Reggeli Délvilág, 1994. március (5. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-01 / 50. szám
ízig-vérig makói művész Szántó János üzenetei Noha Szegeden született, ízig-vérig makói alkotóművész. Fiatal korában kísérletezett az irodalommal és a festészettel is — ma elismert festő, egyben izgalmas, gondolatébresztő versek, novellák szerzőjeként is számon tartják. Kezdeti alkotásai közül jó néhányat kénytelen volt eladni, ennek ellenére gazdag, eddig ezerkétszáz képet számláló életmű tulajdonosa. Számtalan kiállításon bemutatkozott már, egyebek mellett Lipcsében, ahol rangos elismerést kapott. Járja az országot, képein feltűnik szerelme, a Balaton, gyakran pihen meg Füzesgyarmaton, s természetesen a hagymavároshoz sem hűtlen. Szántó János képeit sajátos tájlátás köti Makóhoz. A pillanat élményét általában csak vázlatként rögzíti, ezt aztán magában érleli mindaddig, amíg meg nem festi. Képeiben ily módon önmagát, saját világát alkotja újra. Ha festményeit nézzük, változatos, sokszínű univerzum tárul elénk. A mély tónusú, sötét színek sokat próbált, zárkózott emberre vallanak, ám a háttérben szinte mindig különös fények tűnnek elő. Tájképein ritka az emberalak. Nincs bennük szigorú szerkesztettség, rafináltság, geometriai pontosság, s talán ettől emberiek. Az elmúlt héten Makó ismét gazdagabb lett egy tárlattal. A József Attila Könyvtárban dr. Keczer Tamás eligazító, őszinte szavakkal. Siket Laura néhány Írott Szántó-alkotás tolmácsolásával ajánlotta az érdeklődők figyelmébe Szántó János kiállítását, mely március 15-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében. A tárlat az önkormányzat makói művészeket bemutató kiállítássorozatának nyitánya. SZABÓ IMRE Szántó János: Makói házvégek Milyen sikerrel? Ma még nem lehet tudni. A sorok írója mindenesetre felemás érzésekkel állt fel az asztaltól. Félő azonban, hogy így van azzel az a néhány művész is, aki kíváncsi volt a meghívott művészek véleményére. Mert, ahogy egyre jobban belebonyolódtak a Művésztelep és Galéria ügyébe, úgy vált számukra is mind homályosabbá a dolog. Felvetődött a kérdés: miért kellszétválasztani az intézményt? Papíron ugyan ez már megtörtént,ám mégsem vált teljessé a döntés, mivel a képviselők nem járultak hozzá, hogy a művelődési központ alapító okiratát a Csongrád Galéria feladataival kibővítsék.. Ebben a visszás helyzetben az Alkotóház vezetői állására pályázatot írtak ki. Ugyanakkor elmarasztalólag szóltak az ott dolgozó két munkatársról. Közülük a korábbi vezetőt (a megbeszélést követő napokban!) azóta már fegyelmivel el is bocsátották. A jelenlévők igyekeztek ugyan a szakmai részt elvonatkoztatni a személyi kérdésektől, ám ez nehezen ment. Megkérdőjelezendő: amikor mára ilyen bonyolultá vált az egész, egyáltalán külön lehet-e választani a kettőt? Azt Tóth Attila Mi lesz a csongrádi értékekkel? Bajban a Galéria Művészek és művészetpártolók ültek össze a napokban Csongrádon. Azért, hogy eligazodjanak az Alkotóház és Galéria egyre szövevényesebb ügyében. Dicséretükre legyen mondva, legalább megpróbálták, művészeti író sem tagadta, hogy választani az intézményt, melya Galéria szakmai szempontból nem igazán jó híre van a világról működött. Ezt bizonyítja az ban. A művelődési központ kell, hogy két munkatársa nemzezelésében nem látja biztosított,en vehette át a Csongrád Mű- nak a Galéria működését. Dr vészetéért Alapítvány rhegész- Dani Ferenc művészettörténész, tett díjat. Tóth Béla szobrász így fogalmazott: kezdi végképp művész kijelentette: a képvise- nem érteni a különválás, vagy főtestület lehetetlen állapotot nem különválás ügyét. Advavan hozott létre a döntéssel. Most, a telep, az ott dolgozó művéamikor a pénz csak fűtésre és székmunkájára,alkotásaira épül bérre elég, luxus a Művésztelen Galéria. Minden észérv, melyet és a Galériát külön választa- a csongrádi értékek védelméből új, luxus magas bérért új igaz indul ki, a jó imázsú, egyedi garét kinevezni. A váltás nem karakterű együtt tartás mellett oldja meg a helyzetet. A művészet. Ehhez azonban Tóth Attila szék,köztük neves,Munkácsy szerint a feltételeket meg kell díjas alkotók elfogadták a két teremteni. A város struktúrája munkatársat. Kell annyi hite- kevés ahhoz, hogy fönntartsa, süknek lenni,hogy odafigyelje- Tóth Béla kijelentette: ez ügynek a véleményükre.ben tárgyalni kell a Magyar Al-Aranyi Sándor festőművész Fotóművészeti Alapítvánnyal, annak a véleményének adott mivel ők annak idején 7 millió hangot, hogy nem szabad szét- forintot invesztáltak be a művésztelepre. Az a pénz a művészek pénze is? Jeggy Gábor festőművész kissé elfogultan szólt: 20-22 éve fedeztem fel a várost. Piroska János (volt polgármester, festőművész — a szerk.) megkérdezte, mikor jössz haza? Úgy éreztem, akitől ezt megkérdezik, annak vissza kell jönni. Erre jegyezte meg Konkoly János alpolgármester: mi is azon munkálkodunk, hogy a művészek ide hazajöhessenek, így vagyunk ezzel sokan a városban. Többen is úgy tartják, hogy nagy ügyet csináltunk az egészből. Valóban. De mindannyian. Művészek és művészetpártolók, egyaránt. Kellett. Mert féltjük a Galériát, a Művésztelepet. Azért, mert érték. És az értékeinket meg kell védeni. Csongrádon a szemünk előtt pusztult le a szabadtéri színpad, használhatatlanná vált. Lassan felnő egy generáció, anélkül, hogy itt,helyben színházba járhatott volna. A féltés tehát jogos. El kell gondolkodni ezen. LOVAS J. JÓZSEF Zsíros kenyér helyett palacsinta Milne magánovija Még valahonnan emlékszem, ha nem is egészen tisztán, hogy az óvodában farsangkor egyszer katica voltam. Igazából azonban akkor éreztem magam elememben, amikor amolyan vadnyugati módra az övembe tűzhettem egy-két pisztolyt, a vállamon panyókára vetve fityegett a műanyag, ámde kétlövetű puska, és egy pár kést is zoknimba rejtettem, mert hát kitudhassa... Gondolom,közben jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy az óvó nénik összeborzadnak félelmetesen magamtól, és biztosan elégedetten simítottam meg rajzolt haj úszom borzas szálait is. A Micimackó óvoda a Szegedi Ijúsági Házban tartotta farsangi mulatságát. Ami azért —legalábbis a felnőtt résztvevők számára — ünneplés is volt egy kicsit. Ugyanis nem akármilyen óvoda ez a Milne sztárjáról elnevezett. Nyolc bocs jár ide mindössze, de azt hiszem, ha az ő óvodábajárási kedvüket egy — mondjuk — 30 fős, állami óvodába járó gyerekcsoportéval hasonlítanánk össze, az már bizonyos, hogy nem maradnának alul, Juhász Tiborné csmosai. Ami még nem sejtené,a szegedi Tápai utcában, egy negyedik emeleti lakásban magánóvoda működik, a jelek szerint szülők és gyerekek közös megelégedésére. S hogy mi adott okot a farsangi fánkos ünneplésre? 200 000 Ft. A szegedi önkormányzat ugyanis a napokban hozott határozatot, mely szerint évenként ilyen összeggel járul hozzá a Micimackók jókedvéhez, akik a Freinet módszer alapelveihez hűen múlatnák az idejüket. Ha múlatni kellene, de hát múlik az magától is, olyannyira, hogy egy kedves anyuka szerint gyermeke, ki még csak egy hónapja jár ebbe az oviba — hát, nagyon nehezen tudja rávenni magát a hazamenetelre. Az igazság az, ahogy elnézem Juhász Tibornét, illetve — azt hiszem — a Cicát, ebben egy szemernyit sem kételkedem. —A gyermekemet jó kezek között tudom, és ez minden pénzt megér — mondja a már előbb emlegetett Pék Gáborné, szóval a kedves anyuka. — Tényleg, mennyit is ér meg? — Havi 7000 forintot. Én eredetileg önkormányzati óvodába szerettem volna vinni a fiamat, de helyhiányra hivatkozva elutasítottak. Nem bánom — most már. Ugyanis itt olyan jó dolguk van a gyerekeknek... És ezért a pénzért nemcsak a gyerekekkel való törődést kapjuk, hanem remek kiszolgálást is, hiszen a Selle étteremből viszik az ebédet, és gyakran kapnak az óvó nénitől melegszendvicset, gyümölcsöt, sőt még palacsintát (!) is, az állami óvodákban megszokott zsíroskenyér helyett. — Kéri — Micimackók civilben -------------------------------------------------------------------------------------Fals Ramayana Olyan százötven,uszkve két emberevőszörnyekről. Hát, ez száz ember ücsöröghetett a még nem lett volna nagy baj, szegedi Tantusz Művelődési bár a neveken kívül semmifé- Ház nagytermében, és még le, Indiára jellemző momensemmiféle indiai hangulatumot nem leltem fel a mesenem érződött. Nem az zavart ben. Azt hiszem, ezt a hiányt engem, hogy egyetlen kígyó próbálta pótolni a mesélő, bvölőt, lebegő jógit, vagy fa- amikor rögzített — szóval, hírt nem látok—hóna alatt a nem élő—zenei kísérettel éncszögesággyal —, hanem az, kelni kezdett. Ezzel a ténykehogy egy színes kendőn túl, désével kapcsolatban csak két ami lehetne közép-dunántúli kifogást emelhetek. Ha valaki népművészek alkotása is,sem nem tud énekelni, akkor nemi de semmi nem utalt arra, erőltesse, legalábbis közönség hogy itt most a Ramayanát előtt ne, mert ha a saját élvejátsszák a nagyérdemű eurózetére a fürdőkádban énekel pataknak, indiai dallamokat, hát Isten Megvallom, nemigen fájé neki. A második baj, hogy én hozódtam, hogy kiféle miféle reménykedtem, a Calcuttaegyüttes lép fel előadni ezt a Trió — kik méltán népszerűmesejátékot sok zenével él az indiai zeneművészettől, de voltak reményeim, mácsolói között — fogja szol- Fzekkel szemben egy szakáigáltatni a zenei aláfestést. Ehlas, szemüveges, teljesen eu- s,ez képest egy ismeretlen trópai orcájú férfiú libbent a pUha magnetofon volt a tettes, színre papucsban, bő, fehér és a szakállas fakírutánzat nadrágban, és a legjobb háló közben szánalmasan nyekeringemet idéző csíkos lebergett (OVább, sőt néha még csínyegben. Ja, és egy szemüveg rázta is egy, kicsit az indiai jó is volt az orrán.Az indiaiságot szokás szerint. (Aki viszont a meghajlás, és az összefordít rezzenéstelen arccal végig bírtott tenyér volt hivatott jelezta hallgatni ezt a borzalmat, az azt hiszem, nyugodtan jelentkezhet Delhiben a fakkr alapvizsga letételére...) Ugyanúgy nem állt égnek a hajam, mint ahogyan ő nem vette észre a szánalmasságát. De én nem sajnáltam. Nekem csalódás, az előadónak egy tudomásul nem vett blamázs, a közönségnek sem hiszem, hogy önfeledt szórakozás volt az India Nap első felvonása. Szerintem még a nagy számban jelen lévő gyerekek is csak azt a néhány percet élvezték, mikor a botfülű és pudvás torkú mesélő üstöke fölött, a már említett kendő-paraván mögül ki-kikukucskált egy-egy bábfigura. Minden rosszban van valami jó. A Tibet-Expedíció diaképes élménybeszámolója, meg a Calcutta Trió koncertje csak nagyobb sikert hozhatott ennél a nem a Gangesz partjára való előadásnál. ms. Azután ez a fiatalember mesélni kezdett Rámáról, a királyfiról, meg mindenféle KÉRI BARNABÁS ■ ____________/ § , 1994. márc. L, kedd DÉLVILÁG