Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)

1846-06-25 / 26. szám

A MAGYAR NŐNEM HIVATÁSA. VIII. HONI IPAR ÉS GAZDASÁG. Midőn nálunk a honi ipar védletének nagyszerű eszméje megfoganszott, életbe lépett: öröm vala látni, milly gyors, milly átalános hatással riasztá fel a „honi“ jel­szó harsány tárogatója hazánk fiait és le­ányait, mély álmukból, a világosabb öntu­dat hajnalára; miként derité az föl elmén­ket, melly hosszas zsibbadásában már alig birt még csak gondolni is arra, hogy a ma­gyarnak valamikor önállása, belföldi ipara lehessen. Öröm volt látni, e fölébredés következtében, milly hirtelen vetkőzik ki a magyarok nagy része mindabból, a mi csak legkevésbbé is magán viselé a káros befolyású külföldieskedés színét, szagát, izét, bélyegét. Az egész hon egy fürdő­­házhoz hasonlita ekkor, mellyben majd mindenki lemosni buzgolkodék magáról az idegen szennyet, s kiizzadni azon veszé­lyes kóranyagot, melly az ő elkorcsitó sorvadásukat, nagyrészint önbünükön kí­vül okozá. Öröm volt hallanunk a legtöbb vevő ajkairól kizárólag a honi áruczikkek beszerzése, leírása utáni vágyat, látni a to­lakodást, fürge kapkodást, belföldi vagy legalább ennek nevezett készítményeink mindenfelől létrehozott raktáraiban. Öröm volt látni, kivált külföldies fényűzéshez, idegen divathoz szokott hölgyeink honle­­ányi nemes versenyzetét, mint hányták el magukról az idegen kelmén öltönyöket, s milly lelkesedéssel , milly büszke önérzettel viselék a durva, de a hon szelíd nemzete által nyújtott belföldi szövetet, az egyszerű kartont , melly szélesen s végtelenül kiterjedő szemföde­­leül látszott szolgálni a már-már elteme­tendő külföldieskedés gyászkoporsójának. A honi kelme divatozása maga után voná a magyaros szabású szép öltönyöknek társas­köreinkben több ideig, úgyszólván, egészen elhanyaglott viseletét, helyreállítását is.

Next