Reggeli Délvilág, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

------------­---------------'­ Protézis-brigád Tizenhat évvel ezelőtt Juhász Imre hódmezővásárhe­lyi géplakatos, autószerelő kisiparos gondolt egy nagyot, s egyetlen esztergagépén egy emberi csípőízületet készített. Próbálkozása igen sikeresnek bizonyult, hiszen ma már milliós gépparkja van, és 45 munkatársával évente több mint 2000, különféle protézist gyárt. Saját fejlesztésű 28 szabadalmát, saját technológiáját a szakemberek jól isme­rik. A készítmények jobbak és olcsóbbak, mint a hasonló német, angol, vagy USA-gyártásúak, s munkája során már 2 milliárd!!) forintot takarított meg Magyarországnak. Szerencsés, boldog embernek tartja magát. A kölcsönös látogatáso­kon, kapcsolatfelvételeken túl, immáron konkrét ered­ményekben is mérhető ez a különös egymásra találás. Vasárnap, hétfőn és­­kedden Weischer úron kívül me­gyénk vendége volt Kristi­an­­Primdal, a dán testvér­régió munkaügyi központ­jának vezetője, aki vállal­kozásfejlesztéssel is foglal­kozik, konzulense Bjamne Andersen, valamint Peter Jalku­bitz, az Osztrák­­Mun­­­kaügyi­­Miinisztérium mel­lett működő munkanélkü­liséggel és képzéssel , át­képzéssel foglalkozó hiva­talának vezetője, s kelet­európai ügyekiben illetékes konzulense, Drax­l Petra. Hogy miképpen jött létre ez a nemzetközi találkozó, egyszerű a válasz: a Lajtán túl az európai régiók együtt­működése már természetes. A leg­­ülönözőbb területe­­ken, így a munkanélküliség kezelése, a vállalkozások fejlesztése, vagy éppen a környezetvédelem terüle­tén is. Nem röstellik a­­helyi tapasztala­tokat hálózatba fogni, s egymás hibáiból, eredményeiből tanulni. Primdal úr egy dán mon­dást idézett: egy plusz egy az három! A továbbiakban vendége­ink tapasztalataira, siral­mas foglalkoztatási állapo­tunk gyógymódjaira vol­tunk kíváncsiak. A dánok, mint rutinos munkanélkü­liség-kezelők — hisz né­hány ágazatukban, mint pl. a hajógyártás, az acélipar, a mezőgazdaság, előfordul a 19 százalékos ráta is — el­sősorban a helyi megoldási módokra teszik a hangsúlyt, igénybe véve persze az álla­mi­­támogatást is. Jó magyar gondolkodás szerint bátor­­­kodikaim megjegyezni, hogy bizony gazdasági fellendü­lés — kacsingatva a nyugati működő tőlkére — nélkül bi­zony nem éppen rózsásak a kilátásaink. Jaskulbitz úr mo­solyogva jegyezte meg, hogy valóban, a magyarok első kérdése az szokott len­ni, hogy mennyi pénzt tudunk adni, mire ő vissza szokott kérdezni: „Mi az ötletük?!” Egyébként a legnagyobb erő­forrásnak odakintről a ma­gyar munkaerőt, a magyar szaktudást tartják. Az más kérdés, hogy nem nagyon élünk vele. A forráskeresés­ben jó tanácsként jegyezte meg, hogy ahol tőke van, s általában szétszórva, nem ártana összehozni. De, hogy most már a konkrétumokról is szóljunk, a munkanélküliség kezelé­sének módszertanán túl, a munkahelyteremtés legcél­ravezetőbb útjaina­k megis­mertetése mellett, jelentős lépésekre készülnek a felek: hamarosan magyar környe­zetvédelmi szakemberek utazhatnak Dániába egy­részt tanulni, másrészt egy nagyszabású konferencián részt venni. Megtörténik ez fordítva is, hisz augusztus— szeptemberében onnét jön­nek szakemberek, előadáso­kat tartani a korszerű szennyvízkezelésről. Mi több, megtörténn­ek az elő­készületek egy szennyvíz­tisztító rendszer kiépítésére Csongrád megyében, s a ki­sebb települések alighanem legnagyobb örömére vala­melyik községben modell­értékű szeméttelep épül­het. Amit aztán a későbbi­ekben érdemes lesz „lekop­­pintani”. A háromnapos program során — mint elmondták — kitűnőe­n érezték magukat vendégeink. Akik közülük még nem jártak itt, azon­nal feladták korábbi, inkább negatív előítéleteiket. Va­sárnap a megyét járták, megfordultak számos tele­pülésen. Aznapi végállomá­suk Pusztamérges volt, aho­vá a nyáron 40 dán család érkezhet „faluturistáskod­ni”. Látogatóink találkoz­tak a megyei munkaügyi központ vezetőivel csakúgy, mint vendéglátóik, a megyei önkormányzat képviselői­vel, a közgyűlés „vezérkari” tagjaival. Érdeklődve tekin­tették meg a Bau­m stúdió képzési,, átképzési oktatási rendszerét is. A turizmusról szót ejtve, nem hagyhattuk ki az oszt­rák barátaink figyelmét felhívni az 1996-os világki­állításra is, melyhez a sógo­rok­ idegenforgalmi profiz­musából nem ártana ezt-azt átmenteni hozzánk, mond­juk ide a délvidékre. Gon­dolataink, szándékaink ta­lálkoztak. Min­t elmondták, maga a Gazdasági Miniszté­riumuk is támogatja az idegenforgalmi ismertek és tapasztalatok átadását. Végül azt kérdeztem Csongrád megye vendégei­től, hogy mikor térnek hoz­zánk vissza ismét, s üdvö­zölhetünk-e majd közöttük a jövőben olyan szegedi sze­relmeseket, mint Ole Weischer? Az biztos, hogy visszajönnek, de hogy mi­kor, arra közös tréfálkozás­sal emígyen válaszoltak: „Ha majd a Szőke Tisza ha­jón sétacsoroghatunk lefelé az önök csodálatos folyó­ján ..Értjük. ÖRFI FERENC - -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­ Munkaerőnk nyugati szemmel Ha elindul a Szőke Tisza Nos, hát ilyen a szerelem — Ole Weischer dán fiatalember, Storstroms megye regionális kormányza­tának tanácsadója, mint maga fogalmazott annak ide­jén, Szegeden hagyta a szívét. S ha már így megsze­rette a Tisza-parti várost, hűségesen, mint a jó lélek, szorgalmasan vissza is jár Csongrád megyébe. Soha nem üres kézzel: az elmúlt egy-másfél év során ösz­­szehozta a két régiót. • A tervezett ütemben halad a mezőgazdaság átszervezése Vásárhelyen nem verik az asztalt Amíg több településről olyan hírek érkeznek, hogy az érdekeltek nehezen tud­ják egyeztetni a nézeteiket, addig Hódmezővásárhelyen egyetlen összejövetelen sem tapasztalhatták, hogy netán bárki is az asztalra csapott volna elégedetlenségének a következményeként. Leg­alábbis ilyesmiről nem hal­lottunk, de ennek dacára rá­kérdeztünk Kovács Lajosra, a mezőgazdasági és élelme­zésügyi bizottság elnökére, hogy megbizonyosodjunk eme feltevés hitelességéről. — Miként sok minden nem minősíthető tökéletesnek, így nyilvánvalóvá vált, hogy az említett fórumok ülésein is ütközni fognak az érdekek. Ám a felmerült nézetkülönb­ségek gyorsan megoldást nyertek, közeledtek az érde­keltek álláspontjai, s ezután már könnyebbnek bizonyult közös nevezőre jutni. Min­den bizonnyal kompromisz­­szumkészségének köszönhe­tően Vásárhelyen már sike­rült túljutnunk a nehezén, minthogy megoldottnak te­kintjük a problémákat. Megvallom, olykor itt is sor került kötél­húzásra, de úgy tűnik, si­került megállapodniuk a fe­leknek, s aláírhatják a jegy­zőkönyveket. Miután az em­berek visszavásárolhatják földjeiket, talpalatnyi terület sem marad közös vagyonban. — Hogyan készültek fel az árverésre? — Feltehetően számos problémával találjuk majd magunkat szemben. Ügyel­nünk kell arra, hogy akik földjüket tulajdonjogilag megszerzik, de megművelé­sét továbbra is a szövetke­zetre bízzák, azok külön táb­lánál árverezzenek. A szö­vetkezet csak úgy tudja vál­lalni ezt a feladatot, ha ezek a területek egy táblában maradnak, nem lesznek fel­parcellázva. A másik gon­dunk pedig az, hogy a lici­tálás idején egy-egy táblá­nál érdekelt csoportokat egy­­egy ember képviselje, mert ezáltal tartani tudjuk a ki­alakuló aranykorona árakat. A szervezéshez tartozik to­vábbá az is, hogy különvá­lasszuk azokat az embereket, akik megfelelő pénzösszeg­gel rendelkeznek, és képesek megfizetni a meliorizációs költségterheket, míg mások ezt nem tehetik. Egyébként júniusban válik esedékessé az árverés. — Véleményük szerint a tulajdonviszonyok megvál­toztatását követően fejlődés, avagy hanyatlás várható a mezőgazdaságban és az ál­lattenyésztésben? — Hódmezővásárhelyi vi­szonylatban mindenképpen fellendülésre számíthatunk ezeknél az ágazatoknál, hi­szen itt a mezőgazdaságnak és az állattenyésztésnek tra­díciója van. Az emberek a háztáji gazdaságban is képe­sek voltak csodát művelni. Egyébként mi mindent elkö­vetünk, hogy a hatáskörünk­be tartozó feladatok mara­déktalanul realizálódjanak. (pusztakeresztúri) A megyei jogú városi önkormányzat közgyűlésé­nek mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságára nem kevés feladat hárul az utóbbi időben, minthogy Vá­sárhelyen megkülönböztetett figyelmet fordítanak a mezőgazdaság átszervezésére, ami a tulajdonviszonyok megváltoztatásában nyilvánul meg. Örömmel konsta­tálhatjuk, ebben a mezővárosban tökéletes munkát vé­geznek az érdekegyeztető fórumok. Ezeknek a megala­kításánál bábáskodott a már említett bizottság, ugyan­akkor arról sem feledkezett meg, hogy az érdek­egyeztető fórumok zavartalanul működjenek. Csincsin, csincsilla (Folytatás az 1. oldalról.) dömsödiek vállalták a szál­lítást, a szakszerű kezelést. — Ez csak ígéret maradt? — Mi többször megkeres­­tük a tsz-t, mire az a vá­lasz érkezett, hogy az üzemi­ág átalakult kft.-vé, és vár­junk a sorunkra. A mai na­pig ezt tesszük. — Miből törlesztették a hitelüket? — Pontosan az a baj, hogy nem tudunk fizetni. Itt van a nyakunkon több mint száz csincsilla, melyek értéke meghaladja a 700 ezer forintot. — Miért nem keresnek felvásárlót? — Bejártuk az egész or­szágot, nincs ember­­cég, amelyik még foglalkozna csincsillákkal. Az állatok pedig egyre csak szaporod­nak, akár a tartozásunk. Most az OTP 474 ezer forin­tot követel tőlünk. Minden vagyonunk a csincsillákban. — Mit tudnak a dömsödi kft.-ről? — Az ügyvédünk kiderí­tette, ez a társaság meg­szűnt, vagyona nincs, nem perelhetők. .— De hiszen önök csu­pán 50 ezer forintot kaptak kézhez. 250 ezret pedig a kft. vett fel. — Ez igaz, de az újrakez­dési kölcsönt mi kértük­, kaptuk, és rajtunk hajtják be. — Miből fizetik ki a 480 ezer forintot? — Valószínű, el kell ad­nunk a házunkat, földön­futók leszünk. De hogy ezt a rengeteg állatot hová tesz­­szük, fogalmam sincs. * Annak reményében ke­restük­ fel az OTP makói fiókjának vezetőjét, Papp Sándort, hátha találnak va­lamilyen megoldást. — Ha az adós nem fizet, a felvett kölcsönét nem tör­leszti, nekünk sajnos nincs mérlegelési lehetőségünk. Előbb felszólítjuk az érin­tetteket, majd felmondjuk a hitelt, és megy a végrehaj­tó. — Mintha az újrakezdési kölcsönök e térségben föl­dönfutóvá tennék a vállal­kozókat.­­• Pedig az ötlet jó, tö­megek kaptak lehetőséget arra, hogy próbálkozzanak Az más kérdés, miért nem nézett senki a termeltetők, az integrátorok körmére. Ezen cégek jó része tönkre­ment, feloszlott, köddé vált. És Dugonics Tituszként magukkal rántották a kez­dő, gyakorlatlan vállalkozó­kat. — A tendencia ilyesmit mutat. — Ön szerint hogyan le­hetett volna megelőzni a tömeges csődöt? — Ha állami szinten mi­nősítik az integrátorokat, az újrakezdési hitel valóban segítség lett volna. Az elő­készítés sajnos nem nevez­hető körültekintőnek. — Mely területekről je­lentenek csődöt a térség­ben? — Sajnos, igen rosszul jártak a nyest-, a nerc-, a nyúltenyésztők, a libások . .. * A történtek után cseppet sem csodálkoznék, ha a hajléktalanná, nincstelenné vált vállalkozók koporsószö­get skvrítenének . . . Hová, kiknek is? Tudják ők azt nagyon jól. P.BODZSÁR ERZSÉBET 1992. ápr. 1., szerda «A DÉLVILÁG« Egyszerű, de nagyszerű kellemesen primitív — jellemezte az Astro Industries mint tejfeldolgozó üzemét Dorotovics Gusztáv, az osztrák cég magyarországi igazgatója tegnap délelőtt Hódmezővásár­helyen. Az egész „üzem” elférne egy garázsban, hiszen helyigé­nye mindössze 10—15 négyzetméter. Kapacitása óránként 400 liter. A nyers tejet beöntve a szerkezet lefölözi, pasztöri­­zálja, majd fél- vagy egyliteres zacskókba tölti az árusításra kész tejet. Az izraeli magyar Rothschild Péter azért mutatta be ezt a miniüzemet, mert tudja: Magyarországon most térünk át a kisüzemi gazdálkodásra. Ezért is csak olyan tejfeldolgozót hozott ide, amely mindenféle szakértelem nélkül működtethető, olcsó, de tudja azt a minimumot, amely egy kisgazdaságban kell. A tavaly kirobbanó tej­válság után aligha van még akkora magángazdaság, ahol ez a két-három év alatt megtérülő feldolgozó működhetne, de ha néhány, egymáshoz közel élő gazda összefog, ha másért nem, az értékesítési biztonságért érdemes nekik saját miniüzemet működtetniük. A Zafír Kft. ügyvezetője, Ágoston Lajos máris azon gondolkodik, hogy tudna megvenni egy ilyen gépsort, hiszen áruházába és bisztrójába jelenleg sárréti tejet szállíttat, mert olcsóbb, mintha a Csongrád Megyei Tejipari Válalattól venné. Akit érdekel a minitejüzem, pénteken, április 3-án 13 órától megtekintheti a második bemutatót Vásárhelyen, a Deák Ferenc utca 15. Szám alatti Zafír Áruházban. M. V. FOTÓ: MISKOLCZI

Next