Révai Nagy Lexikona, 4. kötet: Brutus-Csát (1912)

B - Burgundi bor - Burgundi csatorna - Burgundi csipke

Burgundia Nibelungok mondáját. A nép maradványai Gun­dioch király alatt 443. Savoya földjére vándorol­tak, 520 körül pedig a Rhône mellékén egy új országot alapítottak, melyet 533-ban a frankok meghódítottak, ámbár a B.-iak akkoriban már a katolikus hitet vallották. 567—880-ig idő­szakonként némi függetlenségnek örvendett B., teljes függetlenségét azonban csak Viennes Boso alatt érte el, aki 880. B. vagy Arelat királyság­nak lett királya, míg a trans-jurai v. felső bur­gundi királyság I. Rudolfnak hódolt, kit 912. fia, II. Rudolf követett. A Saône és felső Seine men­tén pedig 884, egy harmadik burgundi fejedelem­ség is alakult, a burgundi hercegség (Bourgogne), melynek alapítója Boso öccse, Richárd autuni gróf volt. Arelatot és a Jurán túli B.-t 930.11. Rudolf egyesítette, kinek utóda, Konrád (937—53) uralma idején B. sokat szenvedett a magyarok és arabok betöréseitől. III. Rudolf király pedig unokájára, II. Konrád német császárra hagyta B.-t,aki azt 1034. el is foglalta, mire a nagyok a solothurni gyűlé­sen királlyá koronázták. 1038 óta 1378-ig B. a német császárságnak volt tartománya. Egyik­másik német császár burgundi királynak is koro­náztatta magát, így I. Rőtszakállú Frigyes (1178) és mint utolsó IV. Károly (1364). A Németország­gal fennálló kapocs azonban mind jobban lazult és IV. Károly halála után az ország több apró feje­delemségre oszladozott, melyek idővel — Savoya kivételével — Franciaország fenhatósága alá kerültek. Hasonló sors érte a burgundi hercegséget (Bour­gogne). Richárd grófot, az alapítót, ugyanoly nevű fia követte a trónon, kit a francia nagyok kirá­lyukká választottak. 936-ban a hercegség Capet Hugó király öccsére szállt, ki Richárd unokahugát, Ludegardist bírta nőül. 936—1361-ig B. a capetingi család mellékágának maradt birtokában, mely 1361. Fülöp hercegben kihalt. Erre János francia király az országot a francia koronával egyesítette, de már 1363. mint hűbért legifjabb fiára, Merész Fülöpre ruházta. Fülöppel kezdődik a burgundi hercegek új so­rozata s egyúttal B.-nak fénykora. Fülöp fland­riai Margittal kötött házassága révén Flandriára, Mecheln- és Antwerpenre meg Franche-Comtéra istenhatósági igényt szerzett. Fülöp (l.o.) Francia­ország kormányzója lett, de éppen emiatt gyűlt meg a baja a király mellőzött öccsével, Lajos orléansi herceggel. Alig hogy Fülöp 1404. elhalt, Lajos magához ragadta a francia kormányzósá­got, miből polgárháború támadt, melynek folya­mán Fülöp fia és örököse, János herceg megöle­tett (1-11e). János fia és utóda, Jó Fülöp (1. o.) B. területi nagyságát sikeresen öregbítette. Meghó­dította Hennegaut, Hollandot és Zélandot, megvá­sárolta (1429) Namurt s örökölte Brabantot meg Limburgot. Az arrasi békében (1435) Marsont, Amienst, St. Quentint és a boulognei grófságot kapta; 1443. pedig megszerezte a luxemburgi her­cegséget. Fia Merész Károly 1461. követte a trónon és a maga részéről is növelte B.-t Geldern­nel és Zütphennel, de midőn a szabadságszerető svájci párokkal háborúba elegyedett, Nancy mel­lett életét vesztette (1477). B. most Károly egyetlen leányára, Máriára szállott, ki hat kérő közül a lovagias Miksa osz­trák herceget (III. Frigyes császár fiát) szemelte ki férjéül. Miksa versenytársa, XI. Lajos francia király csak a megüresedett bourgognei hercegsé­get kapta. Midőn Mária korai halála után (1482) Miksa a B. fölött való kormányhatalmat magához akarta ragadni, több tartomány adós maradt a hódolat­tal, sőt Flandria lakói Miksát elfogták és három hónapig fogva tartották. Csak 1489-ben ismer­ték el őt kiskorú fia (Szép) Fülöp helyettesének. Fülöp halála után (1506) B. a fiára, Károlyra (a későbbi V. Károly császárra) szállott. B. további történetét 1. Németalföld, Németország és Bur­gundi kerület. Irodalom Binding, Das burgundisch-romanische Königreich, I. 1868, Lipcse , Jahn, Die Gesch. der Burgundienen bis zum Ende der I. Dynastie, Halle 1874, 2 köt.; Barante, Hist. des ducs de Bourgogne de la maison de Valois (8. kiad. 1. köt.); Dubois, La Bourgogne stb. (Stouen 2. kiad. 1867); Kallmann R., Die Beziehungen d. Königreichs Burgund zu Kaiser u. Reich, Berlin 1889; Kleinclaus, Hist. de Bour­gogne, Paris 1909 ; Cartelliers, Gesch. der Herzöge von B . I. Leipzig 1910; A Magyarország és B. között fennállott ipari és művészeti kapcsokról s nevezetesen Magyar Ist­ván (Etienne de Hongrie) nevű képíróról, aki Merész Fülöp herceg udvarában virágzott, 1. Meister értekezését a Histor. Jahrbuchban 1900, 21. köt 78 sk. I. és Hór Antal cikkét. Egy magyar festő és műszövö (Archaeol. Ért. 21. köt., 1901). Burgundi bor. Egyike a legkitűnőbb francia boroknak. E borfajta háromféle: a felső B. (Côte­d'Or), az alsó B. (Yonne) és az ú. n. Mácon (Saône­et-Loire). A B.-t majdnem kizárólag a pineau noir szőllőfajtából készítik, melyet nálunk kis bur­gundinak neveznek. Szüretkor a szőllőt megválo­gatják ugyan, de nem szemelik le s csak részben tiporják meg, a többit tiprás nélkül töltik a kádba s csak az erjedés végén, ha a törköly a felszinre emelkedik, tiporják bele a borba. E tiprást még párszor ismétlik; a szemeket azután pár nap múlva kipréselik s erjedni hagyják. A B. sötét bíborvörös színű, zamatja letűnő, rendkívül sima és erős bor. Fehér burgundit is készítenek a pineau blanc szőllőfajtából, ezek közt a leghíresebb a Mont-Rachel és Meursault nevű bor. Legújabban pezsgőt is készítenek a B.-ból, melyet különösen Angliában és Amerikában értékesítenek. A leg­jobb B.-ok Dijon és Chalon között teremnek. Első rendű helyek (premier cros): Romance-Conti, Chambertin, Richebourg, Clos Vougeot, Romance St. Vivant, La Tache, Clos St. Georges, Cortoso; másodrendű helyek: Clos Prémeau, Musigny, Clos du Tart, Bonnes Mares, Clos á la Roche, Vervilles, Clos Morjot, Clos St. Jean, La Perrière, mindmeg­annyi a Côte d'Or-on. A baumorilloni és chablisi igen finom, tüzes és zamatos fehér borok. Burgundi csatorna (Canal de Bourgogne), a Szajnát a Rhône folyóval összekötő hajózó csa­torna, melyet 1775—1832-ig építettek. A Yonne és Ármányon összefolyásánál, La Rochenál kezdő­dik s a Côte d'Or hegységet átlépve, Dijonig az Ouche folyását követve, St Jean-de-Losnenál a Saôneban végződik. Hosszúsága 242 km. Burgundi csipke, művészi vert csipke, mely Burgundban már a XVI. sz.-ban készült. Nagyon finom alapon szélesebb formákat egyenletesen sík­án és simán készít­, a körvonalak erősebbek és áttörtek. — 124 — Burgundi csipke

Next