Előre, 1961. július (15. évfolyam, 4252-4277. szám)

1961-07-01 / 4252. szám

2 Egy tapasztalatcsere és tanulságai ÉRTÉKES, Jól sikerült tapasztalat­­csere zajlott le néhány nappal ezelőtt a Visó rajoni Majszin községben. Részt vett a tapasztalatcserén Ioan Sirbu elv­társ, a rajoni pártszervezet első titká­ra, Vasile Iusco elvtárs, a rajoni nép­­tanács végrehajtó bizottsága elnöke, a rajoni végrehajtó bizottság tagjai, a néptanácsok osztályvezetői, a községi néptanácsok elnökei és titkárai. A na­pirenden szervezési és tervezési kérdé­sek szerepeltek. A beszámolót a Majszin községi nép­tanács végrehajtó bizottsága tartotta. S ezt követően a tapasztalatcsere rész­vevői a helyszínen tanulmányozták a beszámolóban felvetett kérdések megol­dásának módját, megtekintették a kul­­túrotthont, az orvosi rendelőt és az iskolát, számba vették a képviselők és a lakosság szorgalmas munkája nyomán született megvalósításokat A tapasztalatcsere részvevőinek volt mit tanulniuk.A község egész arculata — az építkezések, a faluszépítés stb. — mind azt mutatja, hogy a majszimi néptanács a pártszervezet támogatásá­val széleskörű tevékenységet fejt ki, a lakosságot eredményesen bevonja a tár­sadalmi munkába. HOGYAN nétz ki ez a gyakorlatijág? A végrehajtó bizottság konkrét — az időpontot és a felel­ős személyeket is meghatározó — munkaterv alapján fejti ki tevékenységét. Üléseit s a ha­vonta megtartott ülésszakokat jól meg­szervezik. A képviselők az ülésszakok előtt mindig találkoznak a választók­kal, megbeszélik a napirendi kérdése­ket, az ülésszak után pedig ismertetik a határozatokat s együttesen állapít­ják meg, milyen intézkedésekre van szükség azok végrehajtásához. Ily mó­don Vasi Tomoiaga, Toader Tomo­­ioaga Chiper, Vasile Hojda és más kép­viselők nagy mértékben elősegítik, hogy a nép­t­anács idejében és hatékonyan oldja meg a felmerült­ problémákat. Jó módszernek bizonyult az is, hogy min­den ülésszak előtt az alapos előkészí­tés érdekében munkaközösséget alakí­tanak azokból a képviselőkből, akik jól ismerik az illető kérdéseket. Az ülés­szakon pedig a végrehajtó­ bizot­tság titkára jelen­tést terjeszt elő arról, mi­képpen telj­esí­tették az előző ülésszak határozatait. A KÖZSÉGI NÉPTANÁCS 45 kép­viselőjéből alakult öt állandó bizottság szintén jó munkát végzett. Az állandó bizottságok hasznos kérdések megoldá­sát kezdeményezték s megfelelő ellen­őrzést gyakoroltak. Az egészségügyi és népjóléti állandó bizottság például az egyik ellenőrzést követően ajánlotta, hogy hozzák rendbe a községi fürdőt, és helyezzék üzemképes állapotba az orvosi rendelő röntgen­készülékét. A végrehajtó bizottság megvalósította a javaslatokat. A költségvetési és pénz­ügyi állandó bizottság munkája nyo­mán június elsejéig befolyt a legelőkért járó egész évi illeték, az oktatás- és kulturális állandó bizottság pedig 55 olvasókört szervezett, (a falusi könyv­tárnak 607 állandó olvasója van, több Néptanácsaink életéből falusi lakos saját könyvtárat rendezett be, a kultúrotthonban 80 személyes énekkar működik (négy szólamra), a színjátszó együttes pedig nagy sikerű el­őadások­at tart.) EREDMÉNYESNEK bizonyult az a módszer is, hogy az állandó bizott­­ságok keretében egy-egy kérdés megol­dására 2—3 képviselőből és az aktíva 2—3 tagjából munkaközösségeket ala­kítanak. A végrehajtó bizottság elnöke rendszeresen tájékoztatja az állandó bi­zot­t­ságok vezetőit az időszerű felada­tokról, nyomon kíséri az állandó bi­zot­tságok munkáját, és szükség esetén segítséget nyújt a nehezebb problémák megoldásához. A 45 honpolgári bizottság — amely­ben a község 225 lakosa tevékenyke­dik — igen fontos szerepet tölt be a községfe­­­lesz­tési feladatok megoldásá­ban. A Toader Coman Damian képviselő vezetésével tevék­enyked­ő 15. számú választó­kerületi hán polgári bizottság például nemrégiben egyetlen napon 60 embert mozgósított a ,,Bumba“-nak nevezett út rendbehozására; a Gheor­­ghe Ho­jda Sin­a­randan képviselő veze­tésével dolgozó honpolgári bizottság 33 embert és 8 fogatot szervezett az iskola építéséhez szükséges kő szállítására. Ez a csoport a 6. és 7. számú választóke­rület hon­polgári bizottságaival együtt megkezdte az Izvorul Negru tanyán az útjavítást és hozzájárult a három kis híd rendbehozásához szükséges deszka­­anyag biztosításához. AZ ÚJ ISKOLA építéséhez jelentős mértékben hozzájárultak a 15, 16, 17, 18 és 20-as számú választókerületi hon­polgári bizottságok. Dunaitru Tomora­­gti, Mitrai Hojda és más képviselők se­gítségével pedig tavasszal felszánt­ottak 10 hektár eddig jobbára parlag terüle­tet, ahol az idén min­tegy 40 szekér szénát fognak kaszálni. Mihai Hojda Bál­­in, V­asile Floman Blagan képvise­lők 110 ember­­segítségével 50 hektár területet fásítottak a borsai erdőkerü­letben. A március és június között Majárdban végzett önkéntes munkák én­eke meghaladja a 70 ezer lejt. A községi néptanácsnál képviselőszo­bát rendeztek be, ahol igen élénk te­vékenység folyik. A képviselők itt ta­­nu­lmányozzák a dokumentumokat, ta­lálkoznak a végrehajtó bizottság tag­jaiva­l, gyakran a választókkal is, és megvitatják a választókerület álta­lános jellegű problémáit vagy bizonyos részletkérdéseit. A végrehajtó bizott­ság gondot fordított arra is, hogy ösz­tönözze az élenjáró képviselőket. Toa­der Gorana Damian és Gheorghe Co­man .Smar­and­au képviselőke­t és zászló­val tüntették ki, mások írásos elisme­résben részesültek. A MUNKA jó mellszervezércével, a képviselőt és a tömegszervezetek tá­­mo*a»*«ival a választások óta «ámo* jelentő» feladatot oldott meg a köz­­ségi népi attics. Idejében elvégezték a vetést, s az azt követő mezőgazda­sági munikákat, az önkéntes hozzájárul*» összesét 1661 április 19-rg lett száza­lékban bejtyiVrtSitiíJi — teljesítették az ezer évi (tyaptilse*lüjié»i tervet, a második nezved­évi luísbezvöjtési ter­vet, sőt ezt léit is teljesítették. A tapasztalatcsere során Vasile To­­m­oiaza, Toader Udmian, ed­iifru To­­moiasta, Mihai Hojda és más képvise­lők ismertet­ték munka­módszereiket, amelyet lehetővé tették, hogy ily di­cséretes eredményeket érjenek el kép­viselni mezi­szal­ások­­­e­­lesí­lésében. A tapasztalatcserén kibontakozott vi­ták során a jelenlévő községi néptaná­­csi elnökök és titkárok elmondották: sokat tanultak a Majszin községi nép­tanára munkamódszereiből és megfo­gadták, hogy a tapasztaltakat saját községükben is felhasználják a népta­­nács tevékenységének megjavítására. ILK JÓZSEF a Visó rajoni néptanács végrehajtó bizottságának titkára Gazdag termést ígérnek az Avram lanetr-i (Krisana tartomány) állami gazdaság zöldséges kertjei.­­ Képünkön : szapora kezű lányok kötözik a dúslombú paradicsomot. (BéCZ­ Miklós felvétele) Mmm*»" fi'"®'' ■ ' ss * :!**as A peeineagai (Negru­ Voda ra­jon) kultúrotthon könyvtárának több mint ezer rendszeres olva­sója val». Képünkön , négyen a legszorgalmasabb olvasók kö­zül: Ziadin Erfan, Com­an Ade­­la, Ibadirla Sarni és Igorny Cristina. A brassói Vörös Zászló üzemben Mind többen dolgoznak selejtmentesen A brassói Vörös Zászló üzemben eredményes harc folyik a tehergépko­­csiik minőségének javításáért. A mű­szaki irodában napról napra újabb újítási javaslatokat jegyeznek be, az üzem osztályain pedig egyre több fej­lett munkamódszert alkalmaznak. Az üzemben ma már egyre többen se­­lejitmentesen dolgoznak. Ez annak köszönhető, hogy a termelési érte­kezleteken elhangzott hasznos javas­latok nyomán egész sor műszaki intéz­­kedést hoztak és hogy a szakszerve­zeti bizottság és az üzemvezetőség kö­zös akcióinak megfelelően, nagy gon­dot fordítanak a szakmai továbbkép­zésre. Csupán az idén 49 szakmai tan­folyamot és sok előadást, tapasztalat­cserét szerveztek az üzem munkása­ részére. Borin Marin, Munteanu Ion és Pop Mátés neve már régóta azok kö­zött szerepel, akik selejtmentesen dol­goznak. És azt is meg kell említeni, hogy az üzem legtöbb osztályán egy százalékkal ismét leszorították a se­­lejt arányát. Megoldás vagy feloldás Harmadszor a Gondos atyafiságról L­ehet-e egy eszmeileg elhibá­zott mű cselekményét tovább­vinni, úgy hogy az író a harmadik kötetben helyrehozza mindazokat a hibákat, amelyek eltorzult valóság­látásból és művészi éretlenségből születtek ? Ez a kérdés foglalkoz­tatta két évvel ezelőtt olvasót és kritikust egyaránt, amikor befejezte a Gondos atyafiság második kötetét és elolvasta a könyv fedőlapján az író fogadkozását a harmadik kötet­ről : „bízom benne, hogy e regény hősei is megtalálják majd a maguk boldogságát ■— ki Akácos oldalán, ki az elbukásban is felemelő em­berségben, ki az élet megigazulását szolgáló, a nadrágszíj-földek szorí­tásából kiszabadító kollektívben“, ígéret is volt ez akkoriban, de men­tegetőzés is, mert hiszen maga az író is érezte, hogy regényének ezzel a részével valami nincs rendben. S valóban nem is volt, hiszen ez az eszmeileg elhibázott kötet torz ké­pet festett valóságunkról,­­ meg most eljött a számvetés ideje. A harmadik kötet is eljutott az olvasóhoz, jelentkezett vallomást tenni a peres ügyben Be­tartotta-e ígéretét az író, sikerült-e megoldania azt a rendkívül bonyo­lult feladatot, melyre vállalkozott . Mielőtt a kötet életanyagával és ennek művészi feldolgozásával ér­velnék,­ szükséges elmondanom, hogy Szabó Gyulának sikerült for­dulatot létrehoznia a mű eszmeisé­gében. A második és a harmadik kötetet nem csupán közel két év választja el egymástól, hanem két­féle szemlélet különbözteti meg őket. S az író, akit sokat bíráltunk annak idején, mert nem reagált az olvasók és a kritikusok rosszallásai­ra, most jórészt alkalmazta művé­ben a bírálat észrevételeit. A Gondos atyafiság hősei, a szé­­kelylaki parasztok valóban megta­lálták a maguk boldogságát, talán gyorsabban és nagyobb mértékben is mint vártuk. Hogyan tudta a szerző kibogozni azokat a kuszátt szálakat, amelyekkel a második kötetben megkötötte hőseit a szerel­mi, családi és közösségi boldogsá­got kereső küzdelmükben . Első­sorban is azzal, hogy a harmadik kötet beindításaként elküldte Aká­cos Sanyit Udvarhelyre a megyei párttitkárhoz, akinek feltárja a szék­kelyloki helyzetet. Ez a kötet egyik legsikerültebb fejezete. (Bár kissé érthetetlen miért kellett Sanyinak fonalfestés ürügyén Udvarhelyre mennie és útját eltitkolnia a falu többi kommunistái előtt). Ezután aztán már természetszerűleg egy­másután kioldódnak a bogok. Ágoston Gyula, a baloldaliaskodó aktivista sok hiba okozója nyom­talanul eltűnik a regényből és egy napon leszáll egy teherautóról Gidó Jancsi az új aktivista, akinek hivatá­sa rendbetenni az elrontott dolgo­kat. Mindjárt azzal kezdi, hogy ala­posan megbírálja a székelylöki kom­munistákat. Kiosztja mind Mezei­nek és Akácos Mihálynak, mind Csóka Mózesnek és Bartha Imrének azt a bírálatot ami kijár nekik, egyrészt az erőszakoskodásért, más­részt a halogató passzív magatar­tásért. A megbíráltak megszívlelik a mondottakat és hozzálátnak a hi­bák helyrehozásához. Kiengesztelik a megbántott Gondos Dénest, ko­moly politikai tevékenységbe kezde­nek a dolgozó parasztok meggyő­zésére — bár ebből az író igen ke­veset ábrázol — és a cselekmény betetőzéseként jelen vagyunk egy nagygyűlésen, ahol már megmutat­kozik a szocialista mezőgazdálkodás térhódítása Székelylokon. Ez az út­ja tehát a székelyloki közboldogság létrejöttének és kétségtelen érdeme a szerzőnek, hogy ezzel művét a szocialista építés hasznos eszközévé avatta 1­949 őszétől 1950 telének végéig játszódik le a harmadik kötet cselekménye, ekkor megy végbe a nagy fordulat a székelylaki parasz­tok életében, amikor a szocialista gazdálkodás gondolata szilárdan megveti a lábát ebben a faluban. Elsősorban az író vélekedése válto­zott meg a második kötet után, s ennek nyomán másként látja és láttatja a székelyloki viszonyokat. Ábrázolva bizonyítja : a kollektív gazdaság megalakítása lehetséges és szükséges is Székelylokon és ennek létrejötte a kommunisták politikai nevelő-szervező munkájától függ el­sősorban bár azonban, hogy az író igen keveset mutat meg ebből a folya­matból és főként nem elégít ki ben­nünket az, ahogyan a kommunis­ták küzdelmét megrajzolja. Kezd­jük azzal a beszélgetéssel, amelyet a frissiben érkezett Gidó Jancsi Akácos Mihállyal,­­Mezei Mózessel és Csóka Mózessel folytat a népta­nácsnál. Ez a beszélgetés a kötet kulcspontja, hiszen ebből indul ki aztán minden akció, amely előbbre viszi a közboldogság ügyét Székely­lokon. Vélemények összecsapását, szenvedélyes vitát, feszültséggel te­lített légkört várna itt az olvasó, hi­szen négy kommunista tárgyalja életük legfontosabb ügyét : pártosan cselekedtek-e eddig vagy sem, tisz­tán állnak-e vagy sem a párt előtt, előbbre olitéra-e vagy pedig akadá­lyozták a szocializmus ügyének diadalát ? Az a hangulat, amely a néptanácsi irodán uralkodik a be­szélgetés alatt semmiképpen sincs összhangban a tárgyalt kérdések súlyával és az a könnyed-irónikus hang sem helyénvaló, amelyet Gidó Jancsi használ, önkéntelenül is fel­idéződnek emlékezetemben más re­gényekben megörökített hasonló helyzetek. S bizonyára az olvasó is emlékszik még arra a pártülésre, amelyet Asztalos István ábrázol a Szél furatlan nem indul című kis­regényében vagy pedig arra a meg­rázó erejű, dr­ámaisággal telített pártülésre, amelyet Horváth István Törik a parlagot című regényének kommunista hősei tartanak, amikor Serkent, a párttitkárt megbírálják. Jó évtizeddel ezelőtt íródtak ezek a művek, cselekményük is régebbi időben játszódik mint a Gondos atyafiságé, mégis mennyivel éretteb­bek a kommunisták, mennyivel in­kább sikerült írójuknak visszaadnia azt a sajátos kommunista magatar­tást, amely a társadalom élharcosá­vá avatja a párt tagjait. A regényben nem kérhetjük szá­mon az élet minden mozzanatának összes formai vonásait. Mégis meg kell mondanom elégedetlen vagyok azzal a móddal, ahogyan Gidó Já­nos, a megyei pártbizottság küldötte a székelyloki dolgokat tisztázza. Elégedetlenségem persze Inkább az írónak szól, aki Gidó János tevé­kenységét elég felületesen ábrázolja. A kötet elején a megyei pártbizott­ság mit sem tud a székelyloki dol­gokról vagy pedig tévesen ismeri Ágoston jelentéseiből (Sanyi megy tájékoztatni a titkárt), aztán minden más előzmény nélkül betoppan Gi­dó Jancsi és leül tárgyalni azzal a három kommunistával, akit éppen a néptanácsi irodán talál. Semmi nyoma annak, hogy valaki is utána nézett volna Akácos Sanyi bejelen­tésének, meghallgatták volna a töki emberek véleményét, a pártalap­­szervezetet. A regényben Gidó meg­érkezik és nyomban salamoni módra ítélkezik. Helytelen ez így, hiszen a kommunisták előbb alaposan és sokoldalúan tájékozódnak és csak azután ítélkez­tek. S korántsem fogadható el az, aho­gyan az író a továbbiakban ábrázol­ja a székelylaki kommunistákat. Több kezdeményezést, önállóságot várnánk el tőlük, hiszen szinte min­den Gidó Jancsitól indul el. E­zen a beszélgetésein kívül lénye­­gében még három fejezetben ábrázolja az író a faluban folyó po­litikai tevékenységet. Amikor elme­séli Gondos Dénes kiengesztelését — elnyújtott és keveset mondó rész ez, amely ugyancsak mentes a szenve­délyes eszmei viadaltól — amikor elvtársai meglátogatják a megkéselt Mezei Mózest és eltervezik ezutáni tevékenységüket, — itt is ügyel arra az író, hogy ez ne legyen több kissé népiessé ízesített csevegésnél és végül harmadszor, amikor a népgyűlésen Gidó Jancsi ügyesen visszaveri a kulákok támadását és Gondos Dénes nyíltan kiáll a kol­lektív gazdaság mellett. Ez utóbbi alkalomkor az író valóban törek­szik arra, hogy a helyzetnek megfe­lelő hangulatot teremtsen, éreztesse, hogy a felmerült kérdések életbevá­gó fontosságúak a regény hősei szá­mára. Az író eszmei állásfoglalása s az a tény, hogy hőseit rávezeti az egyedüli helyes útra, a szocialista mezőgazdálkodás útjára adják meg a kötet értékét. Nem lehetünk azon­ban elégedettek azzal a könnyedség­gel, amellyel az író a dolgok lénye­ge fölött elsiklik : az ábrázolásra ki­választott életmozzanatok súlyával , azzal a gyors átalakulással, amely a regény hőseinek tudatában végbe­megy. S éppen az az író, aki regé­nye előző kötetében azért érvelt, hogy a paraszti mentalitás konzer­vatív jellegét, nehezen megváltoz­tatható voltát bizonyítsa, most könnyedén alakítja át hőseinek gondolkodásmódját. Az egyik túlzást nem lehet azzal ellensúlyozni, hogy a másig végletbe esünk. A cselekmény másik szála a sze­­relmi és családi boldogság el­­érésének bonyodalmaiból fonódik. Gondos Esztit tiltják Miskától, Akácos Sanyiban pedig újjáéled Ju­lis iránti szerelme, amely eddig csöndben izzott akár a hamu alatti parázs. Itt már a beteljesülés nem olyan tökéletes mint a közösségi vonatkozásban. Igaz, Miska meg­szökteti Esztit (előbb az író meg­fűszerezi a történetet egy sikertelen kissértettel, amikor is ..belebombá­­zott a tinó“) és végül is Gondos Dé­nes véül fogadja. Igen ám, de Gon­dos Dénes megírja felvételi kérését a kollektívbe, ami erősen beárnyé­kolja a Miska boldogságát. A kötet művészileg kiérleltebb fejezete ép­pen az, amikor Miska és Eszti kint vannak a kaszálón és az újdonsült férj kiönti minden keserűségét : be­megy a gazdaság a kollektívbe, nem lesz saját lova, pajtája... Annyi átérzés, szenvedély van ebben a fe­jezetben, hogy kétségtelenül egyike a kötet leghatásosabb részeinek és bizony kissé beárnyékolja azt a fel­emelő hangulatot, amelyet a kollek­tivizálást eldöntő népgyűlés áraszt. A szerző talán félt az idillikus han­gulat eluralkodásától (s ez a félelem bizonyos mértékben indokolt is) és ezért gondolta, csöppent egy kis kátrányt a mézbe. A kötet legdrámaibb mozzanatait a Sanyi—Julis viszony adja. Akácos Sanyi mély lelki válságba kerül, becsülete nem tűri, hogy csalja fe­leségét, szíve viszont csak Julisnál talál boldogságot, válni nincs ereje. A megoldás amit választ végülis, az, hogy szakít Julissal és marad egy örökké fájó tövissel a szívében, ámbár a regény utolsó oldalán, mintha mégis valamiféle kiskaput nyitna az író a szerelmi boldogság felé. Ezt a megrendítő szerelmi drá­mát az író bensőségesebb vonatko­zásaiban főként Sanyi alakjában ábrázolja és adósunk marad Julis érzelmi és gondolatvilága egyes lé­­nyeges vonatkozásainak a feltárá­sával. T­öbbször is felmerült már, hogy a Gondos atyafiság nem nyújt elég kitekintést az országos ügyek­re, nem látszanak benne az orszá­gos összefüggések Valóban, ez a regény csupán egy hegyek között megbúvó falu életének ábrázolására vállalkozik, cseppben akarja a ten­ger gazdagságát kimutatni. Az írói szándék ezen a téren nem válto­zott a harmadik kötet esetében sem, a regény cselekménye az első feje­zettől eltekintve nem lépi túl a falu határát. Véleményem szerint, a mi életünk — s ez vonatkozik már az 1949-es évre is — egyik sajátos jel­lemvonása, hogy a szocializmus a részeket egésszé ötvözi egybe, az élet közösségi, társadalmi jellege új szintre — országos szintre — emelkedik és ez megkívánja a szo­cialista realista alkotótól az or­szágos összefüggések ábrázolását is. Társadalmi regény a mi korunkról, korunk művészi igényének színvo­nalán elképzelhetetlen anélkül, hogy korrajzot nyújtana. Már­pedig az író a harmadik kötetében is igen kevés gondot fordít a korrajzra. Természetesen az író nyújthat kor­­rajzot a mélységben való ábrázolás — a cseppben a tenger — módsze­rével is. Mi kellene azonban ehhez, ami a harmadik kötetből is hiány­zik? A vizesspp, — a falu teljesebb ábrázolása. A harmadik kötet kü­lönösképpen igényli az összetettebb faluképet, a falut összetevő társa­dalmi erők mozgásának bőségesebb érzékeltetését és ha az író valamivel többet is ad e vonatkozásban, mégis a falu életére csupán bizonyos vo­natkozásokat és nem összképet ka­punk. A regény cselekménye mint tudjuk 1949-ben játszódik, de az író r­ajzolta falukép olyan, hogy az rá­illik az utóbbi évtized bármelyik évére, mert hiányzanak belőle ép­pen azok a sajátos vonások, ame­lyek a kollektivizálás első évét jel­lemezték. S éppen ezek a sajátos körülmények, melyek minden falu­ban megmutatkoztak 1949-ben, tágí­tanák ki a falu belvilágát, hoznák el Székelylakra az országos össze­függéseket. A harmadik kötetben az író állás­­foglalása nyíltan és egyértelműen mutatkozik meg: híve és szorgalma­zója a falu szocialista átalakításá­nak Ennek az ügynek szolgálatába állította tollát és nem is eredmény­telenül. Ám sikereit erősen befolyá­solják a mű eszmei korlátai, ame­lyeket az írónak még mindig nem sikerült maradéktalanul ledöntenie, bármennyire is látszik a köteten ez a szándék. A második kötet bírála­takor különösen sok szó esett az író középparaszti szemléletéről. Nos, ebben a vonatkozásban döntő válto­zás történt, lényegében az írónak sikerült a szocializmus építőinek egységes álláspontjára helyeznie művét, vagyis az egyedüli pártos szemléletet érvényesítenie. Mégis, az előző kötet szemléletének némi nyomai még előbukkannak itt-ott, a elsősorban abban, hogy nem ábrá­zolja kielégítően az 1949-es falu legforradalmibb társadalmi erejét, a szegényparasztságot. M­i lehet az oka annak, hogy Szabó­ Gyula, ez a kiváló te­hetséggel felruházott író, aki ma­gáévá tette a szocialista realista al­kotási módszer alapelveit, mégsem tudta azt nyújtani, amit joggal elvár­hatunk tőle ? Azt hiszem a választ erre a kérdésre a regény művészi megformálásában kell keresnünk. Ezúttal is olyan kérdésekkel talál­juk szemben magunkat, amelyek az előző kötetek bírálatakor is fel­merültek. Szabó Gyula jól tud mesélni, ele­venen és ízesen tálalja történeteit, különös erényekkel rendelkezik az emberábrázolás terén. Mégis mind­két vonatkozásban, regénye harma­dik kötete fokozottan felszínre hoz­za gyengeségeit. Úgy érezzük, he­lyenként szükség lett volna a cselek­ményhez tartozó egyes események ábrázolására — utalok itt például a volt párttitkár, Bartha Imre maga­tartása megváltozásának bemutatá­sára, a politikai tömegmunka vala­milyen formában való érzékelteté­sére stb. — ahhoz, hogy az író szem­­léletesebben közvetítse a faluban végbemenő forradalmi jellegű át­alakulásokat. Helyenként pedig túl­ságosan elidőz egy-egy olyan moz­zanatnál, amelynek nincs nagy je­lentősége sem a cselekmény bonyo­lításában, sem a jellemek fejleszté­sében, így például negyvenegy olda­lon ábrázolja az író a november hetediki flekkenes mulatságot, de ugyanakkor csak közvetve tudatja az olvasóval a kötet egyik legdrá­maibb mozzanatát: Mezei Mózes szembeállását a fasiszta nótát fújó kuláklegényekkel és hősi kiállását a­­ késelőkkel szemben. Hosszúra nyúj­tott a kukoricafosztás leírása is (31 oldal). Gondos Ilus lagzija, Gondos Pál disznótora stb. Mindez lazává, szétfolyóvá teszi a cselekményt, amely neki-neki indul, aztán elakad az olyan részeknél, ahol az írónak alkalma mutatkozik adomázgatni. Terhelik a regény ekonómiáját egyes hősök hosszas fejtegetései, ame­lyek bár hasznos és helyes monda­nivalót közölnek, elnyújtottak. A szerkezet lazasága érezteti ha­­** tását az emberábrázolás terén is. A regény fejezetei legtöbb eset­ben olyan életképek, amelyek nem tudják eléggé érzékeltetni a valóság örökmoz­gását, az ellentétek Párvia­dalából következő előrehaladást, ha­nem statikusan rögzítenek egy-egy jellegzetes vagy kevésbé jellegzetes momentumot a mozgás állandó fo­ F­r­fi R­E Levelezőink írják Kolozs tartományból Pár nappal ezelőtt, még sárga kalá­szokat ringatott a nyári szellő az ör­­chi­tgösitizesi kollektív gazdaság hatá­rában. Ma már kalangyák hosszú sora jelzi, hogy befejeztük az őszi árpa ara­tását — írja levegében Simon Ferenc, a gazdaság könyvelője. A kalászosok betakarításával párhuzamosan folyik a növényápolás; a napokban befejeztük a kapásnövények másodszori kapálá­sát. Gazdaságunk tagsága mind nagyobb érdeklődéssel figyeli a kertészbrigád munkáját, illetve annak eredményét. Az árusításra szánt zöldségek termesz­tése szép bevételt biztosít a gazdaság­nak. A tavaszon csak zöldségpalántá­­ból több mint 7500 lej, a korai zöld­ségek eladásából pedig 8600 lej folyt be. Nagyon jól fizetett a föld­ieper: a 0,56 hektárnyi termés eddig 7865 lejt hozott. * Regéczi László lakatos, az Unirea fémipari üzemekből arról ad hírt, hogy az U­nireat ékü­z­emmé nyilvánították. Ez alkalomból a napokban a helybeli filharmonikus zenekar hangversenyt adott az­ ü­zem dolgozói tiszteletére. * A Tehnofrig gépgyár dolgozói június 21-ig 8804 óra terafias munkát végez­tek a város építőtelepein — írja Ke­lemen Sándor lakatos tudósításában. Az üzem ifjai szabad idejükben szor­galmasan gyűjtik a fémhulladékot, és mostanáig 11.500 kiló ócskavasat ad­tak át a begyűjtő vállalatnak. A ha­zafias munka élenjárói közül levele­zőnk megemlíti Balázs Máriát. Ba­logh Ferencet, Lázár Margarétát, Si­mon Ioant és Turcu Mirceat. * Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli­ a kolozsvári Tejbegyűjtő- és Feldolgozó Vállalat. Egy évtized alatt sokat fejlődött az üzem és kollektívá­ja, készítményeiket mind többen vásá­rolják. Az elmúlt évben a vállalat össz­termelése ötszöröse volt az 1952. évi­nek. Részlegeiben vizsgálva a terme­lést, azt látjuk, hogy kilencszer annyi vajat, 9,5-szer annyi sajtot és túrót gyártanak mint tíz évvel ezelőtt, s a választék csaknem ötszörösére bővült. Évről évre nőtt a munka termelékeny­sége és ma csaknem két és félszer na­gyobb a kezdeti évekhez viszonyítva. Jager Erzsébetnek, a Tejbegyűjtő­ és Feldolgozó Vállalat dolgozójának leve­léből). A nőbizottságok munkájának Az üzemi és intéz­ményi szakszervezeti bizottságok mellett mű­ködő nőbizottságok te­vékenységének megja­vítása érdekében a Maros-Magyar Auto­nóm tartományi szak­szervezeti tanács a marosvásárhelyi Au­gusztus 23 bútorgyár­ban tapasztalatcserét szervezett. A tarto­mány nagy iparválla­latainak szakszervezeti bizottsági elnökei és nőbizottsági felelősei kicserélték tapasztala­taikat, megtárgyalták, hogyan vonják be a javításáért dolgozó nőket a tervek sikeres teljesítésébe, a társadalmi és kulturá­lis munkába és álta­lában a szakszervezeti munkába. A jelenlévők értékes tanulságokat szűrtek le a vendéglá­tó nőbizottság tevé­kenységéből. SIKERESEN KIÁLLTA a próbát a Comarnu­c-i (Ploiesti tartomány) völgy­ben épített gát,, amelynek építését ta­valy fejezték be az Erdőgazdálkodási Minisztérium dolgozói. A­ május végi felhőszakadások okozta áradás alkal­mával megvédte a környéket és a Vul­­turul üzemet az árvízveszélytől. A BU­DAPESTI KÖNNYŰZENE­KAR július 4. és 5-én a bukaresti Augusztus 23 nyári színházban ven­dégszerepel. A zenekart Horváth Sán­dor vezényli, közreműködnek Me­gyeri Gizella, Bérces Tibor és Sin­­gár György szólóénekesek. A FOGYASZTÓK ÁLTAL kedvelt lenvásznak gyártását az idén lényege­sen növelték. A tavalyinál 34 százalék­kal több kelme készül az idén. A kereskedelem a II. félévre számos új mintájú és szövésű lenvásznat rendelt a tavalyinál szélesebb színskálában. TÖBB OLYAN GÉPET helyeztek üzembe a fővárosi Tricotajul Rosu gyárban, amelyek alkalmazásával nem­csak a minőséget sikerült jelentősen megjavítani, hanem a munkatermelé­kenységet is mintegy 10 százalékkal növelték. A gépeket a gyár egyik mun­kaközössége tervezte és készítette el. NAGYARÁNYÚ szazafias munkát vé­geztek az idén Zsilvölgye dolgozói, több mint 60.000 szem­ély csaknem 650.000 órai munkával végezte el az utak rendbehozását, az utcák karban­tartását és zöld övezetek létesítését. A BUKARESTI BOTANIKUS KERT centenáriuma alkalmával a posta ,,Vi­rágok" témával bélyegsorozatot ad ki. Rövidesen vadászlény irt bélyegsoroza­­tok is kiadásra kerülnek. SZÍNF­S FÉNYCSŐ-VILAGÍTASú cégtáblákkal láttak el több segesvári vegyeskereskedelmi boltot A helyi ke­reskedelem nemrég új cukrászdát és falatoz­őt is nyitott, ahol jól képzett al­kalmazóinak szolgálják ki a közönsé­get. A TEMESVÁRI Állami Színház Jú­lius 3 és 4-én Bukarestben vendégsze­repel Figueiredo „A róka meg a szőlő“ című darabjával. A BARG­AFÖLDVÁRI RECONST­RUCTS téglagyár lakónegyedének dolgozói 636 Mai hazafias munkával parkosították a negyedet. ÚJABB KÉTSZÁZ motorosjármű ve­zetője kapott hajtási jogosítványt Má­­ramaros tartományban, ahol rohamo­san növekszik a motorkerékpár-tulaj­donosok száma. SONOVIZORNAK nevezik azt a ké­szüléket, amelyet a Német Demokrati­kus Köztársaságban terveztek és hasz­nálnak anyagvizsgálatra. Az impulzus­­visszhang alapon működő ultrahang készülékkel ellenőrizni lehet a fémek, a porcelán és a műanyagok struktúrá­jában bekövetkezett elváltozásokat, amelyeknek az iparban óriási fontossá­ga van. A készülék alkalmazása nem befolyásolja az anyag összetételét. VAKÁCIÓZÓ ISKOLÁSGYER­MEKEK segítettek a Brassó tartományi Keresz­tényfalván az állami gazdaságban málnát szedni. Eddig 29.000 kilót szál­lítottak le az államnak, 10­ 000 kilóval többet a tervelőirányzatnál. FIATAL TEXTILMUNKÁSOK szá­mára rendeztek továbbképző tanfolya­mot a nagyszebeni Libertatea gyárban. A tanfolyam 120 hallgatójának a vál­lalat legjobb mérnökei és technikusai tartanak előadásokat a korszerű fo­násról, szövésről, appretírozásról és megismertetik velük a gépek működési elveit. A FEKETE-TENGERBEN élő sprot nevű apró hálat eddig csupán sózva fanják forgalomba. A turceai halkon­­zervgyárban most sikerrel kísérletezték ki ennek a halfajtának más konzervá­lás­­módját, s ezután sütve, polietilén zacskókban, mélyen hűtve, ezenkívül fél és egykilós tömbben is forgalomba hoz­ z­ák, valamint 100 grammos dobozok­ban, csípős mártással. ÉPÍTŐTELEPET NYITOTTAK a brailai vásártér helyén­ Egyebek kö­zött egy 1811 lakrészből álló tömbház­­negyedet építenek itt fel. K­OLOR A DOBOG­RA ÜTÖTTE fel a fejét Ágota rajonban. Nyomban felku­tatták és vegyszerekkel eddig 540 hek­tárról irtották ki, s ezzel az idei burgo­nyatermést megmentették a kolorádó­­veszélytől. A KITŰNŐ GYÓGYHATÁSÚ ma­­rosszentgyörgyi fürdőt az eltelt más­fél hónap alatt mintegy tizenkétezer személy kereste fel, köztük sokan olyan távoli tartományokból is, mint Bukarest és Galac. HÁROM UJJ MENTŐAUTÓT utalt ki az Egészségügyi és Népjóléti Mi­nisztérium Brassó tartománynak. A mentőkocsikat a törcsvári, fogarasi és szebeni kórházak kapták meg. REKORD-GYAPJÚHOZAMMAL di­csekednek az ákosi (Máram­aros tarto­mány ) állami gazdaság állatneveiül. Egy kosról 25,5 kiló gyapjút nyírtak, de átlagban is 0,69 kilóval haladták túl előirányzatukat. A XX. SZÁZAD IFJÚSÁGA címmel a Moszkvában megtartandó nemzetközi fény­képész verseny­re a világ minden részéről 420 fényképész 1800 képet küldött eddig be. A díjnyertes képeket a Kozmszomelszkaja Pravda közli. A FŐVÁROSI GRIGORE PREO­­TEASA üzemben a bukaresti C. J. Par­tion Egyetem és a Politechnikai Inté­zet számos diákja végez gyakorlati munkát. A Takarék- és Letéti Pénztár közli, hogy június 30-án a fővárosban meg­tartották­ a CEC-kötvények szokásos havi húzását, amelyen pénz- és tárgy­­nyereményeken kívül több külföldi ki­rándulást sorsoltak ki, valamint a félévi póthúzást, amelyen számos nyereményt sorsoltak ki 100.000 lej és 800 lej között. A hivatalos nyeremény listák az ösz­­szes CEC-kiter­deltségeknél ki vannak függesztve. A CEC nyereménye* betétkönyvek sorshúzása A CEC nyereményes betétkönyvek 1961 június 30-i negyedévi húzásán azok a betétkönyvek nyertek, amelyek a következő számjegyekkel végződ­nek: 708—250 százalék; 300—200 szá­zalék; 329 és 844— 100 százalék; 098, 191, 255, 436, 563, 646, 793 és 877 — 50 százalék; 080, 149, 201, 478, 554, 644, 903 és 960 — 25 százalék. A nyeremény összegét a sorsoláson ki­húzott betétkönyvek negyedévi átlagos egyenlege alapján számítják ki. 1961. július 1., szombat Központi Lottó A Központi Lottó június 30-i húzá­sán a következő számokat húzták ki : 2, 35, 34, 67, 48, 51, 62, 69, 72, 46. „A“ különleges nyeremény: 34, 46, 69. „B“ különleges nyeremény: 48, 2, 51.­­„C“ különleges nyeremény: 38, 62, 67. Nyereményalap : 880.728 lej.

Next