Reggeli Délvilág, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-01 / 76. szám
Miko Diana Kiamnomen - megnyitóján, melynek a Csongrád Galéria adott helyet. De el lehet-e rontani ezt az ünnepet? A tárlatot közönségének ajánló művész meglehetősen borúlátó a kultúra mai helyzetét illetően. Amikor a műveknek ipari termékszáma lett, áfa sújtja értékesítésüket. Elgondolkodtató : van-e vevő egyáltalán az alkotásokra, valamirevaló érdeklődő az igazán értékes, szép dolgokra. Mikó Diána gáláns Casanovát ábrázoló szoboralakja mit sem sejt a fránya gondokból. A műveltségéről is híres női szívek hódítója egészen mást lát a világból. Ahogyan a békésen esz I? 3/U3UIS széboruló szerelmespár is: szeretetet. A tehetséges művész nemcsak szobrait hozta el a kiállításra. Még főiskolás korában, szobrászként, grafikusokat megelőzve , rajzaival díjat nyert a nagy alkotó, Barcsay Jenő emlékére kiírt pályázaton. Barcsay anatómiája láthatóan mély nyomokat hagyott pályáján. Grafikái, a férfi- és a női test anatómiai pontosságú ábrázolásán túl, egyéni látásmódot tükröznek. Az izmok, idegek, csontok költőien megformált varázsa ámulatba ejti a nézőt. A befejezett vázlatok, ahogyan a művész nevezi munkáit, szemet gyönyörködtetőek. De lehetne másképpen is fogalmazni. A kiállított alkotásokból kitetszik a művész jövőbe vetett hite. Nem nagy szavak ezek, hiszen a végzős főiskolai hallgató láthatóan nagy kedvvel fogadta az élet ajándékát, a tehetséget. Örömét leli a munkában. S hogy most kinyílt a tér előtte, minden bizonnyal élni is tud vele. Mikó Diána kiállítása április 10-ig tekinthető meg a Csongrád Galériában. (lovas) Nem akar sztár lenni A szentesi Mátyás sörözőben hétről hétre minden szerda este összegyűlnek a város jazz-muzsikát kedvelő fiataljai, de az idősebb korosztály képviselői sem hiányoznak. Darabos Zsolt és quartettje lép fel, sokszor ismert vendégmuzsikusokat is meghíva ebben a meghitt, egyre népszerűbb jazz-klubban. Darabos Zsolt, az együttes vezetője 1982 óta gitározik, jelenleg a város zeneiskolájában oktatja e hangszer (Fotó: Barna Ágnes) művészetét. Ő maga Binder Károly és Pege Aladár tovább virtuóz technikáját, együtteseinek gitárosaitól A jazz az élete, szervesen tanulta meg és fejlesztette hozzátartozik mindennapjaihoz. Nem kíván sztár lenni, nem kíván Szentesről elköltözni, holott erre megvolna a lehetősége. Úgy érzi, nem érné meg, és művészi elveivel, felfogásával sem tudná összeegyeztetni a honi pop-rock-jazz zene lemez- és televíziófelvételi lehetőségei körüli kaotikus harcban részt venni, elfáradni, kimerülni, megalkuvóvá lenni. Jobban érzi magát a kis klubokban, ahol a tiszta hangokkal, a harmóniával a hallgatók érzéseire hathat, és ezt a hatást közvetlenül érzékelheti is. Saját örömét, bánatát adja át gitárja húrjainak, a jazz, a blues felszabadult dallamvilágának. Zsolt a jazz-esteken kívül fellép különböző képzőművészeti események megnyitóin, önálló műsoraival, előadóestjeivel. Mostanában Hevesi Tamásai — Névtelen Nulla, táncdalfesztivál — is próbálkozik közös zenéléssel, amiből esetleg lemezfelvétel is lehetséges. A tavasz folyamán a szegedi felsőoktatási intézmények klubjaiban is bemutatkozik quartettjével, és különböző jazzfesztiválokon is szerepelni fognak. Ahogy Zsolt mondta: A Brodway után — ahol turistaként kóstolt bele az amerikai metropolisz zenei életébe, a jazz őshazájába, az utca, a nyomor hangjainak dübörgésébe — szűkebb hazáját is szeretné meghódítani. VÉGH ATTILA Pályázat Értékeink megőrzéséért „...Lakóhelyünk értékeinek töredékes bemutatásával szerettük volna bebizonyítani, hogy mi gyerekek is látjuk, felismerjük az értékeket. Szándékunk nem volt más, mint elmondani, mi egyedül, a felnőttek nélkül látni képesek vagyunk, de tenni nem, vagy alig valamit.” A Város- és Faluvédők Szövetsége által 1992-ben kiírt ifjúsági pályázat egyik pályaművében gondolkodtak így az ászári általános iskolások. A pályázat célja az volt, hogy a fiatalok város- és faluvédő tevékenységét megalapozza, környezetük kevésbé ismert természeti és épített értékeinek felfedezésére és bemutatására ösztönözze őket. A meglévő nemzeti értékek tiszteletére és megóvására neveljen. A pályázaton az általános iskolák felső tagozatosai (10—14 év) és a középiskolás korúak (15—18 év) vehettek részt, írásos pályaműveket és képzőművészeti alkotásokat lehetett benyújtai. A győztesek témakörök szerint: 1. Milyennek szeretném látni lakóhelyemet? — I. díj: Burai Petra, Eger (Eger jövője címmel). 2. Lakóhelyem kevésbé ismert épülete, vagy más nevezetessége, mely megérdemli, hogy felhívjam rá a figyelemt — I. díj: Áprily Lajos Általános Iskola 6. osztálya, Visegrád (Visegrád nevezetes épületei régen és ma címmel). 3. Településem népi emlékei — I. díj: Zrínyi Ilona Általános Iskola Kincskereső Klubjának 8. osztályos tagjai, Dorog (Régi pincék, présházak, szőlőprések Dorogon címmel). 4. Lakóhelyem temetőjének nevezetes sírjai — I. díj: Kipke Hajnalka, Somfai Melinda 8. osztályos, Zoltai Dániel, Zoltai Zsófia, András Éva, Vígh Csilla 7. osztályos tanulók, Esztergom (Lakóhelyem temetőjének nevezetes síjjai címmel). 5. Lakóhelyünkért tettük — Ráckevei Általános Iskola 7. osztálya (Ráckevéért, hogy nálunk mindenki jól érezze magát címmel). A pályázatot az előző évit messze meghaladó érdeklődés kísérte. Az ország mintegy száz településéről összesen kettőszáznégy írásos pályamű és háromszáztizenhét képzőművészeti alkotás érkezett. A pályázók saját elképzeléseikkel bővítve mutatták be településeiket, épületeket, szobrászati értékeket, neves vagy méltánytalanul elfeledett személyeket. Felhívták a figyelmet a veszélyeztetettségekre, teendőkre, anomáliákra. A pályamunkák többsége elismerést érdemel. Némelyik főiskolai szakdolgozat szintjén mozog. A legjobbakból az Értékmentő című lap mutat be néhányat. (mese) idén asanova A tanár úr matematikaszakos, tudja, hogy 30—40 ezer Ft fejpénzt kap állami támogatásként, valamely település, gyerekenként. — Önöknek van egy közös tulajdonsága, fiatalságukon kívül. Nevezetesen: kétéves kurzusra járnak Szegedre, a Menthal Hygiénia nevezetű diploma utáni képzésre. Miért? — Személyesen véletlen értesülés folytán hallottam róla — kezdi a vásárhelyi óvónő —, de fontosabb, hogy mennyire szükséges lenne ez az emberismeret az életünkben! Csak egyetlen példa: tavaly karácsonyra egyik csoportunkban a 31 gyerekből tán hárman kaptak meséskönyvet! Nem azért, mert az drágább, hanem, mert a mesekönyv mellé odatartozik a szülő is, aki fölolvas! Az pedig idő és energia. Olvasni? Este beszélgetni a családnak? Mikor, kivel, és miről? Így nőtt fel az anyuka-apuka, és már ők is ezt látták otthon! — Kétségtelenül öröklődnek a nevelési módszerek — fűzi hozzá Fekete Zoltánná, Kati, szentesi tanárnő. — Ha a gyerek azt tanulja, hogy a konfliktusokat pofonnal kell elintézni, akkor felnőttként is ezt teszi, sőt, ezt adja tovább a gyerekének! Ezért számomra egy tanárkolléga már azon megismerszik, hogyan kéri meg a gyereket, menjen arrébb a folyosón. Megsimítja, és megkéri, vagy csak arrébb löki. Évtizede tanítok, és azt tapasztalom, egyre több a veszélyeztetett gyerek, akivel törődni kellene. — Hányszor fordul elő, hogy a gyerek elolvad a boldogságtól, ha megsimogatjuk a fejét, mert ő ugyan szeretetre éhezik, de ez senkit nem érdekel — mondja Nagy Ágnes testnevelés szakos tanárnő Mindszentről. — A gyereknevelés manapság amolyan vállalás, elismerést érdemlő áldozat sokak szemében. Ahol a szülőt anyagi terhek érik, s ő ennek eleget tesz. Szeretésről, nevelésről szó sem esik. Így aztán a munkám fele megy e a fegyelmezéssel, mert a gyerekeknek szinte egyáltalán nincs szabálytudatuk. Nem tudják, mit szabad a másikkal, és mi az, ami már elviselhetetlen. Így, mint a kis vadak, kerülnek be az iskolába, ahol majd a pedagógus megneveli őket. Ezért kellene az embereknek, szülőknek tanulnia valami menikás hygiéniai ismereteket... — Amikor a gyereket behozza az anyuka-apuka az óvodába — mondja a vásárhelyi óvónő —, szóval, akkor sok gyerek olyan szívesen ül az ölünkbe. Mert otthon ez a szeretet ismeretlen. Rideg tartásban élnek a gyerekeink, akiket a szülők megfosztanak a legnagyobb örömök egyikétől: az érintéstől, a simogatástól, a szülői dédelgetéstől. Csernák tanár úr megjegyzi : — Már a főiskolán foglalkoztunk az óvodával, mert ott alapozódik meg a gyerek egy életre, ott választ értékeket, amelyeket követ azután. Ezért mi is eljutottunk a kisgyermek befolyásolásának legjobb módszereit képező eszközökhöz: az érintés, az emberi kapcsolat hatalmához. — Nekem is lenne egy javaslatom — mondja a szentesi tanárnő, egyébként két gyermek mamája, Vinczéné Kati. — Tehát az lenne a javaslatom, ugyan, vizsgálnák már meg, 100 gyerekből hányan kapnák vissza a fejüket, ha közelítene felé egy másik ember? Tartok tőle, hogy vagy 4/5 részük megriadna, rosszat sejtve. A gyerekek, csakúgy mint a felnőttek, szinte tudatlanok, saját korukon tanulók, az emberi érintkezés, a viselkedés tudományában. Mi, pedagógusok, vagy általában a gyerekekkel foglalkozók, nagyon fontosnak találjuk a segítséget. Jó lenne, ha minél több kolléga elvégezné ilyen menthál hygiéniai ismereteket adó kurzust, hogy utána fölkészültebbek legyenek. — Sajnos, nagyon magas az általános iskolás gyerekek szorongásszintje — mondja Ágnes tanár néni Mindszentről. — Szeretne pedig a gyerek beszélni, szeretné elmondani az érzéseit, szeretne kinyílni, de nincs kinek, majd később, már bezárul, sokszor görcsbe rándul a lelke. — Ilyenkor következik a lila haj, a félkopaszság, a szöges dzseki, melyek mögött egy vergődő kis emberke szorong Szeretné persze megmutatni magát, de nem tudja —, halljuk a vásárhelyi óvónőtől. — A gyerek lelke pontosabban működik, mint egy számítógépes érzékelő: hajszálra tudja, melyik felnőtthez mehet oda, és melyiktől kell tartania — magyarázza Csernák tanár úr. — És mi tagadás, amikor életemben először vittem háromnapos kirándulásra az osztályt, végigizgultam az utat. Amikor hazaértünk, minden gyereket vártak a szülők, csak a tanártól nem kérdezte senki, mi volt, hogy történt, meséljen a gyerekemről... (tráser) Érintéssel nevelnek Lila haj, szöges dzseki Nekem már többször eszembe jutott: vajon menynyit kapna egy teremőr, ha egy óvodás csoportnyi gyerkőcre vigyázna? Már ha előzetesen összeszámolnánk, mennyit is ér egyetlen gyerek? Utána már nem is volna olyan nagy dolog kiszámolni, mekkora értékre felügyel a teremőr — mondja mindezt legnagyobb elképedésemre Vinczéné Tóth Ibolya óvónő Vásárhelyről. Nyomban akad segítője Cserák János tanár úr személyében Mindszentről, aki ott önkormányzati képviselő is. Harlequin Az összes szerelmes füzetek olvasóinak hódolattal Az a vékony, kis erőszakos szája, gondolta a lány. Pedig nagy is az orra. Szép, nagy melle lehet, sejtette a férfi a kinyúlt pulóver alatt. Valószínűleg kicsit meg van hízva. Fenékig itta a fröcskét, megrázkódott az olcsó bor savanyú ízétől. A füstös pincében a lány felé tolakodott. Amint beszédközelbe ért, látta, hogy nem tévedett. A lány alacsonyabb volt, mint gondolta, különösen, hogy edzőcipőt hordott a hosszú szoknyához. Vastag fekete harisnyája lehetett. Van egy kis pocaiga, mérte föl a lány, miközben visszafordult a barátnője felé. A magas pultnál csendben vodkának. A férfi kisvártatva odaült hozzájuk, italt fizetett nekik, még három vodkát. A másik nő lassan álmosodott el. Amint ketten maradtak, újabb vodkát rendelt, majd felhívta magához a lányt. Az jött. A szobában belökte a dugót a nagyburgundiba. Poharakat nem hozott, az üveg elfért köztük a padlószőnyegen a hamutálca mellett. A magnóba Doorsot tett. Az egyház agresszivitásáról vitatkoztak, hamar belebonyolódtak, szó esett a mormonokról és a gönczi plébánosról, aki egy régészkiránduláson finom szalámival és ropogós kenyérrel vendégelte meg a társaságot. Néha húztak egyet az üvegből. Szofit szívtak. A férfi behozta a második üveg bort. Férjnél vagyok, mondta halkan a lány. A barátnőm hazautazott, felelte a férfi, és megsimogatta a haját. Tovább tárgyaltak, nemsoká szájon csókolta a fiú. A vetkőzés igazolta a gyanút, a lány tényleg hasi volt, a férfi meg hájas kissé. Ingén nem tűnt át izmok játéka, mellkasa nem volt sem szőrös, sem napbarnított, de ölelése igaznak tűnt. Lassan lendültek bele a játékba, mind hevesebbé vált a ritmus. Tényleg jó melle van, bújt bele a fül. A csúcsra nem együtt értek, a fiú előbb élvezett, de alkalmi kedvesét is átvezette az öröm kapuján. Nem csaptak különösebb zajt, a főbérlő álmát nem kockáztatták. Aztán vége. Ez jólesett — gondolta a lány, miközben a harisnyáját húzta vissza. Fölrúgta az üveget, a vörösbor a csikkekre ömlött. Alig hiányzott belőle. — Most már sohasem hagyjuk el egymást! — mondta hirtelen a lány közömbös hangon. — Soha! — lehelte a fiú, és megfordította a kazettát. (márok) BREZNAY ANDRÁS FESTMÉNYE (ELMÉSZ, VISSZAJÖSSZ) 1993. ápr. 1., maserns^* DÉLVILÁG