Regélő, 1834.július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1834-12-04 / 97. szám
97. lakájj maj csötörtokön december 4k<in 1834. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul ; postán 6 ft. pengőben, képek nélkül egy ezüst forinttal olcsóbb. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma 24 kr ; egyes kép 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. Az üres széle. ('Folytatás.) „Hol valál olly soká Péter? — kérdést hitese—semmit se hallal felőle?“ „„Legkevesebbet sem; tehát nem tért Tamás Vissza?“ “ viszonzá Elliot, mig aggodalmas pillantata a’ választ az üres széken kereste. Ajkai rebegtek, szava remegett. .. „Oly időbe még legnagyobb ellenségét se kívánná az ember — folytatá szavait—én minden felé fel’s alá futkostam , merre csak mehettem; de egy élő lelket nem láttam, se nem hallottam. Megengedjetek kedves barátim, nekem ismét el kell mennem, nincs nyugtom.““—’S ezt szólva újra elsietett. „Tapasztalásból tudom kedves szomszédok — megszóljál most Bell Ádám, egy komoly northumberlandi — hogy az atyának szive olly gyengéd mint a’ szemgolyó; úgy tetszik nekem , érdemes barátunk iránti részvételünk parancsolja is, hogy hasonlóképpen talpra keljünk, ’s őt kutatásaiban segítsük ; mert valóban valami fontosnak kellett történnie, mi szegény Tamást visszatartja. Az utak a’hegyormokon illy időben igen veszedelmesek.“ „Isten engem úgy van! — jajgata Misstress Elliot, kezeit tördelve — én sejtem, higgyék el, sejtém ezt előre! Úgy örültem e’ mai napra, de akkor még mindig úgy rémlék előttem, mintha valamelly sötét alak fenyegetve keletkeznék előttem. Ó! most tudom, mit jelentett annak megjelenése— az én fiam, az én Tamásom, öregségem büszkesége ! ő reám nézve bizonyosan odavan, örökre oda van!“ „Tudom én kedves szomszédasszony — viszonzá Bell Ádám— könnyű azt mondani „„vigasztalódjék““ ha az ember maga sincs jó kedvvel; de ami egyszerű gondolko