Révai Nagy Lexikona, 4. kötet: Brutus-Csát (1912)

C, Cs - Cölöpárkok - Cölöpépítmények

Cölöpárkok — 701 - ben többféle eljárásmód lehetséges aszerint, hogy a talajban a lyuknak az előállítása hogyan tör­ténik, hogy a lyuk falát a beomlás ellen vasbádog béléssel biztosítják-e, miképen sü­lyesztik a bélést , bent hagyják-e, vagy pedig a beton besulyko­lása alatt fokozatosan ismét kihúzzák-e a talaj­ból. Az eddig alkalmazott megoldások közül a Compressor-, Simplex-, Strauss- és a Konus­(Stern)-C. néven ismeretesek jól beváltak, egyes esetekben az alapozás költségei szempontjából is nagy előnnyel. Cölöpárkok, 1. Limes. Cölöpépítmények (képmelléklettel).Taxák fel­színe, folyók árterülete, mocsaras vagy bozótos síkok fölé cölöpökre emelt emberi lakások. A cölöpökre építés nyomait már az őskorban föl­leljük, keletkezése fejlettebb igények föllépésé­ben leli magyarázatát. Főleg mocsaras vidékeken éreztette kellemetlen hatását az őskori lakások régibb alakja, a földbe vájt putri, amelyhez ha­sonlítva a cölöpépítmény nemcsak több kényel­met nyújtott lakóinak, de az egészségi, tisztasági és védelmi követelményeknek is jobban megfelelt. Az őskori C. felé 1853. fordult a szakkörök figyelme, amidőn a Zürichi-tó a rendkívüli szá­razság miatt nagyon leapadt és felszínre kerül­tek az őskori falvak cölöpjei és a tó fenekét a falvak helyén borító kultúrréteg. A következő évben mutatta be Repli János a zürichi régészeti társulatban az obermeileni leleteket s ezzel meg­indult a kérdés tudományos vizsgálata. Keller Ferdinánd, Messikomer, a két Forel, Colomb, Desor, Schwab, Troyon, Gross, Heierli kutatásai nemcsak azt bizonyították be, hogy a cölöpökre építkezés általánosan elterjedt szokás volt a svájci tavak vidékén, de nem várt éles világí­tásba helyezték a kőkor és bronzkor életmódját. A tavak iszapja helyenként bámulatos épségben őrizte meg a legromlandóbb anyagokat, fából készült kisebb-nagyobb tárgyakat, len- és gyapjú­szöveteket, növényi magvakat. A kép teljessége, amelyet a C. leletanyaga ekként, a szárazföldi telepekkel ellentétben, az őskori életről nyújt, nemcsak a szakkörök, de a közönség előtt is nép­szerűvé tette a C.-et s az általános érdeklődés tette egyszersmind lehetővé jelentékeny anyagi áldozattal járó kutatásukat. Magában Svájcban 200-at is meghaladja az eddig ismert C. száma, de elterjedésük határai úgyszólván egész Közép-Európát felölelik. Az a nagy összefüggő terület, amelyen C.-et észleltek, hosszában Franciaországtól hazánkig, széltében a bajor tavak vidékétől az Apennini- és a Balkán­félsziget É.-i részéig terjed. Ezen elterjedési te­rület közvetlen szomszédaiként Olaszországban a Po mellékén a szárazföldi C. egy neme, az ú. n. terramárák (1. o.) és Magyarország, valamint Bosznia azon folyóparti őstelepei csatlakoznak, amelyeknek kultúrrét­egeiben tömegesen észlel­tek cölöpöket; saját képein C, hazánkban nem ismeretesek. A Fertő állítólagos cölöpépítmé­nyeinek létezése nincs beigazolva, a szepes­bélai tőzeglápon pedig nem történtek rendszeres kutatások. E nagy összefüggő területen kívül voltak még C. Németországban és Oroszország­ban, az előbbi helyen két csoportban, Mecklenburg és Hannover területén, ezek egy része még a kő­korban keletkezett valóságos cölöpépítmény, a másik csoport elterjedésének súlypontja Kelet-Poroszországra esik. Ezek a crannogokhoz ha­sonló szerkezetűek és jelentékeny részük a közép­korban keletkezett. Ez az építkezésmód egyébként szokásban volt a saját képein­k. elterjedési terü­letén is, főleg tőzegmocsarakban találkozunk víz­szintesen felhalmozott fatörzsekből álló alépít­ményekkel (Packwerkbau). Hollandiából isme­retes néhány cölöpépítmény, valamint Nagy-Bri­tanniában is vannak a crannogok mellett valósá­gos C. is. Az őskori C. cölöpjei erősen voltak a tó föld­jébe beverve, némelykor kőrakásokkal megerő­sítve, ez természetes, mert igen nagy súlyt kel­lett vinniök ; maga a gerendázat, amely sűrűn egymás mellé rakott bántatlan fatörzsekből állott, úgy, amint Niederwylben teljes épségben maradt meg, igen súlyos volt s egy lábnyi vastag moha és agyagborítás födte. A kunyhók némelykor magánosan állottak, máskor egy közös terraszon voltak elhelyezve; a különálló kunyhókat egy­mással és a szárazfölddel padlók kötöttek össze A házak rendszerint négyszögű alaprajzúak, sok­szor igen nagy méretűek voltak, egy schussenf­riedi ház hossza 10 m., szélessége 7 m. volt, két helyiségből, konyhából és szobából állott. A bosz­niai C.-ben kétféle tűzhelyet észleltek, kemencé­ket és kerek katlanokat, az utóbbiak némelykor agyagból készült hamuhullajtó rostéllyal is el voltak látva. A C. lakói nem voltak pusztán ha­lászatra és vadászatra utalva élelmük beszerzésé­nél, voltak háziállataik és földmívelést is űztek. Agyagiparuk meglehetős fejlett volt s többféle szövet elkészítéséhez is értettek. A legrégibb C. az újabb kőkorban keletkeztek, de a C. fénykora Közép-Európában a bronzkor. A vaskori kultúra föllépésével gyérül a C. száma, a boszniai C. virágzása azonban erre az időre esik s talán m­ég léteztek Herodotos korában is, ami­kor a Balkán-félsziget déli részén is voltak ilye­nek. Ez utóbbiak a Prasias taván (ma Tachino) emelkedtek s Herodotos részletesen leírja lakóik­nak, a Paionoknak életmódját s elmondja, hogy ezeket nem sikerült — valószínűleg éppen tavi lakásaik miatt — Megabazosnak leigázni. Ezek­ről a C.-ről Aeschylos Perzsák című színművé­ben is történik említés. A Fekete-tenger keleti partvidékén is voltak az őskorban C., Hippokra­tes írja le a Phasis (ma Rion) folyó mocsaras partvidékén lakók életmódját. A C. helyenként még tovább fönmaradtak, a Traján-oszlopon is látunk ilyeneket ábrázolva. Velence és Amster­dam alépítményeit leszámítva, ma már jóformán csak Boszniában, főleg Ripac környékén, a Száva vidékén vannak valóságos­a. (4. és 5. ábra). Pulszky még a régi határőrvidéken is ismert ú. n. csardákokat (őrház), amelyek cölöpökre voltak építve s nálunk a szokás utolsó maradványának a kukoricagórókat tekinthetjük. Régebben tömegesen bevándorló faj emléké­nek tartották az őskori C.-et Európaszerte, a svájci C.-ben konstatálható is egy új faj föllé­pése, de nem valószínű, hogy az egész óriási te­rületet egyazon népfaj lakta volna, ha kisebb Amely bió C alatt nincs­­ meg. K alatt keresendő. Cölöpépítmények

Next