Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)
MŰHELY - Házi Balázs: Utak a „bátrak találkozóján”
43 Műhely Előadása végén három-három tanáccsal fordult azokhoz, akik az „átalakulás vezérkarába is bekerülnek", illetve a változások várható elszenvedőihez is. Előbbiek lelkére kötötte, hogy a szabadság valóban a magyarság szabadsága legyen, és ne kívülről hozott megváltó tannal, kész recepttel álljanak elő, azt mindenféle igazítás nélkül alkalmazva nálunk is. Ennek kapcsán szólt a zsidókérdésről is, mely mondatai később éles viták tárgyát képezték, és a Németh Lászlót antiszemitának bélyegzők egyik fő hivatkozási pontjává váltak. Ennek kapcsán ehelyütt csupán két szempontra hívjuk fel a figyelmet: Németh nem faji alapon, hanem elsősorban a polgárság vezető, vagyonos, a hatalommal együttműködve megszerzett pozícióit őrző, a társadalmi átalakulást hátráltató rétegével azonosítva bírálta a zsidóságot. A vita során Szárszón senki sem olvasta Németh fejére a zsidókérdéssel kapcsolatos álláspontját, feltételezhetően azzal a többség egyetértett, vagy nem érezte azt kardinális kérdésnek. Második figyelmeztetése az volt, hogy a vezetők a munkásságot ne nyomorítsák meg „saját jelszavai" alatt, a harmadik pedig arra irányult, hogy az átalakulás során ne hagyják figyelmen kívül: nem ugyanaz egyes társadalmi rétegeket megszüntetni, mint az azokhoz tartozó egyéneket likvidálni. A berendezkedő kommunista hatalom politikáját ismerve megállapítható, hogy mennyire érvényes, elevenbe hatoló, ugyanakkor meg nem fogadott óvások voltak ezek. Az átalakulás várható veszteseit pedig a következő tanácsokkal látta el: ne ismerjék el, hogy az értelmiségi ember nem munkás. Ne ismerjék el, hogy a szellemi munka alsóbbrendű a többinél, hiszen pontosan az értelmiségnek kell a többi réteget is képezni. (Németh koncepciója szerint az osztály nélküli társadalom úgy valósulhat meg, hogy mindenki feloldódik az értelmiségben.) Végezetül pedig biztatta is az értelmiséget, hiszen az ilyen viszontagságos időkben a legnehezebb, de a legszebb is értelmiséginek lenni. Bármilyen munkát is végeznek a jövőben, ne feledjék, hova tartoznak, és milyen feladatuk van. Németh előadása konkrét cselekvési tervet, programot nem adott, de ez nem is volt célja. Ahogy később, már emigrációjában Kovács Imre fogalmazott: „De Németh László nem is azért jött Balatonszárszóra azon a vajúdó augusztus végi héten, hogy programot adjon, vagy az első (német) és a második (orosz) oldal híveit megnyerje, mert tudta, hogy az is késő már és főleg reménytelen. Ő azért jött el a bátrak találkozójára, hogy a legbátrabban kinyilatkoztassa, mitől félti a magyart, s miközben búcsúzott híveitől és ellenfeleitől, profétikus látomással vetítette eléjük a jövendőt, azt a sorsot, ami az országra és az agyonglorifikált népre vár..." Mivel az előadás megjelent szövege egy előre megírt változat, abban nincsenek benne azok a megjegyzések, melyeket Németh László Erdei Ferenc előadására válaszul szúrt be a beszédbe. Ilyen volt a híres záró gondolat is a pápuákról és a harmadik oldalról. Jóllehet előadása nem ennek a gondolatnak a mentén szerveződött, erre a megjegyzésére érkezett a legtöbb hozzászólás, válasz. A hozzászólók úgy vélték, hogy Németh ezzel tulajdonképpen passzivitásra, kivárásra ösztönözte a hallgatóságot és az értelmiséget, ahelyett, hogy csatlakozásra szólította volna fel őket az egyik oldalhoz. Ellenlábasai szerint ugyanis az adott helyzetben nem is volt harmadik oldal vagy lehetőség, választani kellett a „fasizmus" és „antifasizmus" között. Vitazáró hozzászólásában ezt Erdei egyértelművé is tette: „A harmadik út csak az alkotó író, vagy tudós kiváltsága, 46 Különösen a következő szavak: „A zsidókérdésben én sohasem általánosítottam, kritikáim és írásaim ezt eléggé bizonyítják. Az azonban egészen természetes, hogy az önkritikátlan, bosszúszomjas zsidóságnak a szemérmes kultúratisztelővel szemben ebben a négy-öt évben rendkívül meg kellett erősödnie, s nagyon rossz füle van annak a késköszörülésre, aki nem hallja, hogy Shylocknak éppen a szív kell." Uo. 47. 47 Kovács Imre: Szárszó húsz év után. Új Látóhatár, 1963/4, [297-306.] 301 -302. 48 A legárnyaltabban talán még Darvas József fogalmazott, részben megértve Németh László állásfoglalását: „Az író sorsa, tudjuk, örök szenvedés, az eszmény és a valóság birkózása mindig sebeket ejt. Aligha van olyan párt vagy mozgalom, amelynek minden megnyilvánulását magáévá tudná tenni egy író, viszont nyilván sose is lesz olyan párt vagy mozgalom, amelyik egy író minden problémázását s bármilyen jogos aggályoskodását vállalhatná. Ez azonban semmiesetre se jelenthet érvet akár »harmadik oldal«- nak, akár »Sziget«nek, akár »Cseresnyés«-nek nevezett kivonulásra a mindennapok harcaiból. Legyünk csak őszinték. Ha az író által megálmodott »harmadik oldal«-ból reális társadalmi mozgalom lenne, vajjon nem szorulna az író ott is hamarosan ellenzékbe a saját híveivel szemben? Nincs hát más út, mint ott vállalni az írói sorsot, ahol a történelem szemetet is hömpölyögtető sodra mégis előbbre viheti a világot és benne a mi népünket..."Szárszó i. m. 1993, 68. Legélesebben a parasztpárti Kovács Imre támadta volna Németh Lászlót, azonban félresikerült bevezetője után rászóltak, ő pedig sértődötten leült, és nem adta elő mondanivalóját. Később ezt szerencsés fordulatnak értékelte, mert olyanokat mondott volna, ami „megbocsáthatatlan sértés" lett volna. A konferencia után megjelent összefoglalójában még csak azt vetette Németh szemére, hogy vihart kavart előadásával, és emiatt két szekértábor alakult ki. Két évvel később, a Szabad Szó 1945. december 12-i számában azonban már azt írta többek között Némethről, hogy „a demokrácia ellen sorakoznak fel, [...] hovatovább már ellenforradalmi tevékenységet fejtenek ki. Nem ismerünk megbocsátást, nem tekintjük őket többé a magyar nép fiainak, íróinak. Árulók ők, megvetjük őket!" Később álláspontja nagyban megváltozott, ezért szárszói tevékenysége és azzal kapcsolatos későbbi állásfoglalásai miatt 1960-ban nyilvánosan is bocsánatot kért Németh Lászlótól. Lásd: Kovács Imre: Ifjúsági parlament a Balaton partján. Híd, 1943. 10. 01.; Uő: Ellenforradalom az irodalomban? Szabad Szó, 1945. 12. 12. 10ő: Németh László retorki.hu/folyoirat