Révai Nagy Lexikona, 17. kötet: Sodoma-Tarján (1925)
Sz - Sziciliai bor - Sziciliai királyság
Szicília — 585 — fajokban gazdag (3000), a datolyapálma, pálmák, banán, tropikus írus féleségek, erythrinák szabadon tenyésznek. Mezőgazdaság, bányászat, ipar, kereskedelem. Sz. népének túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik. Búzát mintegy 1 millió ha., szőllőt 200,000 ha., olajfát 150,000 ha. területen termelnek, narancs (12 millió fa), alma, citromligetei hatalmasak, hüvelyesvetemény- és dohánytermelése jelentős. Egyéb déligyümölcs (datolya, szentjánoskenyér, mandola, füge, édesgyökér) kivitele is számottevő. Halászata szintén gazdag. Bányászata több mint 50,000 embert foglalkoztat Legfontosabb bányaterméke a kén (Caltanisotta, Girgenti, Catania és Palermo), kősó, aszfalt (Siracusa, Raguza), antimon (Messina), márvány és borax. Nevezetesebb sófőző helyek: Trapani, Marsala és Siracusa. Ipara még fejletlen. Főbb iparágai: szövő-, fa-, szalmafonó-, kő-, agyag-és fémipar, selyemfonás, cukoranomitás, dohánygyártás, olajütés és illatszerkészítés. Kereskedelme fejlett, három legfőbb kikötőjének (Palermo, Messina és Catania) 1911. évi forgalma 10,520 hajó 73 millió tonna tartalommal. Összesen 63 kikötője van. Vasútainak hossza 1600 km. Sz. régebben három kerületre (valle) volt felosztva, jelenleg hét tartománya van: Caltanisetta, Catania, Girgonti, Messina, Palermo, Siracusa és Trapani. Sz. lakossága felette kevert. Az ősi siculi néphez görög, arab, berber, majd lombard és albán keveredett. Nepe a szicíliai nyelvjárást beszéli; a népműveltség az egész olasz királyságban itt áll legalacsonyabb fokon. Három egyeteme van: Palermo, Messina és Catania. Ókori és középkori emlékekben gazdag. A nép lobbanékony természetű, a forró szeretet és a mélységes gyűlölet szélsőségei között tobzódik, felette babonás; a briganti szokások és a maffia még ma is dívnak, bár tagadhatatlan javulás mutatkozik. Birtokviszonyai egészségtelenek, felette sok nagybirtoka van, amelyeken a lakosság igen csekély bérért dolgozik. Története: Sz. (görög nevén Trinakria) őslakói az ismeretlen eredetű siculi és sicani törzsek voltak, kik D.-Itáliából vándoroltak ide. Kedvező fekvése és termékenysége miatt csakhamar föníciai, majd a Kr. e. 8. sz. óta görög gyarmatosok lepték el partjait. A felvirágzó görög városok (Syrakusai, Zankle, később Messana, Gela, Akragar, Himera, Leontinoi stb.) kemény harcokat vívtak a függetlenségüket veszélyeztető karthagóiakkal, kik a sziget nyugati felét hódították meg. E harcokban Szirakuza (1. o.) jutott vezérszerephez s azt Athén nagy támadása után (415—413) is megtartotta. A görögök és karthagóiak további harcainak a rómaiak vetettek véget, kik 264. Kr. e. jelentek meg itt , az 1. pán háború után Sz.-nak a karthagóiaktól elvett nyugati feléből alkották meg az első provinciát (241. Kr. e.). A sziget keleti felegyrakusai elfoglalása után (212. Kr. e.) jutott római uralom alá. Ettől kezdve Sz. a rómaiak eléstára lett, de görög míveltségű lakosai csak a későbbi császári korban romanizálódtak. A római birodalom kettészakadása után előbb a nyugati, majd 551 óta a keleti (bizánci) birodalomhoz tartozott. 827—878. az arabok (szaracénok) hódították meg. Ezektől a D.-itáliai normannok foglalták el 1061—91. s D.-Itáliával egyesítve 1130. megalapították a Szicíliai királyságot. További történetét 1. o. Irodalom. Amico, Dizionario topografico della Sicilia 2 köt., Palermo 1888—89; Chiesi, La Sicilia illustrata, Milano 1892 ; Gregorovius, Biciliana, 8. kiad. Leipzig 1903 ; Fischer, Beiträge zur physisehen Geographie der Mittelmeerländer, besonders Biziliens, Leipzig 1877 ; Schneegans, 8. Bilder aus der Natur, Geschichte und Leben, 2. kiad., Leipzig 1905; Rumpelt, S. und die Sizilianer. Berlin 1901, új kiad. Radeberg 1906; Wermert, Diemsel S., Berlin 1906; Gsell-Pells, Meyer és Baedeker útikönyvei. Szicíliai bor. Szicília szőllővel beültetett területe mintegy 200.000 ha., évi bortermése 2-5 millió hl.-re tehető. A termelt borok részben közönséges asztali, részben házasításra való és csemegeborok. A legjobb asztali borok az Etna-mellékiek. Nevezetesek azután a Palermo-vidéki fehér és vörös borok és a Castellamare del Golfo-vidéki nehéz fehérborok. A leghíresebb szicíliai bor a Marsala, fehér csemegebor. A vörös csemegeborok közül említést érdemel a syracusai Calabrese. Szicíliai királyság, hivatalos nevén Mindkét Szicília királysága (Regnum utriusque Siciliae) normann eredetű olasz állam, mely 1130—1861. állott fenn nagyobb megszakításokkal. Két alkotó része volt: Dél-Itália az ú. n. nápolyi királyság és Szicília szigete. Megszűnésekor (1861) területe 114,557 km, lakosainak száma pedig 9 283 millió volt. Története: A XI. század elején normandiai normann lovagok tettek kisebb hódításokat Dél-Itáliában, ők alapították 1030. Aversa városát, mely középpontja lett itáliai birtokaiknak. Különösen Hauteville Tankred lovagtai tűntek ki e harcokban. Ezek közül a legöregebb, Vilmos 1042. Apulia grófja lett, a hatodik, Guiscard Róbert 1071. Bari elfoglalásával véget vetett a görögök itáliai uralmának. A legifjabb testvér, Roger 1061. Szicíliába ment át s azt 30 évi harc után teljesen elfoglalta az araboktól (1091). Nápoly elfoglalása után egész Dél-Itália a normannok hatalmába jutott. Még IX. Leó pápát is legyőzték és elfogták (1054), de aztán elismerték őt hűbéruruknak, később pedig segítséget nyújtottak a pápáknak a német császárok ellen. Guiscard Róbert és utódainak halála után Rogernak, Szicília meghódítójának fia, II. Roger 1127. egyesítette Dél-Itáliát és Szicília birtokát és II. Anacletus pápa 1130 dec. 25. Szicília királyává koronázta. Felvirágzott országát fia, « Gonosz» Vilmos (1154—66) örökölte, aki vitéz, de zsarnok uralkodó volt. Ennek fiában, «« Jo» Vilmosban (1061—89) kihalt a normann uralkodóház törvényes férfiága , a Sz.-ot Barbarossa Frigyes császár fia, VI. Henrik császár szerezte meg, ki az elhalt király nagynénjét, Konstanciát vette nőül. Ez véres kegyetlenséggel verte le a Glecceit Tankrednak, a volt uralkodóház törvénytelen sarjának pártját s 1194. az egész Sz. ura lett. Rövid uralkodása után kiskorú fia, II. Frigyes (1197—1250) követte, kinek gyámja III. Ince pápa lett. Ez, tartva a Hohenstauf-család nagy hatalmától, csak úgy egyezett bele II. Frigyesnek német királlyá választásába, ha egyik országáról lemond. Frigyes, ki neveltetésénél fogva inkább olasznak érezte magát, a Sz.-ot választotta. Ennek 1231. oly alkotmányt adott, mely teljesen elütött Amely száma alatt nincs meg, S alatt keresendő Szicíliai királyság