Révai Nagy Lexikona, 3. kötet: Béke-Brutto (1911)
B - Borjubőr - Borjudiftéria - Borjufodor - Borjufóka - Borjuitató - Borjukedesz - Borju-kidbőr - Borjumirigy - Borjupaprikás - Borjupázsit - Borjupörkölt - Borjuszelet - Borjuszoptató - Borjuvérhas
Borjubőr — 655 — Borjubőr, 1. Bor. Borjudiftéria (diphtheria vitulorum), a szepes borjak fertőző betegsége. Okozója karcsú pálcika alakú baktérium (bacillus necroseus), mely hosszú fonalakká is kinő. A természetben igen el van terjedve s a borjuk szájába kerülve, főképen a pofán, a szájpadláson, az ingen, a nyelven és a garatban rostonyaszerű, nehezen levonható álhártyákkal járó gyuladást okoz. Az álhártyák körül a nyálkahártya vörös és duzzadt, kötőszövete vizenyős. Az álhártyák alatt a lágy részek, sőt a csont is elhalhat. Hasonló elváltozások az orrban, a gégecsőben és a bélben is keletkezhetnek. A betegeken bágyadtság, étvágytalanság, nyálfolyás, a pofák duzzadása észlelhető. 4—5 nap alatt rendszerint elhullanak, hosszabb betegség esetén bél- és tüdőgyuladással szövődik. Orvoslás céljából a szájüregnek fertőtelenítő szerek oldatával való gyakori kifecskendezése, belsőleg szalicilsavnak vagy klórkáliumnak beadása ajánlható. Terjedése ellen védekezésül az istálló kitisztítása, szellőztetése és fertőtelenítése végezendő. Borjúfodor, 1. Borjukedesz. Borjúfóka (Phoca vitulina L.), a ragadozók (Carnivora) rendjébe, az úszólábú emlősök (Pinnipedia) alrendjébe tartozó emlősállat. Feje gömbölyű, orra keskeny, fülei nincsenek, úszóhártyája szőrös; szőre sárgásszürke, barnás v. feketés foltokkal. Hossza 1'6—1'9 m. Az É.-i tengerekben tenyészik; húsáért és zsírjáért vadásszák; könynyen szelídíthető. L. még Fókafélék. Borjuitató v. borjúszoptató, a kis borjúnak tejjel való itatására szolgáló készülék, amelyet akkor használnak, ha a tehén a borját szoptatni nem tudja, vagy ha a borjút a szopás helyett a tejivásra akarjuk rászoktatni. A B. a tehéncsecs mintájára gummiból vagy fából készül s a tejtartó edényre van alkalmazva, amiből a borjú a készülékkel a tejet felszívhatja. A borjuttatásnál különös gondot kell fordítani a tej hőfokára, hogy az a tőgy melegségének megfeleljen és a készülék tisztaságára. Borjukedesz v. borjúfodor, a borjú gyomra, bélfodra stb., melyet becsinált alakjában vagy kirántva, sütve, de különösen franciásan, ragout módjára vagdalva készítenek. Borju-kidbőr, 1. Kidbőr. Borjúmirigy (franc, ris de veaux), a borjú nyakmirigye, melyet a szakácsok különböző módon készítenek el, sütve, kirántva, forrázottan. Borjúpaprikás, hasonlóan készül, mint a borjúpörkölt és csak több paprika és főleg tejföl hozzátétele által különbözik attól. Borjúpázsit, Anthoxarthum L. (növ.), a Gramineae (Pázsitfűfélék) család génusza, melynek 4 faja főkép Európában él. Legközönségesebb az A. odoratum L. szagos B. (1. o.), L. még Anthoxanthum Puellii. Borjúpörkölt, egyike legkedveltebb nemzeti eledeleinknek, mely apró darabokra vágott és megsózott húsnak zsírban pirított hagymával való párolása útján készül. Tarhonya, burgonya, galuska körítéssel vagy salátával kerül az asztalra. Borjúszelet, a borjú combjából vágott hosszúkás szeleteknek következő módon való elkészítéséből áll: miután a hússzeletek megverettek , besózottak, lisztbe vagy tojás és zsömlemorzsa keverékébe mártva, forró zsírban hamar megsüttetnek. Borjúszoptató, 1. Borjuitató. Borjúvérhas, alig pár napos újszülött borjuknak fertőző betegsége, melynek leginkább felötlő tünete a bőséges hasmenés s mely sokszor 1 —3 nap alatt elhullásra vagy pedig, közbeeső múlékony javulás után, idült senyvesztő betegségek kifejlődésére vezet, de némelykor gyógyul is. A téli és a tavaszi elletések alkalmával némely tehenészetben annyira megfészkeli magát, hogy az egymásután megszülető borjak rendre pusztulnak és új nemzedék felnevelése lehetetlenné válik. Az első megbetegedés rendszerint valamely étrendi hiba, meghűlés vagy egyéb ártalmas behatásra jelentkezik, mely a gyönge, fiatal állat természetes ellenálló képességét hirtelen csökkenti, minek következtében a különben is a bélben élősködő kónbacillusok és közel rokonaik szokatlanul nagy mértékben elszaporodnak és a bél nyálkahártyájában gyuladást, végül pedig általános vérfertőzést is okoznak. A most már a szokottnál mérgezőbb hatású baktériumok az ürülékkel nagy mennyiségben kikerülnek a szabadba és a velük beszennyezett talajról, alomról, főképen pedig a szennyes alommal érintkező tőgyről bejutnak a később születő szopós borjak tápláló csatornájába, melyben szintén előidézik a gyuladásos folyamatot. Ilyen módon az esetleg étrendi hiba következtében támadt betegség veszedelmes helyi járvánnyá fajid és pedig annál inkább, mert az istállóban elszaporodott ragály a talajról vagy az ápolók kezeiről és ruhájáról a köldökön keresztül is juthat az újszülött állat testébe. A védekezés az anyaállatok okszerű takarmányozásán kívül a lehető legnagyobb tisztaság betartásában áll, ha pedig a baj valahol már fellépett, akkor mindenek előtt az egész istállót igen alaposan ki kell tisztogatni s egyúttal fertőtleníteni (forró lúggal, meszeléssel). A betegek eltávolítása után különös gondot kell fordítani arra, hogy az újszülöttek be ne fertőződjenek; a segédkező személyzetnek csak gondosan megmosott kezekkel szabad hozzájuk nyúlni, a tőgyet a szoptatás előtt meg kell mosni tiszta vízzel, a szoptatási időközökben pedig célszerű a borjuknak szájkosarat kötni a szájuk elé. A közös borjúállásba való helyezésük helyett ajánlatosabb minden újszülöttet egy-két hétig anyja mellett a jászolhoz kötni, hogy egymást be ne fertőzzék. Ahol megbízható, tiszta személyzet áll rendelkezésre, ott a köldökzsinór lekötése , azután fertőtlenítése is szóba jön. Forralt tej itatása a legelső napokban már magában is előidézheti a betegséget, ha közben nem járnak el a legaggodalmasabb tisztasággal ; hol erre nincsenek meg a feltételek, ott célszerűbb a szoptatás vagy tiszta nyers tej itatása, melynek fermentumjai bizonyos fokig akadályozzák a bélbaktériumok túlságos elszaporodását. Újabb időben védőojtások is hatékonyaknak bizonyultak a baj ellen. Az ojtóanyag kólibacillusokkal ismételten fertőzött nagy állatok immunizáló vérsavója, melyből az előírt adagot azonnal a borjú megszületése után kell a bőre alá Borjuvárdas