Révai Nagy Lexikona, 21. kötet: Kiegészítés A-Z (Budapest, 1935)
M - Magyar Nemzeti Múzeum - Magyar népviselet
be. A jegyforgalom a következőképpen hullámzott (mindig dec. 31-ére vonatkozóan) : Jegy-Bv forgalom ezer P 1924 .................................................. 349.575 1925 .................................................. 415.515 1926 .................................................. 470.870 1927 .................................................. 486.754 1928 .................................................. 513.460 1929 ........................................................ 500.600 . 1930 .................................................. 469.200 1931 .................................................. 422.800 1932 .................................................. 352.700 1933 .................................................. 368.600 1934 .................................................. 381.400 (XX. köt.) Magyar Nemzeti Múzeum. Az 1934. évi VIII. te. úgy intézkedett, hogy az 1922. évi XIX. te.-kel létesített Országos Magyar Gyűjteményegyetem a jövőben a M. nevet viselje és önkormányzati jogait a M. tanácsa által gyakorolja. A M. szervezetébe jelenleg a következő intézmények tartoznak : I. a M. kir. Országos Levéltár közös címébe foglalt Kormányhatósági Levéltár és M.-i Levéltár ; II. az Országos Széchenyi Könyvtár ; III. az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum ; IV. a Magyar Történeti Múzeum közös címébe foglalt Régészeti-Történeti- Iparművészeti Gyűjtemények és Néprajzi Múzeum; V. az Országos Természettudományi Múzeum és VI. a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége. (XIII. köt.) *Magyar népviselet. Népviseleten a falusi földmívelő és pásztorkodó népnek egyéb társadalmi osztályokétól eltérő, bizonyos hagyományos formákhoz ragaszkodó ruházkodását értjük. Amíg a polgári (úri) viselet a nyugati civilizáció egész területén a XVIII. század óta mindinkább nivellálódott és egyöntetűvé vált, addig a népviselet Európaszerte megőrizte országok, tartományok, tátékok szerint alakuló egyéni jellegét. E viseletbeli sajátságok azonban eltűnőben vannak. Az életviszonyok gyors ütemben változnak, a távoleső helyek közti érintkezés mind könnyebbé válik, az életszínvonal az általános szegényedés folytán mindenütt alacsonyabbra süllyed, minek következtében a többé-kevésbbé díszes és drága népruházat kivész, elmúlik a tarka, festői viselet és a falusi nép körében is általános lesz a városi öltözködés módja. Gyorsítja ezt a folyamatot a falunak a várossal való bensőbb érintkezése, a munkát kereső szegénység özönlése a városokba s az innen visszatérők hatása az otthoniakra. Nincs messze az idő, amikor népviselet már csak múzeumban lesz. A népviseletek talán leggyorsabban Magyarországon tűnnek el, egyfelől, mert a világháború következményei a magyarságot sújtották legsúlyosabban, másfelől, mert népünkből hiányzik az ősi hagyományokhoz való öntudatos ragaszkodás, aminőt a breton, az elzászi, fríz népnél, Németország és Svájc egyes vidékein, általában véve a germán elemekkel átitatott népeknél tapasztalhatunk. A népviselet vizsgálatánál nem szabad szem elől téveszteni, hogy annak sok eleme a régibb úriviseletből származik; ezzel szemben tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a régibb korszakokban az egyes társadalmi osztályok ruházkodásbeli különbsége jóval nagyobb volt, mint napjainkban s időnként szinte áthághatatlan volt. Az átvételek inkább csak részletekre vonatkoznak (süveg, lábbeli, harisnya,, nadrág), az úri és a népviselet, közti nagy különbségekből pedig arra következtethetünk, hogy népünk ruházatában igen ősi elemek lehetnek, amelyek századokkal előbb is csak a földmíves- és pásztornépnél voltak feltalálhatók (szűr, suba, bocskor). A népviselet épúgy alá van vetve a divat változásainak, mint az úri rend ruházata, csak a változások üteme lassúbb. Magyarország egész különleges helyzetet foglal el e tekintetben, miután olyan népmozgalmakon esett át, amelyek egyes vidékeken részben kicserélték, részben teljesen összekeverték a népességet. Már az Árpádházi királyok idejében nagymértékben betelepedő idegen népelemek (keletről besenyők, bolgárok, kunok, izmaeliták stb., nyugatról olaszok, vallonok, sokféle vidékről való németek) később a törökkel való kétszázados érintkezés, északi és déli szlávság (morvák, sziléziaiak, lengyelek, horvátok, rácok, bosnyákok stb.) tömeges beözönlése, a folytonos háborúk révén idekerült idegen katonaság (még spanyolok és svédek is) kétségtelenül nem egyszer voltak átalakító befolyással népünk viseletére. Ezért nem könnyű kihámozni, mi a M.-ben igazán ősi és mi az aránylag késői jövevény. A földmíves gatyáját például sokan hiszik keletről jött ősi ruhadarabnak, pedig a XVI. század előtt nincs rá példánk, valószínűleg a Balkánról származott be hazánkba, s mai alakját csak a XIX. században kapta. A férfiruházatban több az ősi, mint a nőiben. A mostani női népviselet általánosságban csak a XVII—XVIII. századra vezethető vissza; a férfi ruházatából a szűr, a guba, a nadrág, a teke, a süveg, a bocskor messze be a középkorba követhető részletek. Nagyjában véve falusi népünk mai ruházata nem áll messze a száz év előtti kispolgári öltözettől; régibb formákat csak ott mutat, ahol egyes csoportok erősebben elzárkóztak a külső érintkezéstől és ahol a pásztorélet legtovább fenmaradt. Legjobban megmaradt a régi magyaros népviselet Erdélyben. Ezt a terület ugyanis legkevésbbé érte nyugati hatás. Itt is elsősorban a kalotaszegi viseletét említhetjük, mely talán a legszebbnek mondható magyar népviselet. A férfiak fodorvászonból készült fehér ingben és bő gatyában járnak, csak télen öltenek harisnyát (nadrág) és condrát (szűrdolmány). A díszesen hímzett bőrmellest azonban nyáron is felöltik. A nők hímzett ingvállban járnak, mely fölé szintén hímzett bőrmellest öltenek. Szoknya helyett a pendely fölött bagaziát, vagy maszulyt hordanak. Ez elül fölhasított s két sarkánál a korcba tűzött szoknyaféle. Kötényt mindkét nem visel. A nők még viselik a piros csíz-