Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-04-22 / 32. szám

32. Meijtelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p.. Pesten csütörtökön április 18-51. ELBESZÉLÉS. A’ Ii a ii d z s á r. „II avait a’ la main une espéce de vilain coutelas...“ „Un ataghan ?“ dit Chateaufort, qui airnait la coulcur locale. LA DOUBLE MÉPRJSK. I. O mint állt rajta a’ lovagi egyenruha! — Mi örömmel, mi élénken, mi gyermekileg forgott a’ tükör előtt! mi ügyesen ragadta meg kalpagját, mellyen tiszta, hajlékony pelyhei a’ fehér tollnak reszketve majd elváltak, majd egyesültek. — Mi gyöngédséggel nyomultak finom ujjai fekete miniatűr-szakálába, hol a’ fiatal hajszálak most legújabban jöttek napfényre. E’ szakál még nem volt befüstölve a’ csaták gőzétől; tőle az ellenség nem rettegett; a’ zsidó nem félt; a’ védtelen árva nem sirt; a’ zavartt vendéglő nem hirtelenkedett, ’s a’szerelemféltő házas társ nem hallgatott volna. Ez nem a’ battériák szakája volt, hanem a’ szalonoké, ’s rendeltetése csak az , hogy a’ rózsás arcznak árnyéklatot szerezzen. — Mi kellemes volt a’ pillanat, mellyet vállrózsájára vetett termete; mi hajlékony; tagjai mi jól alkotvák, ’s mozdulatai mi őszinte örömet leheltek. Most kénye szerint ebédelhetett itt és ott, ’s a’ hol tetszett; a’ sétatéren fényesen, a’ színházba borgnettejével megjelenhetett szabadon; — mert mit nem tehet mindent egy ifjú, ki a’ napi parancsban olvasá, hogy ő többé nem kadét, hanem hadnagy. Ezen ifjú ember öröme még természetesb és megfoghatóbb lesz, ha kineveztetésének idejére visszapillantunk. A’ múlt tized előtti évek történetünk korszaka, midőn minden színhelyet katona ékített a’ mágnások szalonjától fogva a’ postakocsis kunyhójáig. — Egyenruha foglalt el minden tánczvigalmat, ’s neki nem kellett a’postaállományokon lovakra várakozni;az egyenruha kedvéért tanultatták a’szülők fijaikkal a’mathesist, és szorgoskodtak olly gyöngéden leányaikról; egyenruha miatt ápolta a’ hölgy Istentől nyertt szépségét , ’s az ifjú csak egyenruhában kívánt élni. — A’ szalonok kéje köztt senki sem vágyott, senki sem