Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)
K - Konvekció - Konvekciós elmélet - Konvenció - Konvencionális - Konvenciós pénz - Konveniál - Konvenienciális házasság - Konvent - Konventikulum - Konventuális mise - Konventuálisok - Konvergálás - Konvergencia
Konvekció után. Házassági jogunk ezt az intézményt nem említi, de ki sem zárja. A gyakorlatban azonban kivételesen alkalmazzák. Konvekció (convectio, lat.) a. m. tovavezetés. Ezt a kifejezést használják a melegnek folyadékokban és gázokban való tovaterjedésére, midőn a fölmelegedett részecskék szállítják tova a meleget. Ilyen jellegű az elektromosság áramlása folyadékokban, amennyiben ezt az ionok (1. o.) mozgása közvetíti. K. az is, ha elektromosságot mechanikai úton, elektromos test mozgatásával szállítunk tova. K. a meteorológiában. A Nap sugárzó melege a Föld felületét felmelegíti anélkül, hogy a közbeeső levegőréteget számbavehetően felmelegítette volna. Az átmelegedett földfelület átadja melegét a vele közvetlenül érintkező levegőrészecskéknek, amelyek ilyenformán a fölöttük levő részecskéknél könnyebbek lesznek,apró légáramocskák alakjában felemelkednek s más hidegebb (s így nehezebb) légrészecskéknek adnak helyet. Ez a körfolyamat eszközli elsősorban az alsóbb levegőrétegek felmelegedését. Konvekciós elmélet, 1. Depresszió. Konvenció (conventio, lat.) a. m. megalkuvás, megegyezés, szóbeli egyezkedés, egyezmény; a gazdaság szempontjából 1. Szegődmény. — K. továbbá a. m. a társadalmi formákban való megegyezés. A köszöntések, a hogylét iránt való kérdezősködések, de komolyabbakra vonatkozók is, a társadalmi érintkezésnek majdnem összes formái csak onnét merítik erejüket, hogy elismerjük őket. Természetes, hogy a K. csak formákat, tehát külsőségeket szabályozhat, ami így szabályozva van, konvencionális; ezek rendszere, iránya a K.; a szó gáncsoló jelentést nyer, ha valaki ezeket a formákat tartja legfontosabbaknak, ha semmi egyebet nem tekint; az ilyen ember konvencionális, ily gondolkodás és viselkedés puszta. Hasonló szélsőség, ha semmiféle formát nem tartunk szükségesnek és olcsó szellemességgel ezeket a formákat ellentétbe állítjuk a dolog velejével. Az udvariasság pl. K., a barátság erkölcsi viszony, ezt a kettőt nem kell összezavarni, az udvariasság nem barátság, de azért igen értékes valami és a barátsággal is megfér. Konvencionális, I. Konvenció és Konventionalis. Konvenciós pénz, 1858-ig Ausztriában és Magyarországon a hivatalos pénzláb. Egy kölni márka tiszta ezüstből 20 pengőforintot vertek 13 Vllatos finomság mellett. Mai értéke 2 korona 10 fillér. Konveniál (lat.), egyezik, egybeillik, megfelelő. Konveniencia, illedelem, ildomosság. L. még Convenientia. Konvenienciális házasság, 1. Convenientia. Konvent (lat. conventus a. m. összejövetel), a római törvénykezési nyelven az az idő, melyet a szenátus az ítéletmondásra kitűzött, továbbá maga az e célból történt összejövetel és a hely, amelyen ez az összejövetel történt, azonkívül az azonegy tartományban élő római polgárok, amennyiben azok bizonyos testületet alkottak. A francia nemzeti K.-ről 1. Convention nationale és Franciaország. K. a kat. egyházban a. m. szerzetestelep ; a szerzetesek, kik a konventben üléssel és szavazattal bírnak, konventuálisok (conventuales), 1. Karmeliták. K. a magyarországi ref. egyházban, 1. Egyetemes konvent és Generális konvent. Konventikulum (lat.), vallásos magánösszejövetel, minek különösen Spener idejében s az általa kezdeményezett Collegia pietatis hatása alatt jöttek szokásba (1. Pietisták). Konventuális mise a kat. egyházban a nyilvános és közös zsolozsmához (rendesen az ú. n. Tertia-hoz) a káptalani, társas és kolostori templomokban csatlakozó szentmise, amelyet a káptalannak (konventnek) egyik tagja mond. Konventuálisok, 1. Konvent. Konvergálás (új-lat.) a. m. összetartás, összehajlás; két egyenes vonal összefutása kisebb-nagyobb szeglet alatt. Divergens, széttartó, széthajló. Konvergencia (új-lat., a. m. összetartás): 1. biológiai értelemben 1. konvergentia. 2. k. a matematikában a végtelen műveletsorozatok (végtelen sorok, végtelen szorzatok, végtelen lánctörtek) elméletének egyik alapfogalma. Hogyha a sorozat tagjai a tagok számának növekedésével egy bizonyos véges meghatározott értékhez közelednek (1. Határérték), akkor azt mondjuk, hogy a sorozatból képezett végtelen sor, illetőleg végtelen szorzat, végtelen lánctért összetartó v. konvergens. Ehhez még csak azt tesszük hozzá, hogy e határértéknek a végtelen szorzat esetében a 0-tól is különbözőnek kell lennie. E határértéket magát az illető végtelen sor, stb. értékének nevezzük. Minden más esetben a végtelen sor széttartó v. divergens. A végtelen sorok és szorzatok esetében a K. két esete fordul elő. Feltétlenül összetartó végtelen sorral v. végtelen szorzattal akkor van dolgunk, hogyha a végtelen sor, illetőleg szorzat értéke a sorozat tagjainak sorrendjétől független; ha ellenben a végtelen sor v. végtelen szorzat széttartóvá válik, v. pedig értéke változik, midőn a sorozatban a tagok sorrendjét megváltoztatjuk, a végtelen sort vagy szorzatot feltételesen összetartónak nevezzük. Hogyha a sorozat tagjai valamely x változó függvényei, a végtelen sort függvénysornak nevezzük. Ide tartoznak pl. a hatványsorok és a Fourier-féle sorok (1. o.). E függvénysorok vizsgálatánál egyik alapfeladat annak megállapítása, hogy a sorokx változó minő tartományaiban összetartók. E tartományokat az illető sorok K.tartományainak nevezzük és világos, hogy ezeken belül a sorok értéke mint az x változó függvénye fogható fel. A függvénysoroknál a K. egy új nemével, az egyenletes K.-val találkozunk, melynek függvénytani vizsgálatokban igen fontos szerepe jut. Hogyha ugyanis a végtelen sort, mely az első n tag elhagyása által keletkezik, R,, fx)-szel jelöljük, a függvénysor a K.-tartomány x helyén egyenletesen összetartó akkor, hogyha egy tetszőlegesen választott pozitív 5 számnak megfelelőleg lehet egy pozitív egész számot N-t és egy pozitív számot s-t megállapítani, úgy hogy R,, (x -1- h) abszolút értéke min- — 2 — Konvergencia