Reggeli Délvilág, 1994. március (5. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-01 / 50. szám
A felrobbant csészealj Keveszpul figyeli bolygónkat Egy fiatal fizikus a minap oly magától értetődően nyilatkozta, hogy a fizika törvényei igazak a világ általunk ismert részére, de tovább semmi... Pedig Newton óta hitték nemzedékek, hogy a jó Izsák úr fejére koppant alma egyenesen az Universum küldötte volt, s mint ilyen — mindent megmagyarázott. Azután a sugárzások, az elektromosság, majd az atomok felfedezése megrendítette ezt a normális, mert magyarázható, érthető világképet is jött Einstein, de azután ismét összezavarosodott minden, és mára maradt a józan beismerés: annyi biztos, amennyit átlátunk. Nem kevés az! De hogy mi volt teszem azt az ősrobbanás előtt, mi van az általunk belátható világegyetemen kívül — nincs válasz. De akkor miért is nem lehetnek ufók? Miért is olyan biztos, hogy az ufók létezését tudósok nem fogadhatják el? Valószínűleg azért, mert a művelt emberiség úgy tanulta, ufók pedig nincsenek! Passz! Ilyen bonyolult magyarázata van világképünknek. Ezért azután ma legfőbb ellensége a más világok iráni hitünknek maga az előítéletünk, a másként tanultuk, másban nőttünk föl szemlélet. A folyóiratok, amelyek ufókról szólnak, amolyan előretolt bomlasztók, kicsit a gyerekek katonái. Mindenesetre érdekesek és színesek, olvasmányosak, még csak nem is túlságosan drágák. Hogy hasznosak-e? Egy hasznuk bizonyosan van: megérthetjük, milyen sokan élik meg a felszín alatti világ borzongását, a Láthatatlan üzenetét A Színes UFÓ című folyóirat februári száma nem szűkölködik témákban. Kiemelni egyet szándékozok: a legutóbbi Perzsaöbölbeli háborút minden bizonnyal figyelték az ufók, vagy az amerikaiak készültek föl a földönkívüliek megjelenésére... Ezen csak a tájékozatlanok lepődnének meg annyira, hiszen a világ számos pontjáról jelezték már, ha ott kiemelkedő zajt, hőt, sugárzást okozó tevékenység folyik, ami eltér a megszokottól, annak híre kél a földönkívüli világban. (Hátha emlékszik még valaki például az 1992-ben történt repülőtéri eseményekre Kecskeméten.) A bevezetőben említett fizikus tett még egy megszorítást, ahová szintén nem lát be a modern fizika sem, ez pedig a fekete lyukak benső része. Nem tudjuk, ott milyen törvények uralkodnak, nem ismerjük természetüket. Márpedig lehetséges, hogy a Föld akár több ilyen valamivel, fekete lyukkal, ütközött, legutóbb mondjuk a szibériai tundra fölötti robbanáskor, 1908. június 30-án, reggel 7 óra 17 perckor... Mérete? Mondjuk tessék elképzelni a Föld bolygót, amint teljes tömegét összezsugorították egy ping-pong labdányira. Hihetetlen? Bizonyítottan léteznek bolygók, mi több, csillagok, ilyen állapotban. Készséggel belátom: ez józan ésszel, eddigi világképünkkel fölfoghatatlan , mint az ufó. És ha igaz a beszámolójuk, mely szerint repülő csészealj robbant föl Las Vegas felett? Hihető, hihetetlen? Akármelyik álláspontot választjuk is, még mindig egyszerűbb dönteni, mint Klara Malikova kutatónő beszámolóját értelmezni, akivel immár többedszerre üzen Koreszpul. Kicsoda lenne ő? Valaki, aki a távolból figyel bennünket s onnan aggódik miattunk, a bolygónkon elkövetett szörnyű pusztítás miatt. Ha elkerülhetetlen, beavatkoznak, ígéri, de pillanatnyilag a legnagyobb veszélyt saját magunk jelentjük, saját magunkra nézve. Egyébként az mesebeszéd, hogy a majomtól származunk, szó sincs róla, egy távoli világ idetelepítette kísérleti lényei lennénk, ha eljön az idő, az ideje, majd megtudunk erről többet is. Nem részletezem, akit igazán érdekel, úgyis elolvassa. Még csupán egyetlen megjegyzés: az egész folyóiratszámot meg lehetne tölteni azokkal a levelekkel, amelyeket beküldtek hazai ufó-észlelők. Ezek persze csak a jéghegy csúcsa, de nagyon jellemző képet rajzolnak arról a mélyebb valóságról, amely ugyan nem látszik sem mikroszkópból, sem távcsőből, de ettől még létezik! (tráser) A Microsoft fejlesztőműhelyeiben elkészült a Windows for Workgroups 3.11-es tökéletesített változata. A Windows for Workgroups nem más, mint a jól ismert Windows 3.1 operációs rendszer kibővítése egyszerű és kényelmes hálózati szolgáltatásokkal. A terméknek elsősorban a közös épületben dolgozó nyolctíz fős munkacsoportok veszik hasznát. A Windows for Workgroups minimális befektetéssel is lehetővé teszi, hogy a munkacsoportok gépeiből egyszerű lokális hálózatot hozzunk létre, megadva ezzel a gépek közötti adatcserét. A termék sokban hasonlít a Windows 3.1-re, így használata gyorsan megtanulható. A Windows for Workgroups képes a nyomtató megosztására. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hálózaton keresztül bármelyik munkatársunk használhatja a rendszerhez csatlakoztatott nyomtatót. Ugyancsak megoszthatók a fájlok és a könyvtárak: minden gépen kijelölhetjük azokat a fájlokat és könyvtárakat, amelyeket munkatársainknak is „meg akarunk mutatni”. A kijelölt fájlokat a többiek is „látják”, azaz el tudják olvasni és le tudják másolni. A megosztásban a továbbfejlesztett fájlkezelő és nyomtatásvezérlő nyújt segítséget. A hálózat másik hasznos szolgáltatása az elektronikus levelezés: munkatársainknak a számítógépen keresztül is küldhetünk szöveges üzeneteket. A levelekhez függelékként bármilyen típusú fájlt is hozzá lehet csatolni, elküldhetünk például futtatható programot, vagy Word for Windows dokumentumokat is. Kiegészítésként különféle „gateway” programok is beszerezhetők, amelyek lehetővé teszik, hogy elektronikus leveleink az irodai lokális hálózat határain túlra is kijussanak, illetve kívülről is lehessen nekünk levelet küldeni. A szoftver fax modemmel is együtt tud működni, telefaxainkat így közvetlenül a PC-ről küldhetjük, vagy fogadhatjuk. A szoftver tartalmazza a Schedule+alkalmazást, melynek segítségével határidőnaplót készíthetünk, átnézhetjük munkatársaink időbeosztását, ez alapján egyeztethetjük az értekezletek időpontját, a szabadságolások sorrendjét stb. A Windows for Workgroups telepítéséhez nincs szükség drága központi (server) gépre, karbantartásához sem kell hivatásos rendszergazdát alkalmaznunk. Telepítés közben a telepítő program automatikusan megállapítja a hálózati kártyánk típusát, és ennek megfelelően telepíti a szoftvert. A hálózat karbantartása sem igényel nagy szakértelmet: minden szükséges tevékenységet elvégezhetünk a beépített adminisztrációs programmal. A 3.11-es verzió már kihasználja a 32 bites mikroprocesszorok képességeit, így a rendszer számottevően gyorsul. Az előző verzióhoz képes 100%-kal növekszik a hálózat sebessége, merevlemez-igényes feladatok esetén (például nagyméretű adatbázis rendezése) 50%-os sebességnövekedést érhetünk el. A rendszer hatékonysága akkor is javul, ha a hálózati szolgáltatásokat nem is használjuk. Szükség esetén a Windows for Workgroups összeköthető (ODI és IPX protokoll szerint) Novell és Windows NT alapú rendszerekkel, így akkor sem kell lecserélnünk a programot, ha megnövekedett igényeink miatt a hálózat bővítésére szánjuk el magunkat. A Windows for Workgroups 3.11 két változatban kerül forgalomba. A teljes változat magában foglalja a Microsoft Windows 3.1 operációs rendszert, így a telepítéshez csak egy MS-DOS 3.3, vagy annál újabb operációs rendszerre van szükségünk. A Windows for Workgroups 3.11 kiegészítés változat nem tartalmazza a Windows 3.1 operációs rendszert, így azt külön kell beszereznünk. (A kiegészítés változat azok számára készült, aki már korábban megvásárolták a Windows 3.1 operációs rendszert.) Beszerezhető továbbá MSDOS kiegészítés is, ez az MSDOS alapú PC-k számára teszi lehetővé a hálózathoz való csatlakozást, így a DOS operációs rendszerből is elérhetővé válik a Windows for Workgroups nyomtató és fájl megosztás szolgáltatása, hálózati kiegészítéssel «_DÉLVILÁG A Vásárhelyi Televízió elmúlt év december 30-i adásában beszélgetést sugárzott Lelkes István festőművésszel, művészeti íróval. A témája mi más lehetett volna, mint a város kulturális élete, pontosabban a körülötte mostanában felkavarodni látszó hullámok és lovasaik színeváltozása. Lapunkban tavaly már interjút közöltünk az 1969 óta ki nem állító művésszel, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a József Attila Tudományegyetem egykori tanárával, Szegedről való elűzetésének körülményeiről. Ezúttal a meglehetősen nagy vihart kavart tévényilatkozatáról kérdeztük. —A város kultúrájáról, annak jövőjéről indult sorozat a helyi tévében, azóta két helytörténész is nyilatkozott már. József Attila-i mottót kapott: „Érted haragszom, nem ellened”. — Ahhoz képest jó néhányan megorroltak rád. ■— Hát igen, már nem először. Tulajdonképpen arról lett volna szó, hogy senki se rejtse véka alá a dohogásait, mert van min mérgelődni Vásárhelyen is. — Megítélésed szerint miért nem torkollott eszmecserébe, vitába a monológod? — Amikor a riporter megkérdezte, hogy miért nem állítok ki 1969 óta, azt feleltem: azért, mert rengeteg embert nem tettek a helyére a rendszerváltás után, akik közül az inkriminálódottak önmagukkal sem néztek szembe. Ma már semmi politikai akadálya nincs annak, hogy megtisztuljon a köz- és művészeti élet. —Mikor kellett volna lezajlania ennek a kerekasztal-beszélgetésnek? — Még januárban, tán még művészettörténészt is meghívtak volna rá. Ott volt a probléma, hogy a december 30-i interjúmban nemcsak a festészettel foglalkoztam , hanem összességében a város kulturális életével is. — Említetted az imént, hogy nemigen tudott eddig megújulni szellemileg Vásárhely. Miért? —A vita elmaradása bizonyítja a legjobban ezt az állításomat. —Eszembe jut itt lapunk egyik cikke, melyben azt kutatta fiatal kolléganőnk, hogy miért és mitől félnek az emberek a városban, és miért nem mernek nyilatkozni vezetőinek a munkájáról. Valóban van mitől tartaniuk egyeseknek Vásárhelyen? — Ebben szerepet játszanak a rossz beidegződések is, azonkívül, hogy sokan a megszerzett pozícióikat féltik, sokszor indokolatlanul. Nagyot tévedtek,amikor azt hitték, egyfajta pengeváltásra kerül sor a tévében. Szó sem volt erről előzetesen. Nem akartam én bizonyos múltbéli dolgokat felhánytorgatni, spongya rájuk. Azt vártam, hogy végre leüljünk egy asztalhoz, s megbeszéljük a problémáinkat, megmutassuk a fejlődés irányát. A jobbítás szándéka vezérelt, s be is lehetett volna telefonálni a szerkesztőségbe az élő adás folyamán. A hallgatók is tehettek volna fel ilyenformán kérdéseket. Nem én vagyok a kárvallottja a folytatás elmaradásának. Valójában ugyanúgy reagáltak a kezdeményezésemre, mint 1979- ben. Agyonhallgatták a felvetéseimet. — Mi történt akkor? — Nagy felzúdulás volt ellenem, a Csongrád Megyei Hírlapban majd’ egy éven keresztül negyven cikk jelent meg ez ügyben. Az írások nagyobbik része érdekes módon elismerte az általam és mások által érzékeltetett problémákat. Más kérdés, hogy néhányan úgy tüntették fel burkolt formában a személyemet, hogy voltaképpen a rendszer ellensége vagyok, hiszen ami itt van Vásárhelyen, az a hivatalos kurzusnak, a szocialista művészetpolitikának, legalábbis egyik központilag támogatott irányzatának felel meg. Olyan is akadt, aki egyenesen kijelentette: magát a szocialista rendszert támadom, így sikerült aztán ellenem hangolni a párt megyei és városi funkcionáriusait. — Fiatal képzőművész barátom furcsállja az itteni művészvilág zárkózottságát, a műhelyjelleg hiányát. Mindig így volt ez? — Ha lenne ma is egy Galyasi Miklós bácsink, akinél nap mint nap összejöhettek a művészek és pártolóik vélemény- és gondolatcserére! Az is igaz, hogy korábban nem műtermes lakásokban dolgoztunk. A közös műteremben pesti művészek is alkothattak, ami pezsdítőleg hatott. A baj az, hogy ebben a városban nemcsak azok között szűnt meg a kommunikáció, akik nem kedvelik egymást, azok sem igen beszélnek egymással, akiknek egyébként semmi gondjuk egymással. Éveken, évtizedeken át például azt sem tudta Vásárhely, hogy milyen neves művészek fordulnak meg beutalás révén a Virág utcai alkotóházban és a mártélyi művésztelepen. Most már szerencsére más a helyzet. — Hogyan látod a kérdést: belátható időn belül pótolható-e az elmaradt vita? — A helyi tévére gondolsz? — Igen. Úgy is fogalmazhatnék: meddig lehet agyonhallgatni téged? — Kétségtelen tény, hogy a vitaműsorral szerettük volna megmozgatni a kulturális élet helyi korifeusait. Pontosan azért, mert átalakulóban lévő korszakot élünk meg, most kell kitalálni az új szervezeti formákat. Teljesen félreértették a szavaimat, csak bizonyos részeire figyeltek oda. Nem csupán a festészettel kellett volna foglalkoznunk a televízióban. Faramuci a helyzet, mivel éppen azok lármáztak a legjobban és másokat lármáztak fel ellenem, akiknek a legkevésbé van szégyellnivalójuk, hiszen nagyon sokat tettek már eddig is a városért. — Miért van ez így? —Egyszerűen nem veszik észre, hogy olyan embereknek a szószólóivá váltak, akik a háttérben maradva szép csendesen a saját maguk pecsenyéjét sütögetik. Az ő arcukba dobtam a kesztyűmet, de maguk helyett bérpárbajnokokat küldenek a küzdőtérre. Teljesen félreértelmezik az úgynevezett vásárhelyiség fogalmát. Ahogyan 1980-ban írta egyikőjük, akik nem tudják, hogy mit jelent nekünk a vásárhelyiség, azok nyugodtan el is mehetnek innen. — Ja, ez a ,,gyüttmentekre" vonatkozó rendkívül kedves fenékbe rúgás. — Bizonyos itt született, egyféleképpen gondolkodó emberek hitbizománynak tekintik ezt a várost. Mint annak idején a földesúr az első éjszaka jogát. Úgy vélik, hogy aki máshonnan jött ide, az eleve nem is segíthet. Nem látják, hogy ezzel a magatartásukkal teljesen avítt viszonyokat konzerválnak. Ha például ugyanezeket a gondolatokat mondjuk, Szekszárd kapcsán hallgatnák meg, biztos, hogy elítélnék az ottani kulturális életet. Az is lényeges szempont, hogy én például csak „gyütt” vagyok, mert innen nem megyek el! DÁNYI LÁSZLÓ Miért maradt el Vásárhelyen a tévés párbaj? Ha lenne egy Galyasi bácsi 1994. márc. 1., kedd