Pick-up, 1983. február-június (7-8. szám)

1983-02-01 / 7. szám

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kiadványa • 1983. február • Ára: 2 Ft MI OPTIMISTÁK VAGYUNK! Amikor ezt a kifejezést a tavalyi MIDEMen hasz­náltuk, még nem gon­doltuk, hogy az idén épp a Pick-Up-ben lesz rá szükségünk. Tavaly azért választottuk ezt a kijelentést, mert a nem­zetközi lemeziparban el­uralkodtak a válságról szóló híresztelések és a pesszimista jóslatok. Köz­ben kiderült, hogy az üzleti nehézségek jórészt a nagy cégeket érintet­ték, s azóta átmenetinek tűnnek. Ugyanakkor a kis vállalatok fejlődése évek óta töretlen. A kül­földi popzenében az irányzatok egy része ke­véssé népszerű, míg má­sok népszerűsége folya­matosan felfutóban van. Miért választjuk most ezt a kijelentést? Azért, mert a popzenéről szóló hazai írások között egyre több foglalkozik a ,,vál­ság" témájával. Úgy is mondhatjuk: a popcik­­­kek között megjelent a ,,válságban vagyunk” reklámjelszó, amelynek — tekintve, hogy a sajtó is pénzből, nyereségből él — az a funkciója, hogy általa több újságot le­hessen eladni. Ha tehát válság lenne, azt is mondhatnánk, hogy megjelentek a válság vámszedői. Csakhogy nincs válság. Nincs ere utaló, megalapozott adat. Miért jelent meg ez a jelszó? Sajnos, a popzenével kapcsolatos információk hozzánk meglehetős késéssel ér­keznek, ezért alakult ki számos újságírónak az a gyakorlata, hogy megkésve érkezett infor­mációkból következtet a majdani hazai helyzetre. Az eredmény: többszörös melléfogás. Mi optimis­ták vagyunk. Miért? Fő­képp azért, mert terme­lési adataink jók: 1982- ben 10 százalékkal több újdonságot adtunk el, mint az előző évben. Épül a nagykereskedelmi raktárunk, és az új pop­zenei stúdiónk, amelyhez hasonló pert forr al, Európában. És a zene? Nos, lehet, hogy bizo­nyos előadók elvesztik népszerűségüket, de ha zatos jelszavakba öltöz­tetett blöffökkel. Mi opti­misták vagyunk. Bízunk benne, hogy eredmé­nyeink a következő év­ben sem lesznek rosz­­szabbak. Meggyőződé­sünk, hogy ötletességgel, versenyszellemmel, mun­kával és jó teljesítmé­nyekkel lehet eredmé­nyeket elérni. Még a popzenében is . . . „We are optimistic”­­ ,,mi optimisták vagyunk”, mondtuk tavaly külföl­dön. Sajnáljuk, hogy ezt a jelmondatot itthon a saját DODzenénk érdeké­ben a hazai újságírók egy részével szemben, az igazság védelmében kell ennyire hangsúlyoznunk. Egyetlen komoly popzenei szaklap sem nélkülözheti az ún. sztárinter­júkat. Mi ugyan nem tudjuk, hogy mennyire lehet komolyan venni a Pick Up-ot, de abban biztosak va­gyunk, hogy az olvasókat érdeklik a sztárok „szemtől szembe”. Nem pletykákat vagy sikamlós intimitású­SZENTTŐL SZEMBE KIHAJOLNI VESZÉLYES A cím általában egy­értelmű: a szabályok betartására kötelez, vészhelyzeteket kíván megelőzni. Ám ha egy olyan énekesnőről van szó, aki új zenei ruhá­ba öltözik, közhellyel szólva stílust vált, és mindezt szokatlan kül­sőségek között teszi, akkor a cím kétszere­sen figyelemfelkeltő lehet. Szűcs Judit és Bob Lanky névházas­sága! Ki a rejtélyes amerikai szerző? — harsogták volna a bul­várlapok, ha lennének, értesülve Judit új nagylemezének előtör­ténetéről. A sztori, bár rendhagyó, már nem érdekes — a krimit sem olvassuk el még egyszer, ha tudjuk a megoldást. Bob Lanky egyenlő Szikora Ró­­berttel. Ennyi! Vi­szont a Hungária ex­­dobosa vitathatatla­nul új zenei világot tá­lalt fel Judit számára. Szemtelenek, vadóco­­sak, szókimondók, fiú­sak a lemez dalai. — Ilyen ma egy lány? — kérdezzük. — Ilyen is lehet. Igaz, hogy egy pop­énekesnő általában ak­kor sikeres, ha divatot diktál vagy ráérez egy bujkáló sarjadó divat­­jelenségre, én mégis azt hiszem, hogy ez a lemez nem általában a lányokról szól, hanem rólam. És ez annál is meglepőbb, mert a szerző nem úgy írta meg a nekem szánt da­lokat, hogy előtte so­kat beszélgettünk, ki­(Folytatás a 2. olda­lon.) SOLTÉSZ REZSŐ TRÓFEÁI Hiába is lapozgat­nánk a lexikonokat vagy a rekordok köny­vét, Soltész Rezső ese­te alighanem egyedül­álló. Hat nap alatt há­rom fesztiválon hat díj — és mindez az Egyesült Államokban! Pontosabban a Nee­­wollah-i International Fesztiválon első díj és közönségdíj, a Bald­win University Inter­national Festival-on Grand Prix és közön­ségdíj, az Oklahoma City University Festi­val-on Grand Prix és közönségdíj. Valljuk be, ilyen díjeső halla­tán hajlandóak va­gyunk kissé gyanakod­ni, bármilyen magyar előadó amerikai sike­reiről legyen szó. Pe­dig semmi okunk sincs rá ebben az esetben. Igaz, hogy a Kansas és Oklahoma államokbe­li városok nevei nem sokat mondanak az eu­rópai olvasónak, de ez a három helyszín szá­mít ma az Egyesült Államokban a hivata­los nemzeti-nemzetkö­zi dalfesztiváloknak. A versenyeken neves, ot­tani szakemberek íté­lik oda a díjakat, a koncerteket több ezres csarnokokban rende­zik, és a közönség túl­nyomórészt fiatalokból áll. Ezeket a tényeket ismerve érthető a hely­beliek megdöbbenése, amikor egy furcsa ne­vű fiatalember Ma­gyarországról szinte az összes lehetséges nagy­folytatás a 2. olda­lon.) KOMÁR, JUDY ÉS A PRESLEY­KLUB Mióta Komár Laci lemezei a „százezres klubba” tartoznak, óhatatlanul kialakult körülötte valamiféle „sztármítosz”, ami azért is meglepő, mert kevés nála közvetle­nebb, minden allűrtől mentes ember találha­tó a popmezőnyben. Komár Lászlóról so­kat és sokan írtak már, e kiadvány hasábjain is több­ször szerepelt. Ennek a mostani „szemtől­­szembe” írásnak az a célja, hogy felvillantsa az egyéniség más, ta­lán még kevéssé ismert vonásait. — Laci, most hogy a mozikban van egy egész estét betöltő El­vis Presley film, hány­szor láttad? — Ötször. Nem any­­nyira a rajongás miatt, hanem azért, hogy ta­nuljak belőle, főképp, ami a színpadi viselke­dést illeti. Egyébként az Elvis Presley-klub­­ban több szakmai fil­met vetítettünk, így módomban állt széles körben tájékozódni. — Említed az Elvis­­klubot. Milyen szerve­zet ez? — A klubot Elvis Presley rajongói ala­pították 1982-ben. Minden hó első hétfő­jén jövünk össze Wes­selényi utcai helyisé­günkben, ahol lemeze­ket hallgatunk, filme­ket és videofelvétele­(Folytatás a 2. olda­lon.) van még munkakedvük, mi segíteni akarunk ab­ban, ez ne történjen meg. Ugyanakkor felnö­vőben van egy új zenész­generáció és erősödik az új hullám. Mi az új te­hetségeket az új évben is támogatjuk, és leg­alább olyan hatékonyan akarjuk segíteni az új hullám irányzatait, mint tavaly tettük. Már, ami a teljesítményt, a munkát illeti. Azt gondoljuk ugyanis, hogy eredmé­nyekkel, munkával töb­bet használunk mind­annyiunknak, mint bot­ránykeltéssel vagy hang­ TARTALOMBÓL Levelekre válaszolunk 2. oldal Új kislemezek 2. oldal Csúcslista 3­ oldal 1982. LEG-jel 4. oldal Tizenegy dal 4. oldal RIA RIA HUNGÁRIA 4. oldal Titkaim a Vígszínházban 4. oldal Utópia és koncepció 4. oldal EAST: Hűség 4. oldal KEK LEG 5. oldal 20000 lépés 5- oldal EDDA - Platina 5. oldal Lemezpréselés — rekordsebességgel 5. oldal LP-prognózis 6. oldal 1. 2. 3. Start 6. oldal Lemezeink az USA-ban 6. oldal A Bojtorján történetei 6. oldal START karácsony — KFT szilveszter 6. oldal 20 éves a magyar rock 7. oldal KRÉM: Életképes újszülött 7 oldal Magyarországon jártak (Tina Turner—Uriah Heep —Steps) 8. oldal MIDEM-étlap 8­ oldal V' MOTOROCKOKO 8. oldal AZ EAST Japánban 8. oldal­­at akarunk közölni, hanem élet­szerű, hangulatos írásokat. Olyano­kat, amelyek közelebb hozzák a mű­vészt a rajongókhoz, az újságolvasót a sztárhoz. Íme, új sorozatunk első négy darabja: Szűcs Judit, Soltész Rezső, Komár László és a Pandora’s Box — szemtől szembe.

Next