Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)

MŰHELY - Házi Balázs: Utak a „bátrak találkozóján”

43 Műhely Előadása végén három-három tanáccsal fordult azokhoz, akik az „átalakulás vezérkarába is bekerülnek", illetve a változá­sok várható elszenvedőihez is. Előbbiek lelkére kötötte, hogy a szabadság valóban a magyarság szabadsága legyen, és ne kívül­ről hozott megváltó tannal, kész recepttel álljanak elő, azt minden­féle igazítás nélkül alkalmazva nálunk is. Ennek kapcsán szólt a zsidókérdésről is, mely mon­datai később éles viták tárgyát képezték, és a Németh Lászlót antiszemitának bélyegzők egyik fő hivatkozási pontjává váltak. Ennek kapcsán ehelyütt csupán két szempontra hívjuk fel a figyel­met: Németh nem faji alapon, hanem elsősorban a polgárság vezető, vagyonos, a hatalom­mal együttműködve megszer­zett pozícióit őrző, a társadalmi átalakulást hátráltató rétegé­vel azonosítva bírálta a zsidósá­got. A vita során Szárszón senki sem olvasta Németh fejére a zsi­dókérdéssel kapcsolatos állás­pontját, feltételezhetően azzal a többség egyetértett, vagy nem érezte azt kardinális kérdésnek. Második figyelmeztetése az volt, hogy a vezetők a munkásságot ne nyomorítsák meg „saját jel­szavai" alatt, a harmadik pedig arra irányult, hogy az átalakulás során ne hagyják figyelmen kívül: nem ugyanaz egyes társadalmi rétegeket megszüntetni, mint az azokhoz tartozó egyéneket likvi­dálni. A berendezkedő kommu­nista hatalom politikáját ismerve megállapítható, hogy men­­nyire érvényes, elevenbe hatoló, ugyanakkor meg nem fogadott óvások voltak ezek. Az átalaku­lás várható veszteseit pedig a következő tanácsokkal látta el: ne ismerjék el, hogy az értelmiségi ember nem munkás. Ne ismer­jék el, hogy a szellemi munka alsóbbrendű a többinél, hiszen pontosan az értelmiségnek kell a többi réteget is képezni. (Németh koncepciója szerint az osztály nélküli társadalom úgy valósul­hat meg, hogy mindenki feloldó­dik az értelmiségben.) Végezetül pedig biztatta is az értelmisé­get, hiszen az ilyen viszontagsá­gos időkben a legnehezebb, de a legszebb is értelmiséginek lenni. Bármilyen munkát is végeznek a jövőben, ne feledjék, hova tar­toznak, és milyen feladatuk van. Németh előadása konkrét cselek­vési tervet, programot nem adott, de ez nem is volt célja. Ahogy később, már emigrációjában Kovács Imre fogalmazott: „De Németh László nem is azért jött Balatonszárszóra azon a vajúdó augusztus végi héten, hogy prog­ramot adjon, vagy az első (német) és a második (orosz) oldal híveit megnyerje, mert tudta, hogy az is késő már és főleg reménytelen. Ő azért jött el a bátrak találkozó­jára, hogy a legbátrabban kinyi­latkoztassa, mitől félti a magyart, s miközben búcsúzott híveitől és ellenfeleitől, profétikus látomás­sal vetítette eléjük a jövendőt, azt a sorsot, ami az országra és az agyonglorifikált népre vár..."­­ Mivel az előadás megjelent szövege egy előre megírt változat, abban nincsenek benne azok a megjegyzések, melyeket Németh László Erdei Ferenc előadására válaszul szúrt be a beszédbe. Ilyen volt a híres záró gondolat is a pápuákról és a harmadik oldal­ról. Jóllehet előadása nem ennek a gondolatnak a mentén szer­veződött, erre a megjegyzésére érkezett a legtöbb hozzászólás, válasz. A hozzászólók úgy vélték, hogy Németh ezzel tulajdonkép­pen passzivitásra, kivárásra ösz­tönözte a hallgatóságot és az értelmiséget, ahelyett, hogy csat­lakozásra szólította volna fel őket az egyik oldalhoz. Ellenlábasai szerint ugyanis az adott helyzet­ben nem is volt harmadik oldal vagy lehetőség, választani kellett a „fasizmus" és „antifasizmus" között.­­ Vitazáró hozzászólá­sában ezt Erdei egyértelművé is tette: „A harmadik út csak az alkotó író, vagy tudós kiváltsága, 46 Különösen a következő szavak: „A zsidókérdésben én sohasem általánosítottam, kritikáim és írásaim ezt eléggé bizonyítják. Az azonban egészen természetes, hogy az önkritikátlan, bosszúszomjas zsidóságnak a szemérmes kultúratisztelővel szemben ebben a négy-öt évben rendkívül meg kellett erősödnie, s nagyon rossz füle van annak a késköszörülésre, aki nem hallja, hogy Shylocknak éppen a szív kell." Uo. 47. 47 Kovács Imre: Szárszó húsz év után. Új Látóhatár, 1963/4, [297-306.] 301 -302. 48 A legárnyaltabban talán még Darvas József fogalmazott, részben megértve Németh László állásfoglalását: „Az író sorsa, tudjuk, örök szenvedés, az eszmény és a valóság birkózása mindig sebeket ejt. Aligha van olyan párt vagy mozgalom, amelynek minden megnyil­vánulását magáévá tudná tenni egy író, viszont nyilván sose is lesz olyan párt vagy mozgalom, amelyik egy író minden problémázását s bármilyen jogos aggályoskodását vállalhatná. Ez azonban semmiesetre se jelenthet érvet akár »harmadik oldal«- nak, akár »Sziget«­­nek, akár »Cseresnyés«-nek nevezett kivonulásra a mindennapok harcaiból. Legyünk csak őszinték. Ha az író által megálmodott »har­madik oldal«-ból reális társadalmi mozgalom lenne, vajjon nem szorulna az író ott is hamarosan ellenzékbe a saját híveivel szemben? Nincs hát más út, mint ott vállalni az írói sorsot, ahol a történelem szemetet is hömpölyögtető sodra mégis előbbre viheti a világot és benne a mi népünket..."Szárszó i. m. 1993, 68. Legélesebben a parasztpárti Kovács Imre támadta volna Németh Lászlót, azonban félresikerült bevezetője után rászóltak, ő pedig sértődötten leült, és nem adta elő mondanivalóját. Később ezt szerencsés fordulat­nak értékelte, mert olyanokat mondott volna, ami „megbocsáthatatlan sértés" lett volna. A konferencia után megjelent összefoglaló­jában még csak azt vetette Németh szemére, hogy vihart kavart előadásával, és emiatt két szekértábor alakult ki. Két évvel később, a Szabad Szó 1945. december 12-i számában azonban már azt írta többek között Némethről, hogy „a demokrácia ellen sorakoznak fel, [...] hovatovább már ellenforradalmi tevékenységet fejtenek ki. Nem ismerünk megbocsátást, nem tekintjük őket többé a magyar nép fiainak, íróinak. Árulók ők, megvetjük őket!" Később álláspontja nagyban megváltozott, ezért szárszói tevékenysége és azzal kapcsolatos későbbi állásfoglalásai miatt 1960-ban nyilvánosan is bocsánatot kért Németh Lászlótól. Lásd: Kovács Imre: Ifjúsági par­lament a Balaton partján. Híd, 1943. 10. 01.; Uő: Ellenforradalom az irodalomban? Szabad Szó, 1945. 12. 12. 10ő: Németh László retorki.hu/folyoirat

Next