Regélő, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-05-04 / 36. szám
előtt állott az esőzés ideje, mellyben arra most lett volna legnagyobb szükségük. Nem hozák ugyan most feléjek az északi szelek a’ nagy homokpuszták égető hevét, de a’helyett a’ déli széllel egész felhőként jött kínzásukra a’sáska és muskitó-légy. Az utósónak csípései ellen nem oltalmazhatták őket kunyhójaik; miattuk éjjel nappal se lehettek nyugton. Egy éjjel valamelly különös csörgésre ébredett fel Sarolta és Amália; mire felkelvén atyjokat is felkelték, mert féltek, hogy tán ama tigris - macska vagyon ott, mellyet már néhányszor vettek észre a’ tyúk - udvarhoz közel. Midőn tehát atyjokkal a’ háló szobát vizsgálnák, egy nagy, ’s a’ földbe mélyen ásott lyukra akadtak az ágy alatt; bizonyosak levének tehát, hogy ama csörgést valamelly kigyó okozta, mellyre azonban nem találhattak. Ezen állat sziszegésén annyira megrémült a’ két leánytestvér, hogy többé el nem állhattak, ’s még is hozzá kellett szokniok, mert azt ezen időtől fogva minden éjjel hallották. Nehány nappal e’ kellemetlen felfedezés után, midőn Sarolta az általa nevelt négy, öt fiókgalambjait etetni akaró, a' tyilkól mellett egy nagy kígyót láta, mellynek szája minden oldalából egy szárny látszék kilógni. Sarolta azonnal elő hivá atyját, ki a’ szörnyeteget agyon lőtte, de a’ szárnyak eltűntek; mivel pedig szokatlan vastagságú vala , Picard felmetszeté testét a’ szerecsenek által, és gyomrában Sarolta négy galambjait találták. A’ kigyó kilencz lábnyi hosszú, ’s kilencz ujnyi vastag volt; a’ Négerek azután jó izűen megették; de ez még se volt ama kigyó, mellynek sziszegése annyira rémité Saroltát és Amáliát, mert a’ közelebbi éjjel ismét hallották. Ezen körülmény tehát jobb hely keresésére vette Picardot, hova a’ kunyhókat átszállíthassa; talált is ollyanra a’ sziget déli oldalán közel a’ parthoz. Mihelyt az alapföldet el egyengette, széjjel bontatta a’ kunyhókat, ’s nem telt bele három nap, már készen állottak, ’s be is hordozkodtak. Csak a’ baromfi átvitelére nem maradott elég idejek. A’ régi lakásnál levő tyúk-udvar minden felől körül kerítve, ’s felülről a’ ragadozó madarak eltávoztatása végett hálóval volt fedve; nem tárták tehát veszedelmesnek, ha azt még egy éjig régi helyén hagyják. De midőn következő reggel Sarolta oda érne a’ baromfiak etetésére, két tyúkon ’s egy kacsán kivül vala-