Reggeli Délvilág, 1990. október (1. évfolyam, 1-2. szám)

1990-10-30 / 1. szám

- 14 helyzet változatlan------------­Ki viszi el a balhét? Mostanában megszapo­rodtak a szerkesztőséghez írt névtelen levelek. A szerzők — a bekövetkezett társadalmi változások ha­tására — már elhiszik, hogy óvatoskodás és váloga­tás nélkül papírra vethetik sérelmeiket, nagynéha örö­meiket is. Viszont az alap­érzetük változatlanul ugyanaz, mint 5, 10 vagy 15 évvel ezelőtt. „Talán még egy kis félsz is van ben­nünk, ami még a múltból maradt, ezért nem írom alá én sem a levelet. Nem sze­retném, ha nekem vagy családomnak kellemetlen­sége származna ebből." Egy másik alkalmi tollfor­gató így faragja ki a saját bumerángját: „Nem tarto­zom a névtelen levélírók és feljelentők táborába, azonban nem adhatom tel­jes nevem az íráshoz, mert nem bízom abban, hogy esetleg nem ér hátbatáma­dás a levelet illetően." Szóval Vigye el a balhét, az újságíró, és fáradjon ő az igazságért, hiszen neki ez a kötelessége, ráadásul elmehet mindenkinek a fe­jéhez, és lábához tehát sokoldalú információt sze­rezhet. Ez így önmagában igaz. Viszont megkönnyít­­hetnék a névtelen levél­írók az újságírók dolgát azzal, hogy ezután nem tit­kolják a nevüket, lakóhe­lyüket ezzel is hitelesítve mondanivalójuk valódisá­gát és komolyságát. Hiszen esetenként személyes in­dulat, mószerolás vagy vá­daskodás fűti a névtelen le­veleket. Az illető az igazat ismételgeti, nem pedig az igazat. Nem könnyű persze megtalálni az optimális vá­laszokat és a megnyugtató megoldásokat. Tudniillik a jogos követelés hiába jo­gos, ha nincs realitása a megvalósuláshoz az anyagi vagy szellemi, netán erköl­csi erőforrások szempont­jából. Nyugodtan aláírhatná a nevét az, aki soraiban megemlíti: „Kérdezzenek meg bennünket is, hogy milyen legyen a földtör­vény, hiszen mi a földből éltünk eddig, és ebből aka­runk megélni ezután is. Még olyan formában is, hogy idős parasztember­ként kapjuk a nyugdíjat, a háztájit és a földjáradékot. Ettől függetlenül a jogos paraszti sérelmeket orvo­solni kell az új földtulaj­don megadásával." Azért is vállalhatná a felelőssé­get a névtelen levélíró, hogy „minek szórják repü­lőgépről a kereskedelmi nyereménylistákat, amikor hasznosabb lenne külön le­vélben értesíteni a boldog nyerőket Ugyancsak az ismeretlenség köpenyébe bújik az a polgár, aki egyes közéleti szereplők emberi hitelességét kéri számon saját városában. A „szólj igazat, betörik a fejed" igazsága vagy lehe­tősége még sok esetben ér­vényes. Miként az is, hogy munkahelyen vagy a szom­szédos lakók körében a jo­gos panaszt vagy kritikát talán megbocsátják és ta­lán megszívlelik, viszont elfelejteni talán sohasem felejtik el... A helyzet te­hát változatlan. Úgy va­gyunk, mint az egyszeri utas, aki az Európába in­duló vonatra vált jegyet, de a végállomáson csodál­kozva veszi észre, hogy a­ szerelvény balkáni tájakra érkezett. SZABÓ RÓBERT Egyre aggasztóbbak azok a hírek, amelyek a várha­tó energiaellátásról érkez­nek. A jelenlegi ismeretek és számítások alapján ha­zánk legnagyobb földgáz-és kőolajlelőhelyén, Algyőn az energiakincs néhány év múlva jelentősen csökken, és tíz-húsz esztendőn belül for­dulat áll be a­ termelésben. A háromszoros Kiváló Fel­találó címmel kitüntetett dr. Valastyán Pál, a napokban szerzett akadémiai doktori címet, ami azért nem a ma­gánügye, mert kutatói mun­kássága összefügg az algyői gázmező jövőjével. Az al­győi távlatok pedig azért sem lehetnek közömbösek az ország különböző részein la­kók számára, mert a Szeged melletti vidék adja a hazai szénhidrogén-termelés felét. Dr. Valastyán Pált, a Nagy­alföldi Kőolaj és Földgázter­melő Vállalat szegedi gáz­üzemének vezetőjét először arról kérdeztem, egy nagy­doktori disszertáció miképp befolyásolhatja a gazdasági menetet, és környezetünket? — Az a pályamű, amivel a tudományos fokozatot megszereztem, nem egy dol­gozat, hanem a gyakorlat­ban hasznosított alkotások összessége, ami hat találmá­nyomat is tartalmazza, és az „Integrált termelési rend­szer a dél-alföldi földgázme­­zőkön” címet viseli. Ennek a munkának az a filozófiá­ja, miképp kell alkalmaz­kodni időben a kiszámítha­tatlan környezet gazdasági változásaihoz. Munkássá­gomban olyan megoldások kidolgozása szerepel, ami minimális anyagi befektetést igényel, de alkalmas arra, hogy a jelenlegi kihívások­ra választ tudjunk adni. — Melyek azok a kihívá­sok, amelyek a legjobban érintik hazánkat? — Mint köztudott, Ma­gyarország energiaellátása az importtól függ. Amíg az olaj és a gáz egyenletesen ér­kezik, addig nincs gond. — Ugye, ön is arra gon­dol, mint nagyon sok ma­gyar aggódó állampolgár, mi lesz akkor, ha a hideg beálltával a gázvezetéken csak levegő érkezik.­­ Talán azt kevesen tud­ják, hogy a nyári hónapok­ban olyan sok földgáz ér­kezett, amiért a hazai ter­melést korlátozni kellett. Feltöltötték a tárolókat, ahogy csak lehetett. A leg­nagyobb tároló Hajdúszo­boszló föld alatti üregeiben található. Az is biztosnak látszik, hogy a szovjetek té­len nem szállítanak többet. Az egyoldalú importfüggést, a kiszolgáltatottságot első lépésben talán úgy lehetne feloldani, hogy több gáz­tárolót alakítanánk ki. — Az annyit emlegetett tárolókat hol, és milyen költségekkel lehet kialakí­tani? — A kimerült földrétegek­ben a régi kutak hasznosí­tásával, az egykori gázlelő­helyeket tárolókká lehet át­alakítani. Gyakorlatilag ilyen lépéseket már tettünk, és a kutatásaim, valamint a munkásságom is erre irá­nyult. Néhány éve Algyőn már azzal próbálkoztunk, hogy különleges módszerrel, kevés költséggel sajtoljuk vissza a kimerült kutakba a gázt. A magyar olajszak­embereknek, mérnököknek keresni kell azokat a lehe­tőségeket, amelyek az ener­giahiány és -zavar követ­kezményeit mérsékelik. — Ön mérséklésről beszél. Kivédeni nem lehet? .— Az importkiesés korlá­tozottan pótolható. De egy csapelzárás következményeit kivédeni nem lehet, még oly módon sem, hogy a téli csúcsteljesítményt fokoz­nánk Az importfüggés nem oldható föl a hazai szénhid­rogén-termelésre alapozva. A megoldást a többirányú import jelentheti, és ha­zánknak csatlakozni kell a nyugati gáztávvezeték-rend­szerhez. — Államtitok-e, hogy az algyői mezőről meddig le­het a háztartásokat fűte­ni? — Nem titok, öt évig a jelenlegi szinten termelünk, és utána 15 éven keresztül egyre csökkenő, de számot­tevő gázmennyiséget tudunk a felszínre hozni. Most éven­te hárommilliárd köbméter gázt adunk, de 1995. és 2010. között ez a mennyiség egy­­milliárd köbméterre csök­ken. Ugyanez a tendencia érvényes más területen, te­hát az egész hazai földgáz­termelésre. — Nagyon jól tudom, hogy a több oldalas tudományos kutatási munkát még cím­szavakban is lehetetlen meg­ismertetni a széles közön­séggel. Annál az egyszerű oknál fogva sem, hogy nem szakértő. De szeretném, ha néhány olyan témába be­avatna, ami már az ön ál­tal említett kihívásra is vá­lasz. — Szeged térségében olyan földgázzal szeretnénk villa­mos erőművet működtetni, ami az alacsony nyomás mi­att a hálózatban már nem használható. Hogy a dollár­­bevételeinket növeljük, olyan eljárásokat dolgoztunk ki, amelyek segítségével a föld­gázból propán-butánt, és más értékes vegyipari nyersanyagokat lehet kivá­lasztani. A földgázból elő­állított termékek skálája a hétről tizenhétre növekedett lényeges beruházás és rá­fordítás nélkül, így megva­lósítottuk a­ kénmentes izó­­bután előállítását a Tiszai Vegyikombinát polietilén­­üzeme számára. Ezt a vegyi anyagot külföldről akarták vásárolni, de még a több­szörös felár mellett is ne­hezen beszerezhető. Szag­mentes propán-butánt gyár­tunk a szegedi Florin Vegy­ipari Kisszövetkezet-vel- ez a cég így helyettesíti a freo­­nokat, amit a sprehez hasz­náltak. Termékünk iránt je­lentős az olasz érdeklődés. Vegyes vállalatot akarnak létrehozni, hiszen a freonok kiváltásával jelentősen csök­kenthető a környezetszeny­­nyező, és veszélyes sprék gyártása. Lépéseket tettünk a termálvíz hasznosítására is, valamint arra, hogy mi­lyen különleges eljárással le­het majd kitermelni azt a kőolaj- és gázkészletet, ami a jelenlegi módszerekkel még nem hozható a föld felszínére, de tudni kell, hogy a kőolaj- és gázkészlet jelentős része a földben ma­rad, miután meddőnek mi­nősítettek egy-egy bányát. — Árulja el, hogy az in­tegrált termelési rendszer—, amiért önt az Akadémiai Doktori címmel jutalmazták, és ilyen tudományos foko­zatot még más nem kapott önön kívül a gáz- és kőolaj­ipar területén —, milyen gazdasági hasznot hoz? — Ez a rendszer körülbe­lül tíz éve már —, hiszen több elemét az iparban már bevezettük — évente egy­­milliárd forint feletti ár­bevétel-növekedést eredmé­nyezett. HAL­ASZ MIKLÓS r „ . ' '-t,'' * : Algyői jövő .v.v.v.y.'.v.v. .■í. ,'.,.-zv.­j.,*w.v.­n­.w.v.w.v.v.v.v. ...v.u.v.,.'..v/...­.y.'..v.v 0 // Aw w Hm Mm Hm mm mámn. Hm mm Hm mám 9 3 haza gazmezon r mim­n ,v. ■ KEDD. ZÍVM, OKTÓBER 30 Tegnapi lapzártánk után, még vasárnap azzal a meg­állapodással hagyták el a megyei főkapitányság épü­letét a válságstáb tagjai Sze­geden, hogy figyelik min­denütt a rádió és a televízió közvetítéseit, s ha megköt­tetik az egyezség Budapes­ten az Országos Érdek­egyeztető Tanács tárgyalá­sán, rögtön elvonulnak a vá­rosokat körülvevő blokád­­pontokról, valamennyi jár­művel. Kisteleken egyébként sem volt útlezárás, Vásárhely, Szentes, Makó és Csongrád határában pedig már a tár­gyalások eredményessége láttán — még az okmányok aláírása előtt — különböző időpontokban hazaindultak a taxisok, teherfuvarozók, s a hozzájuk csatlakozott „ci­vilek” is. Szeged peremén több helyen maradtak még egy időre , bár a forgalom már akkor is zavartalan volt. Az időnként barikádalkotó, majd azt bontó hivatásos és magánautósok szinte kis ün­nepség keretében elfogyasz­tották még mindazt, amit a környékbeliektől kaptak: ká­vét, teát, szendvicseket, de házi sütésű fánkot és kré­mest is, egyéb finomságok között. Valóban e helyeken — a Bajai úton, a 47-esen és máshol is — ekkor ju­tott igazán kifejezésre: e csaknem 72 órás demonstrá­cióban mennyire együtt ér­zett az utak bojkottjának szervezőivel, az „útonállók­­kal” a lakosság. Már csaknem éjfél volt, amikor Veszprémi Károly, a Gábriel Taxi szegedi iro­dájának vezetője telefonon hívta fel dr. Tóth Lajos ez­redest, megyénk megbízott főkapitányát, s megköszönte a rendőrség közreműködését demonstrációjuk zavartalan­ságának elősegítésében. A mostani nehéz napokban ki­alakult jó együttműködést is ígérte kollégái nevében: az utcákat éjszaka is járó ta­xisok rádión értesíteni fog­ják majd a kapitányságot, ha valahol bűncselekményre utaló jelenséget tapasztal­nak. (A közúti blokád ide­jén két betörést a taxisok jeleztek a szegedi kapitány­ságra, s az egyik elkövetőt a rendőrök és a taxisok kö­zösen üldözték, illetve fog­ták el.) Az úttorlaszok környékén gyakorta nagy számban ösz­­szeverődött állampolgárokat ezúttal először láttuk cso­portosan rendőrökkel és ta­­xisokkal barátkozni. Csak remélni tudjuk, hogy e most tapasztalt együttműködés nemcsak a rendkívüli ese­mények idejére szólt, így marad a továbbiakban is. (Zrínyi) Helyreállt a rend utainkon Még vasárnap, éjfél előtt elvonultak a torlaszokat alkotó taxisok, fuvarozók Benzinárban evez tovább a kormány (Folytatás az 1. oldalról.) népet, a tárgyalások ezért húzódtak el. A társadalmat arról kell ma meggyőzni, hogy a kormány igazat mond. Végül leszögezte: jöj­jön létre az érdekegyeztetők erős szervezete. Torgyán József, a tiszte­letbeli taxis (FKgP), a frak­ció vezetője Vincze Kálmán­nak adta át a szót, aki a tel­jes rendszerváltás hiányával, a földkérdés megoldatlansá­gával magyarázta a konflik­tus létrejöttét. Megjegyezte, a kormánynak az ilyen in­tézkedéseket jobban elő kell készíteni, dicsérte végül a kormány kompromisszum­készségét. Horn Gyula (MSZP) ezzel a tanulsággal kezdte: a to­­vábbiakban nem lehet az eddigi stílusban és módon politizálni, kormányozni. A rohamosan mélyülő válság csak összefogással enyhíthe­tő. A károkért nem a taxi­sok a felelősek, hanem a rossz kormányzati döntés. Az áremelés mértéke és mód­ja elfogadhatatlan volt. Az MSZP nem akar kormány­zati válságot, de jó cselek­vést, összefogást — igen. Orbán Viktor (Fidesz) a szívére hallgatva mondta: a kormány hazudott. Egy nap­pal az áremelés előtt tagad­ták intézkedésüket. Majd az áremelés mértékét a világ­piaci árak emelkedésével magyarázták, az adóemelés­ről nem beszéltek. A kor­mány ezért elvesztette presz­tízsét. (Torgyán József til­takozott a „hazudott” szó elhangzása miatt — igen ha­ragosan. Mire Orbán ekképp reagált, igazat mondtam.) Füzessy Tibor (KDNP) egyrészt azt mondta, a tö­megek zsebébe nem lehet úgy belenyúlni, hogy ne ér­tessék meg annak szüksé­gességét, másrészt erőszak­kal nem lehet békességet el­érni. Fodor István (függet­len) : minden politikai erő tekintse át, miben hibá­zott és újból ne kövessék el a ballépést! A Ház elfogadta a honvé­delmi törvény módosítását. A benzinár-liberalizáláshoz szükséges törvénymódosító javaslatot sürgősen megtár­gyalják Végül az egyszeri (decemberi) nyugdíj-kiegé­szítésekről folyt a vita. BÁLINT GYULA GYÖRGY Rendkívüli vt-ülés szerdán F­egyvercsörgés az Élikernél Lapunkban már több íz­ben foglalkoztunk a Szegedi Éliker Vállalatnál kialakult feszültségekkel. A cégnél jó ideje különböző érdekek és vélemények feszülnek egy­másnak, ami ezekben a he­tekben természetesnek is te­kinthető. Hiszen a kötelező, illetve a lehetséges privati­zálás következményeképpen egy máris bizonyosra vehe­tő: a vállalatnak nagy mér­tékben át kell alakulnia, új­ra meg kell határoznia ön­magát, és lehetséges jövőbeli tevékenységét. Nyilvánvaló, hogy számosan érdekeltek abban, minél kevesebb vál­tozás történjen, mint aho­gyan az is egyértelmű, so­kan félnek egy bizonytalan jövőtől. E bizonytalan helyzetben legutóbb az váltott ki föl­zúdulást, hogy bár a válla­lati tanács nem erősítette meg beosztásában dr. Soly­­mossy Margit igazgatót, mégis megbízta az ügyek vitelével decemberig, az igazgatói állásra kiírt pályá­zat elbírálásáig. E felemás megoldás kapcsán szólaltat­tuk meg jó egy hete lapunk­ban dr. Ascher Alice-t, a vállalati tanács elnökét. Föl­tehetően, akkori írásunknak is volt némi szerepe abban, hogy a nyolc vt-tag kezde­ményezésére október 31-ére, szerdára összehívott rendkí­vüli vállalati tanácsülés előtt aláírás-gyűjtési akció kezdő­dött a Szegedi Élikernél, amelynek során részint hat választott vt-tag visszahívá­sát követelik, részint pedig a beosztásában meg nem erősí­tett igazgatónő mellett áll­nak ki. A szerkesztőségünknek el­juttatott információk szerint, az aláírásgyűjtésnek van né­hány szépséghibája. Például, olyan boltok dolgozói közül került ki az aláírók jó ré­sze, amely üzletek kötelező privatizálás alá esnek, s az érintett vt-tagokat jórészt nem az ő körzetükben vá­lasztották. De ez a dolognak csak az egyik oldala. A fon­tosabb: a Szegedi Éliker és dolgozói éppúgy alapvető változásokkal kell, hogy szembenézzenek, mint a ha­sonló jellegű cégek minde­nütt az országban. A bi­zonytalanság és a félelmek időszakát pedig csakis el­nyújthatja, ha az elkerülhe­tetlen változásokra való reá­lis fölkészülés helyett a je­lenlegi állapotok védelmében próbálnak barikádokat épí­teni a maguk köré. Hogy ezt választják-e, vagy azt, hogy a leendő piacgazdasági modellhez alkalmazkodó, ru­galmasabb vállalati kerete­ket építenek ki, hamarosan kiderül. Hisz az első lépése­ket — egyik vagy másik irányba — szerdán meg kell tennie a vállalati tanácsnak. SZ. I. 3

Next