Reggeli Délvilág, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-01 / 178. szám
Nagymágocson Megszabadultak a vattaemberektől Néhány hete látogatta meg a falut a hajdanvolt Károlyi-uradalom egyik volt örököse, s jól elbeszélgetett a polgármesterrel az uradalom jelenleg községházának használatos jószágigazgatói épületében. Bizony nagyot változott a világ a grófok elvándorlása óta! Egyetlen nem köves utcája van már csak például Nagymágocsnak, a vizet és a villanyt mindenhová bevezették, no és a gázzal sincsenek problémák. Amikor betoppanunk a dolgozószobájába, dr Czabarka János, a nagyközség polgármestere (36 éve él Mágocson) éppen azon töpreng, hogyan lehetne az önálló intézményként működő könyvtárat áttelepíteni az általános iskolába. - Miért van erre szükség? - kérdezzük a 3700 lelket számláló település - szakmájára nézve állatorvos - első emberét. - Mivel az iskola igazgatása alá kerül a könyvtár, a tanári könyvtár kezelésére fordított túlórákat csökkenteni tudnánk. Az apropót egyébként az adta, hogy a községben megindult a napközi otthonos konyha építése, amely révén az összes önkormányzati intézmény ellátása biztosítva lesz. Az iskola konyhája pedig leválik az oktatási-nevelési intézményről, más funkcióknak is eleget tesz a jövőben. Ennek következtében az iskola feladattömege lényegesen csökken. - Nagymágocsot hogyan érintette az általános pénztelenség? - Talán a legeklatánsabb példa rá az, hogy az előző képviselőtestület 23 millió forint tartalékot állított be az önkormányzat költségvetésébe, és amennyiben az akkori testület nem veri a fogához a garast, immáron 11 millió forint hiányunk lenne, nem 12 millió forint tartalékunk. - A korábbi képviselők közül hányan tagjai a mostani testületnek? - Inkább az újak számára utalnék, mert belőlük van kevesebb. - Akkor előregondolkodtak a képviselők. - Igen. Mindössze három új tagja lett a 11 főből álló testületnek. - Önt milyen színekben választották meg polgármesternek? - Nagyon rózsaszínben, de ma úgy fogalmaznék: a szocialista érzelmeimet, irányultságomat nem tagadom, ellenben mások miatt szégyellem magam. A helyükben már régen levontam volna a konzekvenciát. Sajnos nem a klasszikus szocialista hagyományokat követi az MSZP, bár hozzátenném: nem is igen tud mit csinálni. Nagy lelkesedéssel láttam munkához, most már viszont attól tartok, hogy nem leszek képes megfelelni a várakozásoknak. Jól tartja a mondás: “Üres konyhának bolond a szakácsa.” - A testület összetétele milyen? - Főként szocialisták, illetve MSZP által támogatott képviselők alkotják. Az induláskor tettünk egy fogadalmat, miszerint nem alkotunk frakciót - mindenki a saját bőrét viszi a vásárra. Pusztán a lelkiismeretünk alapján szavazunk. Mint ismeretes, az új önkormányzati törvény szerint az alpolgármester személyére a polgármester tesz javaslatot. - Ezt most miért mondja? - Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az elődömet, Nagy Józsefnét ajánlhattam alpolgármesternek. A korábbi testületben én voltam az alpolgármester, most meg ő. A lényeg az, hogy megpróbáltunk és megpróbálunk a község hasznára lenni, belátva: nincs adóztatható alanyunk, tehát nincs kire kivetnünk helyi adót. - Hány kocsma is működik a faluban? - Az italmérő helyek száma 16. Úgy érzem, hogy a vállalkozók - a maguk kis hasznán túl - befizették adójukat az állami költségvetésbe. Talán 2-3-ra ki lehetne vetni az iparűzési adót - eddig meg tudtuk úszni, mégpedig a kiadásaink kordában tartásával. Az úgynevezett “vattaemberektől” például már a kezdetek kezdetén megszabadultunk. Hátra van még az önkormányzati intézményeknél folyó tevékenységek koordinálása, racionalitása. Ha a megyében egy pedagógusra átlagosan 12-13 tanuló jut, akkor Nagymágocs sem engedheti meg magának a kilences átlagot. DÁNYI LÁSZLÓ Dr. Czabarka János polgármester: „Mások miatt szégyellem magam” (Fotó: Krizsán Ildikó) (folytatás az 1. oldalról) Most viszont számtalan nehéz emberrel kell megküzdeni az apparátusoktól kezdve a képviselő testületeken át. Az elmúlt öt évben még több feladat hárult rám, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez a küzdelem inkább feldobott, mintsem lehangolt volna. Dehogy akarok én uniformizálást, különösen a kereskedelem és vendéglátás területén, de annyit legalább elvárna egy KISOSZ titkára a nagyhatalmú önkormányzatoktól, hogy a törvényi előírásokat betartsák. Szóval ezek a boxok az embert állandóan felvillanyozzák, s mi tagadás, néha dacból is újabb erőt adnak. —Ilyen ember hát Csongrád megye KISOSZ titkára. De mekkora az a szervezet, amely irányítása alá tartozik? — Taglétszámunk megközelíti az ezerötszáz főt. Közülük az élelmiszerkereskedelemben 315-en, a ruházatnál 254-en, a vegyiáru cikkek forgalmazásában 45-en, a műszaki cikkeknél 152-en, míg a kultúrcikkeknél 70-en dolgoznak. Az úgynevezett egyéb kategóriában (ide tartozik a virág, az ajándék, a bazár, a dohány, stb.) 216 KISOSZ-tagunk van, míg a TÜZÉP-esek közt 26-ot találunk. A nagykereskedői KISOSZ- létszám 40, a szolgáltatásból 81-en jegyeztették be magukat, míg a vendéglátásban 285 KISOSZ-os dolgozik. Ügyeiket 5 fő teljes és egy fél munkaidőben foglalkoztatott apparátussal látjuk el. Tudom, ennél sokkal több tagunk is lehetne, hiszen megyénkben a kereskedők és vendéglátók száma jócskán meghaladja az ezerötszázat. Ám közülük egy jelentős rész nem tartja szükségesnek, hogy egy érdekvédelmi szervezethez tartozzon, s persze nagyon sok olyan vállalkozó is akad, aki annyira felkészületlenül vág bele e szakmákba, hogy nem is tud lehetőségeiről. Nekik aztán ez a tájékozatlanság sokszor komoly pénzekbe kerül. - Ezt hogy érti? - Csupán arra utalnék, hogy akik KISOSZ-tagok, azok kéthetente magkapják a Kereskedelmi Élet című lapot, amely a legfontosabb jogszabály-változásokról köznapi nyelven, viszonylag gyorsan, szakemberek által megírt módon tájékoztat. Emellet megyei szervezetünk még egy hírlevelet is kiad, amely még testhez állóbban lebontja a jogszabály-változásokat, és annyira specializált, hogy a különböző hatóságok igényeit, ellenőrzési tapasztalatait is leközli. Hogy mást ne mondjak, nem is oly rég foglalkoztunk az APEH nyugtaellenőrzési gondjaival. Itt soroltuk fel azokat a negatív tapasztalatokat, amelyekből okulva egy új vállalkozó elkerülheti a sokszor 80-100 ezer forintos büntetés csapdáját. Ez pedig 20 évi KISOSZ-tagsági díjat is kitenne. Az adóhivatal emlegetésével azt hiszem át is evezhetünk más vizekre. Mondjuk fogalmazódjék így a kérdés: milyen gondok és nyűgök keserítik mostanság Csongrád megye kereskedőit. Mint az ország más pontjain élőket. Először is azzal kezdeném, hogy az e területen dolgozó vállalkozók száma jóval meghaladja a szükséges mértéket. Tudja olyan ez, mint a család: lehet örülni a nyolcadik meg a tizedik gyereknek, de csak egy adott mennyiségű kenyeret szelhet föl nekik az anyjuk. Minél többen vannak, annál kevesebb jut. Ez igaz a kereskedésben dolgozókra is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a bejegyzett vállalkozók mellett legalább ennyien dolgoznak a fekete meg a szürke gazdaságban, elképzelheti, milyen iszonyúan nehéz most egy kereskedőnek talpon maradni. Ez a fekete kereskedelem Csongrád megyében különösen szíthatja az elégedetlenség lángját, hiszen ez a terület a csempészésnek is központja, no meg itt található a kereskedők által annyiszor elátkozott Cserepes sori piac is... - Én az olyan infrastruktúrával ellátott piacot, mint a Cserepes, nem átkoznám el. Ha azon a területen csak a hivatalos jogosítvánnyal rendelkezők árusíthatnak, nekem semmi gondom velük. Ám ha a Cserepes nem úgy működik, úgy érzem, kollegáim is joggal támadják. Mert az engedély nélküli árusítás a magyar kereskedelem egyik legnagyobb rákfenéje. - És hogyan folytatná a gondok felsorolását? -Talán a jogszabályokkal. Valahogy nem akar nálunk sikerülni egyes területek megfelelő jogi szabályozása, másrészt viszont szinte gúzsba kötnek a különböző törvények és rendelkezések. Az első tételre fölhoznám példának a háztartási tüzelőolajat. Ugyan árulja már el egy illetékes, miért nem lehetett azt már három évvel ezelőtt egységes áron piacra dobni a gázolajjal, és így elkerülni, hogy az energiával manipuláló illegális társaságok milliárdos adótételeket lopjanak ki az állam zsebéből. Vagy itt van például a kínai ruházati kereskedelem, amely szinte padlóra vitte a magyar könnyűiparnak ezt az ágát. Mert mi is történt? Évekig el kellett fogadni határainkon fináncainknak a Kínából hozott számlát akkor is, ha maguk is érezték, hogy jelentős eltérés van a számla és a tényleges kereskedelmi érték között. Ma már a helyzet változott - ágálnak is keményen a kínaiak -, de mire észbe kapott a jogszabályalkotó, megközelítőleg 400 milliárd forint elmaradt haszonnal számolhat a magyar költségvetés. Szinte már fölmerül az emberben, hogy valakiknek érdekében állt volna ez a bűnös késlekedés? Hiszen óriási pénzekről van szó, a magyar államháztartás hiányát megszüntető vagyon tűnt el e gondatlanságok miatt. A másik példám, mondhatnám vesszőparipám az a túlzott adminisztráció, amely évente 60-100 ezer forintos könyvelői költségekre kényszeríti a kisvállalkozókat is. Ennek legalább felét befizethetnék adóként az államkasszába, ha követnénk a svédek példáját és egyszerűsítenénk az ügymenetet. Ott ugyanis fölkínálnak az adóalanynak egy bizonyos költségátalányt, s ha ezt elfogadja, már semmi szüksége a bonyolult számlázásra, bevallásra, könyvelésre. Ha nem felel meg, akkor persze bajlódhat saját ügyeivel. Vagy egy másik svéd példa: nem az állampolgár ad adóbevallást, hanem gazdálkodásának adatait munkahelye adja be az adóhivatalnak, ahol aztán a bevallást szakértők öntik végleges formába. Hát nem követésre méltó példa? Végre hagytam még egy nyűgömet: a jogszabályok stabilitását. Hát hogyan tervezzen egy normális vállalkozó év elején, amikor pontosan tudja, hogy néhány hónap múlva szinte minden szabályozó változni fog, és ezzel a leggondosabb tervezés is összeomolhat. - Aki ilyen pontosan látja a gondokat, milyen változtatásokban reménykedik? - A vállalkozói szabadságot meghagyva mindenképpen keményíteni kellene a feltételrendszert, így például szakmai képesítéseket előírni, nem is beszélve arról, hogy bizonyos tevékenységi körben be kellene vezetni a kauciót. Mert hát az tréfa, hogy ma Magyarországon egymillió forintos törzstőkével káeftét lehet alapítani. S ami a legfontosabb: végre megérni egy olyan jogi szabályozást, amelyik a tisztességes vállalkozót védi, a tisztességtelent pedig kiszorítja a piacról. BÁTYI ZOLTÁN Martonosi, a csúcstartó titkár Miért nyűgös a kereskedő? 1995. augusztus /., kedd Makói szalmonellák Mi fán terem a kézmosás? Ilyenkor, a nyári kánikula közepette bizony nem ritkák azok a hírek, amelyek szalmonellafertőzésről szólnak. Makón is előfordul egyegy hasmenéses megbetegedés, és ez szinte minden esetben arra vezethető vissza, hogy az utóbb megbetegedett személy valahol olyan élelmiszert fogyasztott, amit nem megfelelően tároltak, illetve kezeltek. Molnár Magdolnát a makói ÁNTSZ közegészségügyi főfelügyelőjét arról kérdeztük, idén nyáron mire számíthatnak a makóiak és a környező községekben élő polgárok? - Tapasztalataink szerint a makói helyzet nem rosszabb, mint a megyei átlag. Nemrégiben egy megyei akció keretében végeztünk egy szúrópróba-szerű ellenőrzést, melynek keretében a nyolc-kilencszáz makói és környékbeli egységből - kocsmák, vendéglők, élelmiszerboltok tartoznak ebbe a körbe - negyvenegyet kerestünk föl. Eleve azokat a helyeket tüntettük ki figyelmünkkel, ahol számítani lehetett arra, hogy valamilyen problémába botlunk. Nos, végül huszonhét esetben kellett feltárt szabálytalanságok miatt helyszíni bírságot kiszabni, hét esetben pedig szabálysértési eljárást kezdeményeztünk. Egy egység működését azonnali hatállyal felfüggesztettük, és akadt olyan is, ahol korlátoznunk kellett a működést. - A kereskedők, vendéglátósok vajon miért nem figyelnek oda jobban a higiéniai szabályaira? - Ha csak ezt a huszonegynéhány esetet nézzük, valóban kialakulhat bennünk az a kép, hogy sok egység vezetője felelőtlen. A helyzet azonban szerencsére sokkal jobb: az ittott tapasztalt hiányosságokkal szemben nagyon sok helyen találkoztunk példás tisztasággal, fegyelemmel. A legtöbben már ráébredtek arra, hogy saját érdekükben is vigyázniuk kell az élelmiszerek elkészítésére, tárolására, illetve a tisztaságra, hiszen a vevő csak abba az üzletbe, vendéglőbe tér vissza, ahol kifogástalan körülmények fogadják. Választhat, hiszen az egységek száma folyamatosan gyarapszik. A felelőtlen tulajdonosok előbb-utóbb kirostálódnak, feltéve, ha mi, fogyasztók is érvényesítjük jogainkat, igényeinket. — Mit tesz a tisztiorvosi szolgálat annak érdekében, hogy ez a folyamat felgyorsuljon? - Egyrészt igyekszünk felhívni a lakosság figyelmét az óvatosságra, másrész rendszeresen végzünk az elmúlt hétvégéhez hasonló szúrópróba-jellegű ellenőrzési akciókat. Általában már ezeknek is megvan az a hatása, hogy az érintettek nagyobb figyelmet tanúsítanak. Ezen kívül, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy tiltással és bírságolással csak átmeneti eredményeket érhetünk el, az érdekelteknek gyakran szervezünk úgynevezett egészségügyi minimum-tanfolyamokat. Szükség van rájuk, mert gyakran tapasztaljuk, hogy a pult mögött fiatal, szakképzetlen, mi több, tapasztalatlan ember fogadja a betérőket. Olyan is előfordult, hogy egy egységben azt sem tudták, mi fán terem a kézfertőtlenítés. Enélkül pedig elképzelhetetlen a szükséges tisztaság. Mit tanácsol nekünk, fogyasztóknak? — A saját érdekünkben alaposan nézzük meg, milyen hely az, ahol vásárolunk, étkezünk. Egy vendéglő tisztaságáról például sokat elárul, milyen állapotban van a mellékhelyiség. Mint már mondtam, lehetőségünk van a választásra - éljünk vele, és csak a kifogástalan egységeket látogassuk! SZABÓ IMRE 3 Földárverések Mindössze öt kárpótlási földárverést tartottak az elmúlt héten az országban. Az öt árverésből egyet rendeztek az első kárpótlási földalapból még megmaradt földekre, a másik négyen pedig már a második kárpótlási földalapból kijelölt területeket értékesítették. A négy árverésen 798 aranykorona értékű földhöz jutott 32 kárpótolt. Mindannyian a minimális 500 forint aranykoronás áron szerezték meg új birtokukat A múlt hét eredményeit is számításba véve a második kárpótlási földalapból már több mint 59 ezer aranykoronányit szereztek meg a kárpótoltak, 79 árverésen. Az eddigi licitek során a legmagasabb licitár 250.100 forint/aranykorona volt, ami ugyan kevésnek nem nevezhető, de azért elmarad az első kárpótlási földalap maximális licitárától, ami elérte a 2 millió forint/aranykoronás összeget