Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-06-11 / 26. szám
EGY ÉJ SULOWBAN. 184------------egy szigorú téli napon, Wiedlicska és Sulow közt, a meglehetős épsége után, három lovagot látunk csendesen, s amennyire első tekintetre ítéletet hozhatunk, igen fáradt állatokon , az utóbbi helység irányában haladni. A nap leáldozott, végsugarai mint tágas ernyő övezték a felséges Viszla teret. A bájos tájkép mámorosan fürdőtt e búcsusugarakban, s merre a szem látott, falusi lakok, s egyes helységek, merültek fel a dús erdőszerü tenyészet most zúzzal csipkézett kertjei közöl. A három utasban nevezetes különbséget látunk, mind ruházatra, mind korra nézve. Az első, kinek itt futó rajzát adjuk, télies öltözetéről ítélve, lengyel szarost. Volt idő, midőn Lengyelországban, a rég divatba vett európai öltözködés daczára, a korosabbak, — többnyire negyven vagy negyvenöt éven túl, — a nemzeti öltöny gyöngéd s könnyű kelméivel, amellyeket ollykor a legbecsesb prémzet bélelt, vagy kerített, — cserélték fel, a minden tiz év után torzalakot magára öltő európai öltözéket. E divat, vagy szokás, csak egyes rococo példányokban tartotta fenn magát az utóbbi időkben. E példányok egyikét van szerencsénk, a jobbra lovagló férfiúban mulatni: a négyszögű confederatka, a violaszin nyuszttal bélelt kon tus , az aranynyal áttört gazdag pass,szóval minden egyszerre a régi jó idők s a gonosz vétók korabeli lengyel staroszra mutatott, bár alig haladta a negyven évet. — Mellette mogorva tekintetű férfiú tűnik fel, mintegy harmincz éves. — Ezen ember kopott sötét zöld kabátot ölte magára, mellyen nehány gomb hiányzott, s a kalap is, mellyel czélszerünek látta, égövörös haját elfödni, valami kisvárosi bolt áruját gyanittatá. 47