Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-05-04 / 36. szám
36 Pesten csütörtökön május 4— 0 1937. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Félévi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. Pál fordulása* Levelekben. Va Barnától. Tavaszutó 15-be’n. Innen nézem bátorságból A’ világ nagy tengerét Innen nézem szabadságból A’ föld sok rab emberét. KISFALUDY SÁNDOR. Kedves barátom! A’ nagy város zajos életét — melly, mint a’ duzzadó tengernek háborgó árja, könnyen érvénybe sodorja a’ tapasztalatlant — elhagyván, szerette szülőföldemen rokonim ’s kedvesim körében töltöm már nehány héttől fogva napjaimat, ’s e’ valódi pásztori élet módjában , melly egy Gessner tollának méltó tárgyat nyújthatna, csak akkor tűnik fel előttem a’ lármás város tarka alakja , midőn szánakozva emlékezem azon balga csoportra, melly tomboló örömben élvezi a’ jelent, mig a’ nélkül, hogy vélné, minden perez egy ujnyival mélyebbre vájja a’ jövendőnek titkos fátyola alatt sirgödrét; vagy midőn mosolygva képzelem a’ Mammonnak áldozó dúsgazdagot, ki noha pokoli kínoktól gyötörtetik, a’ multat még is jövendőnek óhajtaná; — ekkor illy torz képek előmbe idézik ama pompás palotákkal diszeskedő várost, mellynek gyengébb oldalát mi, a’ falusi élet bajnokai, egyszerű hajlékunkból , az anyatermészet optical csalatost nem ismerő szemüvegén, ha figyelmetesebben vizsgálgatjuk, gunyló hahotára fakadunk. — Igaz ugyan, hogy nekünk, a’ patriarchai élet csinatlan gyermekeinek is, van csupasz oldalunk , mellyet legalább a’ nagy város különcz polgára annak szeret nevezni; nincs p. o. fénylakkal vetélkedő hotelunk; nincs pompás színházunk ’s a’ t, mert ezekkel csak nagyok kérkedhetnek; de éjjel nappal zárva áll előttünk a’ működő természetnek roppant színháza, mellyben fő szerepet az idővel karöltve járó enyészet játszik.