Előre, 1961. június (15. évfolyam, 4226-4251. szám)

1961-06-01 / 4226. szám

2 BETONKAPOCS Arci most, ebben a pillanatban látná Fodor Józsefet, a mindig für­­gemozgású, aprótermetű embert, tán el se hinné, hogy ő az. Komótosan szinte akkurátusan lépked a sima betonjárdán. Sétál, ami nála szakas­zon jelenség, s bodrozva fújja a ciga­rettafüstöt, úgy mint amikor mélyen elgondolkozik, emlékezik az ember A lovakat kifogta, ott ropogtatják az ablakot a kollektíva tágas istálló­­jában. Ballag és jóleső érzéssel hall­gatja az egymásba olvadó betonla­pok miként verik vissza lépteinek koppanását. Átmegy a tisztavízű Eret átszelő hídon s egy hang, a saját hangja mindegyre visszamuzsikál a beton­kockákról. Érdekes játéka az emberi agynak. Most hangosan ismétli: „Elvtársak, amit közös erővel meg­csinálhatunk, azt meg is fogjuk csí­nélni!" Elismétli kétszer s barna szeméből szétömlik a mosoly egyébként szi­gorú arcára. Boldog büszkeség fa­kasztja most is a mosolyt, akárcsak azon a februári napon, a találkozó gyűlésen, amikor először mondotta a fentieket választóinak, kollektivis­ta társainak. Igen, ő mondta ezt, ő, az egykori cselédember, akinek va­laha már akkor is süvegelnie kellett, ha csupán elhaladt a községháza előtt.. .S mosoly ott marad, a sétáló pa­rasztember arcán. Meg-megáll, visz­­szat ékint s gyönyörködik, mi­lyen szépen visszaverődik a lemenő nap fénye a frissen öntött betonla­pokon. S újabb gondolat formálódik benne mondattá : „Sok, nagyon sok telik a mi erőnkből“. Majd ezt mondja többször is maga elé : „Ka­pocs... Betonkapocs“... Igen, betonkapocs köti most már egybe a hajdani cselédek új telepü­lését, — amelynek Éjsemlyén a­­heve — a nagy faluval, Érsemlyén­­nel. Ez a betonkapocs jelképe an­nak, hogy a néhány száz lelket szám­láló település elszakíthatatlanul hoz­zátartozik a kollektivista Érsemlyén­­hez. Eszébe jut az a néhány kétkedő aki — annak idején a találkozó gyű­lésen, amikor többen is javasolták az új és a nagy falu közötti beton­járda megépítését — azt mondta : kár az ilyesmire pazarolni a szót, mert hosszú időbe telik, míg több mint másfél kilométeren, a legelő eléjén betonjárdát öntenek. Azóta még nem telt el négy hónap. S a kétkedőknek már itt a bizonyí­ték : az új járda. Fodor József, az újsemlyéni vá­lasztókerület első ízben megválasz­tott képviselője már a néptanács alakuló ülésszakán előterjesztette választói legnagyobb kérését, — a­­ járdaépítést. Megfelelő indokolással. Az ülésszak egyetértett a javaslattal, azonnal ki is mondta rá a sürgőssé­gét. Másnap már a mesteremberek számolgatták, mennyi anyag — ka­vics és cement — szükséget a közel 1800 méteres betonjárda megépítésé­hez, s a március első felében egybe­hívott népgyűlés részvevői azért emel­ték magasra kezüket, hogy az önkén­tes hozzájárulás összegéből 16.000 lejt a járda megépítésére költsenek,vagyis megvásárolják a szükséges anyago­kat, s azért, hogy minden velejáró munkát közösen, önkéntesen végez­zenek el. Pontosan emlékszik a dátumokra, de azért ösztönösen előveszi zsebéből a kis noteszt is. Az egyik lapra — március 19-én — ezt jegyezte: „Meg­érkezett 24 vagon kavics. Mozgósí­tani az embereket, holnap kezdjük a beh­ordást". S március 20-án az ő szekere után (ugyanis Fodor József képviselő a kollektív gazdaság egyik fogatosa) szekérkaraván kígyózott egész nap az állomás és az Újsemlyén közötti úton. A notesz egy másik lapján -* amelyet 1961 április 9-én írt — ez áll: „Holnap megkezdjük a földtöl­tést. Mozgósítani a választókerü­letet". Április 10-én kora reggel a Fodor József lapátjáról huppant az első csomó föld az út szélére, ahol aztán néhány nap múlva helyenként csak­nem méter magasságú töltés jelezte a közösség erejét. Egy másik dátum nagyon sokáig, nemzedékről nemzedékre élni fog az érsemlyéniek emlékezetében. Május 8-án, amikor az egész ország a pártot, a kommunisták pártjának negyvenéves dicső harcát ünnepelte, öntötték a betonjárda első métereit. Ez a bejegyzés kétszer is alá van húzva Fodor József jegyzetfüzeté­ben. Aztán ugyancsak kétszer alá­húzva még egy bejegyzés: 1961 má­jus 20-ra az újsemlyéniek javaslata meg is valósult. ... Igen, mindezt visszhangozzák Fodtor József néptanácsi képviselő léptei. S azt visszhangozzák, hogy nem kell már soha többé bokáig érő sarat taposniuk esős időben az új­­semlyénieknek, ha a dolguk a köz­ségbe szólítja őket. Fehérségükkel már itt vibrálnak előtte az újsemlyéni házak. A képvi­selő összecsukja noteszét s a zsebébe akarja csúsztatni. De mintha této­vázna, a ceruzát is ott forgatja már ujjai között. Be akarja írni az egyik tiszta lapra: „így, a közös nagy csa­ládban, amióta léptünket a kommu­nisták léptei után igazítottuk, sok­ra, nagyon sokra képesek vagyunk." Aztán mégse írja be. Nem szükséges hiszen mindez ott lüktet az apróter­metű, keményvonású ember szívé­ben. Kiolthatatlanul. Becsukja a noteszt és zsebreteszi. Holnap majd újabb feladatokat, újabb megvalósításokat jegyez bele ... KUKTA GYÖRGY Korszerű technológiával jobb bányafelszerelésekért (Folytatás az 1. oldalról) szárítják. Csakis szárazfából készítik a modelleket s a famodelleket mindin­kább aluminium modellekkel helyette­sítik, amennyiben a gyártott sorozat elég nagy ahhoz, hogy ez kifizetődjön. Az öntés tökéletesítéséhez segítséget adott egyébként a szakaszonként meg­szervezett műszaki ellenőrzés is, ame­lyet a vasöntödében a tapasztalt öntő, Déestuk Sándor végez- A modellek formázás előtti ellenőrzésével megelőz­ték azt, hogy iisérethiba előfordulhas­son. MINDENKI TANUL Nem feledkeztek meg az öntők­­szak­mai továbbképzéséről sem. Műszaki alapismereteket közvetítő tan­folyamot szerveztek, amelyet nem csupán a fia­talok, hanem az idősebb öntők is láto­gatnak. Az esti líceumba járó öntők számára a nyári vakáció alatt tartanak majd néhány szakmai előadást, így az egész kollektíva megszerzi az új ■technológia helyes alkalmazásához szükséges elméleti és gyakorlati tudást. Akárcsak az öntödében, módszeresen láttak hozzá a többi részlegen is a zsűinőségi ellenőrzés során napfényre kerülő hibák megszüntetéséhez. A ko­vácsműhelyben és a hőkezelésnél ho­zott intézkedések nyomán ma már sok­kal tartósabbak az ércőrlő malmok go­lyói és a bány­afúrógépek fúrófejei. A gyár munkaközössége arra törek­szik, hogy még jobb, még gazdaságo­sabb gépeket és felszereléseket gyárt­son. Ezért egyes berendezések alkat­részeit mangánós acélból kezdik elő­állítani, plasztikus műanyagokkal he­lyettesítik több esetben a fémet és tö­kéletesítik a fémalkatrészek edzését. Az öntöde dolgozói, a főkohász mérnöik, a gyár valamennyi részlegének munká­sai, mérnökei és technikusai kötelessé­güknek tartják, hogy elméleti ismere­teik bővítésével segítsék elő a techno­lógiai folyamat tökéletesítését, javítsák a termékek minőségét. Ce­a.­u Petru a marosvásárhelyi kábel­gyár élmunkása, a vállalat egyik leg­jobb kábelszigetelője. Rendszeresen t­últe­ te síti tervét és példát mutat a minőségi munkában is. (Haragos Zoltán felvétele) Sajtóértekezlet a koreai nagykövetségen A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság bukaresti nagykövetségén sajtóér­tekezletet tartottak. Kim Ben Dik, a Koreai NDK bukaresti nagykövete a Dél-Koreában végrehajtott katonai ál­lamcsínyről és az ott meghonosított ter­­roruralomról beszélt. A sajtóértekezleten részt vettek a központi lapok, az Agerpres, a televízió szerkesztői, Bukarestben akkreditált saj­tóattasék és külföldi sajtótudósítók. (Agerpres) E­K­Ő­R­E Tudományos ülésszak a Párttörténeti Múzeumban Kedden a Párttörténeti Múzeum ter­mében tudományos ülésszakot tartott a Párttörténeti Intézet, a Stefan Gheor­­ghiu pártfőiskola, az Akadémia Törté­nelemtudományi Intézete és az Általá­nos Katonai Akadémia. Megnyitó beszédet mondott I. Po­­pescu-Pufuri elvtárs, az RMP KB tagja, a Párttörténeti Intézet igazgatója. Előterjesztették az alábbi ék­társak által összeállított közléseket: Gh. Vasi­­lichi, az RMP KB tagja és N. Lupu, Petre Constantinescu-lasi akadémikus és N. Popéscu, Varga B. László. Titu Georgeseu és V. Liveanu, Bányai László és Elena Gheran, V. Ratá és V. Anescu alezredes, Gh. Tufui és Al. SaVu. C. Bá­­jenaru és N. Huscaru, M. Gherase őr­nagy és D. Tutu alezredes. M. Oisteanu és C. Florea. Az ülésszakon részt vettek párt és állami aktivisták, akadémikusok, pro­fesszorok, tudományos kutatók, egyetemi előadótanárok és tanársegédek, társa­dalomtudományi szakkáderek. BOLDOG GYERMEKKOR Színes krétát vezet az apró kéz, nyomában nyiladozó fan­tázia két útra s a kis társak az­tán majd elmondják, hogy tet­szett-e a rajz? Míg édesanya a fonógép mellett dolgozik, ad­dig a kis Anca Amzulescu igen jól érzi magát a fővárosi Fila­ture Romineasca de Bumbac napköziotthonában. ,,Lánc, lánc eszterlánc ...“ Kezdődik a nyár, a mezei mun­ka, hol maradjon a falusi gyer­mek? Ez a nagy kérdés is meg­oldódik amióta egyre több fa­luban, községben szervezik meg az idényóvodit a kollektív gaz­daságok asszonyai. A fényké­pész lencséje a diódi (Gyulafe­hérvár rajon) kollektivisták gyermekeit örökítette meg, amint gondos felügyelet mellett ját­szanak az óvoda árnyas kert­jében. Fenyvesek, hegyi levegő, napfény... Az or­szág legszebb üdülőhelyei között várja az idén is a gyermekeket Biharfü­red. — A mi napunkra, június elsejére készü­lünk! - mondják a bukaresti Petőfi Sán­dor kultúrház gyer­mek-balett körének kis tagjai. A zenét, a szép mozdulatokat már zsenge korban megtanulják a lány­kák a napköziottho­nok, óvodák, kultúr­­házak balettkörein. A Petőfi Sándor kultúr­ház kis balettművé­szei az idén több mint hetven előadást tar­tottak. ,Szenvedélyesen kifejezett világos eszmék színháza­rt — A moszkvai Majakovszkij-színház vendégjátéka hazánkban — A M­ajakovszkij színházat mesz­sze megelőzte a híre. A közelmúltban lezajlott vita a szovjet szaksajtó ha­sábjain a színpadi rendezés kérdései­ről és ezen belül a Majakovszkij-szín­­ház művészi vezetőjének, Nyikolaj Pavlovics Ohlopkovnak állásfoglalása, de főként rendezései, termékeny eszme­cserét váltottak ki. A színházi emberek nagy szakmai élményt vártak, de a Majakovszkij-színház előadásainak a lényeges vonása,­­ ha úgy tetszik, „szakmai sajátossága" épp a néző­tö­megeket megkapó, élményszerű hatás. Közelebb, minél közelebb a közönség­hez, ha kell, áttörve a színpad és né­zőtér közti falat ! Kivinni a játékot a nézőtér kellős közepére, felhasználni hozzá, ha kell a színpadtechnika leg­modernebb vívmányait, — de főként és mindenekfölött a színészt. Ebben foglalható össze a Majakovszkij szín­ház törekvése és gyakorlata. A formai újítások hívei évek óta sokat hivatkoznak nálunk is Ohlopkov színpadtechnikai újításaira, merész öt­leteire. De látni kell Ohlopkovék elő­adásait ahhoz, hogy megértsük ennek az állandóan kísérletező, a színpadi kifejezés korszerű útjait kereső nagy művésznek alkotásában az igazán kor­szerűt: azt, hogy minden ötletének, minden színpadképének, minden szo­katlan, megragadó hatásának döntő tényezője az ember. Az „újító“ Ohlopkov fennen vallja és előadásaiból világosan ki is tűnik ez, hogy a klasszikus realista orosz és szovjet színjátszás hagyományát köve­­­­ti, amikor az illusztráló színházzal, a játékkal, az átélés színházát állítja­­ szembe. Ezt hirdette a múlt század elején a jobbágyszínészből az orosz színművészet nagy klasszikusává nőtt Scsepkin, erre alapszik Sztanyiszlavsz­­kij rendszere is. És ha a nézőkről tu­domást sem vevő „negyedik­ falas“ rendezést el is veti a Majakovszkij­­színház, ha közvetlenül fordul is a né­zőhöz, — ezt scsepkini alapon, a száz százalékos átélés s az ezáltali élmény­adás elvi alapján teszi. A valóban új Ohlopkov rendezései­ben az, hogy két vonatkozásban ala­poz az emberre, két irányban követeli és teremti meg rendezőként a ma­gas hőfokú átélést, a színész és a né­ző vonatkozásában egyaránt. A nézőt szintén az előadás alkotójának tekinti, a színpad és nézőtér közti határ tech­nikai felszámolásával a kétféle szere­pet betöltő két embercsoport közti ma­gasfeszültségű áramkört akarja meg­teremteni. Nem csak a nézőnek érde­kesebb, ha a színpadi hős a maga örö­mével vagy bánatával közvetlen közel­ből fordul hozzá, annyira, hogy lát­hatja a remegő szája szélét, a tekinte­tét, a könnyeit. A színésznek is szük­sége van rá, hogy közvetlen közelből érezze a vele együttérző sokszáz em­ber lélegzetét és szíve dobbanását. Ohlopkov a színpadon, de a nézőté­ren is tömegeket megmozdító előadá­sokat akar, amelyekben felfigyelhetsz a lélek legfinomabb rezdüléseire is: „milliók meghitt intimitására“ ahogy ő maga nevezi. Az új színpadkons­­trukció, amelyre törekszik, az antik amfiteátrumot feltámasztó körszínpad csak technikai segédeszköz ehhez; a lényeg a színészi munka és a rendező munkája a színésszel. S ezért van, hogy a „külső" eszközöket, színpad­képet és kísérőzenét is mennyire színé­szien, mennyire élményszerűen kezeli. Nála a díszlet nem önmagában akarja gyönyörködtetni a szemet, vagy meg­lepni a szabálytalanságával s a zene sem a színváltozás szüneteit hidalja át, hanem mindkettő játszik: a színész­szel vállvetve haladva kell emóciókat és gondolatokat, figyelmeztet arra, aminek meg kell most történnie, vagy el kell hangzania állást foglal, mindenestül részt vesz a drámában, nem csak passzívan kísér. Stein „As­toria hotel“-jében a légitámadást pél­dául csak a világosító és a zenekar „játssza“: elsötétül a színpad, a ze­nekar (amely látszik) valósággal szí­veníti a közönségét — aztán „vége az elsötétítésnek" és a színészek az új­­­ból kivilágosodott színpadon azzal a fojtott, de már enyhülő izgalommal viselkednek, ahogy ezután­­a szimboli­kus légitámadás után csak lehet. A sötétség s a zenekar­i partnerük volt. Chlopkov a „nagy megrendülések színházát“ vallja magáénak, „az okos érzések és forró szenvedéllyel kifeje­­zésre juttatott világos eszmék" szín­házát. A szenvedélyes érzelmi felfo­­kozottságnak, amely a legjobb Chlop­­kov előadások sajátja, kettős jelentő­sége van. Az egyik: nem fogadni el semmi langyos, közönyös, nyára polgá­­ri szürkeséget a forradalom, az épülő kommunizmus, a jövő színpadán, mi­vel a művészetnek kivételes, nagy ér­zéseket és mély eszméket kell keltenie a szocialista emberben, hogy erőt és lendületet szívjon magába innen is a további alkotó munkájához. Nem szó­rakoztatni, lanyhán pihentetni, hanem a művészettel emberebbé kell tenni az embert. A másik, ami ebből szervesen következik: a felfokozott szenvedély izzásában a darab egésze s egyenként a részletei is minőségileg átalakulnak, egyedi esetből — érzések, helyzetek, jellemek és összecsapások általános érvényű, szokatlan intenzitású szimbó­lumaivá növekednek, anélkül azonban, hogy egy jottányit is megkopna a kis részletigazságok ábrázolásának meghitt líraisága, árnyalatgazdagsága. A színpadi hős minden hozzá hasonló ember igazságának kifejezőjévé válik, anélkül, hogy egyénisége, egyedisége megfakulna. S hogy ez gyakorlatilag mit jelent, arra a legjobb példa az „Irkutszki történet" előadása. Ezt a darabot már sok, különféle előadásban láttuk, itthoni társulatok­tól, fővárositól és vidékitől is, más szovjet társulattól is. Ohlopkov rende­zésében az előadás a maga sodró szenvedélyességével túlnő egy bizo­­nyos Válja, Szergej, és Viktor történe­tén, még Válja átalakulásának a ma­ga egyediségében is közérdekű, mond­juk úgy, hogy tipikus esetén is, hogy a szerelem, az emberi boldogság, a tisztaság elemi erejű himnuszává vál­jék. „A színház nem egyszerű tükör, hanem nagyítólen­cse" — ez a maja­­kovszkiji jelszó valósul meg a Ma­­jakovszkij-színház alkotói gyakorlatán­ban. Ebből a nagyonis hétközna­pi körülmények között, nagyon is egyszerű emberekről szóló hétköz­napi történetből így és csakis így, ezzel a világokat mozdító szenvedéllyel vetül ki az a mondani­való, hogy a kommunizmus társadal­ma számára a legjelentéktelenebb em­ber problémája sem közömbös, hanem a legfontosabb közügy az, ha két em­ber szereti egymást és boldog, ha gyermekek születnek és ha valaki a maga akármilyen kicsiny területén megtalálja az életben a helyét. Még a színészi munka előtt kell szól­­ni ez esetben ismét a muzsikáról, amely az egész előadás alaphangulatát jel­lemzi. Dübörgő, lüktető üstdob-szóló­­val kezdődik az előadás: „Halljátok hogy zúg az Angara?“ S ez a dübör­gő lüktetés folytatódik, amikor a há­­l01... akinek az életével megismer­kedünk, valósággal berobban a szín­­pa­d ngaraparti munka friss szelet, féktelen lendületet hozva ma­gával. Az indulatok és szenvedélyek amelyeket a szereplők közvetítenek, nem a csehovi „négy fal" között születtek, azok nem bírnák el a visszhangjukat Az Uhlopkov-féle „Irkutszki történet“ körül a közönség állandóan ott érzi a végtelen fenyvest, a tág tért, amelyet az emberi munka kiragad most a ter­mészet kezéből. S ezt nem a díszlet érzékelteti első­sorban, hanem a színé­szek játékának hőfoka A drámai pilla­natok előtt pedig, mint a vihart jelző mennydörgés, mindég megszólalnak, de már nem egyfolytában dübörögve,­ hanem ütemes dobbanással, az üstdo­bok, mint az őserdei tam-tam A zene, a díszlet, a kellék és kosztüm, a fény­játékok, a filmszerű közelképként ható egy-egy arcra vetített reflektorsugarak mind-mind úgy vannak elgondolva, hogy éppen ezeknek a színészeknek partnereivé lehessenek .S ha az Astoria hotelben amely Leningrád ostromának napjait idézi fel, a Leningrád távlati rajzát­ ábrázoló háttér-kulisszán min­dig látszanak a bombázások belövé­­sek tüzei, amikor pedig valamelyik sze­replő meghal, gigászi foltban ömlik erre a városképre a vér, az a darab hősét, Konovalov őrnagyot alakító Alekszandr Hanov robusztus lényéhez, robbanó temperamentumához, a felesé­­ge szerepében oly meggyőző Kozirjova délszaki forróságú hangjához, a gyer­­mekük­ vesztett szülők féktelen, hara­gos gyászához van mérve. Ha meg az „Irkutszki történet“ lakodalmi táncá­ban Válja a Szergejt alakító ifjú Eduard Marcevics vállára borítja a ma­ga menyasszonyi fátylát, az ember­ tisztaság, jóság szimbólumává avat­ván ezzel Szergejt, az csak így lehet­séges, hogy a rendezőnek egy ilyen sugárzóan tiszta, töretlen, gyermeki külsejű, bár művészileg, érzelmileg érett színész állt rendelkezésére, aki belülről is közvetíteni tudja Szergej, az emberekben s a boldogság szükségsze­rű voltában rendületlenül bízó fiatal kommunista eszmei, lelki gazdagságát. S hogy miként teszi közüggyé a rendezés Válja, Szergej és Viktor sor­sát? Amit az Astoria-előadásban a zene értelmező, állást foglaló, együttérző vagy bíztató szerepe jelentett, azt viszi véghez az „Irkutszki történetben“ a kórus. A kórust az író maga is a tár­sadalmi állásfoglalás képviseletére szánta, de azt mégis színpadon kell megoldani ,hogy ki ez a kórus, milyen alapon, milyen praktikus színpadi indokolással és főként, milyen érzel­mi indokolással szól bele a darab hő­seinek sorsába. S hogy hol ül ez a kó­rus?A tenyérnyi kis kerek játéktér mögött, szemközt a közönséggel, a színpadon berendezett nézőtéri padso­rokban. És nézőként nézi, átéli, kom­mentálja az előadást. Akárcsak fii ma­gunk, az igazi nézőtéren. A színpadon teljes színházait játszanak, előadást a közönségével. A kórus játéka (nem a szövege pusztán, hanem az a mód, ahogyan előadják), azt a bizonyos, fön­tebb említett áramkört képviseli, szí­nész és néző együtt-játszását, kölcsön­hatását. Mi, az igazi nézők pedig nemcsak Válja, Szergej és Viktor drá­máját látjuk, hanem mintegy tükörbe, nézve látjuk a színpadi, másik nézőtér teljesszívű állásfoglalását. Így van jelen a három hős drámájában a társa­dalom, így, hogy a színpadot nem já­téknak, hanem az élet részének tekin­tik a közönség megszemélyesítői. S milyen finom árnyalatokra bontja fel a rendezés a kórus szövegét­ az esküvő előtti éjszakán például. Valiét idős asz­­szonyok veszik körül, gyöngéden kér­dezgetvén tőle, hogy szereti-e hát a vőlegényét, vagy csak hálás neki. Nem számonkérik tőle a „felelőtlen“ tettet, hanem anyaként állanak a magányos, félrecsúszott életű lány mellett, tapin­tatos kérdéseikkel mintegy rávezetve őt a felismerésre, hogy igenis, az em­beri hála is lehet egy életre szóló sze­relem forrása, hogy Viktor tetszett ugyan neki, de Szergejre emberileg szüksége van. A másik „nagyjelenete“ a kórusnak pedig a Szergej halála. Várja némán ,bénultan veszi tudomá­sul a pótolhatatlan veszteséget , s a kórus az, amely felugrik a nézőtéri zsöllyékről, előrerohan és lázadozva kiáltja világgá a gyászt. Íme: az egyes ember boldogtalanságától az egész társadalom szenved s az egész társa­dalom utasítja vissza az embert le­győzni próbáló szenvedést — ezt mond­ja Ohlopkov rendezése. A Majakovszkij színház nem dolgo­zik olyan színészanyaggal, mint a Kis színház, vagy a Művész színház, amelynek színlapjain minden szerep­ben a Szovjetunió érdemes művészeit és népművészeit láttuk. Hiszen az ötödik nagy moszkvai színház ez. De az utóbbi években nálunk vendégszerepelt többi szovjet színházban nincs ilyen súlya, ily fontos szerepe a fiataloknak. Chlopkov, mint rendező, nem a maga nemzedékének nagyjaival dolgozik el­­sősorban, hanem új nemzedéket nevel. A Kis színháztól, a Művész színháztól, a leningrádi Puskin szín-’ háztól valósággal gránitba faragott, zárt, kész és régóta tökéletes előadáso­kat láttunk annak idején. A Majakov­­szkij­ színház vendégjátéka néhol egye­netlen, de valami kamasz­osan forron­gó, új­ szomjas, folyvást előre néző tü­relmetlenség, alkotó nyugtalanság lük­tet benne; ebben a vonatkozásban a Mósszovjettel rokon Ohlopkov a buka­­resti sajtóértekezletén azt mondta, hogy a művészetnek, ha igazi kortársi művé­­szet, igyekeznie kell, mert Gagarin felrépült „az égbe“, maholnap mások is mennek s a művészetnek velük kell szállnia, anteuszi hűséggel fogódzván mégis az emberi földbe. Az új utak, az ismeretlen tennivalók szomjúsága jellemzi őt magát és a neveltjeit is s ez teszi oly vonzóvá azt a meggondol­­koztató, nem egyszer vitára késztető, de mindenképpen nagy megrendülése­ket keltő művészetet amelyben a Ma­­jakovszkij-színház vendégjátéka része­sített minket. HALASZ ANNA IGEN ÖTLETES, érdekes könyvter­­jesztési akciót indított az elmúlt he­tekben a szatmári Puskin könyvesbolt. Az üzemekben és intézményekben a legforgalmasabb helyeken könyvstando­kat állítottak fel, ahova ízléses csoma­golásban politikai és szépirodalmi könyveket helyeztek el. Egy-egy cso­mag 8—10 könyvből állott. A könyvek széleskörű népszerűsítése meg is hozta a kívánt eredményt. A Mondiala ruha­gyárban például néhány nap leforgása alatt több mint kétezer kötet könyvet adtak el. KÖZSÉGSZÉPÍTÉSI akció során az ispánmezei (Dés rajon) honpolgárok hazafias munkával 5000 méter árkot tisztítottak meg, hét kőhidat építettek és 300 méteren kikö­vözték a község ut­cáját.­­ HÁROMHETES gyógykezelésre jú­niusra előjegyzéseket elfogad a Car­­pati Turisztikai Hivatal Borszék, Sla­­nic-Moldova, Buziás, Vízakna, Cuciu­­lata és Pucioasa üdülőtelepekre. Bus­­teniben, Szinaján, Predeálon, Tusná­don és Szovátán 6 és 12 napos júniusi üdülésre helyek igényelhetők. EZ ÉV FOLYAMÁN az orsovai faki­termelő vállalat több új gépet és fel­szerelést kapott, így például­ Orsova és Toplec szektorokban négy kötél­pályát helyeztek üzembe, Plavisevitán és Toplecen két rak­odó-futószalagot, továbbá öt mechanikai fűrészt és más felszerelést kaptak. MÁJUSI TERVÉT 105 százalékra tel­jesítette május 25-ig a farkaslaki (Ud­varhely rajon) szövetkezeti körzeti köz­pont, amelyhez 9 üzlet, 2 falatozó, egy borlerakat és egy cipészüzlet tartozik. Figyelemreméltó eredményt ért el Var­ga Endre a kisfaludi szövetkezeti bolt vezetője, aki a májusi eladási tervét 150 százalékra teljesítette. (Bartha Já­nos levelező) SZÁZHÚSZEZER látogató nézte meg eddig a Kolozsvár Tartományi Ipari Kiállítást, de az érdeklődés továbbra sem lanyhul. A vaskos vendégkönyv első kötete már megtelt aláírásokkal, elismerő véleményekkel. SZOVJET TUDÓSOK körülbelül 200 millió év előtti gigantikus dinosauru­­sok lábnyomaira bukkantak a Sze­­avszhan folyó felső folyásánál. MEGKEZDTÉK a Sepsiszentgyörgy rajoni Mikóújfalu villamosítását. A község dolgozói 126.900 lejt fizettek be a költségek fedezésére és önkéntes munkával is hozzájárulnak a szerelés elvégzéséhez. Mostanáig 50 köbméter kavicsot hordtak ki az oszlopok beton­­talapzatának öntéséhez. (Varga Béla levelező) HIPOKLORIT és hidrogénszuperoxid felhasználásával új eljárást vezettek be a pamutkelmék fehérítésére a textil­iparban. Első tételként 40.000 négyzet­méter kelmén próbálták ki sikerrel az új eljárást. SZAKTANFOLYAMOKAT szervezett a Fővárosi néptanács kereskedelmi osz­tálya a kereskedelmi dolgozók részére. A 4-7 hónapos tanfolyamokon az idén 2300-an nyernek kiképzést a kereske­delem technikájában, a merceológiában és a könyvelési nyilvántartásban. SZÁSZFENESEN vendégszerepeit május 26-án az Állami Székely Népi Együttes. A színvonalas előadást közel 500 helybeli és ma gyártónál dolgozó nézte meg. (Ricci József levelező) ÉV ELEJE ÓTA 11.000 tonna ócska­vasat gyűjtöttek a vajdahunyadi IMSZ hazafias brigádok. A napokban meg­tartott gyűlésen a brigádfelelősök el­határozták, hogy az egész évre vál­lalt 22.900 tonna fémhulladék gyűjté­sét túlteljesítik. AZ ÁLLANDÓ SZOLGÁLATOT teljes­í­sítő egészségügyi személyzeten kívül szakorvosi brigádok is felkeresik a­­ Duna deltában dolgozó nádkitermelő munkásokat. Májusban a szakorvosok 1 2500 beteget kezeltek. A tulceai nád­­i kitermelő tröszt egészségügyi bárkáján fogo­rosi rendelőt és kis gyógyszertá­rat rendeztek be. TORNYA KÖZSÉG (Arad rajon) villamosítására is sor kerül az idén A villanyhálózat építéséhez szükséges bet­­onoszlopok felállítását máris megkezd­ték a falu dolgozói. (Gaál György le­velező) AZ IDÉN 18 TEHÉNNEL és 49 nö­vendékállattal bővítették állatállomá­nyukat a buzásbesenyői (Ludas rajon) kollektivisták. Ezenkívül a juhok szá­mát kétszázról négyszázra, növelték és lényegesen nőtt a sertésállomány is. (Rátoni János levelező) KÉT AUTOMATA kemenceadagoló berendezést szereltek fel a medgyesi Emailul Rosu üzemben. Az automa­tikus berendezés önműködően nyitja, berakja, kirakja és zárja a kemencéd­két. 29 AUTOMATA SZÖVŐSZÉKET sze­reltek fel a pucioasai Ivanus Constan­tin textil­gyárban. Az eddig üzembe helyezett 5 automata gép havonta több mint 40.716 méter kelmét gyárt. KOLOZS TARTOMÁNYBÓL csak­­nem 6000 tanuló tölti nyári szünidejé­nek egy részét nyári táborokban, a hegyekben vagy a tengerparton. Koli­­bicán a gyermektábor 2400 gyermeket lát vendégül. Sófa­lván, Arkalián és másutt is rendeznek nyári táborokat, amelyeket bőven elláttak sporteszkö­zökkel, a könyvtárakat kiegészítették új könyvekkel. 2100 SZEMÉLYES nyári színház épül Bákóban. A színházat filmvetítő készülékkel is felszerelik. 17.000-EN TEKINTETTEK meg a fő­városi Köztársasági Palotában rende­zett képzőművészeti kiállítást. Csupán vasárnap több mint 2000 látogatója volt a kiállításnak. MÁR­AMAROSSZIGETEN az elmúlt évben 50.000 négyzetméter kiterjedésű park volt, az idén még 10.000 négyzet­métert parkosítottak. A parkosítást hazafias munkával végezték közel 3000 dolgozó részvét­elével. A SZOVJETUNIÓBAN négymillió iskolásgyermek tölti idén pionírtábo­­rokban a nyári szünidőt 1961. június 1., csütörtök .......................................... .......... MEGJELENT A FALVAK DOLGOZÓ NÉPE 1961 júnlius M 22-es száma Tartalmából: Percek értéke — vezércikk; Üt a kozmoszba, Ju­­rij Gagarin űrhajós pilóta önélet­rajzi elbeszélésének negyedik ré­sze ; Művelődési élet Székelyud­varhelyen; A tejtermelés pro­fesszorai, részletes beszámoló a grabács állami gazdaság kiváló állattenyésztőinek tapasztalatai­­ból ; Utijegyzetek Mexikóból; Vidám oldal; A szerkesztő üzeni; Könyvespolc. Olvassa hetilapunkat , a FAL­VAK DOLGOZÓ NÉPÉT. Megje­lenik minden hét csütörtökén.

Next