Révai Nagy Lexikona, 3. kötet: Béke-Brutto (1911)

B - Borjubőr - Borjudiftéria - Borjufodor - Borjufóka - Borjuitató - Borjukedesz - Borju-kidbőr - Borjumirigy - Borjupaprikás - Borjupázsit - Borjupörkölt - Borjuszelet - Borjuszoptató - Borjuvérhas

Borjubőr — 655 — Borjubőr, 1. Bor. Borjudiftéria (diphtheria vitulorum), a sze­pes borjak fertőző betegsége. Okozója karcsú pál­cika alakú baktérium (bacillus necroseus), mely hosszú fonalakká is kinő. A természetben igen el van terjedve s a borjuk szájába kerülve, főképen a pofán, a szájpadláson, az ingen, a nyelven és a garatban rostonyaszerű, nehezen levonható ál­hártyákkal járó gyuladást okoz. Az álhártyák körül a nyálkahártya vörös és duzzadt, kötőszö­vete vizenyős. Az álhártyák alatt a lágy részek, sőt a csont is elhalhat. Hasonló elváltozások az orrban, a gégecsőben és a bélben is keletkezhet­nek. A betegeken bágyadtság, étvágytalanság, nyálfolyás, a pofák duzzadása észlelhető. 4—5 nap alatt rendszerint elhullanak, hosszabb be­tegség esetén bél- és tüdőgyuladással szövődik. Orvoslás céljából a szájüregnek fertőtelenítő sze­rek oldatával való gyakori kifecskendezése, bel­sőleg szalicilsavnak vagy klórkáliumnak beadása ajánlható. Terjedése ellen védekezésül az istálló kitisztítása, szellőztetése és fertőtelenítése vége­zendő. Borjúfodor, 1. Borjukedesz. Borjúfóka (Phoca vitulina L.), a ragadozók (Carnivora) rendjébe, az úszólábú emlősök (Pin­nipedia) alrendjébe tartozó emlős­állat. Feje göm­bölyű, orra keskeny, fülei nincsenek, úszóhártyája szőrös; szőre sárgásszürke, barnás v. feketés fol­tokkal. Hossza 1'6—1'9 m. Az É.-i tengerekben tenyészik; húsáért és zsírjáért vadásszák; köny­nyen szelídíthető. L. még Fókafélék. Borjuitató v. borjúszoptató, a kis borjúnak tejjel való itatására szolgáló készülék, amelyet akkor használnak, ha a tehén a borját szoptatni nem tudja, vagy ha a borjút a szopás helyett a tejivásra akarjuk rászoktatni. A B. a tehéncsecs mintájára gummiból vagy fából készül s a tej­tartó edényre van alkalmazva, amiből a borjú a készülékkel a tejet felszívhatja. A borjuttatásnál különös gondot kell fordítani a tej hőfokára, hogy az a tőgy melegségének megfeleljen és a készü­lék tisztaságára. Borjukedesz v. borjúf­odor, a borjú gyomra, bélfodra stb., melyet becsinált alakjában vagy ki­rántva, sütve, de különösen franciásan, ragout módjára vagdalva készítenek. Borju-kidbőr, 1. Kidbőr. Borjúmirigy (franc, ris de veaux), a borjú nyakmirigye, melyet a szakácsok különböző mó­don készítenek el, sütve, kirántva, forrázottan. Borjúpaprikás, hasonlóan készül, mint a borjú­pörkölt és csak több paprika és főleg tejföl hozzá­tétele által különbözik attól. Borjúpázsit, Anthoxarthum L. (növ.), a Grami­neae (Pázsitfűfélék) család génusza, melynek 4 faja főkép Európában él. Legközönségesebb az A. odoratum L. szagos B. (1. o.), L. még Antho­xanthum Puellii. Borjúpörkölt, egyike legkedveltebb nemzeti eledeleinknek, mely apró darabokra vágott és meg­sózott húsnak zsírban pirított hagymával való párolása útján készül. Tarhonya, burgonya, ga­luska körítéssel vagy salátával kerül az asztalra. Borjúszelet, a borjú combjából vágott hosszú­kás szeleteknek következő módon való elkészíté­séből áll: miután a hússzeletek megverettek , besózottak, lisztbe vagy tojás és zsömlemorzsa keverékébe mártva, forró zsírban hamar meg­süttetnek. Borjúszoptató, 1. Borjuitató. Borjúvérhas, alig pár napos újszülött borjuk­nak fertőző betegsége, melynek leginkább felötlő tünete a bőséges hasmenés s mely sokszor 1 —3 nap alatt elhullásra vagy pedig, közbeeső múlé­kony javulás után, idült senyvesztő betegségek kifejlődésére vezet, de némelykor gyógyul is. A téli és a tavaszi elletések alkalmával némely tehenészetben annyira megfészkeli magát, hogy az egymásután megszülető borjak rendre pusz­tulnak és új nemzedék felnevelése lehetetlenné válik. Az első megbetegedés rendszerint valamely étrendi hiba, meghűlés vagy egyéb ártalmas be­hatásra jelentkezik, mely a gyönge, fiatal állat természetes ellenálló képességét hirtelen csök­kenti, minek következtében a különben is a bél­ben élősködő kónbacillusok és közel rokonaik szokatlanul nagy mértékben elszaporodnak és a bél nyálkahártyájában gyuladást, végül pedig általános vérfertőzést is okoznak. A most már a szokottnál mérgezőbb hatású baktériumok az ürülékkel nagy mennyiségben kikerülnek a sza­badba és a velük beszennyezett talajról, alomról, főképen pedig a szennyes alommal érintkező tőgyről bejutnak a később születő szopós borjak tápláló csatornájába, melyben szintén előidézik a gyuladásos folyamatot. Ilyen módon az esetleg étrendi hiba következtében támadt betegség ve­szedelmes helyi járvánnyá fajid és pedig annál inkább, mert az istállóban elszaporodott ragály a talajról vagy az ápolók kezeiről és ruhájáról a köldökön keresztül is juthat az újszülött állat testébe. A védekezés az anyaállatok okszerű ta­karmányozásán kívül a lehető legnagyobb tiszta­ság betartásában áll, ha pedig a baj valahol már fellépett, akkor mindenek előtt az egész istállót igen alaposan ki kell tisztogatni s egyúttal fer­tőtleníteni (forró lúggal, meszeléssel). A betegek eltávolítása után különös gondot kell fordítani arra, hogy az újszülöttek be ne fertőződjenek; a segédkező személyzetnek csak gondosan megmo­sott kezekkel szabad hozzájuk nyúlni, a tőgyet a szoptatás előtt meg kell mosni tiszta vízzel, a szoptatási időközökben pedig célszerű a borjuk­nak szájkosarat kötni a szájuk elé. A közös borjú­állásba való helyezésük helyett ajánlatosabb min­den újszülöttet egy-két hétig anyja mellett a já­szolhoz kötni, hogy egymást be ne fertőzzék. Ahol megbízható, tiszta személyzet áll rendelkezésre, ott a köldökzsinór lekötése , azután fertőtlenítése is szóba jön. Forralt tej itatása a legelső napok­ban már magában is előidézheti a betegséget, ha közben nem járnak el a legaggodalmasabb tiszta­sággal ; hol erre nincsenek meg a feltételek, ott célszerűbb a szoptatás vagy tiszta nyers tej ita­tása, melynek fermentumjai bizonyos fokig aka­dályozzák a bélbaktériumok túlságos elszaporo­dását. Újabb időben védőojtások is hatékonyak­nak bizonyultak a baj ellen. Az ojtóanyag kóli­bacillusokkal ismételten fertőzött nagy állatok immunizáló vérsavója, melyből az előírt adagot azonnal a borjú megszületése után kell a bőre alá Borjuvárdas

Next