Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)
1844-11-24 / 21. szám
kék szia kitűnő fog lenni. Kérd őt, hogy hagyjon fel egyik vagy másik barátnéja társalgásával, és tapasztalni fogod, miként ő kerülni fogja azt. — Midőn legvidámabb, említsd előtte egy másik leány szeretetreméltóságát, és kedve azonnal szűnni fog. — Ezek és illyések csalhatlan jelei a romlatlan szív vonzalmának. — Vannak ugyan színlelő nők, kik azt igen ügyesen tudják utánozni, de ezekre a figyelmes ifjú azonnal ráismerhet, mert gyakran kiesnek fölvett szerepükből. A kínálkozó örömöket használd, és el ne halaszd; az élet úgy is kevés érvet nyújt. —• Azonban vigyázz, nehogy az örömök túlságos használatához szokjál, mert valamint a sok fájdalom , úgy a mértéknélküli öröm is elöli az életet. Reményeidet a lehetőség határain túl ne terjeszd , gondold meg, hogy a lehető is ritkán lesz válóvá, és vállalkozásidban szerencsésebb leszesz, vagy legalább nem fogsz meghiúsult várakozások által magadnak szívfájdalmakat okozni. Hogy megismerhesd magadat , tégy vizsgálatokat ten magad felett. — Légy önvádlód és birád. — Vigyázz elleneid ítéletére, mert az ő ítéleteik sokkal inkább megközelítik az igazságot, mint azok, mellyeket magad hozasz tetteid felett. Ne álmodjál túlságos boldogságokról, mellyek elérése által csak szenvedésekhez jutnál. Add át magadat gond nélkül a gondviselésnek. A sors , melly részedül jutott, legyen kedves előtted, és légy meggyőződve arról, hogy az erény nem egyéb fáradhatlan és nagylelkű küzdésnél, nemtelen és halandó részünkkel. Ha kedves akarsz lenni a társaságokban, még az itt következőket jegyezd meg : Ne élvezz mindent egyedül, hanem inkább iparkodjál másoknak is élvezetet szerezni társaságod által. Az emberek nem fognak téged csodálni akarni, hanem csak azon légy, hogy előttük kedvességet nyerhess. — Mindenki szívesebben veszi tőled a kitüntetést és tapsot, mint a tanítást; de azért hízelgéssel ne alázd meg magad. Műveit elmédet ne mindig tüntesd ki előttök, sőt inkább azon légy, hogy ők tüntethessék ki magukat. — Ha szerénységed által mások büszkeségének szabad utat nyitsz, úgy ők fényleni fognak, és te mint finom társalgó kedvességet fogsz nyerni. Azzal iparkodjál másokat mulatni, mi őket érdekli, vagy a mi önmegelégedésöket neveli. Soha se beszélj vagy tégy ollyasmit társaságokban , mit az egész világ nem láthatna vagy hallhatna. Mi sem olly szép, mint a komolyat az enyelgéssel úgy összeolvasztani, hogy az első szomorúsággá , s az utóbbi pajzán kicsapongássá ne váljék. Légy mások iránt bizalmas , mert az a társalgást mindennél jobban emeli. Embertársaidtól ne remélj sokat, különösen a mi áldozatot kíván, azt épen ne, mert könnyen csalatkozhatol várakozásodban, — és végre légyenmagadnak legjobb barátja, Szarka, Batthyányi és Károlyi grófnék. Nekem nincs semmim , semmim e hazában . De én egészen az övé vagyok . Bánat- s örömkönny forr szememben, a mint Sötétül napja, avvagy fölragyog. Örümkönyüim , ah ti gyér vendégek kínálunk a hű honfiszem felett! Ha föl nem törtök most a telt kebelből , Édes terhétől szívem megreped. — Láttátok-e a két tündér virágot, Borús hazánknak két sarkcsillagát? Evezhetsz bátran, nemzetem hajója! Nem veszthet az ezért, a ki illyet lát. Én láttam, láttam!... megmutatta őket Szent vágyaimnak a szövetnekfény . Hanem mi volt e fény a lánghoz képest , Melly ekkor égett keblem belsején ! Ott álltak ők, mint égi jelenések. Szokatlan köztünk illyen látomány : Hahogy sokáig néztem volna őket, Szemfényemet vesztettem volna tán. S hallottam édes ajkaik zenéjét; Hallottam őket halkan mondani, Mit tetteik rég fennszóval beszélnek , Hogy ők a honnak hű leányai. Miért nem voltam a rég ajkaiknál ? Hogy vittem volna szét e hangokat, Mint napvilágot, míndenegy magyarhoz, Kit és környéket honfibú miatt. Ragyogjatok ti ébredő hazámban Hajnalsugárral, testvér csillagok ! Sugárotokra , Memnon szobraképen , A nemzetáldás zengedezni fog. Petőfi. cV@^p 115 Kérelmezek. — Fővárosi életkép.— Ajtómon kopogtak, ,Szabad!" — mondom olly kedvetlenül, mintha e szó alatt ezt akartam volna értetni : vigyen el a manó! Az ajtó megnyílt, s magas száraz asszonyi alak lépett be, ezer bókkal s még több engedelem-kéréssel. Ruházata meglehetősen tisztességes volt ugyan, de mégis világosan láthatom, hogy nem egy helyen jutott külön darabjainak birtokába. Kalapja valamikor violaszínű lehetett, de most hamu és rózsaszínű közt habozott, mintha nem tudná, hogy a kettő közül tulajdonkép mellyiket kelljen elfogadnia. A száraz nyak nagy fekete gyászkendő közé volt szorítva, mintha bagarjadarab fekete szattyánba lett volna szorítva, mihez a hajdan fekete , de most már egészen vörös selyemfürtök igen jól illettek. Egyik keze keztyütlen volt, a másikon ellenben fehér keztyü volt látható , melly most már nagyon barna és zöldes szint mutatott ugyan , de azért egykor mégis csakugyan fehér lehetett. A magas testet legújabb divatu piros szőrruha bobitá, melly alól meglehetősen sáros volt ugyan, de azért tökéletesen megtarta még eredeti szikét.