Regélő, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-05-08 / 37. szám
37 IBM © & & IPIBOIKSSI csötörtökön május 8-án 1834. Megjelen társával együtt hetenként kétszer ,vasárnap és csötörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul ; postán 6 ft, pengőben. Képek nélkül egy ezüst forinttal olcsóbb. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóirásnak egyes száma 24 kr; egyes kép 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. Senegalparti kunyhó. I Vegzet. Azonban még is saját, és gyermekeinek szorgalmával tetemesen megnagyobbító pamut-ültetvényét; de a’gyarmat és Maurok közt kitört háborút minden fáradozását semmivé tette. A’ Maurok már elfoglalák a’szomszédságban levő Bokas szigetet. Hogy tehát magát ’s gyermekeit a’reájuk rohanás és fogságba-vitel veszedelme elől megvonja, el kelle magát határozni, hogy háznépeitől a’ háború végéig sz. Lajosra költözzék. Nehéz szívvel vált meg Safaltól; abban nem bizhatott, hogy ültetvényei sértetlenül hagyatnak, és igy egy pillantatban veszté el két esztendei munkájának, és fáradtságos erőködéseinek gyümölcsét. Barátjainak egyike Tamás úr szívesen fogadó házába őket. Amália és Sarolta Safalban tartózkodásuk alatt egyszer se voltak st. Louis-ban, ’s mind ketten olly szemérmesek és félénkek lettek, hogy társaságba menetelre semmikép se határozhaták el magokat. Ruházatjok szegénysége is vehetett talán részt ezen idegenkedésben, mert az egy durva, pamut-szövetből készült igen kopott öltözetből állott; czipőjek, harisnyájok már többé nem volt,’s mélyen megalázva érzék magokat, midőn illyképpen kellett az emberek előtt megjelenniek , kik között egykor bizonyos előkelői nemet viseltek. A’ jó Tamásné asszonyság örömest megengedő tehát nekik, hogy az asztaltól elmaradjanak, mivel némelly idegen vendégei voltak. Roszul érzésük ürügye alatt szokásokban téríttetett nekik, és igy elvonta őket nehány ikjak kiváncsi tekinteteik elől, kik még nem valónak a’szerencsétlenség iskolájában , és kik a’ safali remeténéket (igy nevezők őket a’ Senegalpartiak) látni vágytak.