Reggeli Délvilág, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
---------------------------' Protézis-brigád Tizenhat évvel ezelőtt Juhász Imre hódmezővásárhelyi géplakatos, autószerelő kisiparos gondolt egy nagyot, s egyetlen esztergagépén egy emberi csípőízületet készített. Próbálkozása igen sikeresnek bizonyult, hiszen ma már milliós gépparkja van, és 45 munkatársával évente több mint 2000, különféle protézist gyárt. Saját fejlesztésű 28 szabadalmát, saját technológiáját a szakemberek jól ismerik. A készítmények jobbak és olcsóbbak, mint a hasonló német, angol, vagy USA-gyártásúak, s munkája során már 2 milliárd!!) forintot takarított meg Magyarországnak. Szerencsés, boldog embernek tartja magát. A kölcsönös látogatásokon, kapcsolatfelvételeken túl, immáron konkrét eredményekben is mérhető ez a különös egymásra találás. Vasárnap, hétfőn éskedden Weischer úron kívül megyénk vendége volt KristianPrimdal, a dán testvérrégió munkaügyi központjának vezetője, aki vállalkozásfejlesztéssel is foglalkozik, konzulense Bjamne Andersen, valamint Peter Jalkubitz, az OsztrákMunkaügyiMiinisztérium mellett működő munkanélküliséggel és képzéssel , átképzéssel foglalkozó hivatalának vezetője, s keleteurópai ügyekiben illetékes konzulense, Draxl Petra. Hogy miképpen jött létre ez a nemzetközi találkozó, egyszerű a válasz: a Lajtán túl az európai régiók együttműködése már természetes. A legülönözőbb területeken, így a munkanélküliség kezelése, a vállalkozások fejlesztése, vagy éppen a környezetvédelem területén is. Nem röstellik ahelyi tapasztalatokat hálózatba fogni, s egymás hibáiból, eredményeiből tanulni. Primdal úr egy dán mondást idézett: egy plusz egy az három! A továbbiakban vendégeink tapasztalataira, siralmas foglalkoztatási állapotunk gyógymódjaira voltunk kíváncsiak. A dánok, mint rutinos munkanélküliség-kezelők — hisz néhány ágazatukban, mint pl. a hajógyártás, az acélipar, a mezőgazdaság, előfordul a 19 százalékos ráta is — elsősorban a helyi megoldási módokra teszik a hangsúlyt, igénybe véve persze az államitámogatást is. Jó magyar gondolkodás szerint bátorkodikaim megjegyezni, hogy bizony gazdasági fellendülés — kacsingatva a nyugati működő tőlkére — nélkül bizony nem éppen rózsásak a kilátásaink. Jaskulbitz úr mosolyogva jegyezte meg, hogy valóban, a magyarok első kérdése az szokott lenni, hogy mennyi pénzt tudunk adni, mire ő vissza szokott kérdezni: „Mi az ötletük?!” Egyébként a legnagyobb erőforrásnak odakintről a magyar munkaerőt, a magyar szaktudást tartják. Az más kérdés, hogy nem nagyon élünk vele. A forráskeresésben jó tanácsként jegyezte meg, hogy ahol tőke van, s általában szétszórva, nem ártana összehozni. De, hogy most már a konkrétumokról is szóljunk, a munkanélküliség kezelésének módszertanán túl, a munkahelyteremtés legcélravezetőbb útjainak megismertetése mellett, jelentős lépésekre készülnek a felek: hamarosan magyar környezetvédelmi szakemberek utazhatnak Dániába egyrészt tanulni, másrészt egy nagyszabású konferencián részt venni. Megtörténik ez fordítva is, hisz augusztus— szeptemberében onnét jönnek szakemberek, előadásokat tartani a korszerű szennyvízkezelésről. Mi több, megtörténnek az előkészületek egy szennyvíztisztító rendszer kiépítésére Csongrád megyében, s a kisebb települések alighanem legnagyobb örömére valamelyik községben modellértékű szeméttelep épülhet. Amit aztán a későbbiekben érdemes lesz „lekoppintani”. A háromnapos program során — mint elmondták — kitűnően érezték magukat vendégeink. Akik közülük még nem jártak itt, azonnal feladták korábbi, inkább negatív előítéleteiket. Vasárnap a megyét járták, megfordultak számos településen. Aznapi végállomásuk Pusztamérges volt, ahová a nyáron 40 dán család érkezhet „faluturistáskodni”. Látogatóink találkoztak a megyei munkaügyi központ vezetőivel csakúgy, mint vendéglátóik, a megyei önkormányzat képviselőivel, a közgyűlés „vezérkari” tagjaival. Érdeklődve tekintették meg a Baum stúdió képzési,, átképzési oktatási rendszerét is. A turizmusról szót ejtve, nem hagyhattuk ki az osztrák barátaink figyelmét felhívni az 1996-os világkiállításra is, melyhez a sógorok idegenforgalmi profizmusából nem ártana ezt-azt átmenteni hozzánk, mondjuk ide a délvidékre. Gondolataink, szándékaink találkoztak. Mint elmondták, maga a Gazdasági Minisztériumuk is támogatja az idegenforgalmi ismertek és tapasztalatok átadását. Végül azt kérdeztem Csongrád megye vendégeitől, hogy mikor térnek hozzánk vissza ismét, s üdvözölhetünk-e majd közöttük a jövőben olyan szegedi szerelmeseket, mint Ole Weischer? Az biztos, hogy visszajönnek, de hogy mikor, arra közös tréfálkozással emígyen válaszoltak: „Ha majd a Szőke Tisza hajón sétacsoroghatunk lefelé az önök csodálatos folyóján ..Értjük. ÖRFI FERENC - ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Munkaerőnk nyugati szemmel Ha elindul a Szőke Tisza Nos, hát ilyen a szerelem — Ole Weischer dán fiatalember, Storstroms megye regionális kormányzatának tanácsadója, mint maga fogalmazott annak idején, Szegeden hagyta a szívét. S ha már így megszerette a Tisza-parti várost, hűségesen, mint a jó lélek, szorgalmasan vissza is jár Csongrád megyébe. Soha nem üres kézzel: az elmúlt egy-másfél év során öszszehozta a két régiót. • A tervezett ütemben halad a mezőgazdaság átszervezése Vásárhelyen nem verik az asztalt Amíg több településről olyan hírek érkeznek, hogy az érdekeltek nehezen tudják egyeztetni a nézeteiket, addig Hódmezővásárhelyen egyetlen összejövetelen sem tapasztalhatták, hogy netán bárki is az asztalra csapott volna elégedetlenségének a következményeként. Legalábbis ilyesmiről nem hallottunk, de ennek dacára rákérdeztünk Kovács Lajosra, a mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottság elnökére, hogy megbizonyosodjunk eme feltevés hitelességéről. — Miként sok minden nem minősíthető tökéletesnek, így nyilvánvalóvá vált, hogy az említett fórumok ülésein is ütközni fognak az érdekek. Ám a felmerült nézetkülönbségek gyorsan megoldást nyertek, közeledtek az érdekeltek álláspontjai, s ezután már könnyebbnek bizonyult közös nevezőre jutni. Minden bizonnyal kompromiszszumkészségének köszönhetően Vásárhelyen már sikerült túljutnunk a nehezén, minthogy megoldottnak tekintjük a problémákat. Megvallom, olykor itt is sor került kötélhúzásra, de úgy tűnik, sikerült megállapodniuk a feleknek, s aláírhatják a jegyzőkönyveket. Miután az emberek visszavásárolhatják földjeiket, talpalatnyi terület sem marad közös vagyonban. — Hogyan készültek fel az árverésre? — Feltehetően számos problémával találjuk majd magunkat szemben. Ügyelnünk kell arra, hogy akik földjüket tulajdonjogilag megszerzik, de megművelését továbbra is a szövetkezetre bízzák, azok külön táblánál árverezzenek. A szövetkezet csak úgy tudja vállalni ezt a feladatot, ha ezek a területek egy táblában maradnak, nem lesznek felparcellázva. A másik gondunk pedig az, hogy a licitálás idején egy-egy táblánál érdekelt csoportokat egyegy ember képviselje, mert ezáltal tartani tudjuk a kialakuló aranykorona árakat. A szervezéshez tartozik továbbá az is, hogy különválasszuk azokat az embereket, akik megfelelő pénzösszeggel rendelkeznek, és képesek megfizetni a meliorizációs költségterheket, míg mások ezt nem tehetik. Egyébként júniusban válik esedékessé az árverés. — Véleményük szerint a tulajdonviszonyok megváltoztatását követően fejlődés, avagy hanyatlás várható a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben? — Hódmezővásárhelyi viszonylatban mindenképpen fellendülésre számíthatunk ezeknél az ágazatoknál, hiszen itt a mezőgazdaságnak és az állattenyésztésnek tradíciója van. Az emberek a háztáji gazdaságban is képesek voltak csodát művelni. Egyébként mi mindent elkövetünk, hogy a hatáskörünkbe tartozó feladatok maradéktalanul realizálódjanak. (pusztakeresztúri) A megyei jogú városi önkormányzat közgyűlésének mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságára nem kevés feladat hárul az utóbbi időben, minthogy Vásárhelyen megkülönböztetett figyelmet fordítanak a mezőgazdaság átszervezésére, ami a tulajdonviszonyok megváltoztatásában nyilvánul meg. Örömmel konstatálhatjuk, ebben a mezővárosban tökéletes munkát végeznek az érdekegyeztető fórumok. Ezeknek a megalakításánál bábáskodott a már említett bizottság, ugyanakkor arról sem feledkezett meg, hogy az érdekegyeztető fórumok zavartalanul működjenek. Csincsin, csincsilla (Folytatás az 1. oldalról.) dömsödiek vállalták a szállítást, a szakszerű kezelést. — Ez csak ígéret maradt? — Mi többször megkerestük a tsz-t, mire az a válasz érkezett, hogy az üzemiág átalakult kft.-vé, és várjunk a sorunkra. A mai napig ezt tesszük. — Miből törlesztették a hitelüket? — Pontosan az a baj, hogy nem tudunk fizetni. Itt van a nyakunkon több mint száz csincsilla, melyek értéke meghaladja a 700 ezer forintot. — Miért nem keresnek felvásárlót? — Bejártuk az egész országot, nincs embercég, amelyik még foglalkozna csincsillákkal. Az állatok pedig egyre csak szaporodnak, akár a tartozásunk. Most az OTP 474 ezer forintot követel tőlünk. Minden vagyonunk a csincsillákban. — Mit tudnak a dömsödi kft.-ről? — Az ügyvédünk kiderítette, ez a társaság megszűnt, vagyona nincs, nem perelhetők. .— De hiszen önök csupán 50 ezer forintot kaptak kézhez. 250 ezret pedig a kft. vett fel. — Ez igaz, de az újrakezdési kölcsönt mi kértük, kaptuk, és rajtunk hajtják be. — Miből fizetik ki a 480 ezer forintot? — Valószínű, el kell adnunk a házunkat, földönfutók leszünk. De hogy ezt a rengeteg állatot hová teszszük, fogalmam sincs. * Annak reményében kerestük fel az OTP makói fiókjának vezetőjét, Papp Sándort, hátha találnak valamilyen megoldást. — Ha az adós nem fizet, a felvett kölcsönét nem törleszti, nekünk sajnos nincs mérlegelési lehetőségünk. Előbb felszólítjuk az érintetteket, majd felmondjuk a hitelt, és megy a végrehajtó. — Mintha az újrakezdési kölcsönök e térségben földönfutóvá tennék a vállalkozókat.• Pedig az ötlet jó, tömegek kaptak lehetőséget arra, hogy próbálkozzanak Az más kérdés, miért nem nézett senki a termeltetők, az integrátorok körmére. Ezen cégek jó része tönkrement, feloszlott, köddé vált. És Dugonics Tituszként magukkal rántották a kezdő, gyakorlatlan vállalkozókat. — A tendencia ilyesmit mutat. — Ön szerint hogyan lehetett volna megelőzni a tömeges csődöt? — Ha állami szinten minősítik az integrátorokat, az újrakezdési hitel valóban segítség lett volna. Az előkészítés sajnos nem nevezhető körültekintőnek. — Mely területekről jelentenek csődöt a térségben? — Sajnos, igen rosszul jártak a nyest-, a nerc-, a nyúltenyésztők, a libások . .. * A történtek után cseppet sem csodálkoznék, ha a hajléktalanná, nincstelenné vált vállalkozók koporsószöget skvrítenének . . . Hová, kiknek is? Tudják ők azt nagyon jól. P.BODZSÁR ERZSÉBET 1992. ápr. 1., szerda «A DÉLVILÁG« Egyszerű, de nagyszerű kellemesen primitív — jellemezte az Astro Industries mint tejfeldolgozó üzemét Dorotovics Gusztáv, az osztrák cég magyarországi igazgatója tegnap délelőtt Hódmezővásárhelyen. Az egész „üzem” elférne egy garázsban, hiszen helyigénye mindössze 10—15 négyzetméter. Kapacitása óránként 400 liter. A nyers tejet beöntve a szerkezet lefölözi, pasztörizálja, majd fél- vagy egyliteres zacskókba tölti az árusításra kész tejet. Az izraeli magyar Rothschild Péter azért mutatta be ezt a miniüzemet, mert tudja: Magyarországon most térünk át a kisüzemi gazdálkodásra. Ezért is csak olyan tejfeldolgozót hozott ide, amely mindenféle szakértelem nélkül működtethető, olcsó, de tudja azt a minimumot, amely egy kisgazdaságban kell. A tavaly kirobbanó tejválság után aligha van még akkora magángazdaság, ahol ez a két-három év alatt megtérülő feldolgozó működhetne, de ha néhány, egymáshoz közel élő gazda összefog, ha másért nem, az értékesítési biztonságért érdemes nekik saját miniüzemet működtetniük. A Zafír Kft. ügyvezetője, Ágoston Lajos máris azon gondolkodik, hogy tudna megvenni egy ilyen gépsort, hiszen áruházába és bisztrójába jelenleg sárréti tejet szállíttat, mert olcsóbb, mintha a Csongrád Megyei Tejipari Válalattól venné. Akit érdekel a minitejüzem, pénteken, április 3-án 13 órától megtekintheti a második bemutatót Vásárhelyen, a Deák Ferenc utca 15. Szám alatti Zafír Áruházban. M. V. FOTÓ: MISKOLCZI