Révai Nagy Lexikona, 18. kötet: Tarján-Vár (1925)
T - Tokaj-Hegyalja - Tokaji bor - Tokaji hegy - tokaji hiúz-zafir - Tok-alakúak
Tokaj-Hegyalja — 322 — Szapolyai. 1627 máj. 19. Bethlen Gábor fejedelem itt kötötte meg az országos békét. 1646-ban I. Rákóczi György erdélyi fejedelem rendeletére belga és velencei hadmérnökök megerősítették a várat. III. Ferdinánd alatt ismét német sereg foglalta el, amely ellen I. Rákóczi Ferenc sikertelenül küzdött (1670). Később (1683) Thököly Imre foglalta el, míg Petneházy volt kuruc tábornok Lipót kezére nem játszotta. 1703-ban a II. Rákóczi Ferenc vezérelte szabadságharc kezdő évében Bercsényi Miklós kuruc hadvezér visszafoglalta és Rákóczi fejedelem T. várában bontotta ki a szabadság zászlaját. Két év múlva boszúból Lipót iránt, hogy ez Patak várát elpusztította, Rákóczi fejedelem leromboltatta a Lipóttól visszavett T.-i várat, s hogy soha többé német ott úr ne lehessen, még a köveit is széjjelhányatta. Mint sztratégiai nevezetes pont T. 1849 jan. 31. szerepelt Schlick ellen a Tiszántúl birtoklásáért vívott győztes csatában. 1919-ben az előnyomult románok T.-t is megszállták; júniusban a vörös csapatok elfoglalták ugyan, de rövid idő multán ismét a románok kezére került, a román megszállás alól csak 1920 febr. 25. szabadult. Tokaj-Hegyalja, hegység, 1. Hegyalja, Tokaji bor. Tokaji bor. A T.-t termő borvidék Zemplén vm.-nek 30 és Abaúj-Torna vm.-nek 1 községét foglalja magában. Tokajhegyalja a magyar bortörvény intézkedése szerint zárt terület, ahová más borvidékről származó bort csakis az ottani helyi fogyasztás céljára szabad külön engedély mellett bevinni. Tokajhegyalja szőllővel beültetett területe kereken 5000 ha. A szorosan vett «Hegyalja» Ny.-i kezdőpontja, a kívül eső jelentéktelenebb helyeket elhagyva, Abaújszántó, ahonnét a szőllőhegyek nagyjában DK.-i irányban húzódnak Bodrogkeresztúrig, illetőleg a különálló tokaji Nagy-hegyig, ez a borvidék legdélibb része; innét azután ÉK.-i irányban húzódnak Sátoraljaújhelyig, illetőleg Szőllőskéig. Tokajhegyalja szőllőtalaja részint vulkanikus kőzetek, trachit, riolit s ezek tufáinak és járulékainak málladéka, részint pedig, főleg Tokaj és Tarczal községek határában, lösz. A lösztalajok jobbára szénkönevezésre vannak beültetve, míg amazok oltványokkal. A lösztalajoknak népies elnevezése sárga föld, míg a vulkanikus kőzetek málladékát nyiroknak, ill. kőpornak nevezik. Tokajhegyalja éghajlata száraz és enyhe. A nyár meleg, az ősz verőfényes és hosszú, ami a szőllő érésének és aszúsodásának fő feltétele. Fő szőllőfajtája a furmint, mellette jóval kisebb arányban a hárslevelű és a sárga muskotály. Mind a három fajtának a termése Hegyalja kedvező éghajlata alatt október közepére jól megérik s ha az időjárás megfelelő, szüret idejére többé-kevésbbé megúszik. A szüret régi szokás szerint október vége felé (Simon Juda napján) kezdődik s néha november végéig, decemberig is elhúzódik. A T.-ok kitűnő pecsenye- és csemegeborok. A termés minősége és a készítési mód szerint többféle T.-t kell megkülönböztetnünk. Ha aszúsodás nincs vagy az aszúszemeket külön szedik, a közönségesen érett bogyók feldolgozása után nyert bort közönséges T.-nak (ordinarium) nevezik. Ez rendszerint testes, tüzes és kemény pecsenyebor, silányabb évjáratokban asztali bor, amely teljes kifejlődéséig 3—4 évi ászokolást követel. Ha a fürtök részben aszottak s azokat válogatás nélkül dolgozzák fel, a belőlük szűrt bor lesz a szamorodni. Ez magas cukortartalmánál fogva lassan erjed és néha évekig édes marad s ha kierjedt, alkoholtartalma nem ritkán 15—16 térfogatszázalékot is elér. Teljes kifejlődéséhez néha 4—6 év is kell, amikor a világ legjobb pecsenyeiv. csemegeborai közé sorolhatjuk. A kiválogatott és külön összegyűjtött aszúbogyókból készítik a tokaji aszúbort. Az összegyűjtött aszúszemekből saját súlyuknak nyomása alatt kiszivárgó szörpsűrűségű mézédes ló az esszencia, ennek magas cukortartalma teljesen sohasem erjed ki. Az aszúszemeket kisebb kádakban péppé tapossák s bizonyos arányban közönséges hegyaljai bort öntenek rá. Az asszubogyók cukortartalmát így kiáztatva, a törkölyt zsákokban kitapossák s az így nyert léből lesz az aszubor. Aszerint amint egy gönci hordó (1361.) közönséges T.-hoz 1, 2, 3, 4, 5 puttony aszuszőlőt vesznek, az aszubor minőségét a puttonyok számával jelölik meg, vagyis készítenek 1—5 puttonyos aszuborokat. A puttonyok nagysága kb. 25 liter. Az aszuborok lassan és soká erjednek és cukortartalmuk lényeges része megmarad. Kifejlődésük szintén évekig tart s rendszerint pasztőrözés mellett kerülnek palackokba. Édességük mellett egyéb tartalmuk finom illatánál és zamatjánál fogva a legjobb csemegeborok sorában foglalnak helyet. Ha a kitaposott aszúszőllő törkölyére újra közönséges hegyaljai bort öntenek s az előbbihez hasonló módon feldolgozzák, az így nyert bor lesz a fordítás, ha pedig az aszúborok seprőjére öntenek fel közönséges hegyaljai bort, ez lesz a máslás. Tokajhegyalja főbb bortermőhelyei: Tállya, Mád, Bodrogkeresztúr, Szegilong, Erdőbénye, Olaszliszka, Tolcsva, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tokaj és Tarczal. Borkereskedelmi főbb helyei: Sátoraljaújhely, Sárospatak, Tolcsva, Mád,Tállya, Abaújszántó, Tokaj és Szerencs. Híres Tarczalon 63 Tolcsván a magyar királynak nagy kiterjedésű szőllőtelepe és pincegazdasága. Tarczalon egy évfolyamú vincellériskola, Sátoraljaújhelyen áll. közpince szolgálja a hegyaljai borok helyes kezelésének és értékesítésének ügyét. A tokajhegyaljai borokra nézve különös rendelkezéseket tartalmaznak az új bortörvény (1924: IX. t.-c.) 18—29. §-ai. Tokaji hegy, magányosan, elszigetelten álló kialudt andezitvulkán, az Eperjes-Tokaji-hegység kezdő tagja Tokaj községtől Ny.-ra, 316 m.-ig emelkedik. Kúp alakú hegy, oldalain az andezitet vastag löszréteg födi, andezitját az É.-i oldalán bányásszák, maga a hegy szőllővel van teleültetve s bora a Hegyalján is a legkiválóbbak egyike, erről van elnevezve a Hegyalja bora tokajinak. Tokaji hiúz-zafir (ásv.) a. m. obszidián (t. o. és Trachit). Tok-alakúak vagy Porconos vértesek (Chondrostei, állat), a Vértes halak (lanoidei) rendjének egyik alrendje. Az ide tartozó most élő halfajok egy régi, a Föld középkorában viruló halcsoportnak utolsó maradványai. Testük hosszúra nyúlt, arcorruk ormányszerűleg előrenyúlik a többé- Tok-alakúak