Előre, 1957. május (11. évfolyam, 2963-2987. szám)

1957-05-03 / 2963. szám

2 ELŐRE A fővárosi dolgozók nagy májusi seregszemléje (Folytatás az 1. oldalról.) Menetelnek a Sztálin-téren a buka­resti fegyveres munkásgárdák... Ez­ren, kétezren... hétezer munkás. A munkáshadsereg legjobbja­. Végigvo­nulnak a téren, zárt sorokban, meg­érezni erejüket, szemük tekintetéből, ahogy biztosan markolják a géppisz­tolyok, a fegyverek agyát. Hétezer fővárosi munkás vonul itt el most, de mennyi azoknak a száma, akik készek fegyvert fogni ? Nem hét és nem hetvenezer. Hős munkásosztályunk fegyveres gárdái az egész osztály el­szánt akaratát, erejét, egységét, bá­torságát jelképezték. Ezek a munká­sok, — ők maguk vagy apáik — át­élték a tőkések világának embertelen­ségét, soha nem felejtik honnan jöt­tek, honnan kerültek hatalomra, mi­lyen volt egykor az életük és milyen lett mára. Ezerkilencszázötvenhét má­jus elsején a bukaresti munkásgárdák dübörgő lépte azt hirdette mindenki­nek, hogy munkásosztályunk fölzárka- Trombitaszó, dobpergés... ...jelzi a pionirsereg jöttét. A ka­­tonazenekar elhallgat, a legifjabb fel­vonulók saját dobpergésük ütemére menetelnek. Felzúg a taps — a máju­si felvonuló tömegből talán ők kap­ják a leghosszabb tapsot. A bukaresti pioniregységek hosszú oszlopát újdon­sült pionirlányka, harmadikos fekete­­hajú csöppség nyitja meg. Most vesz részt először életében felvonuláson — a tér elején még kissé bátortalanul félszegen lépked, de a tribün előtt már kedvesen mosolyogva, vidáman meg­lengeti selyemzászlóját. Mögötte, — mintha megindult volna a virágos, tar­ka rét, — színpompás ruhákba öltö­zött pionirlányok virágcsokrokat és szí­nes selyemkendőket lobogtatva mene­telnek. Egyik csoport, — halványzöld és fehér ruhában, mindegyikük fején egy-egy nagy pitykenárcisszal vagy gyöngyvirággal, — a tavasz virágait jelképezik, mögöttük feltűnik égövö­­rös pipacs, búzavirág és margaréta tenger. Majd megáll néhány percre a színpompás menet, a bukaresti pionir­­ház tornacsapata ritmikus tornát mu­tat be a főtribün előtt. Trombitaszó, dobpergés... Mire észrevennénk, fehérblúzos, sötétkék szoknyás pionirlányok már fent van­nak a tribünön ,s az eddig féltve szo­rongatott hatalmas virágcsokrokat át­nyújtják a párt és kormány vezetői­nek,­­ a szeretet jeléül... Jönnek a kerékpáros pionírok. Szo­rosan egymás mellé zárkózva, méltó­ságteljesen karikáznak el a tribün előtt. Újabb csoport következik, kü­lönféle tanszereket — körzőt, vonal­zót, háromszöget, — magasra tartva... Ismét tornászok érnek a tribün elé; sárgaruhás nagyobbacska lányok, vi­rágfüzéreket lengetnek, végül játékok­kal, színes léggömbökkel felszerelt pionírok zárják be a hosszú oszlop­sort. A pionírsereg eleje már messze jár. Egyre távolabbról hallszik ide a trombitaszó és a dobpergés. A pionirosztagok elvonultak s ha­talmas tömegben, sűrű sorokban meg­kezdődik a fővárosi dolgozók sereg­szemléje. Az első csoportok arcképe­ket hoznak magukkal, a dolgozók nagy tanítómestereinek, Marxnak, En­­gelsnek, Leninnek az arcképeit. A pro­letár nemzetköziség, a nemzetközi munká­sszolidaritás nagy napja ez a mai, ezt hirdetik a feliratos táblák, a harsogó jelszavak, gozói testvériségének elmélyítéséért, a béke megvédéséért. Könnyűipari vállalatok munkásai, tisztviselői, szövetkezeti dolgozók, az állami kereskedelem alkalmazottai ér­nek a térre. Építőmunkások léptei döngenek a kövezeten. Őket ünnepli most az emel­vények közönsége, őket, akik új vá­rosrészekkel szépítik hazánk főváro­sát, Bukarestet, őket, akik Floreascan és más lakónegyedekben hatvan új la­kást fejeztek be csupán ebben az esz­tendőben, ezenkívül 27 lakást Buftean, a Lido szálló építését és másokat. A munkások sűrű sorai után népvi­seletbe öltözött dolgozó parasztok ér­nek a térre. Az egyik csoport felira­tos tábláján ez áll: „Oltenita rajon jelenti a pártnak és a kormánynak,hogy a rajonban május elseje tiszteletére teljes egészében befejezték a mező­­gazdaság szövetkezetesítését“. Ez az első szövetkezeti rajon Buka­rest tartományban és a tizenkettedik az egész országban. S az új útra lé­pett oltenitai dolgozó parasztok kül­döttei eljöttek ma Bukarestbe, hogy munkástestvéreikkel együtt ünnepel­jék a nagy győzelmet, hiszen nélkü­lük, városi munkások segítsége és a párt bölcs, előrelátó segítsége nélkül nem tudták volna elérni ezt az ered­ményt. A felvonulók között népviseletben a Bukarest tartományi kulturotthonok műkedvelő csoportjai érkeznek a térre s zenekaraik dallamára népi táncokat járnak. A fővárosi egészségügyi­ intézmények dolgozói vonulnak el a párt és a kor­mány vezetői előtt, orvosok, ápolónők, közegészségügyi dolgozók. Mögöttük tudósok jönnek, tudományos kutatóin­tézeteink dolgozói, közöttük az atom­energia békés célokra való felhaszná­lásáért munkálkodó szakemberek. Az emelvényeken zúg a taps, őket kö­szönti most, akik a Szovjetunió segít­ségével, a szovjet szakemberek közre­működésével, hamarosan átadják a mű­ködésnek az ország első atomreakto­rát.­­ ' ' We­b írók, művészek, szobrászok, festők, színészek, szocialista kultúránk képvi­selői vonulnak el a téren. Mögöttük a kiadók dolgozói, aztán az Alexand­ru Sahia filmstúdió dolgozói. S most a fővárosi főiskolák, közép­iskolák tanárai és diákjai érnek a Sztálin-térre. A sportolók menete A zenekar vidám indulóba kezd. A téren a felvonulók menete megszakad egy pillanatra, s aztán 250 zászlóvi­vő vörös és nemzetiszínű lobogókkal megnyitja a sportolók felvonulását. Elől az Energia egyesület sportolói jönnek. Fiatal leányok és fiúk fehér galambot hoznak a kezükben. A Recolta sportolói következnek, majd a Progresul tagjai, köztük Nagy Irén és Elena Padureanu kézilabdá­zók, az érdemes sportmesterek. A Had­sereg Központi Házának sportolói ha­talmas ötágú csillagot, egyesületük jelképét emelik magasra. Sok ismert sportoló menetel közöttük, érdemes sportmesterek, országos bajnokok, az­tán a Flamura Rosie egyesület sporto­lói, majd a Testnevelési Főiskola nö­vendékei. Az emelvények közönsége lelkesen ünnepli olimpikonjainkat, akik Melbourneban szerzett aranyérmeikkel újabb dicsőséget szereztek a román sportnak. A sportolók felvonulását a Locomo­­tiva egyesület tagjai zárják be. Fölhangzik az Internacionálé, a vi­lág munkásainak himnusza. A nem­zetközi munkástestvériség jegyében zajlott le az idei bukaresti május el­seje. Sportunk büszkeségei, olimpiai díjnyerteseink a felvonuláson zik pártja köré, kész megvédeni min­denáron a nép államát, gyárát, bé­kéjét, szabadságát. Az Augusztus 23 rajon­ ­dolgozóinak felvonulását az „Augusz­tus 23" üzemek munkásai, techniku­sai és tisztviselői nyitják meg. Nehéz­iparunk büszkeségeit, az új gépeket és felszereléseket ezek az emberek állít­ják elő szocialista iparunk egyik fel­legvárában. Nemcsak hazánk gyárai­ban és szántóföldjein ismerik már a gyár készítményeit, hanem külorszá­gokban is hirdetik a román ipar fej­lődését. Tizenöt külföldi államnak szállíítunk olyan gépeket, amelyeknek tervezői és megalkotói itt vonulnak most a Sztálin-téren, a párt és a kor­mány vezetői előtt. Vége-hossza nincs az Augusztus 23 üzemek szélesen hömpölygő sorainak, feliratos tábláik azt hirdetik, hogy ez év első negye­dében 7,3 százalékkal teljesítették túl az árutermelés tervét és terven felül 3,2 százalékkal csökkentették az ön­költséget. S a táblák mellett ott ha­ladnak azok, akik ezeket az eredmé­nyeket szorgalmas munkájukkal ki­vívták. Ott megy Ion Balán acélol­vasztár, Stefan Zibzer öntő, Marin Priscoveanu kazánkovács, Ilie Pitu­­leanu szerelőmunkás. Vörös Grivica rajon felvonulóinak Borát a hős grivicai vasúti műhelyek dolgozói nyitják meg. Grivica neve elválaszthatatlan hazánk forradalmi munkásmozgalmától s ahogy itt, a té­ren vonulnak a hegesztők, esztergá­lyosok és szerelők, a nézők emlékeze­tében régi harcok emlékei elevenednek fel. A Semanatoarea mezőgazdasági gép­gyár munkásainak fatisztviselők­ft.1. csoportja érkezik a térre. Az ország legnagyobb mezőgazdasági gépgyárá­vá fejlődött. Ebben az évben közel megkétszerezik a tavalyi termelést, anélkül, hogy új épületekkel bővülne az üzem. Ebben az évben tehát két­szer annyi gépet adhatnak mezőgazda­ságunknak. De nemcsak a Semanatoareaban gyártunk mezőgazdasági gépeket. Most vonulnak az emelvény előtt a Victoria üzemek dolgozói, akik má­jus elseje tiszteletére 15 nappal ha­marabb készítettek el 1500 kukoricave­­tőgépet. A felvonulók arcképeket tartanak magasra, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió kormánya vezetőinek képeit, ezzel is kifejezésre juttatva dolgozó népünk szeretetét és ragaszkodását országunk nagy barát­ja és szövetségese, a Szovjetunió iránt Gépgyártók, építők következnek A hatalmas térre sorra érnek be más bukaresti nagyüzemek munkásai. Ott jönnek a Mao Ce-tung üzemek, nem sokkal később pedig a Klement Oott­­■wald gépgyártó és villamossági üzem munkásai. A Gottwald gyár felvonulói­nak csoportjában láthatjuk Jordan Lazar esztergályost, a Nagy Nemzet­gyűlés képviselőjét, Mihail Coman te­kercselőt, Stefan Vladescu kazánko­vácsot, Alexandru Berberian mérnököt, akit számos új termék megtervezésé­ért állami díjjal tüntettek ki. S jönnek utánuk hosszú sorokban a November .7 textilgyár munkásai, a Matasea Populara, a 13 Decembrie, az Industria Bumbacului és más üzemek munkásai. Mögöttük ott haladnak a Gh. Gheorghiu-Dej ruhagyár szabá­szai, varrónői. Most érkeznek a térre a Kirov-gyá­­riak. Mögöttük az N. Balcescu üzem dolgozói. Innen indult ki az országos hírű kezdeményezés, hogy ugyanany­­nyi nyersanyagból több terméket gyár­tanak. Nincsen olyan felvonuló csoport, amelynek láttán ne csendülne fel a taps s nincsen olyan felvonuló cso­port, amely valamilyen formában kife­jezésre ne juttatná a proletár interna­cionalizmus magasztos eszméje iránti hűségét, s azt a megingathatatlan el­határozását, hogy minden erejével és tehetségével küzd a szocialista tábor egységének erősítéséért, a világ dol­. (Folytatás az 1. oldalról) ránk drága földjén soha többé nincs mit keresniük sem a földesuraknak, sem a gyárosoknak, sem pedig az ide­gen trösztöknek. Népünk legfőbb feladatának tekinti, hogy minden erejével előmozdítsa megbízható szövetségesünk és bará­tunk, a hatalmas Szovjetunió vezette nagy szocialista tábor erejének továb­bi megszilárdulását. Elvtársak­­ A Román Munkáspárt Központi Ve­zetőségének, a Román Népköztársaság kormányának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának szilárd meggyő­ződése, hogy a dolgozók, élükön hősies és tehetséges munkásosztályunkkal, továbbra is latba vetik minden kezde­ményezőképességüket és alkotó erejü­ket a második ötéves terv feladatai­nak teljesítéséért és megteremtik a nép anyagi és kulturális életszínvona­la további felemelésének újabb előfel­tételeit. Éljen május elseje, a dolgozók nem­zetközi szolidaritásának napja ! Éljen a Román Munkáspárt, a dol­­gozó nép vezetőereje és szervezője, győzelmeink megihletője ! Éljen a szocialista országok tábora, a béke és a szocializmus megingatha­tatlan bástyája, élen a Szovjetunió­val ! A marxizmus-leninizmus zászlaja alatt, a Román Munkáspárt vezetésé­vel, előre a szocializmus teljes győzel­méért, szeretett hazánkban a Román Népköztársaságban ! Gheorghe Apostol elvtárs beszéde Százezrekre menő tömeg ünnepelte május elsejét a fővárosban .(Mihai Popescu felvétele). Az ünneplő főváros parkjaiban Délután a parkokban szórakoztak a fővárosi dolgozók, öregek, fiatalok s vidám gyerekek hadától tarkállottak a sétányok. Mosoly, kacaj, virág, jó­kedv mindenfelé. A Sztálin parknak az idén még nem volt ennyi látogatója, mint ma. Dél­után a nyári színházban a Scínteia ház nyomdaipari kombinát műkedvelői szórakoztatták a közönséget’. Este a ,,Cioctrlia‘‘ együttes mutatott be szín­­vonalas műsort. Az emberek pihennek a padokon, sétálnak a tóparton, gyönyörködnek a szökőkutak magasba lövető vízsugara­­inak játékában. A tavon, mint hatal­mas tavirózsák ringanak a gyerekek­kel teli csónakok s késő estig hang­­zanak a kivilágított hajók kürtjei, amint jelzik az indulást a sétahajó­zásra. Sok-sok bukaresti lakos töltötte a délutánt a „Szabadság" parkban is, ahol a vállalatok műkedvelő csoportjai s hivatásos művészek szórakoztatták a vendégeket. A főváros parkjaiban, a tereken, színházakban, kultúrtermekben késő estig szólt a zene, szárnyalt a dal, a kacaj, az emberek ünnepelték ezt a felejthetetlen napot, a tizenharmadik SZABAD MÁJUS ELSEJÉT. Ünnepel az ország dolgozó népe MAROSVÁSÁRHELYEN (Tudósítónktól). — A nap vörös korongja még fel sem emelkedett a láthatár felé s Marosvásárhely utcáin máris felzendült a vidám muzsikaszó, de ez még nem az ébresztő zene, ha­nem csak hajnali szerenád egy-egy ablak alatt él munkásoknak. A Simó Géza bútorgyár zenekara az üzem 9 élenjárójának — köztük Rácz János­nak, Gidó Rozáliának, Marosi József­nek, Kiss Sándornak és másoknak — ablaka alatt állt meg, hogy a zene szép nyelvén szólva tisztelje meg őket. Azután lassan felébredt az egész város. Nagy napra ébredt tisztán, ün­nepi díszbe öltözötten vörös és nem­zetiszínű zászlók lobogása alatt. A megszépült város főterén 9 órakor megnyílt az ünnepség. Csupor Lajos elvtárs, a tartományi pártbizottság el­ső titkára, az RMP Központi Vezető­ségének tagja magyar nyelven, Ba­­dioc­b­an, a tartományi pártbizottság titkára román nyelven mondott ünne­pi beszédet. A Simó Géza bútorgyár dolgozói a mai nap tiszteletére sok száz sorozat népbútort gyártottak terven felül és hasonló győzelmeket írtak zászlójukra mind, akik itt menetelnek ebben a ha­talmas ünneplő seregben. Az autója­vító műhely — amely nem régen nyerte el az országos élüzem címet — a május elsejei versenyben 18 szá­zalékkal haladta túl a tervét. A Petőfi Sándor bőr- és kesztyűgyár már má­jus 23-ra termel. A Marosi Textil­üzemben május 1. tiszteletére 5 új ter­méket kezdtek gyártani és sok anyag­takarékossággal járultak hozzá az ön­költség csökkentéséhez. És így sorol­hatnánk tovább a szép eredményeket, amiket a munkásság nem csak kivív­ni tud, hanem — ha kell megvédeni is. Ezt a hitet erősítette meg bennünk a munkásgárda, amely fegyverrel a kézben büszkén, kemény léptekkel nyitotta meg a felvonulást és mögötte a hosszú emberáradat, a lelkesült tö­meg: üzemi dolgozók és kollektivisták, orvosok és egyetemisták, ifjak és öre­gek, művészek és sportolók. Gyö­nyörű és látványos volt az ünneplő városnak e szép, nagy felvonulása. Nem maradt el a hagyományos má­jus elsejei kirándulás sem. Délután a dolgozók tízezrei mentek ki a Somos­tetőre, ahol szórakoztató előadások, zeneszó és étel,ital mellett töltötték a napot. Este pedig fáklyásmenetben gyönyörködött Marosvásárhely lakos­sága. Tánccsoportok tarkítják az ünnepi felvonulást Marosvásárhelyen VAJDAHUNYADON A béke, a világ dolgozóinak testvé­risége jegyében zajlott le Vajdahu­­nyadon is május elsejének ünnepe. Az újváros központjában, a Sza­badság-téren megtartott nagygyűlé­sen Stefan Soimaru elvtárs, az RMP Vajdahunyad városi bizottságának el­ső titkára beszélt az ünnep jelentősé­géről, majd megkezdődött a vajdahu­nyadi dolgozók ünnepi felvonulása. Munkásgárdák haladtak az élen, pionírok követték őket, majd a kohá­szok, acélolvasztások, hengerészek vo­nultak fel. Büszkén jelentették a párt­nak és kormánynak, hogy az 1-es, 2-es és 4-es nagyolvasztók több mint 7000 tonna jóminőségű nyersvasat termel­tek terven felül. Avram Culda és Ioan Chirosca főolvasztások ifjúsági bri­gádjai az ifjak nagyolvasztójának ki­használási mutatóját 10 százalékkal fokozták a tavalyi átlageredményhez viszonyítva, Ioan Dragota és Dumitru Ionescu hengerészmesterek, Aurel Stanciu és Alexandru Drunga főol­­vasztárok, az ifjúsági brigádok veze­tői is kiemelkedő sikereket vallhatnak a magukénak. Jelentős részük van abban, hogy Vajdahunyadon május elsejére 3.280 tonna acélt olvasztottak terven felül és 3800 tonna különböző terméket hengereltek. Az ércdúsító gyár 22.000 tonna ércet dolgozott fel ez év eleje óta a terven felül. Az építőtelepek dolgozói vonultak fel ezután, jókedvűen, szívükben a jól végzett munka felemelő érzésével. Az ő kezük munkája nyomán működik immár a második kokszoló berendezés, az ammóniumszulfátot és benzent ter­melő vegyi részlegek, a villamos acélmű és a hatalmas kombinát sok új részlege. A decemberi párthatározat szellemé­ben fokozott ütemben készülnek el az idén új lakások és más szociális épít­kezések. Nemrég újabb 72 lakosztályt adtak át és még 200 lakás van épülő­félben Vajdahunyadon, a teleki és gyalári bányászok számára pedig 12 lakás épül. A menetben ezután tisztviselők, ke­reskedelmi alkalmazottak, a helybeli vállalatok és intézmények alkalmazot­tai következtek, végül a sportolókkal zárult a felvonulás. PLOESTIN Ploesti, a romániai kőolajipar fel­legvára, a messze földön híressé vált kőolajipari gépek hazája, ünnepi dísz­ben fogadta május elsejét. A virágzó gesztenyefákkal szegélyezett Indepen­­dentei sugárúton vörös és nemzetiszi­nű zászlókat lobogtatott a tavaszi szél. A város és a környék ezernyi dolgozója sereglett egybe, hogy kife­jezze a párt és a kormány iránti ra­gaszkodását, a világ összes dolgozói­val érzett szolidaritását. Az ünnepi felvonulást itt is a mun­kásgárdák alakulatai nyitották meg, akik bármikor készen állanak, hogy megvédjék a munkásosztály vívmá­nyait. Utánuk — mintegy az új élet győzedelmes áradataként — pionírok vitték büszke örömmel a nagy Lenin arcképét. Akaratlanul is visszaemlékezünk arra, hogy itt a mai tribün előtt ál­lott 1892-ben a Sans Souci-terem, a­­­hol első ízben ünnepelték országunk­ban nyilvános gyűlésen május elsejét. Ezen az utón tüntettek akkor a kő­olajipari munkásság mellett Gornet, Bucov, Boldesti és a környező falvak dolgozó parasztjai, akiket nem tudott megfélemlíteni a rendőrterror. Ma a lelátók előtt egy szabad or­szág szabad dolgozói vonulnak: a ploesti kőolajfinomítók és a holdesti kőolajtelepek munkásai, fémipari mun­kások és szövetkezeti dolgozók. A ploesti dolgozók felvonulása há­rom órán át tartott. A város lakossá­ga a késő esti órákig ünnepelt. A vá­ros színpadain, a­ lóversenytéren előa­dásokat és sportbemutatókat tartottak. JELSZAVAK A CARAIMAN FÖLÖTT Ezernyi ötlet, sok­­sok pompás gon­dolat tette szebbé, fé­nyesebbé, május első napjának nagy ünne­pét. Mint a me­le­g tava­szi eső a fekete földet, úgy termékenyítette meg a májusi gondo­lat az embereket. Az ünnep előtti napokban nagy országos fontos­ságú, vagy pedig helyi jelentőségű kezdemé­nyezések születtek min­denfelé. És ha az ünnep előtti kezdeményezé­sek azt célozták, hogy egy-egy gyárban, vagy munkahelyen előbbre vigyék a régi tervek valóraváltását, és a maguk erejével járul­janak hozzá a munka­­győzelmekhez , ak­kor az ünnep napján született kezdeménye­zések vagy ötletek ar­ra valók voltak, hogy bensőségesebbé, fe­lejthetetlenebbé tegyék ezt a napot. A­incs szó nagy­o­n kezdeményezé­sekről, sem világra­szóló ötletekről. Hogy úgy mondjam apró, „semmiségekről“ van szó, de ezek a „sem­miségek" kozzáttartoz­­tak, kiteljesítették az ünnepet. Én a Prahova-völ­­gyiek néhány ötletéről szeretnék beszélni. A „fekete-arany" biro­dalma a gazdagság és a szépség völgye ki­tett magáért. Régi ha­gyománya van itt a május elsejéknek. So­kat mond ez a szó az öregeknek és az öre­gek azt szeretnék, ha épp olyan sokat mon­dana a fiataloknak is. Mint régen, most is április utolsó napjá­nak éjszakáján tűzték ki — mondhatni ha­gyományos külsősé­gekkel — a vörös zász­lókat a legrégibb szon­dák csúcsára. És má­jusra került azoknak a kapujára, akik meg­érdemlik azt, mint ahogy zenés ébresztő keltette fel május­­ hajnalán azokat, aki­ket a petróleum-mun­kások leginkább szí­vükbe fogadtak-f­ennebb északabb­­iá­ra, ahol már el­fogynak a petróleum­szondák, s a Kárpátok festőién szép üdülőhe­lyei kezdődnek, más ötletekkel járultak hoz­zá május elseje szebbé varázsolásához, így például Szinaja, Azu­­ga, Predeal munkásai azokon a helyeken ren­dezték a délutáni ma­jálisokat, ahol annak­idején az illegális má­jus elsejei ünnepeket tartották. A busteniek egy másik ötlettel lepték meg a Praho­­va-völgyét. Néhány pri pirgyári munkás már hajnalban megmászta a Caraiman-csúcsát és a fénylő reggeli nap­ban színes léggöm­böket eregetett az ég felé. Csodálatos lát­vány volt ! Libbentek­­lebegtek a léggömb­fürtök, széttekintettek a fenségesen szép Prahova völgyén, meg­csodálták a gazdag fenyveseket, a zord sziklavárakat és kö­szöntésüket küldték a zászlóba- dirogdíszbe öltöztetett falvaknak és városoknak. Egy-egy léggömb­fürt meg­gondolta magát és nem fölfelé szállt a fénylő égbolt felé, ha­nem le a völgybe. Las­san, méltóságteljesen ereszkedett alá. Ekkor vettük észre, hogy a léggömbök számára jelszavas selyem sza­lagot kötöttek: az a­­ranyló betűk hirdették mindenfelé a dolgo­zók nemzetközi szoli­daritásának győzedel­mes napját. Nézzük-bámultuk a színes léggömböket a Caraiman-csúcsa fö­lött, és más léggöm­bök jutottak eszünkbe. Azok, amelyek az ün­nep előtti napokban szálltak-röppentek a magasba Párizs ut­cáin és „Le Speidel­­lel” feliratot viselték. A francia dolgozók tün­tettek így a háborús kalandorok, a háborús uszítók ellen. Tűzoltók kergették, katonák ül­dözték ezeket a lég­gömböket s szerették volna megsemmisíteni, elkobozni őket. De ők csak szálltak-szálltak a magasba Párizs bul­­vardjai felett és ne­vettek üldözőiken. Igen és mégis van valami hasonlatos a párizsi és a caraimani ballonok között. Más és más jelszót visel­nek, más és más kö­rülmények között ere­getik a magasba őket, de ezek is, azok is a háború ellen— a bé­kéért, szállnak síkra. ... Nézzük a Carai­man-csúcsa felett le­begő ballonokat, a má­jus elsejei léggömbö­ket, a messzire vilá­gító jelszavakat és büszkék vagyunk arra, hogy a szabadságot, az emberi szolidari­tást , a legszebb em­beri eszméket hirdetik itt mintlunk az or­szág szivében. M. mi 1937. május 1., péntek ZSILVÖLGYÉBEN A zsilvölgyiek nem jöttek üres kéz­zel a nagy jelentéstételre : valameny­­nyi bánya már napokkal, hetekkel előbb teljesítette a tervfeladatait s most a terven felül fejtett ezer meg ezer tonnáról hozták a jelentést. Az utóbbi években még soha nem érkez­tek ilyen büszke elégedettséggel a Victoria­ térre emelt lelátó elé, ahol Ion Barna elvtárs, az RMP KV tagja, a Petrozsény rajoni pártbizottság el­ső titkára a május 1. köszöntésére elért eredményeikről beszélt. Szólt a zene és vonultak a sorok. Minden oszlop egy-egy nagyszerű eredmény. Hajdú Gyula, a Szocialista Munka Hőse, és, az 1962-re dolgozó Mihály István halad a petrillaiak e­­lőtt, akik 15.000 tonna szenet adtak terven felül az év első négy hónap­jában. A lónyai bánya küldöttei­­6000 tonnáról számolnak be. Utánuk a töb­biek, Vulkánból, Lupényból, Urikány­­ból, Aninószáról, az immár ország­szerte híressé vált Csiky Imre, Gheor­ghe Ivascan, Vasile Hritan, Alexandru Lazar meg a többi élbányász munka­helyeiről, összesen több mint 30.000 tonna terven felül fejtett szénről hoz­zák a jelentést, méltó válaszként a párt és a kormány intézkedésére, a­­melynek nyomán a zsilvölgyi bányák­ban már be is vezették a javított norma- és bérrendszert. Egész Petrozsény ott haladt a fel­­vonulók között. Az építők, akik ezek­ben a hetekben 3000 négyzetmé­ternyi lakterületet adtak át, a javítóüzem munkásai, a vasutasok, a szakiskolák és az új bányász­egyetem hallgatói. Győzelmi ün­nep volt ez a május 1-i felvonulás és egyben fogadalomtétel is az újabb munka­sikerek kivívására. KOLOZSVÁRON (Tudósítónktól). — A város korán ébredt. A hajnali szélben meglebbenő lobogók, a feldíszített házak, ünnep­lőbe öltözött siető emberek, itt-ott fel­hangzó ének és zeneszó a nagy ünnep ittlétét jelezte. Nyolc óra után már a Malinovszki­­téren a Nemzeti Színház előtt felállí­tott tribün is kezd benépesedni. Megkez­dődik Kolozsvár dolgozóinak ünnepi nagygyűlése. A munkásosztály nem­zetközi szolidaritásának napját román nyelven Vaida Vasile, az RMP Köz­ponti Bizottságának póttagja, a Ko­lozsvár tartományi pártbizottság első titkára, magyarul Székely János, a Szaktanács tartományi bizottságának titkára méltatta. Az ünnepi beszédek után megkezdődött a város dol­gozóinak felvonulása. Elsőkként a szocialista versenyben legszebb ered­ményt elérő Armatúra üzem munkásai vonultak el, akik büszkén jelentették a pártnak, hogy áprilisi tervüket 116,69 százalékra teljesítették és 1 millió 780 ezer lejt takarítottak meg. Kolozsváron az idén új színfolttal gazdagodott a május elsejei sereg­szemle: első ízben vonultak fel a fegy­veres munkásgárdák. Kürtszó harsan, dob­pereg, fehérin­­ges, vörös nyakkendős pionírok vonul­nak el. Hosszú-hosszú sorokban jön a legifjabb nemzedék, az ifjúság követ­kező váltása. A pionírok után a gyárak, üzemek dolgozóinak tömött sorai vonulnak el. Kemény munkáskezek tartják magas­ra a zászlókat, jelszavas táblákat, tér-e­melési grafikonokat, pártunk és kor­mányunk vezetőinek, a nemzetközi­ munkásmozgalom vezéreinek arcké­peit. Gyors egymásutánban érkeznek a­­ térre a Carbochim, a Menajul, a vasúti műhelyek, majd a Varga Katalin kö­­ö­töttárugyár és a Porcelángyár dol­­­gozói. Az orvosi főiskola hallgatói és­ tanárai, a kórházak, egészségügyi in­­­tézmények orvosai, ápolói közelednek.­ Újabb és újabb emberoszlopok vo­­­nulnak el a tribün előtt: diákok, mű- . vészek, írók, színészek, kisipari szö-­­­vetkezetek dolgozói. A telekiek híres­ botostáncukat járják, a györgyfalviak is vidáman dalolva haladnak el. Sűrü­k vörös zászlóerdő, tömött sorok követ-­­keznek. Kolozsvár legnagyobb üzemé-e­nek, a Herbák János Műveknek dolgo­zói dörgő taps mellett vonulnak el.­­Majd a sportolók színpompás, sze-­­met gyönyörködtető, hosszú és váltó­, zajos sora zárja be az ünnepséget. Negyedtizenkettő az óra, sokan már is a Hója erdő felé tartanak, nemso­kára megkezdődik a kolozsvári majá­lis.­­ A Hója erdőben késő estig harmo-­ nikaszó, dal, nevetés hangzik. A vá­ros felett őrködő fellegvár tetején ki-­­ gyűlő villanykörték fénylő füzéréből? kirakott hatalmas betűk május elsejét­ köszöntve világítanak bele az ezer ti Ar P a! ▼ ar « t a i, n r •, i ní-n-LJL« Fegyveres munkásgárdék a ploesti felvonuláson

Next