Reggeli Délvilág, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-02 / 178. szám
Balett és opera a Dóm téren A gyönyörködtető variáció Ez a balettprodukció már érett. A Szegedi Balett sikere lassan nemzetközivé vált, s indokolt volt, hogy a város reprezentatív színpadán, eredeti munkával tegye le névjegyét a város legnívósabb színháza. Az ötlet és a szerződéskötés óta, viszont, pikánssá vált a helyzet, hisz a koreográfus társulatvezető, Imre Zoltán lemondott. Így aztán, ez a munka szegedi búcsúja is lett egyben, legalábbis egy időre Másfelől, Imre Zoltán olyan koreográfus, akinek munkaiban igen erős a vizuális elem, a látványbeli attrakció. Mindez sejthetően új inspirációt kapott a hatalmas tértől, s a templom jelenlététől sajátos inspirációt. Hisz a Szent Antal megkísérlésének kevés közvetlen köze van a vallási gondolathoz. A kapcsolat sokkal áttételesebb. A balett arról szól, hogyan jut el ez az ember a valláshoz, a hithez. Imre számára a vallás: menedék. Hatalmas töviskorona, mely megvéd a Sátántól a kísértéstől. Megvéd, de mérhetetlen szenvedés árán. Imre kitűnő alkotótársakat választott. Márta István erőteljes, expresszív zenét komponált. Dallamos részek keverednek igaz mai elektronikus hatásokkal. Sőt a mentőautóval traktorzajjal, disznóröfögéssel „Barokk rock.” Khell Zsolt nagyvárosi szélmalmokat kovácsolt össze — mint mondta — részben a díszletraktárban hányódó elemekből Pontosan illenek a zenéhez, s rafináltat bevilágított együttesük igen artisztikus is egyben __ A szerepeket a Szegedi Balett és az Állami Operaház vezető táncosai táncolták. A legnagyobb terhet Pataki András (Szent Antal) és Szakály György (Sátán) hordozta. Pataki az utóbbi időben inkább karakterfigurákat táncol, s ebben a szerepkörben kivételes tehetséget mutat. Szent Antal vívódó, megkísértettfigurájától bizonyos távolságban van. A Dóm téri próbák alatt, fokozatosan talált rá a szerep alaphangjára. A premieren meggyőzően formálta meg a figura gyengeségét. Szakály György nem táncának féktelen lendületével és kirobbanó erejével hozta a Sátánt. Az erő az emberből magából sugárzik. A mozdulatnak, a tekintetnek, a fejtartásnak van mágikus hatása. Közepes fizikai, de tökéletes művészi erőnlét, nagy alakítás, s megható dokumentum egyben a géniusz mibenlétéről. Prepeliczay Annamária táncolta Szent Antal anyját. Azt a képtelen dramaturgiai feladatot rótták rá, hogy egymaga ellensúlyozza a kísérték teljes csapatát. Nem a teatralitás eszközével él: mozdulatainak lágyságával, táncának finom harmóniájával különül el. A másik női főszerepben Végh Krisztina (az Ártatlanság), elsősorban kidolgozott technikájával hat. Molnár Zsuzsa főleg a mellékalakok ruháit tervezte gazdag fantáziával. A szólisták közül Zarnóczai Gizella (a Bűn és Ruisz EditSába királynője) kosztüme a legpompázatosabb. Persze, minél nehezebb valakinek a táncos feladata, annál kevesebb ruhát tűr magán. Micsoda pompás előadás! Félház volt csak, de teljes siker. A Temesvári Román Opera komplett produkciót hozott a Dóm térre. Mascagni. Parasztbecsületét adták, némhány kóruskisegítőn kívül csak a karmester és a tenorista volt vendég. A régió kisebb operaházai (Temesvár, Újvidék) többször vendégeskedtek már Szegeden, s minden alkalommal megbizonyosodhattunk, hogy idők az operajátszásnak egy másik, hagyományosabb stílusát képviselik. Ez a darabfölfogás és játékmód a szá-zad közepén volt általános. Ennek az előadásnak is teljesen más az értelmezési tartománya, mint például az idei Aidának. Dumitru Popescu fehér falú, mediterrán falut tervezett. Egyszerű a díszlet, de hát, azt is figyelembe kell vennünk, hogy háromnegyed óra alatt öszszeszerelhető konstrukcióra volt szükség. Nem irigylem Molnár László karmestert. Kevéssé hajlítható együttes élére került. Különös, hogy az előadók mennyire kevéssé követték intencióit, s milyen makacsul ragaszkodtak a saját zenei elképzeléseikhez. Több értékes matériájú énekest is megismertünk. A premieren fellépő Lucia Papa szép, sötét hangszínnel énekelte Santuzzát, de a dallamíveket sajátos elképzelésekkel formálta meg, s többször kínosan disztonált. A legígéretesebb temesvári a 32 éves baritonista, Alexandra Moisiuc. Alfio szerepében tartalmas, szép színű orgánuma van, s zeneileg is ő tűnt a legbiztosabbnak. Argentin vendégünk egymaga képviselte az olaszos temperamentumok Daniel Munoz Otello szerepére készül. S valóban: orgánuma immár a hőstenor szerepkörhöz illik inkább. Az ideális Turiddu-hang spiccesebb, fiatalosabb volna, de hamar megtanultuk becsülni őt ebben a produkcióban. Munoz szép hangon formálta meg a szerepet, s magabiztosan győzte a kényes szólamot is. A Bordal végén elsöprő, magas hát énekelt. Elena Gajának kellemes mezzója van, s attraktív jelenség a színpadon. Színészi eszköztára azonban erősen avítt. Ez azt jelenti, hogy kizárólag kifelé, a rivaldának játszik. Mamma Luciát Sofia Chivu énekelte, kopott hangon, kihagyó emlékezettel. Szombaton este két ponton változott a szereposztás. Santuzzaként Marilena Chirici meggyőzőbb teljesítményt nyújtott, Alfio szerepében viszont Marius Iuliu Marc kevésbé. MÁKOK TAMÁS Érdekes párosítás. Verista opera és egy mai zenére koreográfált balett. Fehér kis mediterrán házikók, hagyományos, statikus játékstil az egyiken, expresszív modern dance a másikon. Szimfonikus zenekar, karmesterrel egyfelől — és a zeneszerző szintetizátorjátékával felvételről másrészt. Egy román és egy magyar társulat A Szegedi Szabadtéri Játékok idei második premierjét leginkább a „változatosság gyönyörködtet” elve szerint lehet értelmezni. Vidám gyermekzsivaj a szentesi Ligeti Játszóház és Szabadidőközpont gyönyörű kertjében. Avagy inkább ősparkjában ? Képzőművész- és kézművestábor működött itt vasárnapig, tíz-tizenhét éveseknek. Az önfeledten munkálkodó, ottjártunkkor épp kosárfonó, bőröző gyerekekről messzire sugárzik, hogy jól érzik magukat (talán éppen ezért is tértünk be ide, két egyéb riport között), s bár vannak előre megadott programok, azokról pedig nyomtatvány is készült, korántsem kötelező rajtuk a pontról pontra való részvétel. Az átjárás is lehetséges a két tábor között, a kézművestáborba jelentkezett gyermek átmehet a képzőművészetibe is — és persze viszont. Garainé Szász Katalin, civilben az Árpád utcai óvoda óvónője. Pesten sajátította el, egy pedagógusátképzőben, a népi mesterségek tanításának minden fortélyait — a legkülönbözőbb korcsoportokra lebontva. Szemelvények a programból: a táborlakók megismerkedhettek egyebek között a népi fazekassággal, edénykészítéssel nemezeléssel, a szalma, sás földolgozásával, a kosárfonással, szövéssel__Nógrádtól Szabolcsig és Budapestig, mindenhonnét jöttek jelentkezők, az ország területéről összességgel harmincketten voltak, milyen kár, hogy véget ért a tábor! Jánosházi Ágnes festőművész aki a képzőművésztábort „csinálta”, a fővárosból hozta le saját ottani magánszakkörét A gyermekekről beszélt elsődlegesen, ám unszolásunkra elmondta, ő mint festő, egyebek között a csongrádi művésztelep tagja, a vásárhelyi és szegedi tárlatokon is szokott szerepelni, kötődik tehát a megyéhez. — Időnként külföldön is előfordulok — mondta —, legutóbb Németországban volt kiállításom. Festészetem valahol, az elvont és a realizmus határán mozog. — Ezek után, egy korántsem elvont, de teljesen reális kérdést tettünk föl neki. — Eljön-e a gyerekekkel a jövő nyáron ismét a táborba? — Föltett szándékunk. Ezt a tábort több korcsoporttal külön-külön is meg lehetne szervezni, a rendezvényből igazi szentesi hagyomány teremthető. F. CS. (Fotó: Pintér József) Szentesre gyűltek a gyerekek Fontak kosarat is Néptáncfesztivál Szegeden Tizenöt kelet-európai és határainkon túli magyar együttes közreműködésével kezdődött meg hét végén a Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál, amely Kelet-Európa egyik legrangosabb fesztiválja. A résztvevők a Dugonics téri szökőkútnál gyűltek össze ünnepélyes-táncos megnyitóra, ahol az önkormányzat nevében Koboz István átnyújtotta nekik Szeged jelképes kulcsát, nyolc napra a város polgáraivá avatva őket. Hozzátette, ha néhány napig képesek vagyunk a békés egymás mellett élésre, igyekeznünk kell ezt hosszabb távon is kiteljesíteni. Az eseményre összesereglett nézőközönség már az esti folklórest előtt ízelítőt kapott a sokszínű kultúrából, amelyet Horvátország (Split), Szerbia (Moravica, Vrbas — Vajdaság), Románia (Marosvásárhely), Szlovákia (Pozsony, Kassa), Törökország (Isztambul), Franciaország (Quimper), valamint hazánk budapesti és szegedi táncosai közvetítettek. Az örömteli, gondtalan együttlétet és hagyományőrzést jelentő fesztivál azonban veszélyben van. Megóvása érdekében létrejött a Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál Alapítvány, számítva arra, hogy a folklórt szeretők, a nyaranta megjelenő tarka kavalkádot kedvelők részt vállalnak a rendezvénysorozat megmentésében. Az alapítvány kuratóriumának titkára, dr. Simoncsics János és munkatársai köszönettel vennének mindenfajta támogatást e cél megvalósítása érdekében. (Számlaszámok: OTP CS. M. Igazgatósága 289-98 008-37 525-4.) Két estén át az Újszegedi Szabadtéri Színpadon léptek színre az együttesek, augusztus 6-án és 7-én azonban még utcai táncok alkalmával (a múzeumnál, a Nagyáruháznál, a Dugonics téren), és a Dóm téren is megtekinthetik az érdeklődők több generáción átvonuló produkciójukat: ez utóbbi gálaestek tematikus programéíme: Mesemondó. (mese) dr \ 9 ^ 1993. aug. 2., hétfő ^DÉLVILÁG • - / * • * ' - '*■ » . ' † : t I * • tír • » ' • ‘ • -1 ' -■ ' V_'j t t t » • '* ♦ 't 't . Vy