Reggeli Délvilág, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-03 / 101. szám
immunwliwhiiii iifgwiwraiiwi4i.,imrMr»«rragT«iMrriia*5«a’«aagK3gag^^ i'«ímibiirwm^íi7ynBPrBTOB«B^'«esmaat'^i.iaA»jBwaaaa^^^^»iii^iwgs^ Korunk és Németh László Németh László, századunk jeles regényírója munkásságáról rendeztek tudományos ülésszakot a szegedi városházán. A szervezők — a Németh László Társaság, a Tiszatáj szerkesztősége, a JATE iI. Számú Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata — szándéka szerint Németh László munkásságát, regényeit mai megközelítések tükrében kívánták elemezni. Az előadók között ismert irodalmárokat, főként irodalmi folyóiratok szerkesztőit üdvözölhettük, de megtisztelte jelenlétével az eseményt az író két lánya: Németh Magda és Ágnes. Lippai Pál, Szeged polgármestere köszöntötte az érdeklődöket. A város vezetője beszédében jelezte, hogy új szempontú megközelítések várhatók az ülésszakon. Az első előadó, Sándor Iván író „Századvég — regénykezdet’” címmel a múlt század kilencvenes évek reménytelen korszelleméről indította fejtegetését. Elmondta, az akkori szellemiség működésképtelenségről, tanácstalanságról árulkodott, viszont ezzel egy időben kifejezte az ember szabadság hiányának felismerését. A regény is a kifejezés egyik eszköze, hiszen ebben a műfajban minden megvalósulhat, így a víziók és a szabadság is. Ez magával hozza a regény elméleti alapjának megerősödését, s maga szabta keretek között képes lázadni is. Szerb Antal, a korszak esszéistája szerint a regény saját civilizációjának megmerevedett formája ellen kel fel, hiszen ez a lényege. S ennek jegyében tevékenykedett Németh László is. Az író egyik ismert művét, a Bűn-t vetette górcső alá a következő ,előadó, Domokos Mátyás irodalomtörténész, a Holmi társszerkesztője is. Az írásban fellelhető csillapíthatatlan szociális érzékenység, lelkifurdalás és a nyomában járó bűntudat egész életén végigkísérte Németh Lászlót A regény igazi drámája a parasztbarát úr és a parasztlegény kapcsolata. Ketten két malomban őrölnek, ezért tele van a regény félreértéssel, félszeg érzelemnyilvánítással. A további előadások javarészt egy-egy Németh-művet elemeztek, s próbáltak párhuzamot vonni az akkori motivációk, illetve a napjainkban zajló társadalmi folyamatok között. Az esemény szünetében hirdették ki a Németh László munkásságával kapcsolatosan meghirdetett országos középiskolai tanulmányi pályázat eredményét. Megyénkből a különböző kategóriákban a következő diákok munkáját díjazta a zsűri: Garai Zsolt (Hódmezővásárhely, Kossuth Zsuzsanna Szkt.), Busa Orsolya (Szeged, Tömörkény I. Gimn.), Vincze Klára (Csongrád, Batsányi J. Gimn.), ForgóNoémi (Szentes, Horváth M. Gimn.), Fábián Róbert (Csongrád, Batsányi J. Gimn.), Forgó Noémi (Szentes, Horváth M. Gimn.), Fábián Róbert (Csongrád, Batsányi J. Gimn.), Tatár Krisztina (Csongrád, Batsányi J. Gimn.), A. L. Sándor Iván író Hát akt Szégyen ide vagy oda, amikor Bokor Tibor nevét meghallottam, nem jutott eszembe róla semmi. Festőművész — írta a meghívó —, akinek minap nyílt kiállítása. A megnyitó előtt végignézve a képeket úgy gondoltam, bár tanulmányok is előfordulnak a kiállított művek között, alkotójuk harmincas éveinek végén, esetleg a negyvenesek elején járhat. Gyanús volt, hogy sok fiatal nézegette a képeket, de ez manapság talán már nem is olyan furcsa. Kis idő elteltével Tündi Lajos bemutatta a művészt. A művészt, aki egyik önarcképe alatt állt meg, amelyről először azt gondoltam, régebben készülhetett. Nem jól gondoltam. Az önarckép jelenlegi valójában ábrázolta őt. Huszonhat éves valójában, így egészen más értelmet nyertek a színes csendéletek és a tanulmányok diófapáccal. Vagy a házakt. Egy ígéretes tehetség szárnypróbálgatása tárult elénk. Egy tehetségé, aki a „mérték és érték harmóniáját” mutatja be nekünk. Öntörvényű, de nem teszi, hanem alkotja azt — hangzott a méltatásban. Fejlődésének egyik állomását láthatjuk Szegeden, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Oroszlán utcai székházában. (mese) Csak Gyula élte túl Fiataljaink az EDÜ-n Harminc év alatt 16. alkalommal rendezték meg a közelmúltban Gyulán az Erkel Diákünnepeket (EDÜ). A nagy múltú rendezvény négy megye — Békés, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Csongrád — középiskolásainak kétévente megtartott kulturális seregszemléje. Korábban — még KISZ-es szervezésben — több nagy vidéki városban (Keszthely, Pécs, Sárospatak stb.) is tartottak hasonló jellegű megmozdulást, a rendszerváltást azonban csak a gyulai találkozó „élte túl". A viharsarki városban néhány lelkes diák és tanár vállalta magára a feladatot, hogy megszervezi az eseményt, s ami nem kevésbé fontos, előteremtik pénzügyi fedezetét. A három nap alatt tizenhat kategóriában mérték össze tudásukat az ifjak. Megyénk középiskolásai is eredményesen szerepeltek. A következő tehetséges ifjaknak sikerült érmet, helyezést szerezniük. Versmondás Jazimiczky Éva — ezüst (Szeged, Radnóti M. Gimn.), Baricz Árpád — bronz (Hódmezővásárhely, Cseresnyés Kollégium); próza: Pikali Gerda — különdíj (Hódmezővásárhely Bethlen G. Gimn.); irodalmi színapad: ..0”-ás vércsoport — ezüst (Hódmezővásárhely, Mezőgazdasági Szkt.); szólóének: Géczy Szilvia— Czeglédi Szilvia—Jenei Balázs — arany (Szeged, Széchenyi I. Gimn.), Miklósi Sikes Kinga — ezüst (Szentes, Horváth M. Gimn.); énekkar, kamarakórus; Szeged, Vedres István Kollégium „Concertos” kamarakórus — ezüst, Szeged, Széchenyi István Gimnázium énekkara — ezüst, Csongrád, Batsányi János Gimnázium kamarakórusa — bronz; szólóhangszer: Pál Judit — ezüst (Szeged, JATE Ságvári Gyakorló Gimn.), Égető Ildikó - bronz (Hódmezővásárhely, Bethlen G. Gimn.); modern tánc: Hegedűs Zsuzsa — arany (Szeged, JATE Ságvári Gyakorló Gimn.), Cream — ezüst (Szeged, JATE Ságvári Gyakorló Gimn.), Tokodi Margaréta-Rapsányi Szilvia -bronz (Szeged, Csonka J. Gimn.); könnyűzenei együttesek: Old Somul — arany (Csongrád, Batsányi J. Gimn.), Mens Humana — ezüstakó, József A. Gimn.), Cremona — bronz (Szeged, Tömörkény I. Gimn.), Megfelelő Dobermann — bronz (Szeged, Deák F. Gimn.); képző- és iparművészet: Kemény Zsolt — arany (Szeged, JATE Ságvári Gyakorló Gimn.); népi iparművészet: Fiedler Judit — ezüst (Szeged, Tömörkény I. Gimn.); fotó Jani Ildikó — arany (Szeged, Csonka J. Gimn.), Avasi Gábor — bronz (Szeged, JATE Ságvári Gyakorló Gimn.), Zombori Róbert — bronz (Szeged), Csonka J. Gimn.); video: Doh — bronz (Szeged, Cse ..a J. Gimn.); egyéb: Rendeszánsz kör — arany (Makó, József A. Gimn.); tarató) A Szegedi Szimfonikus Zenekarban hegedülő Truczka Ágnes nem csinál női titkot abból, hogy húsz éve végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. A másik kerek évszám: tíz éve jár Kistelekre, a zeneiskolába, hegedűt tanítani. — Asszonyom, hogyan szeretett a zenébe? — Szarvason születtem, ahol a békéscsabaiak nyitottak egy „fiók”-zeneiskolát. Anyukám elvitt, hogy tanuljak zenét, így derült ki, jó hallásom és adottságom van — kiválasztottak hegedűre. Azóta is megmaradtam mellette. — Olyannyira, hogy nem is helyben tanít... — Szeretek tanítani. A gyakorlatban muzsikálok, így nagyobb a türelmem az általános iskolás gyerekekhez Úgy tudok igazán tanítani, hogy én is feltöltődöm valahol. Haraszti Andreával ketten oktatunk a hegedűtanszakon. — Melyik könnyebb: zenekarban hegedülni vagy tanítani? — Mindkettőnek megvan a maga nehézsége és szépsége. Tanítani nehezebb, felelősségteljesebb dolog. Egy gyereket indítani,, kinézni belőle, hogy hegedűsnek való palánta, aztán ügyesen irányítani, hogy ne legyen törés a fejlődésében .. Nagyon nehéz hegedülni, és a mai gyerekeknek nincs igazán türelmük a gyakorláshoz. — Hogy állnak a mai gyerekek zenei műveltség terén? — Nem a legjobban, sajnos. Talán az énektanításunk sem olyan, ami elvárható volna . .. Sok az elterelő inger. A mai gyerek nem komolyzenével foglalkozik. Bekapcsolja otthon a videót, hallgatja a kazettákat, a kemény rockot stb. Nagyon nehéz velük Rengetegen tanulnak inkább nyelveket, számítástechnikát. A zenetanulás nagyon háttérbe szorul, s főleg a vonóshangszer-tanítás. Zongorán, fúlvós hangszeren inkább tanulnak. Családi indíttatás is kellene, hogy a szülők felfigyeljenek. — Május negyedikén, kedden, délután öt ómkor, a kisteleki művelődési házban növendékhangverseny lesz. Az ön tanítványai is fellépnek. Milyen művek szerepelnek a műsoron? — Kígyósi Árpád-, Danda-művek. Seitz német zeneszerzőnek vannak, tanulókoncertjei, abból játssza egyik tanítványom a G-dúr koncert első tételét, de elhangzik Huber F-dúr concertinója is. A kisebbek népdalfeldolgozásokat mutatnak be. A tanszaki hangverseny is zongoristákkal együtt lesz, ők négykezeseket fognak játszani, Lévainé Székács Zsuzsa tanárnővel együtt, aki az egyéb zongorakíséretet is adja. — Kiemelkedő tehetségű tanítvány?— Székesi Dóra, a kisteleki Petőfi iskola tanulója. Én bízom benne, hogy talán ezt a pályát is fogja választani Kicsi még, negyedik osztályos, de nagyon ügyes és szorgalmas. — Van együttesük is Kisteleken. Néhány szót ejtene róluk? — Igen, a „Zene-Bona” Vonósegyüttes, hogy korán megtanulják az együttmuzsikálást, mert az nagyon nehéz. A vonósoknál kell, hogy a harmóniai hangzást picit fejlesszük Ezt kamaramuzsikálással, zenekari játékkal lehet. Meghívtak minket Csongrádra, május tizedikén az ottani zeneiskolában szerepelünk. MÉSZÁROS FERENC Sok az elterelő inger Kisteleki zenészpalánták A zenészpalánták gyakran szerepelnek Kistelek ünnepi rendezvényein, mint most, a majálison is Mecénások illusztris vendégei voltak pénteken a szegedi színház mecénás körének. Pallavicini Károly őrgróf, Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnöke és Géczi József honatya látogatott el a találkozóra. A rendezvény egyetlen témája az honfoglalásunk 1100. évfordulójára tervezett megemlékezések előkészítése. Mint ismeretes, néhány szegedi polgár kezdeményezte, hogy Ópusztaszer legyen az ünnepi rendezvények színhelye, s ehhez kérték politikusok, a szellemi és a gazdasági élet vezetőinek támogatását. Hivatalos formát is öltött az elhatározás: pénteken bejelentették a Pusztaszer Barátai Egyesület megalakulását. Az alapító tagok között van többek között Kormos Tibor színidirektor, Szeri István, a Tisza Volán vezérigazgatója, Srogmeyer Ottó múzeumigazgató, Győry András ügyvéd és Zádori János, a kábelgyár igazgatója is. Az asztaltársaság ügyvezető elnöke Jóni Gábor, a színház marketing-managere lett, s egyelőre a Nemzeti a székhelyük is. A találkozón jelenlévő vendégek pedig támogatásukról biztosították a kezdeményezést. (arató) Felvételi nélkül Három évvel ezelőtt nagy port vert fel, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karára először jutottak be felvételi nélkül a diákok. Akkor kísérletnek szánták ezt a lehetőséget, s a kísérlet gyakorlat lett. Hiszen Szegeden 1090 óta olajozottan működik az új rendszer. Az ország négy jogi egyeteme közül csak a Tiszapartján élvezik a fiatalok a felvételi alóli mentességet. Méghozzá azok a diákok, akik a középiskolából 5900 pontot hoztak, kitűnőre érettségiztek, közép- vagy felsőfokú állami nyelvvizsgával rendelkeznek. Az eredeti feltételek, a bejutás körülményei az évek múlásával azonban változtak. Emelték a mércét, szigorították a mentességet. Tavaly már az volt az elvárás, hogy 60 hozott ponttal startoljanak az eminensek. Az idén, tehát az 1993—94-es tanévre vizsga nélkül csak azok iratkozhatnak be, akik az említett szintek teljesítése mellett legalább egy nyelvből C típusú, tehát szó- és írásbeli felsőfokú, illetve másikból középfokú nyelvvizsgával rendelkeznek. Csak azt a nyelvvizsgát ismerik el, amit 1991. március 1. után tettek le. Dr. Bérczi Imre, a szegedi jogi kar dékánja a szigorítást azzal indokolja, hogy növelni szeretnék az esélyegyenlőséget. Ugyanis, bár jól viszgázott az új rendszer, az elmúlt három év alatt jelentősen csökkent azok tábora, akik „csak” felvételivel juthattak az alma mater falai közé. Tavaly 190 fiatal vált a jogi kar polgárává, ám közülük 111 élvezte a vizsgamentességet, mert abszolút kitűnő volt. A fennmaradó 79 helyre pedig 598 tinédzser pályázott. A tavalyi nyolcszoros túljelentkezés, úgy látszik, az idén már több diákot távol tartott Szegedtől, mert a következő tanévre „csak” 503-an jelentkeztek, és 200 hely várja a diákokat. Igaz, a szigorítás eredményeként az előrejelzések szerint felvételi vizsga nélkül már csak tízen lesznek joghallgatók, hiszen felsőfokú nyelvvizsgával nagyon kevesen rendelkeznek. Bizonyára arra gondol a kedves olvasó, micsoda igazságtalanság származhat abból, hogy a különböző szintű középiskolák eredményeit egybemosták a vizsgamentességgel. Hiszen nem mindegy, ha valaki a budapesti Fazekas, a vásárhelyi Bethlen, vagy a szegedi Ságvári gimnáziumban lesz kitűnő, vagy ugyanezt az eredményt éri el egy nevesincs középiskolában. Nos, az egyetemen gondoltak is erre, három éve folyamatosan figyelik a vizsgák átlagait. A sokakban motoszkáló gondolatot és feltételezést a szigorlatok eredményei nem igazolják. Jobban tanulnak, akik felvételi nélkül ültek az egyetem padjaiba. Pedig óriási a szóródás: tavaly 42 település 55, korábban 32 város 43 középiskolájából sétáltak be a jogi karra úgy, hogy még a lábukat sem kellett felemelni a küszöbön. Tehát egyik középiskolában sem adják ingyen a kitűnő bizonyítványt. Igaz, az eminensek közül többen már nem koptatják a szegedi egyetem padjait, mert átigazoltak a lakhelyükhöz közelebbi jogi karra. Úgy látszik, csak „ugródeszkának” szánták a Tisza partját. Egybehangzó vélemény, hogy a szegedi rendszer bevált, csak a felvételizők korlátozott száma miatt szorul finomabb kozmetikázásra. Azt szeretnék a kar vezetői, ha a jövőben — valószínű, ez még több ok miatt távolabb lesz — megnyithatnák mindenki előtt az alma mater kapuit, és az igazi rostálás a kollokviumoknál kezdődne. Ugyanis ma is érvényes az a mondás, nehezebb az egyetemre bejutni, mint onnan kikerülni, s aki sikerrel felvételizett, azt már az Isten sem menti meg a diplomától. Úgy tűnik, az értelmiségi szakmák közül a jogi pálya népszerűsége ugrásszerűen növekszik, közkedveltebb, mint valaha. Talán ez az egyetlen szakma, ahol nem kell szembenézni a munkanélküliséggel. Országszerte munkaerőhiánnyal küszködnek az ügyészségek, bíróságok. HALÁSZ MIKLÓS 1993. máj. 3., hétfő DÉLVILÁG :___________________________" . ■ . ___________________________ %