Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)
1846-06-11 / 24. szám
A GONOSZ LÉLEK. Eredeti novella. I. Nyomorúsággal teljes élet ez a mienk. Ostorcsapása a sorsnak a születés órája, ostorcsapás a halál órája, ostorcsapás az élet minden percze. Magasan hordja koronázott fejét a vétek és bálványoztatik; — hamut hint fejére az erény, s lábbal tapodtatik. Hosszú élete van a semmirekellőnek, az ostobának, az árulónak; s korán elhal a józan, a becsületes, a hazafi. Izzadságával hizlalja a földet a szorgalmas , s a föld terem neki érte töviseket, mig a korhely, a csavargó számára manna hull az égből. Martyr a szent, hóhéra az istentelen..... .......Nagyon sokat kelle vétkeznünk valaha, mielőtt születtünk, vagy egy,még előbbi életben, hogy illy világba vagyunk száműzetve ! — — De hiszen lesz — lesz még egy másik, hol az erény fogja a koronát viselni, a vétek a lánczokat, — lesz, mellyben majd magától fog teremni a borostyán, melly az érdem homlokát körítse, s a kenyér, mellyel az éhenhalt becsület jól lakhassák; — s az a töviskorona, mellyel a megváltó megkoronáztatott, s az a kereszt, mellyen megfeszítetett, ti néktek leszen kínkoszoru és bitófa, farizeus nép!___ ....Hanem ez soká lesz és nem éri meg senki.... II. A természetben tavasz van, — a nap alkonyra jár, — az erdő zöld. — Legmélyében, legsötétebb berke közepén, mellyet ritkán tapos meg emberi nyom, épített a természet egy nagyszerű amphitheatrumot, egy terjedelmes félkört, kékes, rovátkolt szirttömegekből, mellyeknek ormára öles sziklalépcsők vezetnek, honnét társaiktól kiszorított kőrisfák hajladoznak le a szédítő mélység fölé, mintha minden perczben le készülnének rohanni. 70