Révai Nagy Lexikona, 11. kötet: Jób-Kontúr (1914)
J - Jób - Jób - Jobaháza - Jobb és bal - Jobb és bal - Jobbagio - Jobbágy - Jobbágy - Jobbágyfalva - Jobbágyi - Jobbágyi - Jobbágyi haszonvételek - Jobbágyi javak - Jobbágyi végrendeletek - Jobbágyok örökösödése - Jobbágyság
I. Jób, 1185 óta esztergomi érsek, a leégett esztergomi székesegyházat fölépíttette s 1195. fölvette a keresztet, III. Ince azonban megengedte, hogy fogadalmát csak később teljesítse. Sok viszálya volt János kalocsai érsekkel, ki fenhatóságát nem akarta elismerni s metropolitának tekintette magát. Maga a király is meghasonlott J.-bal; tizedét visszatartotta s a kir. prépostságokat teljesen ki akarta vonni hatósága alól. Meghalt 1203. Egy másik J. (1254—79), pécsi püspök ellen IV. Kelemen pápa 1266. vizsgálatot indított. 1273-ban ő védelmezte Győr várát Ottokár alsóausztriai hadai ellen ; ezek azonban elfogták s több magyar úrral együtt bilincsekben vitték Ausztriába. Jób Dániel, író, szül. 1880 dec. 22. Aradon. Tanulmányai végeztével 1900. a hírlapírói pályára lépett. 1907-ben a Vígszínház rendezője lett. Kiadott egy novellás kötetet Ifjukor címen (Budapest 1908) s írt egy színművet Orgona címmel (1913). Jobaháza (azelőtt: Jobbaház), kisk. Sopron vm. csornai j.-ban, (1910) 737 magyar lak., u. p. Rábatamási, u. t. Csorna. Jobb és bal, a kétoldali szimmetriával biró szervezetek két oldalának s az ezekkel viszonyban álló fogalmaknak megkülönböztetésére szolgáló kifejezések.A természettudományokban valamely szervezet leírásánál a jobb és bal megegyezés szerint a leírandó szervezet szempontjából értendő. Az ember jobb és bal fele közt levő ügyességi és értékbeli különbséget átvitt értelemben a jobb, igazságosabb, helyesebb, szerencsésebb, ill. a rossz, igazságtalan, helytelen, szerencsétlen megjelölésére is használják. L. még Balkezüség. — Használják a jobb és bal kifejezést politikai pártok megjelölésére is. 1. Jobbpárt, Balpárt. Jobb (Szent jobb), Szent István király keze, 1. Szent jobb. Jobbagio a. m. jobbágy, 1. Jobbágyság. Jobbágy, 1. Jobbágyság. Jobbágy Miklós (túri), szobrász, szül. 1882 máj. 13. Budapesten s itt kezdte tanulmányait a mintarajziskolában. Később Münchenben telepedett le, ott Rühmann vezetése mellett tanult s 1908. a Heinemann-Galerie-ben gyűjteményes kiállításban mutatta be műveit. 1910-ben hazakerülve elkészítette József nádor képmását a bpesti sír műegyetem számára. 1911-ben gyűjteményes kiállítása volt Budapesten a Nemzeti Szalonban. Jobbágyfalva, kisk. Maros-Torda vm. nyárádszeredai j.-ban, (1910) 731 magyar lak., u. p. és u. t. Nyárádszereda. Jobbágyi, kisk. Nógrád vm. sziráki j.-ban, (1910) 1569 magyar lak., vasúti megállóhely, postahivatal, u. t. Apcz. Jobbágyi-csafríd, az Aba-nemzetség Szalánczyágából származik, melynek első ismert őse, Miklós, 1320—1351 között élt s 1342-135-ig erdélyi vajda volt. A család ősi birtokai Jobbágyi és Püspöki falvak voltak. , Jobbágyi haszonvételek: 1. Jobbágyság és Úrbér. Jobbágyi javak, 1. Jobbágyság és Úrbér. Jobbágyi végrendeletek. A jobbágyok (parasztok, úrbéresek) végrendeleteinek alaki kellékeiről törvényeink külön nem intézkedtek. Azokra azért v. a nemesek végrendeleteire fennálló szabály v. a helybeli szokások szolgáltak irányadóul. Jobbágyok örökösödése, 1. Törvényes öröklés. Jobbágyság. A honfoglalástól kezdve egészen 1848-ig, vagyis a J. megszűnéséig ez az intézmény volt Magyarországon a gazdasági politika alapja. A munkát nem ismerő és jóformán kizárólag a harcnak élő honfoglalók a leigázott benszülöttek életét, birtokát és korlátozott személyi szabadságát bizonyos szolgáltatások ellenében meghagyták. Birtokaikat azonban nem teljes tulajdonul, hanem csupán haszonélvezetül tarthatták meg és ennek fejében végezték a földmívelés, állattenyésztés stb.-vel járó terhes munkát, amit a honfoglalók nem nélkülözhettek, de maguk teljesíteni nem tudtak. Szent István alkotmánya a nem nemes szabadokat szervezte oly módon, hogy katonai és gazdasági szolgálatok fejében a várföldekből birtokokat nyertek, a tulajdonjog teljessége nélkül. Ezeket négy főcsoportba lehet osztani: 1. Várjobbágyok (jobbagiones castri), akik hadi szolgálatokat teljesítettek. Ezekből váltak idővel a várkatonák. 2. Várnépek (castrenses),akik a várhatóság részére gazdasági szolgálatokat teljesítettek. 3. Udvarnokok (udvarnici) és szabad földmívelők, akik a királyi, főpapi és főúri uradalmakon éltek. Telepesek (hospites),idegenből ideszakadt olasz és német elem, valamint magyar és szláv földmíves, iparos és kereskedő nép, akik a vár körül megtelepedtek. Végleges formát a J. az Anjou-királyok idejében nyer, amikor élesen elkülönül az ország lakosságának katonáskodó és adózó része. Mindenki, Hérai Nagy Lexikona, XI. köt.