Előre, 1961. június (15. évfolyam, 4226-4251. szám)

1961-06-01 / 4226. szám

1981. június 1., csütörtök Útban Bécs felé N. Sz. Hruscsov Csehszlovákiába érkezett LVOV (Agerpres). - TASZSZ : Má­jus 30-án este N. Sz. Hruscsov külön-­ vonata, amellyel a szovjet kormány ve­zetője Bécs felé utazik, rövid időre megállt Lvov ukrajnai városban. A Pályaudvar előtti téren a város lakosságának ezrekre menő tömege gyűlt össze és meleg fogadtatásban részesítette N. Sz. Hruscsovot. A szov­jet kormány vezetője megbeszélést folytatott Lvov tartomány vezetőivel. N. Sz. Hruscsov és a kíséretében levő személyek ezután folytatták útjukat Bécs felé. BRATISLAVA (Agerpres). — TASZSZ: N. Sz. Hruscsov május 31-én a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának meghívására Csehszlová­kiába érkezett. A Tisza-menti, Cérna határállomáson tartott rövid megálló után, N. Sz. Hruscsov kü­lönvonata folytatta útját Bratislava felé. K '­si imlme • R®méljük, hogy a találkozót • LimaKUS: siker koronázza LONDON (Agerpres).­­ TASZSZ: A TASZSZ hírügynökség tudósító­jával folytatott beszélgetése során K. Zilliakus parlamenti képviselő ezeket mondotta: ,,Angliában vala­mennyien reméljük, hogy Hruscsov és Kennedy találkozóját siker koro­názza. Örvendetes, hogy Kennedy elnök túltette magát a csúcsértekez­lettel kapcsolatos kezdeti ellenve­tésein, és azon a szándékán, hogy uralomra jutása után legalább hat hónapig otthon marad. Jó lenne, ha a mostani találkozót további tanács­kozások követnék. Zilliakus hangsúlyozta a német kérdés ésszerű megoldásának fontos­ságát. Jó lenne, — mondotta a to­vábbiakban — ha Kennedy elnök be­látná, nem lehet szó ellenőrzésről leszerelés nélkül. De a legjobb ered­mény az volna, ha az elnök azzal a meggyőződéssel távozna Bécsből: el­jött az ideje annak, hogy eltemes­sék John Foster Dulles csődbement politikáját s a Nyugatnak végülis komoly erőfeszítést kell tennie, hogy az EN­SZ- Alapokmány alapelvein, célkitűzésein és kötelezettségein ala­puló békés egymás mellett­­élés szel­lemében gondolkozzék, beszéljen és cselekedjék. Az USA elnökének interjúja a bécsi találkozóval kapcsolatban nem, a francia rádió-televízió amerikai irodája főnökének. Crenesse egyebek között megkérdezte az elnököt, mit vár bécsi találkozásától N. Sz. Hruscsovval. Véleményem szerint — mondotta Kennedy — rendkívül fontos, hogy kap­csolatunk legyen Hruscsov úrral, ami­kor olyan sok mindkettőnket érdeklő komoly kérdés létezik, s úgy gondolom, hogy e megbeszélésekre sor kell kerül­jön, ha a kapcsolat felvétele folytán csökkenteni tudjuk olyan számítási hi­bák eshetőségét, amelyek rendkívül ve­szélyes helyzet kialakulásához vezethet­nek, az összes embereket veszélyeztet­hetnék. Ha nagyobb kölcsönös megértést tu­dunk teremteni a kísérletek és a lesze­relés kérdésében, esetleg Laoszt ille­tően, esetleg általános kérdésekben, amelyekben még nézeteltéréseink van­nak, úgy vélem, könnyebb lesz nekünk reményeket táplálni a jövőt illetően. Nekem még nem volt alkalmam talál­kozni Hruscsov úrral. Most találkozni fogunk Bécsben. WASHINGTON (Agerpres), TASZSZ: A Fehér Ház közzététel végett továb­bította annak az interjúnak a gyors­­írásos jegyzetét, amelyet Kennedy el­nök május 20-án adott Pierre Crenesse- Meggyilkolták Trujillo domiikai diktátort PÁRIZS (Agerpres).­­ A France Presse hírügynökség közlése szerint május 31-én este meggyilkolták Rafael Trujillo dominikai diktátort. A hír Kennedy elnök környezetéből szivár­gott ki. Az elnöknek hivatalosan jelen­tették ezt a dolgot, mégpedig Dean Rusk külügyminiszter, telefonbeszélge­tés útján. Amint a hírügynökség közli, Kennedy elnök felkérte Rusk-öt, maradjon Was­hingtonban, hogy figyelemmel kísér­hesse a dominikai események kibonta­kozását. ­ A Szovjetunió egyik csodálatos vi­dékén, a Fekete tenger és a Necsep­­ezuga folyó között elterülő Arany­völgyben épül a Sasfiók nevű pionír­tábor. Ez a létesítmény még a vi­lághírű Artyek pionírtábornál is szebb, nagyobb lesz. A Sasfiók 300 hektáros területén nyáron 3000, té­len pedig 1000 gyermek üdül majd. Központjában vasbetonból, alumí­niumból, üvegből és műanyagokból hatalmas palotákat emelnek; ezek­ben tágas csarnokok, úszómedencék, korszerű sport- és tanulótermek lesznek. A gyermekek, akik nem csak va­káció idején, de az egész év folya­mán vendégei lesznek a tábornak, kitűnően képzett tanárok vezetésével bővíthetik ismereteiket. A 960 férő­helyes iskolát eredeti építészeti meg­oldás jellemzi: épülete hatalmas üvegpavilon. A tantermekből egye­nesen a botanikus kertek szépségei­vel vetekedő parkba léphetnek a gyermekek. De nem csak tanulni és szórakozni lehet a táborban. Mester­­séget is tanulhat bárki, mégpedig azt, amire hajlamot érez. Így pél­dául a tábor ellátásához szükséges szállításokat maguk a pionírok vég­zik — mégpedig a nagy gépjármű­vekhez mindenben hasonló törpe autókkal. A kis gépkocsivezetők még hajtási engedélyt is kapnak. Aki kertészkedésre kap kedvet, a rendel­kezésére bocsátott növényekkel tá­gas üvegházban kísérletezhet. Most épül a lakatos- és az asztalosmű­hely,­­ de lesz itt sok más szakma megismeréséhez szükséges létesít­mény is. A tábor csillagvizsgálóját a híres pulkovoi csillagvizsgáló szak­emberei szerelik fel.­­ A Kínai Népköztársaságban je­lenleg csupán az elemi iskolákban mintegy 100 millió gyermek tanul. A középiskoláknak 13 millió növendé­kük van, csaknem hétszer annyi, mint a felszabadulás előtt volt.­­ A Bolgár Népköztársaságban — más létesítmények mellett — Ruszé­ben, a Lipnik parkban gyermekvá­­rost és gyermekvasútat, a Duna par­ton pionír-kikötőt, Várnában gyer­mektáborokat, Szófiában pedig pio­nírpalotát rendeztek be.­­ Az ENSZ gazdasági és szociális bizottságának nemrégiben közölt sta­tisztikájából kitűnik, hogy több mint 100.000 spanyol gyermek kénytelen kol­dulni, „mivel szüleik annyira szegények, hogy nem tudják táplálni őket.“­­ Japánban — hivatalos adatok szerint — 300.000 gyermek végez havi átlag 2000 yenért nehéz fizikai munkát, hogy ezzel is könnyítsen nyomorgó csa­ládja helyzetén. Megjegyzendő: a felnőttek immár éhbérnek számító minimális átlagfizetése havi 10.000—15.000 yen . Egy évtizeddel ezelőtt a japán kor­mány „gyermektörvényt'' hozott, amelynek az lett volna a célja, hogy szava­tolja a gyermekek normális életkörülményeit és nevelését. A napokban irtatsz Akahata című japán lap: „A gyermektörvény egyszerű papírdarab. A japán gyermekek helyzete egyre aggasztóbb.“­­ Haitiban a 14 évnél kisebb gyermekek 65 százaléka dolgozik ültetvé­nyeken és gyárakban. Hivatalos adatok szerint a chilei gyermekek közül min­den második vérszegénységben szenved. Egy amerikai újságíró feljegyzéseiből a gyermeknap alkalmával Rubicoff, az USA oktatásügyi minisztere egyik jelentésében feltárja, hogy tíz-tizenkét esztendő alatt az Egyesült Államokban több mint kétszeresére emelkedett a fiatalkorú bűnözők száma; az előzetes adatok szerint ez a növe­kedési tendencia 1980-ban is folytatódott... Hoover, a Központi Nyomozó Iroda (FBI) vezetője megállapította, hogy ez utóbbi tíz­ évben az USA rendészeti ha­tóságai összesen 740.000 fiatalkorú bűnözőt és rendbontót vettek őrizetbe. S a vád nem egyszer: gyilkosság, fegyveres rablótámadás, utonállás, betörés.. . Szép számban vannak nálunk gye­mekek, akik nagy érdeklődést tag .. .s akik aztán korszerű■­­núsitanak az érdekfeszítő öltözködnek olvasmányok iránt... S vannak gondos szülök, akik nagy figyelmet fordítanak gyermekeik nevelésére. Ha egy, e gy k­an is­kolában meg-megakadnak egy-egy elméleti kérdés megoldásánál... a gyakorlati éle­t n v'.sz ,nt kitti, nőén megállják a helyüket... s a hatóság­ok n­ dig ke!­­oy?.i gondoskodnak­ további fejlődésükről! ! (Nie: Nicolaescu rajza) E­J­­O­R­E A genfi Laosz-értekezlet ismét megkezdte munkáját GENF (Agerpres).­­ A Laosz kérdésében összehívott ér- ■ tekezlet szerdán ismét megkezdte munkáját. A szerdai ülésen felszólalt Malcolm Macdonald, Nagy-Britannia képvise­lője, G. M. Puskin a Szovjetunió kép­viselője, Averell Harriman az amerikai küldöttség vezetője, Quinim Pholsena a laoszi törvényes kormány küldöttsé­ ■ gének vezetője és Jean Chauvel, Fran­­­ciaország képviselője. Az ülés megnyitása előtt élénk eszmecsere folyt egyes küldöttségek képviselői között. A nyugati küldött­ségek tevékenysége azonban válto­zatlanul a laoszi kérdés tényleges rendezésének a megakadályozását­­­cé­lozza. Az amerikai küldöttség ismét felve­tette a tűzszünet úgynevezett igazolá­sának problémáját. Ezúttal az angol küldöttség is nyíltan támogatta az amerikai álláspontot. Harriman kije­lentette, hogy az USA-küldöttség szá­mára bármilyen tárgyalás előfeltétele­, a tűzszünet. Ugyanakkor az imperia­lista propaganda ennek alátámasztá­sára a tűzszünet megszegésével vádol­,­ja a Pater Lao egységeket, holott a nemzetközi ellenőrző bizottság ismé­telten és határozottan koholmányoknak minősítette ezeket az állításokat. A nyugati küldöttségek az érdem­beli­ vita megkezdését ahhoz kötik,­ hogy előbb küldjenek bizonyos utasí­tásokat­ a Laoszban működő nemzetközi ellenőrző bizottságnak. Ezzel nyilván­valóan­­csak az értekezlet munkálatait­ akarják­­ akadályozni hiszen a­­bizott­ság eddigi tevékenysége, s legutóbbi Genfbe küldött jelentése világosan bi­zonyítja, hogy a nemzetközi ellenőrző bizottság Laoszban a már kapott vi­lágos­ utasítások alapján­­fejti ki tevé­kenységét. Még a nyugati sajtóügynökségek, tudósítói is kénytelenek beismerni, hogy az amerikai küldöttség obst­ruk­­tiós álláspontjának egyetlen célja: időt nyerni a zendülő erők átcsoportosítá­sára és átszervezésére. Másrészt a nyugati álláspont mögött az a nyílt törekvés rejlik, hogy a genfi értekez­let szerepét csupán a katonai kérdé­sek megvizsgálására korlátozzák, vi­szont elhárítsák a fő politikai problé­mák megoldását elgáncsolják a laoszi kérdésnek méltányos megoldását, úgy, amint azt Laosz népének érdekei és a világbéke érdekei megkövetelik. A nemzetközi ellenőrző bizottság jelentése az értekezlet társelnökeihez _ GENF (Agerpres). — TASZSZ: „Má­jus 21—27 között a laoszi helyzet ál­talánosságban változatlan maradt“ —■’ állapítja meg a nemzetközi ellenőrző bizottság a laoszi kérdés rendezésére összeült genfi értekezlet társelnökeihez intézett május 27-i jelentésében. A je­lentés megcáfolja azokat, akik hűhót csapnak a hazafias erőknek a laoszi zen­­dülő egységek elleni állítólagos „offen­­zívája“ körül. A vientianei hatóságok — hangsúlyozza a jelentés — ismét pa­naszt emeltek a tűzszünet állítólagos megsértéseivel kapcsolatban. Az ilyen panaszok jellegét illetően a bizottságnak nincs semmi mondaniva­lója a két társelnökhöz intézett előbbi üzenetben körütieken kívül. (Amint közöltük, a bizottság már május 20-án rámutatott arra, hogy a tűzszünet eset­leges áthágásai egyszerű félreértéseken vagy a zendülők provokációin alapul­nak). Kennedy elnök Párizsban — Az Agerpres különtudósítása a francia fővárosból — Május 31-én Kennedy, az USA elnöke hivatalos látogatásra Pá­rizsba érkezett, ahol megbeszélé­seket folytat majd de Gaulle-lal, Franciaország elnökével. Párizs azonban, annak ellenére, hogy Kennedy három napot tölt itt és egy magasrangú vendégnek kijáró fogadtatásban részesül, valójában csak közbeeső állomása annak az útnak, amely egy sokkal jelentősebb találkozó felé vezet; erre a találko­zóra három nap múlva kerül sor Bécs­ben,­N. Sz. Hruscsovval, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöké­vel. A legtöbb francia hírmagyarázó, és külföldi sajtótudósító tudni véli, az USA elnöke nem azért jött Párizsba, hogy itt valamilyen határozatot hoz­zon, hanem csak azért, hogy francia partnerével együtt számba vegye a mindkét országot érdeklő problémá­kat. A France Presse hírügynökség­nek adott interjújában Kennedy csu­pán annyit mondott a francia elnök­kel folytatandó megbeszéléseiről, hogy „nem szándékszik megoldani az USA és Franciaország közötti né­zeteltéréseket“,­ hanem csupán­­„esz­mecserét óhajt folytatni és tanácso­kat meghallgatni“. ,,Az a szándékom — mondotta —, hogy a Nyikita Hrus­csovval való megbeszéléseim előtt megismerjem a francia államfő vé­leményét egyes nemzetközi kérdések­ről“. A nyugati lapok azonban en­nél többet árulnak el a megbeszélé­sek tárgyáról. . Az Economist című folyóirat sze­rint „de Gaulle kifejezésre fogja jut­tatni elégedetlenségét az amerikaiak észak-afrikai beavatkozása miatt, ahol az USA igyekszik Franciaország helyébe lépni, valamint ellenkezését Angliának a közös piacba való belé­pésével szemben." A Le Figaro hangsúlyozza, hogy a legfőbb kérdések, amelyek tekinteté­ben Párizs és Washington között nincs meg az egyetértés, a követke­zők: „de Gaulle azt kívánja, hogy háromtagú direktóriumot alakítsa­nak az atlanti szövetség keretében (ami Franciaországnak is vezető sze­repet biztosítana a NATO-ban), más­részt ellenszegül annak, hogy a fran­cia fegyveres erőket beolvasszák a NATO-ba. Az USA elnöke — írja a lap — nyilvánvalóan nem reméli, nem is ábrándozik arról, hogy part­nerét sikerül meggyőznie, és ez meg­változtatja álláspontját“. Sok francia lap kifejezi vélemé­nyét, hogy, de Gaulle és Kennedy­­ tárgyalásai a bécsi találkozó jegyé­ben folynak le. Egyetlen pontban egyetért a­ fran­cia és az amerikai sajtó: abban, hogy a párizsi tárgyalások eredmé­nyeit lehetőleg úgy kell majd a nyil­vánosság elé tárni, hogy ezáltal mi­nél­ jobban elrejtsék a francia-ame­rikai nézeteltéréseket és közös állás­­foglalás reménységét ébresszék a bécsi találkozó előtt. így például a Gombat véleménye szerint a párizsi m­egbeszé­l­éseknek legalább arra kel­lene­ reménységet nyújtaniuk, hogy­­„a közös nyugati állásfoglalás, a jö­vőben, valamikor létrejöhet“. T VORNICA Az első megbeszélések PÁRIZS (Agerpres). — John Kennedy, az Egyesült Államok elnöke és de Gaulle Franciaország el­nöke szerdán két megbeszélést tartott. A megbeszélések után a Fehér Ház egyik szóvivője közölte, hogy a Ken­nedy—de Gaulle megbeszélések leg­főbb témája a berlini kérdés, a dél­kelet-ázsiai helyzet, a Laosz kérdésé­ben összehívott genfi értekezlet és az afrikai helyzet volt. A szóvivő hang­súlyozta, hogy az afrikai kérdéseket a csütörtöki nap folyamán „részlete­sebben“ fogják megtárgyalni. A francia küldöttség magatartása hátráltatja az eviani tárgyalásokat PÁRIZS (Agerpres).­­ Szerdán meg­­tartották hatodik, ülésüket a francia és algériai küldöttségek. A következő ülést péntekre, június 2-re tűzték ki. A politikai megfigyelők, az első hat ülés mérlegéből megállapítják, hogy az eredmények teljesen jelentéktelenek. Sok párizsi lap véleménye szerint ennek oka abban keresendő, hogy a francia kormány nem hajlandó elismerni az Al­gériai Köztársaság ideiglenes kormá­nyát, mint az algériai nép egyetlen tényleges képviselőjét. Joxe, a francia küldöttség vezetője nemrég ismételten kijelentette, hogy a francia kormány nemcsak Algéria tudvalévően kisebb­ségben levő európai lakosságának kép­viselőivel akar tanácskozni, hanem más algériai „politikai és nacionalista irány­zatokkal“ is, vagyis a különböző kolo­­nialista ügynökökkel, akik nem képvise­lik az algériai népet. Ezzel kapcsolatosan a párizsi lapok több hírmagyarázója felteszi a kérdést: hogyan kérhetnek az Algériai Köztár­saság ideiglenes kormányától garanciá­kat az algériai európai kisebbség szá­mára, ha a francia kormány képviselő: Algéria önrendelkezésének kérdését má­sokkal akarják megvitatni ? „A tárgyalások csak akkor halad­hatnak előre gyors ütemben — írja a L’Humanité —, ha a francia kor­mány végre elismeri, hogy csakis az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya képviseli a függetlensé­géért küzdő algériai népet." Hívják össze Angola ügyében a Biztonsági Tanácsot! NEW YORK (Agerpres).­­ A sajtó­ügynökségek jelentése szerint szerdán az afrikai és ázsiai államok egy cso­portja, levelet intézett Daniel Schweit­zer chilei megbízotthoz, a Biztonsági Tanács elnökéhez kérve a Biztonsági Tanács sürgős összehívását az angolai súlyos helyzet újbóli megvitatására. A levél szerzői hangsúlyozzák : mindaz, amit a portugál kolonialisták Angolában véghez visznek , ellentétben áll az Egyesült Nemzetek Alapokmányával és az Angolára vonatkozó közgyűlési ha­tározattal s ugyanakkor komolyan ve­szélyezteti a nemzetközi békét és biz­tonságot. Az algériai puccs két vezérét 15 évi börtönre ítélték PÁRIZS (Agerpres). _ A France Presse hírügynökség közli az algériai katonai puccsot szervező volt francia tábornokok perében hozott ítéletet. Challe és Zeller tábornokokat 15 évi börtönre ítélték. 3 D­iverzionista akció következtében április 14-én pénteken leégett a havannai Encanto nevű államosított nagyáruház. Tűz lobbant fel, bombák robbantak a város más részeiben is. Aznap tértünk vissza Matanzas tarto­mányból és útközben lángokban álló cukorrépa-ültetvényeket láttunk. Mind­ez semmi jóval sem bíztatott. Április 15-én, szombaton hajnalban hatalmas robbanásokra ébredtünk. Az volt a benyomásunk, hogy a szálloda közvetlen közelében ágyúznak és gép­fegyvereznek. Utóbb megtudtuk hogy amerikai gyártmányú B-26 típusú re­pülőgépek bombázták a Ciudad Li­beriád közelében lévő repülőteret. Mint ismeretes, Batista idején itt volt a fegyveres erők vezérkarának székhe­lye, jelenleg pedig iskolaváros. Egy­idejűleg Santiago de Cuba és San Antonio de Los Banos repülőtereit is bombázták. A rádió és televízió-állomás tíz óra­kor jelentette, hogy az amerikai bom­bázók légitámadása a polgári lakos­ság köréből is áldozatokat követelt. A kalóztámadást a kubaiak harci­­riadónak tekintették. Az utcákon spon­tán gyűléseket tartottak, a nemzeti himnuszt énekelték. A gyűlések rész­vevői polgári ruhájukat a népi milícia osztagok kék egyenruhájával cserél­ték fel, fegyvereket kaptak. A szállo­dában, ahol laktam, egy műszaki isko­la tanulói voltak beszállásolva. Még­ aznap valamennyien megkapták a fel­szerelésüket. A havannai lakosság fel­fegyverkezett. Mindez nyugodtan, minden kapkodás nélkül történt. Az állami intézmények bejárata előtt megkettőzték az őrséget. A külön­böző intézmények, szállodák nagyobb lakóházak bejáratait homokzsákokkal barikádozták el. Minden egyes épület valóságos erődítménnyé alakult át. Az asszonyok és gyermekek a férfiak­kal vállvetve dolgoztak. Az éjszaka nyugodt légkörben telt el. A havannai lakosok másnap meg­adták a végtisztességet az agresszió áldozatainak, a népi milícia tagjainak, akik a bombázás alatt a kötelességtel­jesítésük közben hősi halált haltak. A főváros csaknem minden lakosa elkí­sérte őket utolsó útjukra. A koporsók után a családta­gok haladtak, mögöttük pedig a kor­mány tagjai, a forradalmi hadsereg és a népi milícia egységei, önkéntes tanítók, nők, diákok. Csaknem négy óra hosszat tartott a felfegyverzett nép osztagainak felvonulása. Nemcsak az erő megnyilatkozása volt ez; egy egész nép így juttatta kifejezésre azt a megmásíthatatla­n, sziklaszilárd el­határozását, hogy méltó visszavágás­ban részesíti az agresszorokat. A temetés után a tömeg hatalmas nagyszűlésen mélységes felháborodás­sal bélyegezte meg az amerikai repü­lőgépek kalóztámadását. A nagygyűlésen Fidel Castro az egész népet felszólította, álljon ké­szenlétben bármely pillanatban. Április 17-én reggel 3 óra 15 perc­kor érkezett a hír, hogy Zapata fél­szigetén Playa Giron és Playa Lar­­ga helységekben intervencionista ban­dák szállnak partra, s hogy megkez­dődtek a harcok. Mi történt és hogyan ? Playa Larga helységben, éjszaka a népi milícia öt tagja őrjáratra indult. A partvidéket őrizték. Az óra kettőt mutatott, amikor a katonák megpillan­tottak egy part felé közeledő bárkát. Először halászbárkának vélték, de amikor az egyik katona figyelmeztető lövést adott le, a bárkából gépfegyver­­tűzzel válaszoltak. A milicista járőr rádión tájékoztatta a parancsnoksá­got az ellenséges partraszállásról és harcba szállt az ellenséggel. A kato­nák utolsó üzenete ez volt: „Megtá­madtak bennünket. Harcban fogunk meghalni. A haza vagy a halál !“ Ekkor megszakadt az összekötte­tés .. . A Zapata félsziget, ahol az interven­cionisták partraszálltak, csaknem tel­jesen áthatolhatatlan mocsaras vidék. Csupán egy, kettőtől nyolc kilométerig terjedő partmenti sávnak szilárd a talaja. Az intervencionisták megkísé­relték beásni magukat és hídfőt alakí­tani, hogy azután a félsziget védel­mezőinek arcvonala mögött ledobott ejtőernyősök révén tovább szélesítsék a hídfőt. A helyi lakosság támogatására számítottak — és éppen itt számítot­ták el magukat, mert nem ismerték a Zapata félsziget lakosságának s az egész kubai népnek a hangulatát. Zapata félszigetet szénégetők lakják. A forradalom előtt talán ez volt az ország legszegényebb vidéke. Közvetí­tők útján adták el a szenet. Ezek iparvasúton elszállították és háromszo­ros áron adták tovább. A forradalom után teljesen megváltozott az itteni lakosság helyzete. Aszfaltozott utakat építettek, Laguna de Tesoro, Playa Larga és Playa Giron helységek turisz­tikai központokká alakultak át. A kor­mány népstrandokat létesített és hoz­záfogott a mocsarak lecsapolásához. A szénégetőknek most van állandó mun­kájuk, életszínvonaluk jelentősen meg­javult. Zapata félsziget lakossága egy em­­berként szállt harcba a forradalom védelmében. A félszigeten 1400 főnyi jól felfegy­verzett ellenséges osztag szállt partra. Szétzúzásuk után hatvan bazooka-fegy­­vert, nehéz aknavetőket néhány tank­elhárító ágyút, öt „Sherman“ típusú tankot, tíz gépfegyverrel felszerelt páncélos gépkocsit, nagymennyiségű önműködő pisztolyt, karabélyt, gráná­tot és más katonai felszerelést zsák­mányoltak tőlük A zsoldosok abban reménykedtek, hogy kezükbe kaparintják a Playa Giron közelében lévő repülőteret és ezért bárkákban 30.000—40.000 galléii repülőgép-benzint hoztak magukkal. Közvetlenül a szárazföldi erők partra­szállása után megkezdődött a harc. Playa Giron és Covadonga közti út­vonal mentén két ejtőernyős osztagot dobtak le. Az ejtőernyősök elfoglalták San Bias helységet. Más ejtőernyős osztagok Covadongától két kilométer­nyire értek földet. Ezeknek már nem sikerült előnyomulniuk. Időközben, a kubai parancsnokság Matanzasból, Cienfuegosból és Havana­nából fegyveres erőket vezényelt ki és parancsot adott az intervencionisták elleni légitámadásra. Néhány Batistától örökölt kimus­trált gép merész rajtaütés-szerű tár­a* V IVANYENKO (Folytatás a 4. oldalon) EZ TÖRTÉNT KUBÁBAN ----------------------— Részletek egy útinaplóból -------------------------­ Fidel Castro a lakosság körében az imperialista légikalózok bombatáma­dása idején Glézosz hőstettének évfordulóján Athén: Általános amnesztiát követel az EDA Az EDA Végrehajtó Bizottsága a de­mokrácia nevében kérte a görög kor­mánytól, hogy bocsássa szabadon Ma­­nolisz Glézoszt és rendeljen el általá­nos amnesztiát. Különböző tömeg­szervezetek, városi tanácsok, számos gö­rögországi lakos, politikai bebörtönzöt­­tek és deportáltak kérték a kormányt, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon Glézoszt és az ellenállási mozgalom más részvevőit. Mint nemrégiben ismeretessé vált, több éves kanadai tartózkodás után visszatért Görögországba Aposztolosz Szantosz, akivel együtt Glézosz annak­idején véghez vitte hőstettét. Görögor­szági reakciós lapok sajtóértekezletet szerveztek, amelyen nyilatkozatot sze­rettek volna kizsarolni Szantosztól, Glé­zosz megrágalmazására. Szégyenteljes módon kudarcot vallott azonban min­den olyan kísérletük, hogy Glézoszt „kémnek“, „árulónak" tüntessék fel. Szantosz részletesen beszélt arról, hogy Glézosszal együtt hogyan tépték le az Akronoliszról a hitlerista horogkeresz­tet; kiemelte Glézosz bátor magatartá­sát, hangsúlyozta, hogy a hazaszeretet és a megszállók elleni gyűlölet vezé­relte őket. Szantosz kijelentette, hogy Glézosz és ő a hőstett után az Elász , soraiban harcoltak. Az egyik kormány­lap munkatársa megkérdezte Szantosz­­tól: árulónak tartotta-e valaha Gli­­­­zoszt ? „Természetesen nem“ — válás szólta Szantosz. BERLIN A Német Demokratikus Köztár­­­saság közvéleményének széles körei­ május 30-án megemlékeztek Manó­,­lisz Glézosz hőstettének 20. évfordul­­ójáról. Berlinben gyűlést szentel­tek ennek az emlékezetes esemény­nek. A gyűlésen, amelyet a Demok­ratikus Németország Nemzeti Front­jának Országos Tanácsa és a Manó­­lisz Glézosz szabadonbocsátásáért küzdő német harci bizottság hívott­ össze, az ország demokratikus párt-­­jainak és tömegszervezeteinek szá­­­­mos képviselője vett részt. A gyűlés­­ részvevői kifejezték szolidaritásukat a görög nép dicső fiával és a többi­­ görög hazafival, akiket a görögorr­­­szági hatóságok börtönbe vetettek. PRAGA A Csehszlovák Jogászok Szövetsé­­­­ge táviratot intézett az Aegina szi­geten fogvatartott görög nemzeti hőshöz, amelyben baráti és szolida­ritási érzelmeiről biztosítja a nagy görög hazafit. A Csehszlovák Jogá­szok Szövetsége táviratot intézett továbbá az ellenállási mozgalom görög bizottságához is, amelyben a szolidaritását fejezi ki a görög nép fasizmus elleni küzdelmével, és fel­háborodását amiatt, hogy az ilyen görög hazafiak, mint Manolisz Glé­zosz börtönben sínylődnek. Havannában megkezdődött a vita az NDSZ tevékenységéről HAVANNA (Ager­pres). — A Nemzetközi Diákszövetség végre­hajtó bizottságának ha­vannai ülésszakán meg­kezdődött a második napirendi pont: — „A diákszövetség tevé­kenysége a hatodik kongresszus óta eltelt időszakban" megvita­tása. Az e kérdésre vonatkozó jelentést Jirí Pelikan, az NDSZ el­nöke terjesztette elő. A jelentés kiemeli, hogy az NDSZ erélye­sen elítélte a laoszi imperialista beavatko­zást és Franciaország­nak a Szaharában végrehajtott atombom­­bakísérleteit. Támogat­ta a japán diákok har­cát az amerikai raké­tatámaszpontok építése ellen, a dél-koreai di­ákok mozgalmát ha­zájuk békés egyesíté­séért, a dél-vietnami, algériai és más orszá­gok diákságának küz­delmét. Az egész vi­lágra nagy hatást gya­koroltak a Patrice Lu­mumba galád meg­gyilkolása és az impe­rialista zsoldosok Kuba elleni agressziója miatt lezajlott diáktüntetések. Jiri Pelikan hangsú­lyozta, az ifjúság Moszkvában megtar­tandó Világfórumá­­nak nagy jelentősé­gét s azt, hogy az NDSZ melegen támo­gatja a Világfórum összehívását. Jiri Pelikan jelenté­se végül magában fog­lalja a nemzetközi diákmozgalom egysé­gének megszilárdítását célzó konkrét javasla­tokat. D. DIACONESCU LÁTOGATÁSA BUDAPESTEN BUDAPEST (Agerpres). — D- Dia­­conescu, Bukarest város néptanácsá­nak elnöke, Veres Józsefnek, a buda­pesti városi tanács végrehajtó bizott- - sága elnökének meghívására kedden néhánynapos látogatásra a magyar fő- ... városba érkezett. .-i

Next