Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-05-04 / 36. szám
phrast említ valami rhizion nevű gyökeret , miből korának asszonyai piros kendőszert nyertek, mi az arczszinnek a’ rózsa’ illatos kárminját kölcsönzé. A’ görögnéktöl tanulák el Róma’ szépei a’ kendőzés’ mesterségét. Már Plautus’ idejében divatozott az arcz’ kipirosítása. Ovid, szerelemről irt könyvében egy kendőszerre tanít, mi tojás’ fehérében feloszlatott lybiai árpa ’s kakukborsónak porlasztott szarvasszarvval elzuzott narcisshagymával, gummival, hetruriai liszttel ’s mézzel elegyítéséből állt elő. A’ római kaczérnek később szamártejjel mosdottak. Nero’ kedvese , a’ bájló Poppaea Sabina, ötszáz vemhesszamarat tartott, hogy tejükben fürödve bőre’ tavaszszinét megőrizze. Julius Caesar’idejében a’britt némberek égkék festékkel kendőzgették magokat. A’ tizenharmadik században sáli— cettoi Vilmos a’higany vizet ajánlá kendöszerül. A’ tizenhatodik század’első felében Medicis Katalin, második Henrik’ neje, hozta be Frankföldre a’ kendözés’ divatát ’s innét terjedt az szerte leginkább ’tzennegyedik Lajos’ korában — Európában él. De azért Frankföld maradt azon ország, hol legtöbb kendöszert fogyasztottak el. Még hatvan év előtti, ’s főkép a’ többrangú osztályoktól évenként hárommillió tégelykendőszer használtatott fel. Chevalier d’Elbée 1781-ben pamphleljában azt tanácsolja a’ franczia kormánynak, hogy tegye a’ kendöszer’ készítését egyedárujává ’s ezt olly kötelezés alatt adja át valami társulatnak, hogy ez minden tégelytől huszonöt soust fizessen az álladalomnak, melly kendőszeradóztatás az álladalomnak évenként mintegy 375.000 frankot jövedelmez vala. Az indítványozó azt kivánta,hogy ezen fényűzési adó’ jövedelme a’ tisztözvegynek’ évdíjára fordítassék , miről azonban a’ kormány mit sem akart tudni. •— Az 1791. franczia forradalom, — a’ kendőzést is száműzte. Ma már ott — mint átalánban minden miveltebb országokban — a’ nembereknek csak két osztálya kendőzi magát: a’ grisettek ’s a’ színésznők. — A’ kendőzésröl menjünk át az illatszerekre. Az illatosítás’ divatját a’ keletiek találták fel, kiknek kipárolgások miatt nem a’legjobb szagok volt ’s azért eszközökről gondoskodtak, magokat ismét jószaguakká tenni. A’ régi keletiek jószagú vízzel fecskendezték ágyaikat’s fejek’s lábokat jószagú olajokkal kenték. Salamon király, korának egyik legelsöbb piperköcze , már kenőcsözte haját, mert azt papolja : „Ne szűkölködjék fejetek a’ kenetben.“ Kedvese is szenvedélyes tisztelője lehetett az illatoknak, mert azt énekli az énekek’ énekek egész 10. il.v. Keneteid’illata felülmúl minden fűszereket, ruháid’ illata ollyan mint a’ Libanon’ illata. A’ mythologia’ hősei sem utálták az illatositást. A’ barátságos Bacchus’ fürtéből — mint Ovid énekli — marha csepegett. Ha Bacchus még ma is élne ,tán a’ myrrha helyett arszlánkenőcsöt használna. A’ homéri hősök is kenték hajókat, szemük, ’s arczukat ’s egész testüket. Az ékes Polykaste, Nestor’lánya, a’derék Telemachot Ulysses’ fiát jó illatú olajjal kente.