Révai Nagy Lexikona, 7. kötet: Etelka-Földöv (1913)
F - Festett zománc - Festin - Festina lente - Festiniog - Festino - Festival - Festivitas - Festivo - Festmények fentartása - Feston - Festő - Festő-akadémia - Festő-alap - Festőanyagok
Festett zománc — 458 — az esetleg létezett régi honinak föléje. Mai F.aink nem alakra, de díszítésre nézve sokban elütnek egymástól, ha vidékenkint vesszük szemügyre. Renaissance az erdélyi szászok bútora, melyen a rózsák, tulipánok fesztonokon lógnak és a szegélyző dísz is cikornyás rokokóformákat mutat. A festett dísz reliefet utánoz, mert az egyik oldalon fehér fényvonal és a másikon fekete árnyékvonal köríti az alakokat. A székely bútorok dísze nem oly renaissance és inkább természetes virágok utánzata. Liliom, rózsa, szegfű, gyöngyvirág, néha tulipán a szokásos virágalak. A fényes árnyékvonal alig tűnik fel, sőt többnyire hiányzik is. A csángó bútorok a kettő között foglalnak helyet, nagyon keleti módon stilizált virágalakjaikkal. A virágok közt néha egy-egy madár is látható, de egyéb állat teljesen ismeretlen. A Mezőkövesd vidéki matyók bútorzata annyiban elüt úgy az erdélyiektől, mint a velük azonos felvidéki F.-októl, amennyiben naturális virágai minden szerves csoportosítás nélkül szétszórvák. Az egésznek olyan zűrzavaros, perzsaszőnyeg hatása van. Ez a karaktere a matyó hímzéseknek is, hol a tömören rakott virághalmaz nem mutat semmi rendet vagy szimmetriát. A matyók török-tatár eredete díszeiken is látszik. Az alföldi magyarság F.ai rózsás, tulipános, százszorszépes díszt mutatnak, ma már nagyon naturalisztikus kivitelben, ha még az úgynevezett «jó izlés» egyszínűre nem mázolta be őket, régen pedig híres volt a komáromi és győri láda. Festett zománc, aranyra, ezüstre vagy vörös rézre ecsettel fölrakott zománc-festék, mellyel díszítményeket vagy alakos ábrázolásokat állítanak elő. L. Lhnoges és Zománc. Festin (franc., ejtsd: feszten), ünnep, ünnepi lakoma. Festina leute (lat.) tkp. «lassan siess», a. m. lassan járj, tovább érsz. Festiniog, község Merioneth walesi countyban, (1911) 9,682 lak., jelentékeny palabányákkal. Festino (ol.), ünnep, különösen álarcosbál. Festival (ang., ejtsd: fesztivel), ünnepnap. Festivitas (lat.), ünneplés, ünnepiesség, a szónoklatban ékesség , nemkülönben vidámság, kedélyesség. Festivo v. festivamente (olasz zenei műszó) a. m. ünnepélyesen. Festmények fentartása. Nagyobb képgyűjteményekben különös gondot fordítanak a festmények jó karban tartására és az esetleges megromlott részek kijavítására (restaurálás). A képek mechanikai behatások, hő, por, piszok, légköri befolyások vagy a felhasznált anyag silánysága következtében nagy mértékben elváltozhatnak, sőt teljesen értéktelenekké válhatnak. A F. célja oly eljárások alkalmazása, amelyek e romlást meggátolják. A szúette deszkára vagy festett vászonra festett képről le szokták hántani a festékréteget s azt új vászonra ragasztják. A lepattogzott festékdarabkákat ügyes ráfestéssel pótolják. Düledező épületekben levő freskók úgy menthetők meg, hogy lefűrészelik azt a vakolatréteget, amely a kép hordozója, s új, biztos alapra erősítik. A F. nagy gyakorlottságot és művészi tudást kíván, azért a nagyobb gyűjtemények külön szakembereket tartanak erre a célra. V. ö. Frimmel, Handbuch der Gemäldekunde (2. kiad. 1904) és a Festészeti technika címszó alatt idézett irodalmat. Festőn (franc.) a. m. virág-, gyümölcsfüzérek és kendők, melyeket szögek, kandeláberek, kimérák stb. tartanak és amelyek lobogó szalagokkal élénkítve, az épületek frízeit, talapzatait stb. díszítik. Festő (lat. Pictor), csillagkép az ég D.-i felén, 29 szabad szemmel látható csillaggal. Festő-akadémia, nyilvános vagy magánintézet, melyen a festészetet tanítják. L. Művészeti akadémia. Festő-alap, az a sík fal, deszka, vászon, papiros, fémlap, amelyre a festők képeiket festik. A F. némely technikánál szorgos előmunkálatokat kíván meg, hogy a rája festett kép maradandó legyen, így a freskónál fontos, hogy a festék a még nyirkos vakolatra kerüljön. Az olajfestéshez való vásznakat előzetesen vékony olajfesték- vagy kréta-réteggel vonják be. A zománcfestésnél az alapul szolgáló fémlapot véséssel mélyítik. A F. tartóssága elsőrangú követelmény s azért a festők nagyobb műveiket nem szeretik könnyen romló anyagra (papiros, selyem stb.) bízni. Festőanyagok, azok a testek, melyek a fehér fény sugarainak csak egy részét bocsátják át v. verik vissza, a többieket ellenben elnyelik. Valamely festőanyag színe függ a megvilágító fényforrás természetétől; a legtöbb festék más színben tűnik elő, ha gyertyafénynél, mintha napfénynél nézzük. Ismerünk sok olyan testet, mely ráeső fényben más színű, mint keresztüleső fényben. Számos F.-nak az oldata fluoreszkál; ez a fluorescencia azokon a textilanyagokon (különösen a selymen) is mutatkozik, melyeket ilyen F.-kal megfestettünk. A F.-kat a fonálkelme-festészetben és színnyomdászatban, bőrnek, tollaknak, fának festésére, papiros festésére és színnyomására, tapéták nyomtatására alkalmazzák; a F. a képírásra és a másolásra szolgálnak; úgyszintén lakkoknak és firniszeknek, szappanoknak, olajoknak stearinnak, viasznak megfestésére; továbbá a könyvnyomdászatban, tenták készítésére, üveg és porcellán festésére használják őket. Természetes, hogy a F.-hoz ezeknek alkalmazási módja szerint igen különböző igényeket kötnek. A kelmefestésre általában véve csakis oldható F. használhatók (1. Festés) ; a papiros festésére s kárpit nyomtatására oldható és nem oldható festékek egyaránt jók. A képíró- és mázoló-festékek rendszerint vízben oldhatatlanok; erre a célra a levegőn és a fényen állandó ásványi festékeket, továbbá organikus lakkfestékeket, azaz organikus F.-nak bizonyos fémoxidokkal való, vízben oldhatatlan vegyületeit alkalmazzák. Ezeket a festékeket igen finomra őrlik és iszapolják. A képíró- és mázoló festékeket gyakran súlypáttal, krétával, vagy gipsszel keverik ; olajjal, vízzel vagy enyves vízzel összedörzsölve mint olaj-, vizi- v. enyves-festékeket hozzák a kereskedelembe (1. Festéklakk). A lakkokat és a firniszeket csak a spirituszban v. olajban oldható F.-kal festhetjük; ugyanígy áll a dolog azok- Festőanyagok