Reggeli Délvilág, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-03 / 101. szám

Kisteleken A­­város élte szokásos szom­­­bati életét. A buszok és kamio­nok dübörögve száguldottak keresztül Kistelek főutcáján, az E5-ösön. Az ünnepre csupán a közintézményekre kitett nem­zeti zászlók figyelmeztettek, no meg a meghívó plakátok. Azok­ról tudhatták meg az érdeklő­dők (2-300-an), hogy a majális a strandon lesz reggeltől estig. Nos a délelőtt során karatésok, fúvószenekarok, citera- és énekszó szórakoztatta a stand­ra látogatókat. A büfés sátor­nál, a fagyiárusnál nem kellett tolakodni, hiszen a kislétszámú majálisozókat el tudták látni folyamatosan. A délutáni Mol­nár Dixieland-koncertet, ha hú­szan hallgatták. A rendezvény­nyel szembeni KGST-piacon azonban egész nap állt a vásár. Nem volt lacikonyha, birka­pörkölt, virsli, sem csapolt sör. A kistelekiek minden bizony­nyal munkával köszöntötték május elsejét. Hiába, ez az ün­nep már nem az az ünnep. Szegeden még mindig ke­vesen vannak, akik az el­múlt évtizedek össznépi vo­nulásai után, a rendszervál­tás harmadik esztendejében nyíltan mernék vállalni a munka egyébként Nyuga­ton is megtartott, sőt, becs­ben tartott ünnepét, május elsejét. Kivéve persze a sört, meg a virslit, az újsze­gedi majálist, s más sza­badidős programokat, me­lyek rendíthetetlenül tart­ják magukat a jókedvű, vi­dám örömködéshez. S mi maradt a nap harcosabb, politizálóbb, a klasszikus időket megidéző demonstra­tív hagyományaiból? Mint az előző pár esztendőben, az idén is a Magyar Szakszer­vezetek Országos Szövet­sége megyei képviselete vál­lalta a szervezést.­­A rendezvény hagyomá­nyos módon a Hétvezér ut­cai volt munkásotthonnál kezdődött koszorúzással, majd a résztvevők közösen a Dugonics térre, a nagygyű­lés helyszínére vonultak, ahol a MÁV­­Fúvószenekara, a Szeged Néptáncegyüttes, Dinnyés József gitáros dal­­énekes, Rácz Tibor színmű­vész gondoskodott az oldott tavaszköszöntésről. A nagygyűlés szónoka, csakúgy mint tavaly, Tóth József, az MSZOSZ megyei képviseletének vezetője volt. A többszörösen és többféleképpen megosztott társadalmunkban már a megszólítás sem könnyű — kezdte mondandóját a szakszervezeti szónok, kö­szöntve „barátainkat, szim­patizánsainkat, sorstársa­inkat, munkavállalókat, munkanélkülieket, az egy­szerű ünneplőket s érdeklő­dőket”. Május elseje viha­ros története ellenére, vagy éppen ezért, ma is a mun­ka világának szolidaritási ünnepe, melyhez méltatlan a megosztottság. A gazdaság súlyos betegségtüneteit so­rolva Tóth József kiemelte az előző választások óta be­következett csalódást, mely­nek lényege: az életminőség javulása helyett 800 ezer szaki került az utcára. Mos­tanra megérett felismerés­ként, a húsexport tilalmára célozva, a szónok kimondta: „nem kellünk a Nyugatnak, legföljebb a piacunk és az alulfizetett munkaerőnk!” Végezetül a május 21-i tb-választásokon való részvé­telre buzdított, pontokba szedve, milyen kedvező vál­tozások , következhetnek be mind a nyugdíj-, mind az egészségbiztosítás terüle­tén egy eredményes szava­zás esetén. Mivel az MSZOSZ me­gyei képviselete úgy szer­vezte a szegedi május else­jei nagygyűlést, hogy az kerülje a pártpolitikát, még a rendezvény támogatóit is arra kérte, ne állítsanak szónokot a politikai esemé­nyen. Mindezen szervezetek megfogadták a szervezők tanácsát, nyilvánosan tény­leg nem vállaltak közszerep­lést, ellenben május elseje kapcsán volt mondanivaló­juk a sajtó, általa pedig a közvélemény számára. A nagygyűlést követő saj­tótájékoztatón az­­MSZP-t Fritz Péter megyei és Nemcsók János szegedi el­nök, a Szociáldemokrata Néppártot Király Zoltán, a párt országos és Beck Zol­tán, a szegedi szervezet ve­zetője, a Munkáspártot Ka­rácsonyi Béla, a Munkanél­küliek és Álláskeresők Egyesületét Vadász János, míg a találkozó szervezőjét, a megyei MSZOSZ-t Tóth József képviselte. Igen, jól látszik, csupa baloldali, pontosabban baloldaliságo­­kat megvallani bátorkodó szervezet. A „csapat-összeállítás” magában hordozta e sorok írója által legizgalmasabb­nak tartott kérdéseket: mi­ért csal: ők, kié egyáltalán május elseje, kell-e bátor­ság ezen politikai ünneplés­hez? Nemcsók János a demokráciát oly régóta gya­korló nyugati országokat emlegeti, ahol május elseje, természetéből adódóan, hoz­zánk hasonlóan ugyancsak baloldali ünnep, de ennek ellenére a politikai paletta más képviselői is rendre ott vannak a munka tiszte­lőinek sorában. Magyaror­szágon most még mindig úgy tűnik, hogy civil kurá­zsi kell ahhoz, hogy valaki oda merjen állni a balolda­li ünneplők közé. — Sajná­lom, s tényleg szívemből mondom — folytatta Nem­csók —, szívesen láttam volna, nyilván nem de­monstratíve, de legalább a közönség soraiban más el­lenzéki, de kormánypárti képviselőket is. Higgyék már el végre, mi mindnyá­jan ugyanazt akarjuk: több­pártrendszert, szociális biz­tonságot, nemzeti konszen­zust, és társadalmi jólétet. Fritz Péter, kollégáját ki­egészítve, további „hiányos­ságokra” hívta fel a figyel­met: a pártokon kívül hol vannak az állam, az önkor­mányzat, s más egyéb szer­vezet, egyesület képviselői ? A munkavállalók, a munka­­nélküliek, s egyáltalán, a munka világának ünnepén, finoman szólva, nem sze­rencsés a politikai megosz­tottság. Mintha választások környékén nagyobb lenne a tolongás a munkavállalók körül — persze, csak a fra­zeológia, a szavak szintjén. A szocialisták megyei elnö­ke munkahelyi félelemről is beszélt, mely május else­je alkalmából éppen abban nyilvánult meg, hogy a dol­gozók zöme távol maradt az ünnepségektől, a „vissza­rendeződésnek” még a lát­szatát is kerülve. Nemcsók úr hozzátette: általában is igaz, hogy a patikamérlegen adagolt bizonytalanság ar­ra készteti az egyéneket, de a szervezetek jó részét is, hogy a szebbik, a kívánato­sabb orcáját mutassa meg a hatalomnak. Király Zoltán pszichéről beszélt, mely torzul reagál­ja az abnormális rendet. A józan ésszel ellenkezőnek tartotta a szociáldemokrata király azt a téves beállí­tást, mintha május elseje az ötvenes, a hatvanas, vagy akár a hetvenes évek terméke lenne! Hát akkor mi volt 1890-ben Chicagó­ban, meg azóta évente, szer­te a világban? Javasolta, nézzük meg május elsejét a következő választások, után­a más lesz a kép . .. Beck Zoltán is úgy véli, hogy az elmúlt évtizedek kényszerű, rendre túldimenzionált má­jus elsejei után az elmúlt két-három évben mintha a röstelkedés ünnepnapjai jöttek volna, kevés résztve­vővel. Pedig egyszerű do­logról van szó: a munka tiszteletéről, a dolgozó meg­becsüléséről. Karácsonyi Béla ősrégi tavaszünnepe­ket idézett meg, melyektől fogva május elseje világ­szerte a munka felszabadí­tásáért, a munkához, a pi­henéshez, a művelődéshez való jogért vívott küzdelem mindmáig időszerű piros­­betűs ünnepe. Vadász János egy sajnos nem természetes tételt is­mertetett: ha valaki mun­kanélkülivé válik, nem je­lenti azt, hogy nem becsüli a munkát. Sőt, „mi tudjuk csak igazán, mi az, hogy munka”! Ezért vállaltak e mostani rendezvényből is tevőleges részt. Tóth József illő figyelmességgel és tole­ranciával hárította el ma­gától azt a kérést, hogy mi­nősítse, illetve magyarázza: az MSZOSZ-en, illetve egyes ágazati-szakmai szak­­szervezeteken kívül a többi nagy munkavállalói érdek­­védelmi szövetség miért nem vett részt a rendezvé­nyen? (Megjegyezzük, az újszegedi majálison is csak a Munkástanácsok állítot­tak információs sátrat az MSZOSZ-é mellett.) Inkább a tb-választások közeledté­re figyelmeztetett, ahol nemcsak a 600 milliárdos társadalombiztosítási pénz­­forgalmat társadalmasíthat­­ják, de a munkavállalói ér­dekvédelmi szervezetek le­gitimálásával a kollektív védekezés új mechanizmu­sait teremthetjük meg. Végül engedtessék egy magánmegjegyzés: a balol­dali sajtótájékoztatón mind­össze egyetlen újságíró je­lent meg, e sorok írója. Aki soha nem volt egyetlen pártnak sem a tagja, s azt a lapot képviseli, melyet nemegyszer illettek már a jobboldaliság, avagy éppen a liberalizmus bélyegével . . . Mégis éljen Civil kurázsit hiányol a dal (Felvételünkön a 4 dános Hor­váth mester társa mellett hom­lokával zúzza szét a cserepeket, a legnagyobb sikert aratott ka­ratebemutatón. Kép és szöveg: cédéjé) Nagymágocson Harmincadikén délután a játszótéren májusfa díszí­téssel és állítással megkez­dődött a program, majd es­te a nagyközség apraja és nagyja tábortűz mellett éne­kelt. Május elsején már reggel 6 órakor zenés éb­resztő fogadta a lakókat. A központi iskolánál gyerme­kek és felnőttek asztalite­nisz kupán versenyeztek. A sportpályán folyamatos programokra csalogatták a szervezők a nagymágocsia­­kat. Volt itt játékos sport­­délelőtt, színielőadás, me­lyet az általános iskola adott elő, dzsesszbalett, Szentes és Nagymágocs ka­­ratecsoport-bemutatója. Délután a szentesi Klauzál utcai iskola műsora szóra­koztatta a nagyszámú kö­zönséget. Fellépett a szék­­kutasi citerazenekar is.­­Kutyabemutató, női fut­ball, öregfiúk labdarúgó­versenye után diszkón rop­ták a táncot, melyet a mű­velődési házban tartottak. A majálison nem hiányzott a virsli, a léggömb és a sör. DÖMSÖDI MIHÁLY Szentesen tárgyaltak (Folytatás az 1. oldalról.) Némi vitát váltott ki a művelődési központ igazga­tójának és a városi könyv­tár vezetőjének kinevezése. Cseuz László nehezményez­te, hogy nem hallgatták meg a pályázókat, mire azt a választ kapta, hogy az nem kötelező. A képviselő a továbbiakban föltette a kérdést: Majtényiné Túri Katalin 8 év óta vezeti a könyvtárat, közmegelége­désre. Megkérdezte valaki is, hogy most miért nem nyújtotta be pályázatát? Elhangzott: a könyvtárban nyíltan és közvetve hangu­latkeltés volt a régi vezető ellen. Mire Rébek­ Sz. Jó­zsef polgármester kijelentet­te: a pályázat ki volt írva, a lehetőség adott volt a mindenki által becsült igaz­gató számára is. Nem nyo­mozhatnak utána, hogy mi­ért nem adta be a pályáza­tát. Szirbik Imre képviselő kitartott amellett, hogy kér­dezzék meg erről a vezetőt. Majtényiné azonban nem kívánt szólni a kérdésben. Ezt követően döntő több­séggel, megszavazták a mű­velődési központ élére Kruzslicz Pált, a városi könyvtár vezetői munkakö­rének ellátására Fülöpné Varjas Juditot. Megbízásuk öt évre szól. A polgármes­ter úr azért még megje­gyezte: megkavartuk egy kicsit a dolgot, ellentéteket szítottunk. Annak örülök azonban, hogy „pisztolyt nem rántottunk”. Némi vigasz az egészben, e képviselők szintén meg­szavazták a város elektro­mos közvilágításának kor­szerűsítését. LOVAS J. JÓZSEF Tiborcok Csongrád­on A csongrádi városi galéria dísztermében, ahogy körül­néztem­­, hangyaszorgal­mú, paraszti munkában megfáradt, megőszült, idős embereket láttam jobbadán. Érdeklődéssel várták a Füg­getlen Kisgazdapárt április harmincadikéra meghirde­tett évi rendes nagygyűlé­sét. Dr. Szilvási Gábor, a Földművelésügyi Miniszté­rium pénzgazdálkodási osz­tályának vezetője, a mező­­gazdaságot érintő hitelekről, állami támogatásokról és a hitelfelvételi lehetőségekről beszélt. — Tulajdonképpen nem rózsás a helyzetünk. Nehéz viszonyok között van a gaz­daság. Az átalakulási folya­mat során a kormányzati elképzelések szerint, rövid időn belül magántulajdonba kerül az ország földtulajdo­nának 75 százaléka. Ezzel kapcsolatban most nevezete­sen arról van szó, hogy a parasztság döntő többsége nem rendelkezik a vállalko­zás megkezdéséhez, illetve folyamatos továbbviteléhez szükséges, elegendő, saját tőkével. Emiatt külső pénz­források bevonására szorul. Tény, hogy aki hitelből in­dul, annak nagyon nehéz nekivágnia a gazdálkodás­hoz, évi 23—24 százalékos infláció mellett. Először is, a bankok üzleti megközelí­tését kell tanulmányoznia a hitelek felvétele előtt — mondotta többek között dr. Szilvási Gábor, majd arra kérte a megjelenteket: ol­vassák és tanulmányozzák a helyszínen kézhez kapott részletes tájékoztató füze­tet. A hozzászólásokban szen­vedélyes hangú megnyilat­kozások hangzottak el. Kö­rösi Imre keserű szavakkal jegyezte meg: az új kor­mány működése óta eltelt három év, s úgy látom, nem jutottunk ötről a hatra, sőt, még lejjebb vagyunk. A mezőgazdasági termelőnek nincs becsülete. Több fel­szólaló sérelmezte, hogy a mezőgazdasági gépek be­szerzési árai a csillagokig érnek már, úgyszintén a kemikáliáké és az üzem­anyagoké. Dr. Szilvási Gábor meg­hallgatta a tiborci panaszo­kat, s — a lehetőséghez képest — korrekt válaszo­kat adott. Ígéretet tett, hogy illetékes helyen tolmácsolja az elhangzottakat. Szó esett arról is, hogy az import mezőgazdasági áruk­kal elnyomják a magyar belföldi piacot. Miért enge­di ezt a kormány ? Bátki Ferenc kertészmérnök sza­vainak lényege ez volt: amíg nem lesz egységes ér­dekképviselete a magyar parasztságnak, addig nincs előrelépés. Ornyik Sándor, a gazdakör elnöke megemlítet­te, hogy másodmagával dr. Jánosi László ny. ügyvéddel együtt, szinte héroszi mun­kát végeztek már eddig is, mint a földrendező bizott­ság vezetői. A kárpótlási ügyekkel kapcsolatban több ezer embernek adtak felvi­lágosítást. Pintér István szenátor — egyetértve több felszólaló jogos véleményé­vel — válaszolt a feltett kérdésekre. Megemlítette azt is, hogy jó szándékú munkájukat mennyi gátló tényező akadályozza a Par­lamentben. Hangsúlyozta: a mezőgazdasági érdekképvi­seletet valóban meg kéne erősíteni. VÁRKONYI ISTVÁN D­éliig 1 1993. máj. 3., hétfő­­__­ • _ _____________ __________________________­ _ Nyitás Steinbachban (Folytatás az 1. oldalról.) munkanélküliből vállalko­zóvá változást. Ez már is lé­tezik, havonta mintegy 230 embert érint. Ezért is ép­pen itt remélem a kibonta­kozást, mert mint értesül­tem róla, a PROGRESS Vál­lalkozásfejlesztő Alapít­vány megyei központa (HVK) és kirendeltségei rö­videsen megkezdik tevé­kenységüket ... Várhelyiné Elek Mártát, a HVK ügyvezető igazgatóját is kérdeztük, milyen felké­szültségű intézményük ? — Központunk és kiren­deltségeink munkatársai jelenleg is folytatják a fel­készülést, melynek egyik fontos állomása volt a kö­zelmúltban tanulmányút az ÖSB osztrák tanácsadó tár­saság meghívására. Együtt utazott kollégáinkkal a Csongrád megyei Munka­ügyi Központ, az Országos Kisállattenyésztő Iroda és a Magyar Vállalkozásfej­lesztési Alapítvány, továbbá a Mezőbank egy-egy veze­tője. — Ez a látogatás Auszt­riában mennyire ígérke­zik hosszú távúnak? — Zenei hasonlattal élve: ez a nyitány, melynek kere­tében a HVK munkatársait kiképezik, hogy hasznosít­ható tanácsokat tudjanak adni megyénk kezdő vállal­kozóinak. Ehhez az osztrák kormány­hoz az ÖStB pályá­zatot adott be a HVK nevé­ben, 1,6 millió schilling ösz­­szegben. — Mit tapasztaltak láto­gatásuk alatt, képesek se­gíteni az osztrák települé­sek önkormányzatai a he­lyi munkanélküliségen? ’ — Hosszasan beszélget­tünk Steinback község pol­gármesterével.­­Ebben a fa­lucskában mintegy 2000 ember él, meglehetősen ta­karékos, dolgos nép. Talál­kozásaink megerősítettek bennünket abban a hitünk­ben,­­hogy a települések ve­zetőinek kezdeményező­készsége, ötletessége mi­lyen nagy hatással lehet a helyi lakosság életére. To­vábbá abban is, hogy a ré­gión belüli összefogás elen­­gedhetlen a térség fejleszté­sében. Tapasztalhattuk, hogy az adott területen mű­ködő gazdasági kamara mi­lyen sikeresen és hosszú tá­von, előrenézőn támogatja a kezdő vállalkozókat. — Részt vesznek ebben a képzésben más szerve­zetek is? — Jelentős szerepet tölte­nek be a munkanélküliség elhárításában, a perifériára került emberek fölkarolásá­ban és visszavezetésében, a különféle érdekképviseleti szervezetek is. Nagyon fon­tos a több­oldalú, egy célra tartó törekvés, mert külön­ben szétforgácsolódnak az erők. Látogatásunkkor na­gyon jó tapasztalatokat sze­reztünk a különféle felső­ausztriai munkaügyi és gazdasági kamarai szervek­kel való együttműködés­ről, ami garancia lehet a PROGRESS HVK májusban induló irodáinak jó mun­kájához. — Honnan és mikor ér­tesülnek majd az érdekel­tek a lehetőségekről? — Előreláthatóan június­ban, részben a sajtóból, részben az önkormányza­toktól. (tráser)

Next