Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-04-22 / 32. szám

közeledett a’ költő meleg szivéhez, sem a’ diplomata lassú véré­hez ; minden csak az egyenruhát imádta, ’s róla képzelődött. Ez időben neveztetett egy kadét hadnagygyá. Ő a’ hadnagyok­nak azon nagy száma közé tartozott, kiknek atyjok, mint örö­köseiknek, a’ limitből sok szép borzasztó, nemes életregényt az ős apákról hagya emlékül; melléje tiszta, több százados szenvte­­len nevet, nagy szánni hírneves ősöket, kik Moszkva havasaiban fekszenek; ’s mind ezek mellé még — tönköt. Kevés idő folyt­ le, ’s a’ vig hadnagy a’ tulaj után honja fe­lé repült. Késő estre ért ősei lakhelyére ; a’ hold nehány sugárkát ve­tett a’ terjedelmes vén úriakra; semmi mozgás; csak az éji őr ko­pogásai hallatszanak. Először látá a’ hadnagy e’ lakot, hol ősei urkodtak, hol anyja élt, ’s honnan Pétervárra, feléje, annyi szerelem szárnyalt. , Anyám bizonyosan alszik !” — kérde egy cselédet; és e’ han­gokban a’ szívnek egy szép pillanata csengett­ el. — Csak hamar zaj támadt; — világok mozogtak. — „Az urfi!“ — lehetett hal­lani minden pontról. — ’S látni lehetett egy agg reszketeg nőt éji ruhában kiterjesztett karokkal, e’ szókat mondva: „Jánoskám, édesem!“ — ’s kényezve hullni a’ fiúnak karjai közé. „Jánoska fáradt; Jánoskának pihenni kell; gyorsan , ké­szítsétek a’ szobát a’ kabinet mellett. — Édesem! toll- vagy szőr­ágyon alszol inkább ? Ah , milly por­ lepett­ vagy! hát vacsorára mit eszel ?“ Hijjába mondá ez , hogy nem fáradt, hogy nem alhatnék: az anya nem hiszi, ’s mindenképp’ igyekszik Jánoskát ágyba vinni ; — pedig olly sok év óta nem látta , ’s most olly szakadatlanul reá néz. „Ugy­e az után soványkod­tál igy el ? ... Nekem eszembe sem ötlött volna téged várni!... De egy szót sem írni! ... Holnap születésed napja van édesem!... hiszen te tudtad ezt?... A’ her­­czeg leányával együtt nálam fog enni. Hiszen emlékezel reájok?... már nem voltál kicsiny.... Jó napot Pál, jó napot!“ — ’s a’ had­nagy szolgája kezet csókol a’ nagyságos asszonynak, — és ez sir örömében , hogy láthatja Pált. A’ hadnagy már régen aludt, — az anya nem. Holnap a’ fiúnak születésnapja! Mivel őt meglepni ? hogy föl­ébredve az ajándékot láthassa. A’ Pétervárra küldött nem érkezett­meg. — A’ ház-felügyelőné, a’ dajka, tanácskozásba hivattak__ Mindenik tanácsolt, ’s mind helytelen volt.

Next