Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)
1846-06-25 / 26. szám
A MAGYAR NŐNEM HIVATÁSA. VIII. HONI IPAR ÉS GAZDASÁG. Midőn nálunk a honi ipar védletének nagyszerű eszméje megfoganszott, életbe lépett: öröm vala látni, milly gyors, milly átalános hatással riasztá fel a „honi“ jelszó harsány tárogatója hazánk fiait és leányait, mély álmukból, a világosabb öntudat hajnalára; miként derité az föl elménket, melly hosszas zsibbadásában már alig birt még csak gondolni is arra, hogy a magyarnak valamikor önállása, belföldi ipara lehessen. Öröm volt látni, e fölébredés következtében, milly hirtelen vetkőzik ki a magyarok nagy része mindabból, a mi csak legkevésbbé is magán viselé a káros befolyású külföldieskedés színét, szagát, izét, bélyegét. Az egész hon egy fürdőházhoz hasonlita ekkor, mellyben majd mindenki lemosni buzgolkodék magáról az idegen szennyet, s kiizzadni azon veszélyes kóranyagot, melly az ő elkorcsitó sorvadásukat, nagyrészint önbünükön kívül okozá. Öröm volt hallanunk a legtöbb vevő ajkairól kizárólag a honi áruczikkek beszerzése, leírása utáni vágyat, látni a tolakodást, fürge kapkodást, belföldi vagy legalább ennek nevezett készítményeink mindenfelől létrehozott raktáraiban. Öröm volt látni, kivált külföldies fényűzéshez, idegen divathoz szokott hölgyeink honleányi nemes versenyzetét, mint hányták el magukról az idegen kelmén öltönyöket, s milly lelkesedéssel , milly büszke önérzettel viselék a durva, de a hon szelíd nemzete által nyújtott belföldi szövetet, az egyszerű kartont , melly szélesen s végtelenül kiterjedő szemfödeleül látszott szolgálni a már-már eltemetendő külföldieskedés gyászkoporsójának. A honi kelme divatozása maga után voná a magyaros szabású szép öltönyöknek társasköreinkben több ideig, úgyszólván, egészen elhanyaglott viseletét, helyreállítását is.