát igyekezzünk megtalálni. Ne csak azt tegyük, ami nekünk kedves, hanem elsősorban azt, ami Istennek fontos: hogy megismerjük az ő elküldését, mert aki jön, az a világ királya. SÁNDOR ENDRE tMMIJE Imádkozzunk______ Szeretlek, Uram! Szeretlek, Uram. Kiáltanám, hogy mindenki hallja. Magyaráznám, hogy mindenki értse. Bizonygatnám, hogy mindenki higgye. De csak üresen szólnak a szavak a számból. Szeretlek, Uram. Elsuttognám, hogy mindig tudjad. Szívembe írnám, hogy mindig lássad. Emlegetném, hogy el ne felejtsed. De csak üresen élek egy bizonytalan jövőt. Szeretlek, Uram! Bár tudnám ezt lelkesen kiáltani, egyszerűen magyarázni és hitelesen bizonygatni! Szeretlek, Uram! Bár tudnám ezt őszintén suttogni, mélyen a szívembe írni és szüntelen emlegetni, hogy üres életem veled lehessen csordultig tele! Ámen. HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA A heti bibliai részhez GYŐRI ISTVÁN Kelj fel és járj! Az apostolok Jézushoz hasonlóan csodákat tettek, ezek közül a legnagyobbak a gyógyítások voltak. Az akkori orvostudomány sokkal kevesebbet tudott az emberi szervezet működéséről, a betegségek okairól és azok gyógyításáról. Használtak nagyon sok olyan gyógymódot, amelyek a megfigyelésen, tapasztalaton alapultak, ezt nevezzük ma sokszor természetgyógyászatnak. A veleszületett, örökölt betegségekkel azonban nem sokat tudtak kezdeni. Az ókorban a pogány népek között nagyon sok csecsemőt kitettek és a sorsára hagytak. Általános volt az a gyakorlat, hogy a bába vagy az apa megnézte a gyermeket, és ha úgy ítélte meg, hogy nem életképes, torzszülött vagy valami olyan fogyatékossága van, ami miatt szabad emberként nem lehet jó katona, rabszolgaként nem lehet majd jó munkaerő, akkor nem nevelték fel. Spártában szokás volt, hogy az ilyen gyermekeket a Taigetosz nevű hegyről letaszították és elpusztultak. A szegény emberek sokszor azért tették ki a gyermekeiket, mert nem volt módjuk felnevelni őket. Sok ókori irodalmi emlék vagy monda szót kitett és valami csoda folytán mégis megtalált és felnevelt gyermekekről. Róma városát a hagyomány szerint egy ilyen kitett és egy anyafarkas által felnevelt testvérpár, Romulus és Remus alapította. Az Ószövetség tanítása a zsidók számára egyértelműen tiltotta ezt az eljárást. A Ne ölj! parancsolata ezt is magában foglalta. Nem volt szabad az életképtelen magzatot sem megölni, sem a gyermekeket feláldozni, mint ahogy az a környező pogányok között szokásban volt. Tudunk arról, hogy a Krisztus születése előtti évszázadokban a kiüresedett sokistenhittől és az ezzel járó erkölcsi hanyatlástól megcsömörlött emberek közül sokan vonzódtak a zsidók vallásához. Vonzó volt számukra a zsidók tiszta családi élete, a gyermekek felnevelése. Ez persze azt is jelentette, hogy a zsidók között sokkal több volt a születésétől fogva beteg. Jézushoz is ezért vittek oda annyi súlyos beteget, születésük óta sántákat, vakokat. Az ilyen fogyatékosok nem vehettek részt a jeruzsálemi templomi istentiszteleten sem, hiszen tisztátalanoknak számítottak. Sokuk számára ez talán még nagyobb terhet jelentett, mint maga a betegség. Amikor Péter apostol a „názáreti Jézus Krisztus nevében” (ApCsel 3,6) meggyógyította a születése óta sánta embert, annak első útja a templomba vezetett. Nemcsak a teste gyógyult meg, hanem a lelke és a hite is! «