Révai Nagy Lexikona, 17. kötet: Sodoma-Tarján (1925)

Sz - Sziciliai bor - Sziciliai királyság

Szicília — 585 — fajokban gazdag (3000), a datolyapálma, pálmák, banán, tropikus ír­us féleségek, erythrinák sza­badon tenyésznek. Mezőgazdaság, bányászat, ipar, kereskedelem. Sz. népének túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik. Búzát mintegy 1 millió ha., szőllőt 200,000 ha., olaj­f­át 150,000 ha. területen termelnek, narancs (12 millió fa), alma, citromligetei hatalmasak, hüvelyesvetemény- és dohánytermelése jelentős. Egyéb déligyümölcs (datolya, szentjánoskenyér, mandola, füge, édes­gyökér) kivitele is számottevő. Halászata szintén gazdag. Bányászata több mint 50,000 embert fog­lalkoztat Legfontosabb bányaterméke a kén (Calta­nisotta, Girgenti, Catania és Palermo), kősó, asz­falt (Siracusa, Raguza), antimon (Messina), már­vány és borax. Nevezetesebb sófőző helyek: Tra­pani, Marsala és Siracusa. Ipara még fejletlen. Főbb iparágai: szövő-, fa-, szalmafonó-, kő-, agyag-és fémipar, selyemfonás, cukoranomitás, dohány­gyártás, olajütés és illatszerkészítés. Kereske­delme fejlett, három legfőbb kikötőjének (Palermo, Messina és Catania) 1911. évi forgalma 10,520 hajó 7­3 millió tonna tartalommal. Összesen 63 ki­kötője van. Vasútainak hossza 1600 km. Sz. régeb­ben három kerületre (valle) volt felosztva, jelenleg hét tartománya van: Caltanisetta, Catania, Gir­gonti, Messina, Palermo, Siracusa és Trapani. Sz. lakossága felette kevert. A­z ősi siculi néphez görög, arab, berber, majd lombard és albán keveredett. Nepe a szicíliai nyelvjárást beszéli; a népmű­veltség az egész olasz királyságban itt áll legala­csonyabb fokon. Három egyeteme van: Palermo, Messina és Catania. Ókori és középkori emlékek­ben gazdag. A nép lobbanékony természetű, a forró szeretet és a mélységes gyűlölet szélsőségei között tobzódik, felette babonás; a briganti szoká­sok és a maf­fia még ma is dívnak, bár tagadha­tatlan javulás mutatkozik. Birtokviszonyai egész­ségtelenek, felette sok nagybirtoka van, amelyeken a lakosság igen csekély bérért dolgozik. Története: Sz. (görög nevén Trinakria) őslakói az ismeretlen eredetű siculi és sicani törzsek voltak, kik D.-Itáliából vándoroltak ide. Kedvező fekvése és termékenysége miatt csakhamar föní­ciai, majd a Kr. e. 8. sz. óta görög gyarmatosok lepték el partjait. A felvirágzó görög városok (Syrakusai, Zankle, később Messana, Gela, Akragar, Himera, Leontinoi stb.) kemény har­cokat vívtak a függetlenségüket veszélyeztető karthagóiakkal, kik a sziget nyugati felét hódí­tották meg. E harcokban Szirakuza (1. o.) jutott vezérszerephez s azt Athén nagy támadása után (415—413) is megtartotta. A görögök és kar­thagóiak további harcainak a rómaiak vetettek véget, kik 264. Kr. e. jelentek meg itt , az 1. pán háború után Sz.-nak a karthagóiaktól elvett nyu­gati feléből alkották meg az első provinciát (241. Kr. e.). A sziget keleti fele­gyrakusai elfoglalása után (212. Kr. e.) jutott római uralom alá. Ettől kezdve Sz. a rómaiak eléstára lett, de görög mívelt­ségű lakosai csak a későbbi császári korba­n roma­nizálódtak. A római birodalom kettészakadása után előbb a nyugati, majd 551 óta a keleti (bizánci) birodalomhoz tartozott. 827—878. az arabok (sza­racénok) hódították meg. Ezektől a D.-itáliai nor­mannok foglalták el 1061—91. s D.-Itáliával egyesítve 1130. megalapították a Szicíliai király­ságot. További történetét 1. o. Irodalom. Amico, Dizionario topografico della Sicilia 2 köt., Palermo 1888—89; Chiesi, La Sicilia illustrata, Milano 1892 ; Gregorovius, Biciliana, 8. kiad. Leipzig 1903 ; Fischer, Beiträge zur physisehen Geographie der Mitt­elmeerländer, besonders Biziliens, Leipzig 1877 ; Schneegans, 8. Bilder aus der Natur, Geschichte und Leben, 2. kiad., Leipzig 1905; Rumpelt, S. und die Sizilianer. Berlin 1901, új kiad. Rade­berg 1906; Wermert, Diem­sel S., Berlin 1906; Gsell-Pells, Meyer és Baedeker útikönyvei. Szicíliai bor. Szicília szőllővel beültetett terü­lete mintegy 200.000 ha., évi bortermése 2-5 millió hl.-re tehető. A termelt borok részben közönséges asztali, részben házasításra való és csemegebo­rok. A legjobb asztali borok az Etna-mellékiek. Nevezetesek azután a Palermo-vidéki fehér és vörös borok és a Castellamare del Golfo-vidéki nehéz fehérborok. A leghíresebb szicíliai bor a Marsala, fehér csemegebor. A vörös csemege­borok közül említést érdemel a syracusai Cala­brese. Szicíliai királyság, hivatalos nevén Mindkét Szicília királysága (Regnum­ utriusque Siciliae) normann eredetű olasz állam, mely 1130—1861. állott fenn nagyobb megszakításokkal. Két alkotó része volt: Dél-Itália az ú. n. nápolyi királyság és Szicília szigete. Megszűnésekor (1861) terü­lete 114,557 km, lakosainak száma pedig 9­ 283 millió volt. Története: A XI. század elején normandiai normann lovagok tettek kisebb hódításokat Dél-Itáliában, ők alapították 1030. Aversa városát, mely középpontja lett itáliai birtokaiknak. Külö­nösen Hauteville Tankred lovag­­tai tűntek ki e harcokban. Ezek közül a legöregebb, Vilmos 1042. Apulia grófja lett, a hatodik, Guiscard Róbert 1071. Bari elfoglalásával véget vetett a görögök itáliai uralmának. A legifjabb testvér, Roger 1061. Szicíliába ment át s azt 30 évi harc után teljesen elfoglalta az araboktól (1091). Nápoly elfoglalása után egész Dél-Itália a normannok ha­talmába jutott. Még IX. Leó pápát is legyőzték és elfogták (1054), de aztán elismerték őt hűbér­uruknak, később pedig segítséget nyújtottak a pápáknak a német császárok ellen. Guiscard Róbert és utódainak halála után Rogernak, Szi­cília meghódítójának fia, II. Roger 1127. egye­sítette Dél-Itáliát és Szicília birtokát és II. Ana­cletus pápa 1130 dec. 25. Szicília királyává koronázta. Felvirágzott országát fia, « Gonosz» Vilmos (1154—66) örökölte, aki vitéz, de zsarnok uralkodó volt. Ennek fiában, «« Jo» Vilmosban (106­­1—89) kihalt a normann uralkodóház törvé­nyes férfiága , a Sz.-ot Barbarossa Frigyes csá­szár fia, VI. Henrik császár szerezte meg, ki az elhalt király nagynénjét, Konstanciát vette nőül. Ez véres kegyetlenséggel verte le a G­lecceit Tank­rednak, a volt uralkodóház törvénytelen sarjának párt­ját s 1194. az egész Sz. ura lett. Rövid uralkodása után kiskorú fia, II. Frigyes (1197—1250) követte, kinek gyámja III. Ince pápa lett. Ez, tartva a Hohenstauf-család nagy hatalmától, csak úgy egyezett bele II. Frigyesnek német királlyá választásába, ha egyik országáról lemond. Frigyes, ki neveltetésénél fogva inkább olasznak érezte magát, a Sz.-ot választotta. Ennek 1231. oly alkotmányt adott, mely teljesen elütött Amely szá­ma alatt nincs meg, S alatt keresendő Szicíliai királyság

Next