Révai Nagy Lexikona, 16. kötet: Racine-Sodoma (1924)
R - Recital - Recitál - Recitando - Recitatio - Recitativo - Recitátor - Recke - Recke - Recklinghausen - Recklinghausen - Récl. - Reclam - Reclamatio - Réclame - Reclus
Recitál — 105 — Recitál (ang., ejtsd: riszelti), így nevezik azokat az estélyeket, melyeken valaki előadást tart. Liszt 1840 óta azon estélyeit nevezte R.-nek, melyeken valami nemes célra szánt belépődíj mellett zongoradarabokat játszott, ötletesen, műsor nélkül. Recitál (lat.) a. m. valamit emlékezetből előad, szaval. Recitando (olasz, ejtsd: recsik), zenei műszó, mely az énekest arra utasítja, hogy szólamát inkább beszélve mint énekelve adja elő. L. Recitativo. Recitatio (lat.) a. m. felolvasás, nevezetesen ha az író saját művét bemutatja. Ez már a görögöknél szokásban volt (Herodotos, a sophisták). Rómában Augustus idejében Asinius Pollio honosította meg. V. O. Heurig, De recitatione poetarum apud Romanos (1864). Recitativo (al., ejtsd: recsi—; franc. récitatif; a latin recitare szóból), az ének és a beszéd közé helyezkedő faja az éneklésnek, melynél ennek tisztán zenei elemét a szöveg deklamálása szorítja háttérbe. Két faját ismerjük: a secco-recitativo-t, melynél a csak néhány hang körül ingadozó dallamot meg-megszakított akkordok kísérik ; és az accompagnato-recitativo-t, melynél a kíséretnek fontosabb, néha illusztráló, hangfestő szerepe van. Recitátor (lat.), szavalóművész, aki nem szerződik színházhoz, hanem egyedül lép föl, drámarészleteket és költeményeket adva elő. Régebben gyakoribb volt, kivált a németek között, mint a híres Strakosch (1. o.). A hírneves magyar-német vándorköltő, Hugó Károly is gyakran föllépett mint R., főképen saját műveit szavalva. Becke, a régi német költészetben száműzött, idegenben élő lovag, azután általában vitéz, harcos, lovag. A szó legrégibb alakja wreckeo (v. ö. gót vrikan, üldözni), menekült, kóbor ember. Az újabb irodalmi nyelvbe Wieland hozta be. Recke, 1. Elisabeth Charlotte Constanze von der, szül. Medem grófnő, német írónő, szül. Schönburgban 1756 máj. 20., megh. Drezdában 1833 ápr. 13-án. 1771-ben nőül vette egy R. báró, akitől később elvált. 1779 óta nővére, Biron hercegné udvarán élt; Cagliostróval megismerkedvén, misztikával foglalkozott, míg ki nem ábrándult s ekkor írta Nachricht von des berüchtigten Cagliostro Aufenthalt in Mitau stb. (Berlin és Stettin 1787) c. művét. 1795. Katalin cárnő meghívására Szent-Pétervárra ment, később felváltva Németországban és Olaszországban élt, ahova Tiedge kísérte. Jelentősége nem annyira költői tehetségében, mint társadalmi állásában és kiváló jellembeli tulajdonságaiban keresendő. Munkái: Geistliche Gedichte. Hrg.v. J. A. Hiller (1783); Elise und Sophiens Gedichte. Hrg. v. J. J. Schwarz (1789); Gedichte. Hrg. v. Tiedge (1806); Geistliche Lieder und Gebete. Hrg. v. Tiedge (1833); Tagebuch einer Reise durch einen Theil Deutschlands u. durch Italien (4 köt., Leipzig 1815—17). V. O. Eberhard, Blicke in Tiedges u. Elisas Leben (Berlin 1844); Brunner, Elisa von der R. (3. kiad. Norden 1885). 2. B., Ernst von der, dán költő, szül. Kopenhágában 1848 aug. 14. Természettudományi, főképen pedig kémiai tanulmányokkal foglalkozott, majd katonává lett. 24 éves korában írta meg Bertran de Born (1873) című, nagy hatással színre került romantikus drámáját, melyet Kong Liuvigild og hans Sönner (L. király és fiai, 1878), Knud og Magnus (1881), Herzuginden af Burgund (A burgundi hercegnő, 1891) c. tragédiái és Archilochos c. drámai vázlata követett. Maradandóbb hatást ért el mély érzelmű lírai költeményeivel, melyeket Lyriske Digte (Költemények, 1876); Smaadigte (Kisebb költemények, 1883); Spredte Blomster (Szertehulló virágok, 1885); Gamle og Nye Digte til Eeen (Régi és új költemények hozzá, 1889); Blandede Digte (Vegyes költemények, 1890) c. foglalt össze. Verstani munkái: Principerne for den danske Verskunst (1881) és Dansk Verslaere (1885). V. O. P. Hansen, illustreret dansk Literatur historie (Kopenhága 1902, 3. köt. 722 l.). Recklinghausen, város, az ugyanily nevű járás székhelye Münster porosz kerületben, (1919) 60,626 lak., élénk iparral. Mellette B. község, (1919) 42,821 lak. A német jóvátétel kérdésében felmerült bonyodalmak következtében a franciák 1923. megszállták. Recklinghausen, Friedrich von, német anatómus, szül. Güterslohban (Vesztfália) 1833 dec. 2., megh. Strassburgban 1910 aug. 26. 1865-ben a königsbergi egyetemen, majd Würzburgban és 1872. Strassburgban tanár. Magyar tanítványai voltak a többi közt: Portik Ottó, Bókai Árpád, Genersich Antal, Korányi Sándor, ő fedezte fel a vándorsejteket. Legkiválóbb dolgozatai: Über die multiplen Picrome der Haut und ihre Beziehung zu den multiplen Neuromen (Berlin 1882); Handbuch der allgemeinen Pathologie des Kreislaufes und der Ernährung (Stuttgart 1883); Die übröse oder deformierende Ostitis, die Osteomalacia und die osteoplastische Carcinose in ihren gegenseitigen Beziehungen (1891); Die Adenomyome und Cystadenome der Uterus- und Tubenwandung (1896). Récl., latin állatnevek után Bécluz L. A. francia konciológus nevének rövidítése. Reclam, Anton Philipp, német könyvkereskedő és kiadó, szül. Lipcsében 1807 júl. 29., megh. u. o. 1896 jan. 5. Kiadóüzletét 1839. alapította a Hack-féle könyvnyomda megvételével. Hírét 1867. alapíotta meg a Reclams T Universal-Bibliothek-kal, mely német és idegen, főleg szépirodalmi műveket tartalmaz. Utóda lett fia, Hans Steinrich (szül. 1840 máj. 18., megh. 1920 márc. 31.), ki 1906. társul vette fiait: Philipp Ernstet és Hans Emilt. Reclamatio (lat.), 1. Reklamáció. Réclame (franc.), 1. Reklám. — A nyomdászatban 1. Custos. Reclus (ejtsd: rakió), 1.Elisée, francia geográfus, szül. Ste-Poix-la-Grande-ban (Gironde) 1830 márc. 15., megh. Thouroutban (Nyugat-Flandria) 1905 júl. 4. Ritter tanítványa volt Berlinben. Az 1851.-i államcsíny miatt hazájából menekülnie kellett. Ekkor beutazta Nagy-Britanniát, Írországot, Észak-és Közép-Amerikát és Colombiát. 1858-ban visszatért Párisba. 1870-ben részt vett a kommünfelkelésben s ennek leverése után száműzetésre ítélték. Ezután Luganóban és Genfben élt, 1879. Reclus