Révai Nagy Lexikona, 11. kötet: Jób-Kontúr (1914)
J - Jójáchin - Jojáda - Jójákim - Jóka - Jókai
Jójáchin - 26 — Jójáchin (Jecónja), Jójákimnak, Juda királyának fia és utódja, aki Kr. e. 597. csak három hónapig uralkodott, mivel meg kellett adnia magát II. Nebukadnezárnak, aki aztán a nép előkelőivel és kincseivel együtt elvitte őt Babilóniába, ahol 37 évig fogságban maradt, míg végre Maraduk babilóniai király szabadon bocsátotta, de azután is Bábelben maradt, ahol meg is halt. Jojáda, magyar királylány, I. Zsófia. Jójákim, Jósijja fia, akit Egyiptom királya, II. Nebo Kr. e. 610. ültetett Juda trónjára. Élete végéig hű maradt az egyiptomi királyokhoz és üldözte a prófétákat, akik az Egyiptommal való szövetséget kárhoztatták. Három esztendeig adót fizetett ugyan II. Nebukadnezár babüoni királynak, de 597. a további adófizetést megtagadta. Ennek következtében Nebukadnezár Jeruzsálemet ostrom alá vette, amely alatt Jójákim meghalt. Jóka, nagyk. Pozsony vm. somorjai j.-ban, (1916) 2494 magyar lak., posta-, táviró- és távbeszélőhivatal. Jókai (ásvai), 1. Károly, J. Mór testvérbátyja, szül. Komáromban 1814. máj. 3., megh. Hathalmon 1902 dec. 19. A jogot Pápán végezte, ügyvédi oklevelét Pesten nyerte. Komáromban városi árvagyám volt 1849 októberéig, amikor a német kormány megfosztotta hivatalától. Az alkotmány visszaállítása után főszolgabíró lett vármegyéjében. Neje halála után 1882. csallóközi birtokára vonult vissza. Egyik leányát, Jolánt, Hegedűs Sándor (1. Hegedűs, 15.) vette nőül. Néhány cikke jelent meg a Budapesti Hírlapban és a Komáromi Lapokban, öccsének számos adatot adott munkáihoz. 2. J. Mór, regényíró, költő és humorista, a legnagyobb magyar elbeszélő, szül. Komáromban 1825 febr. 18., megh. Budapesten 1904 máj. 5. Atyja, József, a nemes ásvai J.család sarja, hites ügyvéd és árvagyám volt, anyja Pulay Mária ; a három gyermek közt Móric volt a legkisebb és költőileg hangolt szelíd lelkéért az egész család szemefénye. Képzelődése korán nyilatkozott. Atyja elbeszélései az 1809-iki nemesi felkelésről, melyben résztvett és a magyar történelemből, nagyban táplálták képzeletét; anyja jóízű anekdotái a humor iránti érzékét. Tanítója is gyakran magánál fogta az eleven eszű fiút és szép történetekkel és rejtvényekkel mulattatta. Két versikéjét már kilenc éves korában közöltette Tóth Lőrinc a Regélőben és Társalkodóban. A gimnáziumot szülővárosában kezdte. 10 éves korában Pozsonyba ment német szóra, cserében. Mikor két év múlva hazatért s atyja nemsokára meghalt, e csapás életveszélyes betegségbe döntötte. A gimnázium többi osztályát Komáromban végezte; azalatt megtanult franciául, angolul és olaszul Vályi Ferenc tanárától, aki később sógora lett; haladt a rajzolásban, festésben is, amibe még atyja vezette be. A II. bölcseleti osztályt 1841—2. Pápán hallgatta, ahol Kerkápoly Károllyal, Orlai Petrich Somával, Kozma Sándorral és Petőfivel került össze. Kitűnően tanult s a főiskola képzőtársulatában pályadíjat és sok dicséretet nyert. A következő két évet Kecskeméten töltötte, itt testileg megerősödött, amellett megismerte az Alföld természeti sajátosságait és a magyar népéletet, itt találta meg egész írói működésének alaphangulatát. Ekkor írta 1842. az Akadémia pályázatára csinos jambusokban Zsidó fiú c. drámáját, melyet Petőfi tisztázott le; a mű dicséretet nyert, sőt két királó (Vörösmarty és Bajza) jutalomra ajánlta. 1847-ben elvégezvén jogi tanulmányait, Komáromban, 1845. Pesten jurátuskodott és 1846. megszerezte az ügyvédi oklevelet, de mikor első perét megnyerte, félretette diplomáját és egészen az irodalomnak szentelte tehetségét. Pesten még 1845-ben bevezette Petőfi, az akkor már elismert költő, a fiatal írók társaságába. A Pesti Hírlapban és az Életképekben megjelentek első novellái (Nepean-sziget, Sonkolyi Gergely stb.). 1846-ban kiadta első regényét, a Hétköznapokat, két kötetben. A magyar regényköltészet hősei Jósika és Eötvös voltak, novellistánk volt egész sereg és e műfajban már meglehetős kellemmel mozogtak íróink. J.-ra nagy hatással voltak Hugó Victor és Sue regényei, magyar előzői közül Jósika és stílusával Vajda Péter. Mindjárt első művei új hangot éreztettek, dús leleménye s magyaros, színes, meleg és hangzatos nyelvének elbeszélő prózánkban addig szokatlan varázsa csakhamar a közönség kedves írójává tette. 1846-ban belső dolgozótársa lett az Életképeknek, majd a Jelenkornak. A tizek társaságába ő is belépett. Mikor Frankenburg (1. o.) 1847. Bécsbe költözött, J.-nak adta át az Életképeket s a 22 éves író még magasabb színvonalra emelte a lapot, megnyerve dolgozótársainak a magyar irodalom legdicsőbb nevű alakjait. 1848 márciusában Petőfivel együtt a pesti ifjúság vezére volt s a politika terére lépve, a szabadságharcnak a márciusi napokban mint népszónok, utóbb mint hírlapíró tett szolgálatot. Ez év aug. 29-én vezette oltárhoz Petőfi és édesanyja ellenére Laborfalvi Benke Rózát (1. Jókainé Laborfalvi Róza), a Nemzeti Színház hírneves művésznőjét. Kossuth megbízásából járt a bécsi fölkelőknél. Lapja ez év végén megszűnt s J. Windischgrätz elől Debreczenbe menekült nejével együtt. Itt 1849 febr. 22. megindította az Esti Lapokat, békéltető irányban, épúgy küzdve az alkotmányos szabadságért, mint a túlzók ellen, kiknek főorgánuma a Március 15. című lap volt. Ápr. 14. azonban ő is pártolta a trónvesztés kimondását. Pest fölszabadulása után visszatért a fővárosba, ide tette át az Esti Lapokat s megindította a Pesti Hírlap új folyamát jún. 4-től kezdve. Júliusban Szegedre, azután Görgey táborába ment, jelen volt az új aradi csatában, a katasztrófa után az orosz táboron keresztül Gyula felé menekült, ott találkozott nejével s vele együtt a borsodi Bükk rengetegeibe bujdosott és öt hónapig rejtőzött Tardonán. Nejének azalatt sikerült nevét beíratni a komáromi kapituláltak közé s így élete megmenekült, de még így is lappangania kellett . A bujdosó naplója és a Tardonán írt Forradalmi csataképei csak (Sajó) álnév alatt jelenhettek meg. Ettől fogva állandóan Pesten lakott. 1853-ban szerezte svábhegyi telkét, melyet mint szenvedélyes kertész szép szőllőkertté varázsolt át. Ott dolgozott legszívesebben. Később több éven át balatonfüredi nyaralójában töltötte az év egy ré- Jókai