Romániai Magyar Szó, 1952. január (6. évfolyam, 1316-1342. szám)
1952-01-02 / 1316. szám
Romániai Magyar Szó MOSZKVÁTÓL AJÁZÁNYIG szovjet vonatot vezetett Gábor János, a kolozsvári sztahanovista mozdonyvezető „1951. október 27-én, 20 óra 10 perc. — Elindultunk az Ungheni állomásról, Moszkva felé. Az első benyomás, amit a szovjet vonatokról szereztem: a mintaszerű fegyelem. A vasúti személyzet szolgálatkészsége példaadó. A vasúti kocsikban minden elképzelhető kényelem. Négyen utazunk egy fülkében. Minden ülőhely fekvőhellyé alakítható át. A fülkékben rádió, az ablakokon fehér függönyök. Kifogástalan tisztaság". Ezekkel a sorokkal kezdi Gábor János elvtárs, a kolozsvári sűtőház sztahanovista mozdonyvezetője azt az útinaplót, amelynek lapjain a Szovjetunióban tett látogatása felejthetetlen emlékeit, tapasztalatait gyűjtötte össze. S noha alig félórája érkezett haza szolgálati útjáról, amikor bekopogtatunk hozzá, elfelejti a fáradtságot. Szemeiben felragyog a visszaemlékezés fénye, és hiába figyelmeztetjük ,hogy kihűl tányérján az étel, Gábor János szájáról úgy ömlik a szó, mint aki élete legnagyobb élményeinek leküzdhetetlen hatása alatt áll. Gábor János ízig-vérig vasutas. Szereti a mesterségét és büszke azokra az eredményekre, amelyeket ő és más vasutas éldolgozóink elértek. Természetes, hogy szovjetuniós útjának tapasztalatait is a vérbeli vasutas nézőpontja szerint szűrte le. Benyomásai mégsem egyoldalúak. Hiszen a szovjet vasutak megszervezése azokon az elveken épül fel, mint az egész Szovjetunióé. A dolgozó ember iránti sztálini gondoskodás követelménye tökéletesen érvényesül a szovjet vasutakon is. Ha például egy szovjet anya kisgyermekével utazik, s valamelyik közbeeső állomáson néhány órát kell várakoznia az átszállásig, s ezt az időt arra használja fel ,hogy orvosi vizsgálat alá bocsátja gyermekét. Megfürdik ő is, és megfürdeti gyermekét is, majd visszavonul egy tiszta, csöndes hálóterembe, ahol vonatindulásig gyermekével együtt kipiheni magát. Mindezeket a lehetőségeket a szovjet állomásokon ingyen bocsátják az anyák és gyermekek rendelkezésére. Gábor János órákon keresztül tudna beszélni a szovjet mozdonyvezetők életéről, munkájáról. A mozdonyvezetők kifogástalan egyenruhában szállnak fel a mozdonyra és úgy is szállnak le róla. Nálunk a legtöbb ember tudatában úgy él a mozdonyvezető képe, mint akit felismerni is alig lehet az olajtól, meg a koromtól. A szovjet emberre jellemző tisztaságszeretet azonban ott már az emberek vérévé vált. És Gábor János a tapasztaltak után egészen természetesnek tartja, hogy amikor Moszkva utcáin járva, a romániai vasutas látogatók egyike szórakozottan a földre dobta a cigaretta végét, egy történetesen arra haladó járókelő szovjet polgár tapintszlosan felhívta figyelmét az ötméterenként elhelyezett szemétgyűjtő kosarakra. A szovjet vasutas dolgozók rendkívül magas életszínvonaláról , egy színházi előadás alkalmával győződött meg Gábor János. Az előttük lévő padsorban egy igen ízlésesen öltözött nő foglalt helyet, nagy estélyi ruhában, ezüstróka-prémmel. Két felvonás közötti szünetben Gábor János megkérdezte kísérőjüktől: vájjon ki lehet ez a nő? Kísérőjük azt válaszolta, hogy kérdezzék meg magától az illetőtől, aki mosolyogva vette elő munkakönyvét: a moszkvai metró (földalatti) egyik szerelvényének vezetője volt. Alapjában véve tehát szaktárs. A szovjet dolgozók — jelen esetben a vasutasok — iránti mélységes sztálini gondoskodás szellemét testesíti meg a vasutas dolgozók gyermekeinek moszkvai pionír-iskolája is, ahol 7—14 éves növendékek tanulnak. Az intézetnek minden olyan műhelye és laboratóriuma megvan, amelyek segítségével az egyes növendékek hajlamát megállapíthatják s így pályaválasztását ennek megfelelően segítik elő. Az iskolának egyébként saját vonata is van, amelynek személyzete az intézet növendékei sorából kerül ki. Gábor János utazásának nagy eseménye volt, amikor megengedték, hogy egy szovjet mozdonyt vezethessen. A torkában dobogott a szíve, amikor november 17-én felült a 28. számú teher-gyorsvonatra, hogy a Moszkvától 200 kilométer távolságra lévő Rjazany városig és vissza elvezesse a szerelvényt. A vonat szovjet mozdonyvezetője, L. D. Motov elvtárs, készséggel engedte át helyét a kolozsvári mozdonyvezetőnek. Ezen az útán saját tapasztalatai alapján győződött meg Gá,bor János elvtárs a szovjet mozdonyok tökéletes felszereléséről s a mozdony személyzetének magas szinvonalú munkakörülményeiről. A mozdonyvezető az egész út folyamán rádió segítségével állandó összeköttetésben van az állomásokkal s bármely hatósággal —a vasúti minisztériumot is beleértve. Amikor Rjazanyba megérkeztek, 5 órai idejük volt a visszaindulásig. Megvizsgálták a mozdonyt, majd megfürödtek s átmentek a sütőház kantinjába, ahol nyolc fogást feltüntető étlap alapján választották ki vacsorájukat. A fehér abrosszal leterített asztalokon virág díszlett, a kiszolgálás percnyi pontossággal működött — éjjel egy órakor. Azután hálószobát nyitottak számukra, ahol néhány órát pihenhettek. Amikor felkeltették őket, a mozdonyuk mindennel ellátva ott állott már a sínpáron. Ezt a munkát a szovjet sűtőházaknál külön munkacsoport végzi. Gábor János nem azért sztahanovista, hogy ne iparkodna a Szovjetunióban eltöltött he-lek minden napját, minden óráját, minden tapasztalatát saját munkájának még jobb, még eredményesebb megszervezésére hasznosítani. — Hiba lenne, ha nem törekednénk állandóan jobb eredményekre, de az is hiba lenne, ha nem vennénk figyelembe eddigi eredményeinket. Azért vannak sikereink. A legnagyobb fordulat, ami népköztársaságunk mozdonyvezetőinek életét gyökeresen átalakította, a tervszerűsítés nyomán következett be. Régen a mozdonyvezető sohasem tudta, mikor kerül haza. Voltak hetek, hogy alig aludt otthon egy-két éjszaka. Családja sohasem tudta, mikorra várja meleg étellel, meleg mosdóvizzel. — Ma munkánk egyre tervszerűbbé válik. Jelenleg a mozdonyvezető három hónapra, sőt 150 napra előre ismeri mozdonya munkatervét s ezzel saját indulásainak és érkezéseinek tervét is. — Erre a tervszerű munkára a szovjet emberek tanítottak és tanítanak meg bennünket. A tökéletes tervszerűsítés iskolapéldáját a vasúti szállítás terén a marsrut-módszer nyújtja, amelynek hazai bevezetésére az október 25-én, Bukarestben tartott értekezlet alkalmával népköztársaságunk több vasúti tartományi szervezete vállalt önkéntes kötelezettséget. A Szovjetunióban ezen a téren valóban kimagasló eredményeket értek el, így nemrégiben Blazsenov Viktor, kétszeres Sztálin-díjas mozdonyvezető, a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének képviselője, egy 3000 tonna terhelésű tehervonatot egyenes marsruttal — megállás nélkül — 1 óra és 45 perc alatt vezetett el 100 kilométer távolságra, míg ugyanezt a távolságot visszajövet lépcsőzetes marsrutával üres garnitúrával, 1900 tonna terheléssel két óra alatt futotta be. — Felsorolni sem tudjuk, mi mindent kapunk a Szovjetuniótól. Ezt mutatja az én életem is. Azt, hogy szabad hazámban élhetek olyan életkörülmények között, amelyek régen a magamfajta dolgozó ember számára teljesen ismeretlenek voltak, elsősorban felszabadítónknak, a Szovjetuniónak köszönhetjük. A szovjet vasutasok példája nyomán haladva, tapasztalataikat értékesítve értem el egyéni termelési eredményeimet. Leányom a Szovjetunióban, Leningrádban tanul, a világ legjobb iskolájában. És most ez a csodálatos utazásom a Szovjetek Országában... Gábor János elhallgat, kinéz az ablakon, de a szeme messzebb tekint... Pár percnyi hallgatás után ismét Moszkváról beszél. A Vörös térről, a Kreml falairól... Azokról a falakról, amelyek mögött ott dolgozik az a nagy ember, akinek a szive együtt ver az egész dolgozó emberiség szivével. — Ott dolgozik Sztálin, R. K. Újra működik az esztergapad A „Metalurgia“ gépgyárban az elmúlt évben nagy változások történtek. Még az üzem bejárata is teljesen megváltozott A régi kapu helyén nagy vaskapu emelkedik. Széles, kövezett sugárút is épült, amelyet szép sövénykerítés övez. Az üzem dolgozói mindezt, a termelésben elért dicséretes eredményeken kívül valósították meg, miután az 1951. évi tervüket befejezték. Ehhez a győzelemhez méltó külsőt adtak a gyárnak. A gépek között is rendet teremtettek. Az esztergoműhelyben Bence Gyula elvtárs nagyméretű Diesel-motor dugattyút vesz át az egyik esztergályostól. Az új munkadarab néhány perce került le az esztergapadról. Az üzem termelési ellenőre szakértelemmel vizsgálja, majd jelzést tesz rá. Jó. A daru már emeli is a súlyos testet a raktár felé. A műhelyben most helyeznek üzembe egy esztergapadot. Mindenki izgalommal várja a gép megindulását. Nagy esemény ez. Hiszen ezt az esztergapadot éveken keresztül a raktárban ette a rozsda. Senki sem törődött vele. A szovjet munkamódszerek eljutottak a „Metalurgia" üzemekbe is. Kuznyecov szerszámfelújítási módszerét itt is alkalmazni kezdték. Figyelmüket a kallódó esztergapad sem kerülte el. „Mi lenne, ha a régen elfelejtett, ócskavasnak minősített esztergapadot megpróbálnánk újra üzemképessé tenni ?“ — vetődött fel a kérdés. A válasz magától értetődő : emelkedne az üzem termelő képessége. Tehát meg kell valósítani ! Gábos György, Kovács Béla és Kolozsvári István elvtárs javaslatára, egy délután az esztergapadot be is szállították a szerelőműhelybe. A műszak végén tüzetesen átvizsgálták és megállapították, hogy nincs komolyabb hibája. Kisebb javításokkal fel lehet újítani, hogy üzemképes legyen. Másnap a gépet szétszedték. Futószánjait legyalulták, új vezérorsót szereltek rá és hiányzó alkatrészeit (fogaskerék, csavar, anya, stb.) pótolták. Néhány nap alatt egészen átalakult, Üzemképessé vált. ★ Felzug az esztergapad. Újra működik a gép, amely tíz év óta állt és csak a por lepte. Főtengelye a felfogott munkadarabbal gyorsan forog. Az esztergapad üzembehelyezése nem került sokba. A munkások önkéntes munkával dolgoztak rajta. — A vezérorsót 14 óra alatt készítettem el, — mondja Gábos elvtárs. A számak legyalulása 8 órát vett igénybe. Mindent öszszeszámítva 62 órát dolgoztak a gép kijavításán. Az üzem (a szükséges anyagokkal együtt) 17.000 lejt költött az esztergapad felújítására. De ez sokszorosan visszafizetődik. Mint kiszámították, egy év alatt ezzel a géppel 500.000 lej értékű terméket állítanak elő. Ha több műszakban dolgoznak rajta, akkor még többet. Ez az összeg ugyanis csak napi nyolc órára van számítva. Ennyit jelent népgazdaságunknak a gép felújítása. Fürgén pattog a barnaszínben leváló esztergaforgács a nagy öntött kerékről, s röptében kétszer-háromszor megfordul a levegőben, majd végig gurul a földön. A munkások örömteli arccal figyelik a kifogástalanul működő esztergapadot, s az az elhatározás érlelődik bennük, hogy a jövőben még nagyobb mértékben hasznosítják a szovjet emberek tapasztalatait. Még több szerszámot és szerszámgépet újítanak fel Kuznyecov-módszer szerint. Sz. J. Tito klikkje Jugoszlávia nemzetiségeinek megátalkodott ellensége Az Északamerikai Egyesült Államok kormányának balkáni háborús ügynöksége, a belgrádi fasiszta fiók, teljesítette a dollárokkal is nyomatékosabbá tett washingtoni parancsot. Tito és bandája az Egyesült Nemzetek Szervezetében először a béketábor vezető ereje, a Szovjetunió ellen intézett otromba támadást, majd a népi demokráciákat — s köztük hazánkat — rágalmazta meg azzal, amiben ő a bűnös: a békerontással, a normális kapcsolatok elmérgesítésével. „Fogjuk meg”-et kiabál a tolvaj, tűzvész miatt jajveszékel a gyújtogató. Mindez természetesen nem véletlen. Az imperialista háborús uszítók a fasizmus dicstelen útját járják. A fasizmus kedvelt módszere volt s az ma is, hogy a burzsoá nacionalizmust féktelen sovinizmussá hevítve gyűlöletet szítson a nemzetek között. A nacionalizmus, sőt a fajelmélet szellemében tenyészti ma a fasizmust a háborúk imperialista tábor parancsnoka, a néger-lincselő LISA kormánya is. A budapesti, szófiai, tiranai kémperek leleplezései után Titóról és bandájáról lehullott az álarc. Világos ma már mindenki előtt, hogy a Titó-klikk nem más, mint az amerikai imperializmus fizetett ügynöksége, amelynek az a szerepe, hogy a tervezett újabb világháború fő gyújtogatója legyen a Balkánon. Az amerikai háborús imperializmus úgy véli, hogy a Tito galád árulása folytán áldozatává lett soknemzetiségű Jugoszláviában alkalmas területet kapott céljai számára. Számítása jól ismert a hitleri fasizmus idejéből: szembenálló csoportokra tagolni az együttlakó nemzetiségeket s gyűlöletet szítva igy a nemzetek között, háborús tűzfészket teremteni a Szovjetunió, illetve a népi demokráciák szomszédságában. íme, ez a háttere azoknak a mérhetetlen szenvedéseknek, amelyek között ma Jugoszlávia dolgozói általában, a nemzetiségi dolgozók pedig különösen élnek. A Titó-banda véres fasiszta diktatúrát vezetett be, amelynek jellegzetes módszere a vad soviniszta uszítás. Tito, hogy elfojtsa az ország dolgozóinak ellene és bandája ellen irányuló forradalmi harcát, maga köré gyűjtötte és hatalomba helyezte Jugoszlávia nacionalistáit. Ezeknek az a feladatuk, hogy elhintsék a viszály magvát és bizalmatlanságot szítsanak a különféle nemzetiségek között. Módszerük a terror, a dolgozó nép megfélemlítése és kifosztása Tito és klikkje fűti az imperialista pánszerb körök vágyálmát, hogy idegen területek elfoglalása útján növeljék Jugoszlávia területét. Ismeretes a jugoszláv kormány aljas aknamunkája Albánia függetlensége és területi épsége ellen. Jugoszláviában több, mint 800 ezer albán él. Ezt a közel egymilliónyi albán nemzetiséget most rendszeresen, fasiszta módszerességgel irtják. Az albán területekre áhítozó nagyszerb sovinizmus úgy véli, közelebb jut céljához, ha a hatalmában lévő albánokat kegyetlenül elnyomja. Koszovó és Metohia albán lakossága nélkülözi a legelemibb állampolgári jogokat is. Szemtanúk mondják, hogy a titóisták naponta százával vetik börtönbe és kínozzák meg az albánokat. A lakosság ügyeit máshonnan idevezényelt szerb tisztviselők „intézik". De telepítenek ide szerb kulákokat is az albán dolgozó parasztoktól elvett földekre. Az albán parasztok tízezrei veszítik el földjüket. Tito hatóságai az erdőkbe és a bányákba küldik őket kényszermunkára, földjeiket pedig az odatelepített szerb kulákoknak adják át. Emellett rendszeresen folytatják a hercegovinai parasztok átköltöztetését is. A cél az, hogy így ezekre irányítsák az albán parasztság elkeseredett dühét. A Vajdaságban a magyarok, csehek, szlovákok, románok, ruszinok számára teremtett elviselhetetlen helyzetet a Titó-féle fasizmus Rankovics rendőrsége valósággal kifosztja termékeikből a nemzeti kisebbségeket a magyar, román, szlovák, cseh dolgozó parasztokat Ehhez járul a hatóságok példátlanul megalázó önkényeskedése. A rendőrség arra kényszeríti a nemzetiségi polgárokat, hogy havonta egyszer — nyilvántartás címén — jelentkezzenek a járási hatóságoknál. Falvakban naponta van minden reggel 6 órakor jelentkezési kötelezettség, ami egyben ellenőrzése egy másik rendelet végrehajtásának. E másik rendelet szerint a nemzetiségek tagjai nem hagyhatják el a lakóhelyüket különleges hatósági engedély nélkül. Tito rendszere a nemzetiségi vidékeken — különösen a Vajdaságban, valamint Koszovóban és Metohiában — a szerb nacionalistákból kiválogatott tisztviselőkre, katonatisztekre és kulákokra támaszkodik. Ezek valóságos gyarmati állapotokat teremtettek az ottani nemzetiségek számára. A szerb kulákokat felfegyverezték s a legutszélibb nacionalista jelszavakkal uszítják az együttlakó nemzetiségre. Ilyen módon olyan elviselhetetlen helyzetet teremtettek a Vajdaságban, hogy sokszáz román és magyar család volt kénytelen elhagyni szülőföldjét és az ország más vidékére menekülni. Nem jobb az olasz nemzetiségű dolgozók helyzete sem. Isztriában, Tito janicsárjai éjszaka bekerítik az olasz falvakat, betörnek a házakba, fegyveres osztagok összeterelik a dolgozókat s rendőri kísérettel szállítják bányákba vagy katonai építkezésekhez kényszermunkára. Az olasz dolgozók ezrei végeznek rabszolgamunkát ,nemcsak Isztria számos rajonjában, hanem Jugoszlávia más vidékein is. Különös kegyetlenséggel üldözik a titóisták az antifasiszta olaszokat. A demokratikus érzelmű olaszoknak nem szabad utazniuk. Hogy szabad mozgásukat lehetetlenné tegyék, igazolványaikat elkobozták, majd az UDB kopói sokat közülük letartóztattak azon a címen, hogy nem tudják igazolni magukat. Az isztriai olasz antitfasiszták százai ülnek a Titó-banda börtöneiben. Együttjár mindezekkel természetesen a nemzetiségek kulturális életének módszeres elnyomása is. A nyíltan fasiszta Titónak ma már nincsen szüksége spanyol falra, mire eleinte az úgynevezett „szövetségi alkotmányt” felhasználta A nemzeti kisebbségek sok iskoláját már bezárták, sok az elsorvasztás útján van. A Timok-földön egy tömegben élő románságnak egyetlen iskolája sincsen. A nemzetiségek társadalmi és kulturális egyesületeit betiltják, vagy elsorvasztják az irodalmi, művészeti élet kimagaslóbb alakjait üldözik és letartóztatják azon a címen,, hogy nem támogatják a Titó-banda politikáját. Így vetették börtönbe a többi között a magyar Kék Zsigmond szerkesztőt és Jankó Gáspár képviselőt, valamint Nadjád Agolit, a macedón dolgozók és Juszuf Jerca-t, az albán ifjúság egyik vezetőjét. Macedóniában, de más területeken is Titó janicsárjai sok helyen megtiltják az anyanyelv használatát a nemzetiségeknek. Nem használhatják szabadon anyanyelvüket a macedónok, a bulgárok, a románok. A bulgár tannyelvű iskolákat megszüntették, a bulgár feliratokat összetörték. A meglévő román iskolákban nincsenek román nyelvű tankönyvek, a tanerők száma elégtelen. Mindez az iskolák mesterséges elsorvasztását célozza. A titóista tanítók, mint pld. Costei faluban Jonel Conrad, megtiltják a gyerekeknek, hogy egymás között is anyanyelvükön beszéljenek. Macedóniában nyíltan arra törekszenek a hatóságok, hogy a macedón lakosságot megfosszák anyanyelvétől és nemzeti kultúrájától. Kormányrendelettel két és fél év leforgása alatt háromszor változtatták meg a macedón ábécét, hogy fokozatosan azonossá tegyék a szerb ábécével. A cél a macedón nyelv elsorvasztása, a macedónok elnemzetlenítése. Hazánk együttlakó nemzetiségei, amelyek teljes egyenjogúságban élnek s a testvéri román nép oldalán lelkesen építik a szocializmust, látják és számontartják, hogy mi történik a nemzetiségekkel a Titó-banda uralma alatt. A felsorolt esetek, noha csak kis részét képezik annak, amit Titó hóhérlegényei rendszeresen elkövetnek, világosan bizonyítják, hogy Titó klikkje Jugoszlávia nemzetiségeinek megátalkodott ellensége. Jugoszlávia elárult népeinek helyzete is bizonyítja, hogy a nemzeti kérdés megoldásának egyetlen lehetséges útja van: az, amelyre Lenin és Sztálin tanította meg a dolgozókat, s amelyen mi is elértük eredményeinket a BMP bölcs vezetése alatt. Jugoszlávia áruló urai viszont messze eltértek ettől az úttól s mindent elkövetnek, hogy e soknemzetiségű országban a nemzeti kérdést —az amerikai imperializmus szolgálatában és fasiszta módszereivel — a háborús uszítás eszközévé tegyék. Szándékaik azonban nem sikerülnek! Lenin és Sztálin tanításai, a szocializmus diadalmas hazája, a népi demokráciák eredményei, útmutatóan ragyognak Jugoszlávia népei előtt is. Hazánk dolgozói teljes bizalommal figyelik Jugoszlávia népeinek egyre erősödő szabadság-mozgalmát, amelynek eredménye nem is kétséges. Jugoszlávia népei hamarosan lerázzák magukról az amerikai imperializmus igáját s ennek galád helytartóit : Titót és társait, akik felelni fognak ,azért az aljas árulásért, amelyet Jugoszlávia ellen, a jugoszláv dolgozók ellen és az ország együttlakó népei ellen elkövettek. KACSÓ SÁNDOR Jól működik a gyimesfelsőloki néptanács Egy éve múlt, hogy néptanácsunkat beiktatták. Azokat az elvtársakat állítottuk néptanácsunk élére, akik munkájukkal megmutatták a dolgozó nép iránti szeretetüket. A néptanácsra nagy feladatok hárultak és egyéves fennállása alatt szép munkát is végzett. Falunkban egy román és öt magyar tannyelvű iskola működik 14 tanítóval. De az iskolák száma még így sem elegendő a tanulók létszámának befogadására. Ezért két düledező iskolát lebontottak és helyébe újat építünk. Az ősz folyamán hozzáfogtunk kultúrotthonunk befejezéséhez, amely 1949 óta befejezetlenül állt. A KDNSZ segítségével egy szülőotthont állítottunk fel, úgy, hogy már nem kell a gyimesfelsőloki szülő asszonyokat 20—30 kilométer távolságra szállítani A szülőotthont helyi erőforrásokból tartjuk fenn és tüzifaellátásról is a néptanács gondoskodik! A néptanács tervbe vette a középületek villamosítását. A néptanács székházában már villanyfény mellett dolgoznak. Ez is hozzájárult a munka jobb meneteléhez. Ez évi költségvetésünkből több mint 300 ezer lejt takarítottunk meg önkéntes munkával. A néptanács még sokkal eredményesebb munkát végezhetett volna, ha az állandó bizottságok rendszeresen végezték volna el feladataikat, és nagyobb segítséget adtak volna a végrehajtóbizottságnak. BODOR ANDRÁS levelező Bukarestben a „Donyeci bányászok" filmet vetítik 1951 december 31-től Bukarestben a moszkvai „Maxim Gorkij” filmstúdió művészi színes filmjét a „Donyeci bányászokat” vetítik. A filmet a Pátria, Bucuresti, Dózsa György, Alexandru Sahia, Miorita, 1 Mai és Libertáris mozikban mutatják be. A film, amelyet L. Lukov, B. Gorbatov és V. Alexejev scenáriuma után készített, a hős szovjet bányászok munkáséletét ábrázolja. A film román szinkronizálását az „Alexandru Sahia” bukaresti filmstúdióban végezték. Gh. Calboreanu, a RNK érdemes művésze, C. Antoniu, a RNK érdemes művésze, I. Talianu, C. Barbulescu, N. Brancomir, Marcel Anghelescu, Septimiu Sever, Dina Cocea, Silvia Fulda és mások közreműködésével. A Román Népköztársaság rádióállomásainak magyar nyelvű műsora SZERDA, 1952. JANUÁR 2. R. Temesvár I. 397 m. hh. 6 óra 50 perckor Hirek. Zene. R. Romania 1935 m. és Bukarest II. 285 m. hh. 12 óra 30 perckor Hirek. Hírmagyarázat. Zene. R. Temesvár I. 397 m. hh. 16 órakor Hirek. 16 óra 15 perckor : „Ismerjük meg hazánkat" Temesvár. 16 óra 25 perckor Könyvismertetés : Román költők Antológiája. R. Romania 1935 m. Bukarest IL 285. m. és Temesvár I. 397 m. kb. 19 óra 30 perckor A Szocializmus Országából: Beloruszia. Összeállította: Szabó István. 19 óra 55 perckor Hírmagyarázat: A Tito-klikk „zadrugái” tömegmértékben szülik az agrárproletariátust Jugoszláviában. CSÜTÖRTÖK, 1952. JANUÁR 3. R. TEMESVÁR I. 397 m. hh. 6 óra 50 perckor Hirek. Zene. R. ROMANIA 1935 m. és BUKAREST II. 285 m. hh. 12 óra 30 perckor Hirek. Hírmagyarázat. Zene. R. TEMESVÁR I. 397 m. hh. 16 órakor. Hirek. 16 óra 15 perckor népszerű tudomány: Az atomenergiáról. 16 óra 25 perckor kulturkrónika: A kolozsvári Herbák János művek könyvtárának működése. R. ROMANIA 1935 m. BUKAREST II. 285 m. és TEMESVÁR I. 397 m. hh. 19 óra 30 perckor Faluóra : 1. Mi történik a nagyvilágban ? 2. Riport egy bihartartományi községből, ahol kollektív gazdaságot szerveznek. 3. Hogyan működik egy falusi szövetkezet. 19 óra 50 perckor . Elmunkásoksztahanovisták. 1952., január 2., szerda. „HA DICSŐSÉG DOLGA EGYETEMI HALLGATÓNAK LENNI !“ A romániai kizsákmányoló osztályok fellegvárának, a királyságnak a megdöntése és a Román Népköztársaság kikiáltás döntő fordulatot hozott országunk együttélő nemzetiségeinek életében is. A nemzetiségek teljes politikai és gazdasági egyenjogúságának alapján kibontakozó kultúrforradalom egyik igen fontos vívmánya a Bolyai Tudományegyetem, amely — akárcsak népköztársaságunk többi egyetemei —, gyökeresen különbözik a tőkés-földesúri idők egyetemi intézményeitől. Megváltozott mindenekelőtt az egyetemi munka célkitűzése, feladata, hivatása. Pártunk és kormányunk azért hozta létre a Bolyai Egyetemet, hogy biztosítsa a felsőfokú káderképzést a hazánkbanbő és a szocializmus építésében résztvevő magyar munkások és dolgozó parasztok, illetve gyermekeik számára. A régi egyetemek padjaiban a városi és falusi dolgozók fiai és leányai számára nem szorítottak helyet. A mai egyetemen már túlnyomó részben a dolgozó nép gyermekei tanulnak, akik már nem a régi értelemben vett „diplomás” emberekként, hanem, mint a mai idők követelményeinek megfelelő szakemberek lépnek ki az életbe. S hogy ez valóban így legyen, látunk minden lehetőséget megad számunkra. Az ingyenes diákotthonok és étkezdék, az ingyenes oktatás és a lakás-ösztöndíjak, a ruhasegélyek, a havi 1000 lejes tanulmányi, a havi 5000 lejes népköztársasági és a havi 6000 lejes „Gh. Gheorghiu-Dej” ösztöndíjak mentesítik diákjainkat az anyagi nehézségektől és biztosítják számunkra a gondnélküli tanulás lehetőségét. Ezek a munka- és életfeltételek mindanynyiunkat még elmélyültebb munkára, még alaposabb és sokoldalúbb felkészültségre lelkesítenek. S az újtipusu szakember képzésének még van egy további feltétele is: mit és hogyan tanítanak egyetemeinken? Mig a régi egyetemeken a dolgozó nép lebecsülésére, megvetésére nevelték a hallgatókat s fejüket tudománytalan badarságokkal tömték tele, — addig bennünket arra tanítanak, hogy hírképpen azonosuljunk dolgozó népünkkel és hogyan gyűlöljük ellenségeit. A marxizmus-leninizmus az alapja az egész egyetemi oktatásnak, — még pedig nemcsak ideológiai és politikai szempontból, hanem szakmai felkészültségünk tekintetében is. Ha a tudomány elszakad a munkásosztály élcsapatának ideológiájától, elszakad az élettől, a haladástól, a fejlődéstől. Csak a marxi-leniai ideológiával felfegyverzett szakember képes betölteni azt a hivatást, amelyet a szocializmus építésének feladatai állítanak lépten-nyomon eléje. Ebben áll a mai, az újtípusú egyetem és a régi egyetem közötti lényegbevágó különbség. S amint megváltozott az egyetemi munka célkitűzése és feladata általában. Ugyanúgy más célú a hallgatók munkája egyénenként is. A régi egyetemen a kiváltságosok soraiból kikerült hallgatók azért tanultak, hogy osztályhelyzetükhöz „méltó” állást foglalhassanak el az egyetem elvégzése után. Szűk egyéni érdekből, öncélú érvényesülési vágytól hajtva csupán maguknak tanultak. Mennyire lealacsonyító volna számunkra, ha mi is ilyen célt tűznénk magunk elé! Kinek van ma szüksége csupán önmagának tanuló s csak a diplomáért tanuló ifjakra? Munkásainknak és dolgozó parasztjainknak semmiesetre sem. Mert nekik nem mindegy, hogy milyen szakkádereket kapnak az egyetemtől, hiszen ezeknek az egyetemi kádereknek egyik legfontosabb feladata: résztvenni a dolgozó tömegek művelődési színvonalának állandó emelésében De tanulhatnak-e az olyan ifjak, akikben nincs tanulnivágyás s akik közepes, vagy egyenesen gyönge felkészültségű szakemberekként végzik el az egyetemet? Ezek a kérdések egyre behatóbban foglalkoztatják a mai egyetemi hallgatókat s ez is hozzájárul az új típusú egyetemi hallgatóra jellemző felelősségérzet és a munka iránti uj magatartás kialakításához. Az uj egyetemen a tanulás megszűnt magánügy lenni. A hallgatók nemcsak magukért felelősek, hanem egymásért is. Hazánknak nem néhány kitűnő szakemberre és a közepes, vagy egyenesen gyönge egyetemi végzettségűek tömegeire van szüksége, hanem éppen azok alkossák az egyetemi végzettek döntő többségét, akik kitűnően elsajátították szakmájukat. Minél inkább erősödik ez a magatartás bennünk, annál büszkébben mondhatjuk el, hogy összehasonlíthatatlanul fölötte állunk a régi egyetemi hallgatóknak, akik teljes közönbösséggel haladtak el egymás tanulmányi munkája mellett A régi egyetemista bár „nem politizált", szította a sovinizmust, s nem egyszer tettlegesen bizonyítgatta „faji felsőbbrendűségét”. Mi politizálunk: egy szobában lakunk, román és magyar egyetemisták, közös tanulóteremben tanulunk és együtt vitatjuk meg a bennünket is érintő politikai kérdéseket. Román kollegáink magyarul próbálják kifejezni azt, amit mi románul tördelünk. S ez nem is lehet másként: ugyanaz a Párt tette lehetővé, nekik is, nekünk is, hogy ugyanazt tanuljuk, ki-ki a maga nyelvén. Ebben áll az új és a régi egyetemista közötti alapvető, minőségi különbségre fel kell tennünk a kérdést: vájjon megfelelünk-e mindnyájan és teljesen annak a feladatnak, amit ez a szó jelent, újtípusú egyetemistának lenni? Mondhatjuk-e, hogy semmit sem pazaroltunk el abból, amit dolgozó népünk a mi tanulási lehetőségeink biztosítására áldoz? Túlzott elbizakodottság volna igennel felelni erre a kérdésre. A régi, levitézlett magatartás maradványai azonban éppúgy nem kedvetlenítenek el, amint az új magatartás kialakulása terén elért nagy eredményeink sem tesznek elbizakodottakká. Amint évről-évre javul a hallgatók társadalmi összetétele, amint egyre erősödik az IMSZ tevékenysége az egyetemen, sogy fognak mindjobban eltünedezni egyetemünk hallgatóinak magatartásából a régi egyetemista vonásai. Az újtípusú hallgató kialakításában gazdag tapasztalat áll rendelkezésünkre: a szuvrét főiskolások tapasztalata. Rengeteg sokat tanulhatunk tőlük, s megtanulhatjuk, hogy hűséges, önfeláldozó szeretettel kell szeretnünk dolgozó népünket s kiolthatatlan lelkesedéssel tanulni és tanítani. Ez az a feladat, amiért ma dicsőség dolga egyetemi hallgatónak lenni. SZABÓ GYULA, a nyelvtudományi kar II. éves „Gh. Gheorghiu-Dej” ösztöndíjas hallgatója. Új román és szovjet színdarabok bábszínházak részére Pártunk és kormányunk nagy figyelmet fordít az ifjú nemzedék egészséges, szocialista szellemben való nevelésére. Hazánkban a nevelés szolgálatában álló bábszínházak is hatalmas fejlődésen mennek át. A „Tánchárka” fővárosi bábszínházát egy festőművész-csoport alapította. 1949 márciusában az intézmény Állami Bábszínházzá alakult át. Ugyanebben az évben több vidéki városban is megnyíltak az első bábszínházak. 1950-ben már az egész országban 11 bábszínház működött. 1951-ben a színházakszáma 17-re emelkedett. Ezek közül a kolozsvári, az aradi, a nagyváradi és a szebeni két szekcióval működik, és pedig az egyik román nyelven, a másik pedig a tartományban együttélő nemzetiségnek nyelvén. A bábszínházak fejlődésével párhuzamosan csupán 1951-ben 30 eredeti bábszínházi művet írtak. A bábszínházak most több új román és szovjet színdarabot készítenek elő. Közöttük: Dan Costescu és Radu Anagnoste „Chilnet az erdőbe vonul”, T .Atanasiu Atlas „A makrancos Pacala”, M. Veprickája : „A bátor Irzsik”, T. Kovalevszkaja: „Nikita, az orosz vitéz” színdarabokat. A színházak látogatóinak száma is állandóan emelkedik. 1948-1949-ben 122 előadást tartottak, amelyeket 31.930-an néztek végig, 1951 szeptember végéig 1.601 előadást rendeztek s ezeken 343.612 néző vett részt. Könyvek segítik a termelésben dolgozókat A fővárosi „Vörös Grivica" műhelyek munkásai igen nagy segítséget kapnak központi könyvtáruktól a szovjet technika fejlett módszerének elsajátításában. , A könyvtár munkakollektívája a pártszervezet irányításával és a szakszervezet segítségével a műhelyekben 49 vándorkönyvtárat létesített, így a dolgozók munkahelyükön is hozzájuthatnak a legújabb brossurákhoz, műszaki folyóiratokhoz és szakkönyvekhez. Ezenkívül a műszaki iroda szakmai megbeszéléseket szervez a fontos termelési kérdések megvitatására, amelyeket gyakorlati bemutatók követnek. Az értekezleteken kidomborították a szovjet módszerek alkalmazásának fontosságát és több szovjet szakkönyv tartalmát is feldolgozták. Ezek között van Bortkevics és Bikov „Félévszázad az esztergapad mellett", továbbá V. Zukov „A gépalkatrészek készítése és felújítása autógénhegesztéssel" című könyve is. Mihai Camburov bevezette Kotlear munkahelyen való szakkképesítési módszerét és négy ifjúmunkást tanított egy mesterségre. Florea Bisu élmunkás a „Gyorsfémvágás" brosúra áttanulmányozása után esztergapadján 1200—1600-ra növelte a vágási sebességet s igy 300 százalékos normatülszárnyitást ért el. Ion Sparlea, Ion Leibu és sokan mások, a szovjet műszaki könyvekből elsajátított ismeretek segítségével élmunkásokká váltak. Jól kihasználják a téli napokat a csikszentsimoni kultúrotthonban Az est sötétjét csak itt-ott szakítja meg a házakból kiszűrődő világosság. A kultúrotthon homlokzatára elhelyezett villanyégő azonban éles sávot hasít a sötétben, messzire bevilágítva az utat. A kultúrotthon termei minden este népesek, a szórakozni, tanulni vágyó ifjak jönnek el, hogy napi munkájuk után kellemesen és hasznosan töltsék el szabadidejüket. A múlt hónapban a dolgozók kimeszelték a termeket, elvégezték a szükséges javításokat, a könyvtárszobát és az olvasótermet berendezték. Az otthonias hangulatot a díszítés is fokozza. A falakra az orosz és szovjet írók képeit helyezték el, a képek rámáit a községi iskola tanulói készítették. A díszítést Lenin és Sztálin idézeteket tartalmazó táblák, valamint az irodalmi faliújság egészíti ki. Ennek a faliújságnak első száma Ady Endrével foglalkozik, szemelvényeket közöl verseiből és a költő rövid életrajzát ismerteti. A tél folyamán minden két hétben más más íróval vagy költővel fog foglalkozni a faliújság, megismertetve ezáltal a kultúrotthon látogatóival a nagy hazai, szovjet és külföldi írók életrajzát és fontosabb munkáit. Több mint 50 ifjú jött össze ma este a kultúrotthonban. A tanulás és a szórakozás kezdetét veszi. A nagyteremben, a színpadon, Ravasz Irén tanítónő vezetésével az egyik színjátszó csoport kezdte meg munkáját. A „Napfényes út” című egyfelvonásos jelenetet próbálják Görbe András, Bartók István, Tódor Krisztina és a jelenet többi szereplői figyelmesen hallgatják a tanítónő szavait, minden jelenetet többször elpróbálnak, hogy az minél hibátlanabb, minél művészibb legyen. A második színjátszó csoport tagjai figyelemmel kísérik a szereplők munkáját, ők is tanulnak, hogy majd holnap, amikor ők tartanak próbát, az észlelt hiányokat már kiküszöbölhessék munkájukból. A könyvtárteremben is nagy a mozgás, Bartalis Elvira, a kultúrotthon könyvtárosa egymásután adja ki a kért könyveket az ifjaknak. Legtöbben a mezőgazdasági szakmunkák iránt érdeklődnek, de szépirodalmi könyveket is szép számmal olvasnak. Az olvasóterem asztalainál sorban helyezkednek el, olvasnak a dolgozók és nem egy esetben, egy-egy érdekes részletet hangosan olvasnak szomszédaiknak. Az énekkar sem ül tétlenül. Sáska Margit tanítónő népdalokat énekel és azután megkezdi a próbát az ifjakkal. Az énekkar elhatározta, hogy a tanítók segítségével felkutatja a községben a feledésbement régi népdalokat és azokat tanulja be a tél folyamán. A kultúrotthon 73 tagú sakkcsoporttal rendelkezik. Az ifjak úgy osztották be egymás között az estéket, hogy mindenki hozzáférhessen a sakkjátékokhoz. A megkezdett munka mellett a szervezés is tovább folyik. A szünetekben a kultúrotthon vezetősége megtárgyalja a dolgozókkal a még hátralévő tennivalókat, így elsősorban a tánccsoport megalakítását. A kultúrotthon bábszínház-tagozata szintén komoly munkával használja ki a téli estéket. A tagozat szorgalmasan próbál, hogy a kéthetente vállalt előadásait rendesen megtarthassa és ezáltal az iskolás gyerekeket már most bevonja a kultúrotthon munkájába. Az oktatás sem marad ki a kultúrotthon munkájából Az olvasóköröket újjászervezték. A község négy tízese közül mindegyikért egyegy tömegszervezet felel, így Felszegen a KDNSZ, Kápolnaszegen az ARLUS, Bolhaszegen pedig a MNSZ felel az olvasókörök jó működéséért. A Micsurin-kör szintén a kultúrotthon keretében működik. Itt a dolgozó földművesek a szovjet mezőgazdaság nagyszerű tapasztalataiból új módszereket tanulnak. D. L.