Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)

1836-05-19 / 40. szám

314 török barátságnak, a’ várost még inkább körű­lpalánkoltatván mege­­rősité, ’s lelkes lakosai eltökélek azt védelmezni és fel nem adni. Méhmetnek most már még erősebben függtek gondolat­­jai Szeged meghódításán; mert azt­ erősségére és helyzetére tekintve jeles pontnak nézte. Ezenkívül ott magának nevezetes kincset gyű­jt­­hetni remélvén a’ terv kivihetése végett újólag Pribékhez fordult, ki is neki tanácsoló: „hogy a’ Szegedieknek meghódoltatásukra legal­­kalmasb idő lenne a’ farsang; mivel ők szokásuk szerint akkor ked­vökre mulatnak , és számukban, valamint palánkozátjoknak erőssé­gében bizakodván, a’ veszélytől legkevesebbet sem tartva vigadnak.44 — E’ gonosz embernek tanácsán megállapodik Mehmet, ’s ez okból nagy sereget rendel czélja valósítására. — A’ városiak meg­értvén a’ veszélynek közeledését, Temesvárra segedelmet kérő köve­teket küldöttek, magok pedig sietőleg fegyverbe öltözködve, elszán­tan , és fér­fias bátorsággá­ fogadják az ostromot. De mivel előbb, mintsem remélhették vala, reájok rohantak a’ Törökök, más részről pedig az ellenök jött nagy erőt tökéletesen ki nem állhatták, még is palánki várukba vonulva el nem csüggedt lelkesedéssel kü­zdenek sza­badságukért és vagyonaikért. — Valóban szánakozásra méltólag ál­dozák­ fel hasznos életüket. — Már nemcsak a’város bevétele k­ánoni kincseinek felprédálása is megesett, midőn Temesből a’ derék Los­so­nczy István által küldött sereg megérkezett. A’siralmas állapo­tot látván a’ Tisza túl partjáról ama nagy erejű vitéz Kis Kán­pó, részint elkeseredve a’ szomorú állapoton , részint pedig fellobbant haragját mérsékelni nem bírván, lovára szökik, ’s azzal a’ Tiszát altalusztatván a’ Törökségnek legnevezetesebb agáját Hubiást kettős viadalra kihívja. — Elfogadd a’kihívást Hubiás; a’ segítségre jött sereg a’Tisza túlsó partjáról, a’ Szegediek pedig innen nézvén őt a’ viadal megesék, ’s Kis Kampó ellenesét megölvén ismét a’ Tiszába ugratott, és szerencsésen visszaérkezve fájdalmas szívvel tért küldőjéhez Temesre. Illyképpen török kézbe kerülvén Szeged , és Szolimán azt ma­gyar országi hatalmának megerősítésére nézve igen hasznos pontnak találván, elhatározó ott egy erősséget, vagy is várat, építtetni. Illy czélból az itt volt mintegy 16 templomot, monostort, ’s egyéb neve­zetes házakat elvontatván , azokból 1549-ikben várat építtetett, ’s azt körű­lárkolásokkal elláttatá. Azonban a’ vár mintegy felét teheté a’mostaninak, mint ezt az építésnek magossága, a’kövek,’s a’ falban még ma is látható, és hajdan a’ templomok oszlopait diszesitett, ki­faragott, ’s leginkább a’hid felőli oldalon szemlélhető kövek tanúz­­zák.­­A’ várra, seregeinek bátorságban maradhatásuk nézetéből is, szüksége volt Szolimannak, ’s hogy ő ezen helyet nagyon féltette.

Next