Révai Nagy Lexikona, 16. kötet: Racine-Sodoma (1924)

S - Sebesics - Sebesi főesperesség - Sebesítő fű - Sebeskákova - Sebeskápolna - Sebeskellemes - Sebes-Körös - Sebesláz - Sebesmező - Sebespatak - Sebespurkerecz - Sebesrom - Sebess - Sebessalgó - Sebesség - Sebességmérés - Sebességmérő

Sebesics — 704 — vásárhelyt 1894 jan. 4. Eleinte hirlapíróskodott Kolozsvárt és Debreczenben s ez időtt a székely népköltési emlékek gyűjtésével foglalkozott. A nép ajkáról leirt népmeséit és dalait Arany László és Gyulai Pál bocsátották közre a Magyar Népköltési Gyűjtemény III. kötetében (1882). Később a Magyar Kir. Államvasút szolgálatába lépett, írt eredeti költői műveket is, melyekből három gyűjtemény jelent meg: Harasztok (versek 1885); Költemények (1892); Apró történetek (1893); Sebesics (Sebesic), Szabadkához (Szuboticához) tartozó puszta Bács-Bodrog vm.-ben, (1910) 4124 bunyevác, magyar, német és szerb lak. (Tr. SzHSz.) Sebesi főesperesség, a régi csanádi egyházmegyének egyik kerülete volt. Karánsebestől vette a nevét s a Temes és Béga felső völgyét foglalta magában. Délen a Pogáncs (ma Paganis) patakig terjedt. Sebesítő fa (növ.), 1. Ranunculus. Sebeskákova (Cacovita), kisk. Szeben vm. szászsebesi j.-ban, (1910) 337 román lak. (Tr. R.) Sebeskápolna (Capálna), kisk. Szeben vm. szászsebesi j.-ban, (1910) 822 román lak. (Tr. R.) Sebeskellemes (Sebes-Kelemes), kisk. Sáros vm. eperjesi j.-ban, (1910) 503 német, szlovák és magyar lak. (Tr. Cs.-Szl.) Sebes-Körös, folyó, 1. Körös. Sebesláz (Laz), kisk. Szeben vm. szászsebesi j.-ban, (1910) 710 román lak. (Tr. R.) Sebesmező (Poiana), kisk. Krassó-Szörény vm. karánsebesi j.-ban, (1910) 1312 román lak. (Tr. R.) Sebespatak (Roznavské Bystré), kisk. Gömör vm. rozsnyói j.-ban, (1910) 455 szlovák lak., határában vasércbányák vannak. (Tr. Cs.-Szl.) Sebespurkerecz, a Rekittához tartozó Purkarétitelep-höl 1913. alakult kisk. Szeben vm. szászsebes j.-ban, (1910) 421 lak. (Tr. R.) Sebesrom (Ruieni), kisk. Krassó-Szörény vm. karánsebesi j.-ban, (1910) 713 román lakossal. (Tr. R.) Sebess Dénes (zilahi), jogi író, született Marosvásárhelyen 1869-ben. Előbb ügyvéd volt, 1901. orsz. képviselőnek választották. 1906-ban mint ítélőtáblai bitó az igazságügyi minisztériumban szervezett telekkönyvi ügyosztály élére került, 1909. ítélőtáblai tanácselnök lett a budapesti kir. ítélőtáblán, 1918 febr.-ban igazságügyi államtitkárrá nevezték ki, ugyanez év tavaszán Debreczenben orsz. képviselőnek választották; májusban az államtitkárságtól felmentették s nyugalomba vonulván, a Magyar Földhitelintézet igazgatója lett. Előkészítette a birtokrendezési törvények javaslatait (1908: VII, XXXIX és 1913: X.-c.). Művei: Székelyföldi arányosítások (1903); Adatok a magyar állam agrárpolitikájához (1908); Erdélyrészi birtokrendezés (1909); Magyar birtokrendezés (1910); Magyar telekkönyvi jog (1911); Adatok a magyar hitbizományjog reformjához (1913); A kisbirtok és a készülő polgári törvénykönyv (1918); Új-Románia földbirtokpolitikja Erdélyben (1921); Die Agrárreform in Ungarn (1921). Sebessalgó (Kalgovik), Sáros vm. eperjesi j.-ban, (1910) 233 szlovák lak. (Tr. Cs.-Szl.) Sebesség, 1. Gyorsaság, Esés, Mozgás, Folyó, Középsebesség, Sebességmérés. Mozgó testek sebességét különböző módon határozzák meg. Ha a mozgás egyenletes, a bizonyos időben megtett utat elosztják a reáfordított idővel. Ha a sebesség változó, mint pl. vasúti kocsiknál, az ily módon megállapított sebesség csak átlagos sebességet jelent. Úgy is lehet eljárni, hogy a meghatározandó sebességet egy másik, állandó értékűvel hasonlítják össze. Egy további mód az, hogy bizonyos erőket mérnek, pl. centrifugális erőt, hidraulikus vagy pneumatikus nyomást, melyek a mozgás következtében fellépnek s a sebességgel növekednek vagy kisebbednek s ezen erőkből következtetnek a sebességre. A technikában a S.-nek szerep jut vonatoknál, folyóvíznél a vízmennyiség és a felhalmozott energia meghatározására, mozgó levegőnél, lövegeknél stb. A géptechnikában meghatározzák forgó testek (tengelyek, kerekek, korongok) forgási sebességét s e célra az ú. n. tachométereket, vagyis sebességmérőket (1. 0.) alkalmazzák. Kis forgási sebesség esetében a fordulatszám óra megfigyelése közben közvetlenül is meghatározható, míg nagyobb sebességet a fordulatszámlálóval állapítanak meg. Ez számlálómű, mutatóval és beosztással ellátott kis fémkorong, melynek hajtótengelyét a megmérendő sebességgel forgó tengellyel kapcsolják össze. Az ilyen számlálóművel azonban csak a bizonyos időközre (pl. félvagy háromnegyed percre) eső átlagos fordulatszámot lehet meghatározni. Pontosabb a tachométerekkel való mérés. Vasúti vonatok sebességét úgy szokták meghatározni, hogy önműködő kontaktusokat alkalmaznak az egyik sín alatt vagy mellett és pedig meghatározott (pl. 1 km.nyi) távolságokban, amelyeket a rajtuk áthaladó nehéz lokomotivkerék elektromosáram megszakítására vagy zárására indít, ami valamely állomáson elektromágnest mozgat s ez tű segélyével óraművel egyenletesen mozgatott papírszalagot lyukaszt át. Mennél közelebb vannak egymáshoz az átlyukasztott helyek, annál gyorsabban haladt a vonat. A vonat sebességét különben közvetlenül is mérik valamely nem fékezett tengellyel összekapcsolt tachométerrel. Ez azon alapszik, hogy a nem fékezett kerekek kerületi sebessége megegyezik a vonatsebességgel. A vonatsercesség mérésére való önműködő jelzőműszert sztalinográfnak is nevezik. Folyóvíz sebességének mérését illetőleg 1. Vízsebességmérés, Pitot-féle cső. Sebességmérő (tachométer), készülék gépek v. járóművek tengelyforgási sebességének meghatározására. Az ilyen készülék a forgási sebességnek egy percnyi időközben beálló ingadozását is mutatja, míg a fordulatszámláló csak átlagos értéket ad. Vannak mechanikai és elektromos S.-k. A mechanikai S.-k nagyobóbára a gőzgépeken látható centrifugális szabályozók módjára működnek. Ilyen szerkezetű az 1. ábrán látható centrifugális ingáés. A megvizsgálandó sebességű forgótengely fogaskerék-átvitellel függélyes tengelyt (1) hajt , ezzel együtt a két súlyos gömböt (2), melyek a tengely forgásakor Amely szó S alatt nincs meg, Sx alatt keresendő I Sebességmérő