Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-06-10 / 46. szám
Melden társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. fél évi díjja helybe képekkel 5 ft. baritéktalanul; postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p Pesten csötörtökön junius 1841. ELBESZÉLÉS. Irigység boszúja. T. ez. JANKÓ IRMA, kisasszony és SZELESTEY LÁSZLÓ barátomnak rokon keblűleg. Utaztunk. — Nem unalom, nem javaink hamarabbi megsemmitése volt rugója úti föltételünknek, hanem valaminek látása ’s hallása ingerlé-fel képzetünk ’s eszméletünk eddigi csekély ’s zavartt körét, ’s a’ kimondhatlan vágy, melly kebleinkben kezde gyuladni, vándor-botot ragadtata velünk. Igen , mi tapasztalás végett hagyók el honunk bérczeit. — Hol voltunk ? — mit tapasztaltunk ?— mennyi akadálylyal kellett küzdenink ? — arról ez úttal hallgatok, ’s csak ott kezdem érinteni utunkat, hol jelen elbeszélendő történetemet meritém. Morva ország üveg-hutáit elhagyván, nem sokára honunk határait pillantók meg. Különös érzet lepé meg kebleinket , midőn hosszabb utazásból honunk földére lépheténk ismét. A’ táj, merre haladánk, valódi regénynyel bir. Tölgyes erdők szemléltetnek minden felől, mellyekben a’ csalogány sereg bájosan folytatja érzelgő ömlengéseit; ’s a’ fáradt utas botjára támaszkodva egy két konyát gördít alá, mert a’ zene hallása szive érzékeny húrjait rezgésbe hozza. — Alig érénk ki egy sűrűből, ismét a’ másik bukkant elő, ’s a’magas fák lombjai daczára a’heves nap áttört sugaraival tikkasztá fáradt testünket. Úti társom komoran ballagott mellettem, a’tájat — mennyire a’fák engedék — szemlélvén. Végre öröm-riadással kiálta—fel: „forrás, forrás!14 — Kevés perezre egy sziklából kigyódzó forrás mellé, a’ körülre szépen virító fűre telepedünk , ’s kielégítvén őt- ’s szomj-vágyunkat, kis pihenés múlva utunkat tovább folytattuk. — A’ nap végsőt pillantott, ’s pirultan a’ semmiségbe szállt, midőn szabadabb kilátást engedő tájra jutánk. Balra százados tölgyekkel koszorúzott hegy áll, jobbról kopár bérez emelkedik ; rajta a’ régi lovag-korra emlékeztető most P...... név alatt ismeretes várnak romjai feküsznek. Csak itt ott elmodosultt darab falak mutogatják a’ századokkal daczoltt magas ősi laknak nyomdokait; alatta a’ tátongó mélységben hasonnevű, nehány