Előre, 1961. július (15. évfolyam, 4252-4277. szám)
1961-07-01 / 4252. szám
961. július 1., szombat Moszkva: A Szovjetünké és népei szívvel-lélekkel a hős kongói nép mellett állnak Nyikita Hruscsov, a szovjet kormány vezetője, a Szovjetunió népei és kormánya nevében táviratban üdvözölte Antoine Gizengát, a Kongói Köztársaság kormányának vezetőjét, a Kongói Köztársaság függetlenségének első évfordulója alkalmából. N. Sz. Hruscsov biztosította An- Itoine Gizengát és személyében az egész kongói népet, hogy a Szovjetunió és népei szívvel-lélekkel a hős kongói nép mellett állanak a gyarmati rendszer elleni igazságos harcában. Amint a távirat hangsúlyozza, a kongói nép országa szabadságáért, függetlenségéért és területi épségéért, valamint azért vívja hősies harcát, hogy a gyarmati rendszert ne vezethessék be ismét Kongóban, akár a NATO kollektív kolonializmusa, akár úgynevezett ENSZ„gyámság“ formájában. N. Sz. Hruscsov rámutat, hogy Helsinki: Lemondott Sukselainen tinn miniszterelnök A Finn Távirati Ügynökség jelentése szerint Sukselainen finn miniszterelnök június 29-én este lemondott. A miniszterelnök lemondását a helsinki fellebbviteli bíróság döntése váltotta ki, amely elmarasztalta Sukselainent hatalmával való visszaélés miatt a köznyugdíjak kérdésében. Lemondó levelében Sukselainen kijelenti: nem érzi magát bűnösnek a bírósági ítéletben felsorolt vétségekkel kapcsolatban, s ez az ítélet nincs összefüggésben miniszterelnöki tisztségével. Az államtanács június 29-i ülésén V. Rekkonen elnök elhatározta: július 3-ra ülésre hívja össze a kormányt annak megvizsgálására, hogy milyen intézkedéseket tegyenek N. J. Lukselainen lemondásával kapcsolatban. Megkezdődött Párizsban az úgynevezett ,,kerekasztal konferencia“, amelyen a francia kormány képviselői és a parasztok szakszervezeteinek vezetői vesznek részt. A francia sajtókommentátorok véleménye szerint ez a konferencia nem egyéb, mint a kormány mesterkedése, hogy a nagybirtokosok segítségével elfojtsa a francia parasztság hatalmas arányú elégedetlenségét. Merfilyőző erővel bizonyítja ezt a Mezőgazdasági Szakszervezetek Országos Szövetsége (FNSA), a kormány legjelentősebb tárgyaló fele vezetőségének összetétele is. Ebben a szövetségben a francia nagybirtokosok vesznek részt, akik minthogy óriási tőkével és földterületekkel rendelkeznek, sokkal könnyebben viselik el a jelenlegi franciaországi mezőgazdasági válságot, mint a kis- és középparasztok milliói. Az FNSA vezetői voltaképpen kizárólag arra törekednek, hogy a nagyarányú parasztmozgalmat felhasználva újabb kiváltságokat és könnyítéseket csikarjanak ki a kormánytól. Ugyanakkor amint az FNSA vezetősége által pénteken délelőtt Párizsban közzétett kiáltványból is kitűnik, a vezetőség a ,,kerekasztal“ vitáiban való részvételével a kormányt igyekszik támogatni a parasztmozgalom elfojtásában. Ugyanezt a célt követte a viták megkezdése előtt kibocsátott felhívás is. A június 30-i francia sajtó szerint az FNSA vezetőinek ez a mesterkedése nem egyéb próbálkozásnál, hogy orvul hátba támadják a parasztmozgalmat. Patrice Lumumba galád meggyilkolása után e harc vezetését legközelebbi harcostársa, Antoine Gizenga vette át, aki méltó utódja a nép szabadságáért és boldogságáért folyó harc nagyszerű ügyében. A távirat hangsúlyozza „Az ön által vezetett kormány a Kongói Köztársaság egyetlen törvényes kormánya. Párizs: Eredménytelenek maradtak a francia kormány mesterkedései Egy évvel ezelőtt, 1960 július elsején kiáltották ki a Ghánai Köztársaságot. Képünk Akkrában, a fiatal Afrikai Köztársaság fővárosának könyvtárában készült lyamatából, így vagyunk a hősök ábrázolásával is, Szabó Gyula kitűnő portrét fest hőseiről, de fizikai-szellemi mozgásuk több esetben is nem igen hoz újat. Igaz, ennek ellenkezőjére is van példa és itt elsősorban utalnunk kell Mezei Mózes alakjára. A második kötet után alig ismerünk rá az öreg Mezeire, akiből a regény egyik legrokonszenvesebb hőse lett. Az ellenszenvesen erőszakoskodó, meglehetősen szűk látókörű szegényparaszt ebben a kötetben — elsősorban azért, mert az író változtatott hőséhez való viszonyán — anélkül hogy jellemén törés esne a harcosságon kívül egyéb igen értékes tulajdonságokra tesz szert, melyek méltán emelik a falu élenjáró harcosai közé. Kisebb mértékben ugyanez vonatkozik Csáka Mózes alakjára is, de bizony a regény többi hősei elég keveset változnak a harmadik kötetben, ahol pedig már erősen éreztetik hatásukat a megújító szocialista eszmék. Akácos Miska a regény végén akár csak a regény elején, ugyanaz a szűk érdeklődésű fiatalember marad, akit a szoknyán és a vagyonon kívül más nem érdekel, Akácos Sanyi pedig lényegében ugyanúgy áll előttünk a harmadik kötetben, mint a történet legelején, amikor képtelen cselekedni szerelmi boldogsága érdekében. Gondos Dénesiről már a regény elején tudjuk, hogy a kollektív gazdaság hívévé szegődött. Nos, a történet végén ismét eljut oda, hogy újból a szocialista gazdálkodás pártjára álljon. S a példákat sorolhatnánk tovább, szinte valamennyi hős, a legjobb esetben ehhez hasonló körforgást végez. Leegyszerűsítés lenne az emberábrázolás minden fogyatékosságát a regény szerkezeti felépítésével magyarázni. Természetesen közrejátszanak itt más okok is. Elsősorban is az, hogy az író egyoldalúan mutatja be hőseit, illetve létüknek és gondolkodásuknak csupán egyes vonatkozásait ábrázolja. Miskából csupán szerelmi vágyait és a gazdává emelkedés törekvését mutatja meg az író, Julisból sem láttat többet mint a szerelemre, melegségre vágyó nőt, Esztiből csupán a szerelmes bakfist. Elképzelhető-e például hogy Miskát mindvégig hidegen hagyja a kollektív gazdaság szervezésének kérdése ? Mások életéből viszont csupán a közösségi vonatkozásokat ábrázolja, mint például az öreg Akácos, Csóka Mózes és Mezei esetében. Amikor az író gondot fordít hőse alakjának teljesebb megformálására mint például Gondos Dénes vagy Gidó Jancsi esetében, ott megbizonyosodunk arról, hogy az író kiváló emberábrázoló képességgel rendelkezik. Az emberábrázolás és főként a jellemfejlesztés nehezen képzelhető el lélekelemzés nélkül: az írónak arról is szólnia kell, mit éreznek és gondolnak hősei, miközben beszélnek vagy cselekednek. Szabó Gyula ritkán mélyed el hősei lelkivilágában, s ha elvétve találkozunk is ilyesmivel az első kötetben, mire a harmadikhoz ér szinte meg is feledkezik erről az írói eljárásról. Vannak a regénynek olyan mozzanatai, amikor bármilyen kíváncsian is fürkésszük a hősök arcát, latolgatjuk szavait, nem tudjuk meg, mi játszódik le lelkükben így például Gondos Dénes azzal az elhatározással megy el a népgyűlésre, hogy ha itt ismét Gondos Mihály viszi a szót, hát jól beolvas a kollektíva szervezőinek. A dolgok azonban másként alakulnak és éppen Gidó Jancsi az aki leleplezi a volt bírót, a kulákok bérencét. S ekkor Gondos Dénes más elhatározásra jut, — de arról, hogy mi is megy végbe benne míg végül is a kollektív gazdaság megalakítása mellett szólal fel, az titok marad előttünk. Csupán ezt az egyetlen példát hozom fel a sok közül mint amikor a lélekelemzésnek nagy szerepe lett volna a társadalmi mondanivaló súlyának növelésében. Nem az írói rátermettség hiánya vagy a pályakezdés nehézségei okozzák ezeket a fogyatékosságokat. Jó három esztendeje már annak, hogy Sütő András nyomatékosan felhívta a figyelmet egy sajátos jelenségre, amely jócskán mutatkozik meg Szabó Gyula regényében is: „Életünknek mily nehéz, nagy kérdései oldódnak föl évtizedek óta az anekdota aranyvizében.'' Nos, a Gondos atyafiságot, s ennek harmadik kötetét is, jócskán megmártotta az író az anekdota aranyvizében. Túl sokat „űzik az eszüket“ a regény hősei, akik villámgyorsan reagálnak minden tréfa lehetőségre, szójátékra és évődésre, amikor az író életanyagában válogatott nyilván egyik szempontja az volt, mi a legalkalmasabb néhány adoma feltálalására. Annyira beleélte magát a szerző, hogy hősei szünös-szüntelenül élcelődnek, hogy még a legdrámaibb pillanatokban is a hős esze tréfára vált. Egyetlen példát ragadok ki a gazdag tárházból. Akácos Sanyi elmegy Julishoz, hogy tudomására hozza viszonyuk megszakítását. Igazi, nagy szerelemmel szeretik egymást és Sanyi jól tudja, ha szakít Julissal soha sem fogja ismerni többé a szerelmi boldogságot. Elhihetjük-e, hogy amikor Julis szivettépő esdekléssel küzd szerelméért Sanyi esze tréfán jár ? Pedig így van. — „Hát akkor mi akadálya annak, hogy mellettem maradj ? Jaj, még reágondolni sem merek, mert meghasad a szívem az örömtől “ — mondja Julis és legnagyobb meglepetésünkre az író így folytatja ezt a valóban drámai szövegrészt: „Éppen az, hogy nehogy meghasadjon a szíved — futna ki Sanyi száján a bolondos replika.“ Nem tudom elképzelni, hogy ilyen helyzetben, amikor valaki szándékos kegyetlenséggel tiporja saját legszebb érzelmeit, bolondos replikára álljon az esze. Minduntalan érezzük, hogy az anekdotázás, a hősök szellemeskedései felhígítják a konfliktusokat, elterelik az író figyelmét arról, ami az életben lényeges. Ezért aztán azok a súlyos társadalmi konfliktusok, amelyeket az író a második kötetben a negativizmus feketítő vizébe mártott, a harmadik kötetben sokszor ahelyett, hogy az élet dialektikus folyamatában megoldódnának, csupán feloldódnak az anekdota arany vizében. Íme, így áll tehát előttünk a harmadik kötet a maga kétségtelen komoly erényeivel és súlyos fogyatékosságaival. Lezárult a Gondos atyafiság története, és most elgondolkozhatunk azon, vajon egy egységes regényt olvastunk-e vagy sem? Egységet alkot-e vagy sem az 1955 és 1961 között megjelent három kötet ? Az egységes cselekmény ellenére eszmei szempontból a regény egyáltalán nem jelentkezik egységesen. Az első kötet lényegében helyes eszmei állásfoglalását csupán csorbítják hibás beszüremlések, ami főként abban mutatkozik meg, hogy a kötet élenjáró hőse a középparaszt Gondos Dénes sok esetben a szerző véleményének a hordozója. A második kötetben már eluralkodik az író hibás szemlélete, szinte kizárólagossá válik és ennek következtében a falu életének döntő kérdéseire a kötet hamis választ ad. A harmadik kötetben örömmel tapasztaljuk a szerző szemléletének letisztulását, a pártos eszmeiség érvényesítését. Ha a regény hőseinek szemlélete alakulna ilyen kitérőkkel — ez érdekessé tenné a művet, a regény írója részéről viszont az ilyen eszmei mutálás megengedhetetlen. Egységes mű csakis egységes szemléletre épülhet fel, éppen ezért a harmadik kötet eszmei erényei nem ellensúlyozzák a második kötet eszmei tévelygéseit, hanem még jobban kihangsúlyozzák őket és azt bizonyítják, hogy egy eszmeileg elhibázott művet hiába folytat az író helyes szemlélettel, ebből nem születik egységes mű. A cselekmény egysége önmagában még nem ad eszmei egységet. A székelylaki kollektív gazdaság szervezése a kezdet kezdetén — nyomban az 1949-es párthatározat után — indul be, tehát az író az élenjáró falvak közé helyezi regényének színhelyét. 1949 nyarán és őszén nagyon kevés faluban esett még szó kollektív gazdaságról és 1950 tavaszán is aránylag még kevés kollektív gazdaság alakult. Tehát a szocialista mezőgazdaság úttörőit választotta hőseiül a szerző. Igen ám, de mire regényét befejezte, hazánk falvainak nagy többségében már győzött a közös gazdálkodás eszméje. Az élet jócskán megelőzte az írót, hiszen 1961-ben az elsőkként megalakult kollektív gazdaságok már túlvannak a kezdet nehezén és kialakították a szocialista paraszti életformát. Természetesen nem kívánhatjuk, hogy a regényíró a legfrissebb fejleményeket is mindig hozzáfűzze művéhez. A közös gazdálkodás meghonosításáért folyó küzdelem nem elévült téma az irodalom számára, de nézzük meg mennyire érzékelteti a Gondos atyafiság ennek a küzdelemnek a távlatait. Egyszóval, milyen kitekintést nyújt a regény a ma felé ? Eddig főként azt hangsúlyoztuk, hogy Székelylakról nem nyílik elég kitekintés az országra, szűk a regény belvilága. Az országos összefüggések, a korrajz hiánya nem csak a térbeli, hanem az időbeli kitekintést is akadályozza. A regényben nem érzékeljük a jövőnek azokat a csíráit — sem a társadalmi erők rajzában, sem a hősök ábrázolásában —, amelyek nagyrészt az életben már ki is teljesedtek. Nem igen látom azokat a regényhősöket, akiket elképzelhetnék amint a ma már milliomos székelyloki kollektív gazdaságot vezetik, nem látom azokat a székelylokiakat, akikből mára az új, szocialista parasztság képviselői kinőttek. Talán sor kerül arra, hogy az író beváltsa ígéretét és nekifog a Gondos atyafiságban rejlő gazdag életanyag magasszíntű ,eszmei és művészi feldolgozásához. Megérné a fáradtságot, hiszen az író most már nagyobb igénnyel, eszmei érettséggel és új életanyaggal gazdagodva alkothatná újra művét. KOVÁCS JÁNOS Washington: Elhalasztották az amerikaközi gazdasági tanácskozást Az Amerikai Államok Szervezetének Tanácsa Washingtonban elhatározta, hogy elhalasztja az amerikaközi gazdasági és szociális értekezletet, amelynek július 15-én kellett volna megnyílnia Montevideoban. Az értekezletnek meg kellett volna vizsgálnia a latinamerikai országoknak szánt úgynevezett „segély“-programot. Az Associated Press szerint, az értekezlet augusztus 5-re való halasztását több ország kérte. | • N. Sz. Hruscsov távirata A. Gizengánoz (•A laoszi értekezlet munkálatai! • Folytatja harcát a francia parasztság \ Amint a VHumanité hangsúlyozza, az FNSA vezetőinek felhívása, hogy kössenek fegyverszünetet a kormánnyal midőn a parasztmozgalom már az Alpoktól az Atlantióceánig terjedt, segítség a kormánykörök számára a francia parasztok milliói törvényes követeléseinek visszautasításához. A paraszt tömegek egyébként nem hallgattak a tüntetések beszüntetését célzó felhívásokra. Az egész országból Párizsba befutott hírek szerint a mozgalom továbbra is lankadatlan erővel folyik az ország különböző vidékein. Genf: A laoszi nép határozott választ adott a SEATO összes híveinek A laoszi kérdés rendezésére egybehívott nemzetközi értekezlet részvevői június 30-án rendes ülést tartottak, M. Macdonald (Anglia) elnökletével. M. Naszkowski, Lengyelország képviselője, felszólalásában hangsúlyozta, hogy a három laoszi herceg zürichi közleménye nagy jelentőségű az értekezlet szempontjából, mert leszögezi a laoszi külpolitika alapelveit. A jelen pillanatban tudjuk — s ezt hangsúlyozottan megerősíti a közlemény —, hogy Laosz függetlenségének és semlegességének platformját, amelyet Szavanna Fumma herceg törvényes kormánya és Szufanuvong herceg, a Palét Lao vezetője, első perctől kezdve hirdetett, az összes laoszi fő erők elfogadták külpolitikájuk közös platformjául. A zürichi közlemény — folytatta a lengyel küldött — nemcsak a semlegesség fogalmának meghatározását tartalmazza, hanem azt ki is egészíti olyan elemekkel, mint a békés egymás mellett élés öt alapelve, diplomáciai és baráti kapcsolatok létesítése az összes államokkal, elsősorban a szomszédos államokkal. Ma egyre több állam fogadja el ezeket az elveket a többi állammal való kapcsolatainak alapjául, így tehát a semlegesség, amelyet Laosz tiszteletben akar tartani, hosszá fog járulni az államok közötti békés egymás mellett élés fejlesztéséhez — mondotta a lengyel küldött. A laoszi nép — folytatta — határozott választ adott a SEATO összes híveinek, akik ürügyet keresnek arra, hogy beavatkozhassanak Laosz belügyeibe és rákényszerítsák egy olyan katonai tömb ,,védelmét“, amely Laosz biztonságát fenyegeti. Delhi: Nehru miniszterelnök sajtónyilatkozata Nehru, India mhaiszterelnöke pénteken egy delhi sajtóértekezleten az általános és teljes leszerelés szükségességéről beszélt. Kívánatos lenne — hangsúlyozta a miniszterelnök —, hogy a leszerelést szakaszonként hajtsák végre, de a célkitűzés csak egy lehet — a teljes leszerelés. Nehru beszélt N. Sz. Hruscsov legutóbbi javaslatairól a német kérdésben, s kiemelte, hogy a nyugat-berlini helyzet mennyire veszélyes. India miniszterelnöke keményen elítélte a portugál gyarmatosítók angolai vérengzését. Kijelentette, hogy a NATO katonai szövetség, amelyben Portugália is részt vesz, voltaképpen bátorítja a portugál gyarmatosítók angolai akcióit. Nehru hatékony lépéseket követelt az ENSZ-től a portugál gyarmatosítók megfékezésére és elítélte a Portugáliával szemben folytatott angol politikát, amelynek lényege Salazar diktátor támogatása. A laoszi kérdés rendezésével foglalkozó genfi értekezlettel kapcsolatban Nehru egy laoszi nemzeti kormány megalakítása mellett fogolt állást. Kijelentette, hogy a laoszi kérdés megoldásánál tiszteletben kell tartani az Indokinára vonatkozó 1954. évi genfi egyezményeket. Kuweitról szólva Nehru hangsúlyozta: örömére szolgált a hír, hogy Kuweit elnyerte függetlenségét. ELŐRE Fulbright szenátor: „Itt az ideje, felülvizsgálja WASHINGTON (Agerpres). ” William Fulbright, a szenátus külügyi bizottságainak elnöke június 29-én az Egyesült Államok külpolitikájával kapcsolatos szenátusi beszédében rámutatott, hogy a világ figyelmét az utóbbi mins, hogy az USA külpolitikáját a két hónap folyamán egész sor olyan fontos esemény vonta magára, „amelyek vitathatatlanul megtépázták az USA tekintélyét, megdöbbentve, felháborítva és lehangolva az amerikaiak széles köreit. Elsősorban — mondotta — egy szovjet pilóta űrhajóval körülrepülte a Földet. Azután következett a kubai kudarc. Röviddel utána fokozatosan rosszabbodott a laoszi helyzet. Az utóbbi években — hangsúlyozta — állandóan gyengült az Egyesült Államok pozíciója, és mi többé nem engedhetjük meg magunknak, hogy hibákat kövessünk el. Fulbright ezzel kapcsolatban rámutatott: elérkezett az ideje, hogy az USA felülvizsgálja külpolitikáját. „William Fulbright — hangsúlyozza az Associated Press — óvta az Egyesült Államokat a Kubában vagy Délkelet-Ázsiában történő egyoldalú katonai intervenció veszélyes doktrínájától. Kiemelte, hogy ha katonai erőt vetnének be Kuba ellen a Castro-rendszer megdöntésére, ez feltétlenül eltávolítás az USA-tól számos latin-amerikai, ázsiai és afrikai országot. A Kuba elleni katonai intervencióval — mondotta — az Egyesült Államok többet veszítene, mint azzal, ha nem avatkozik be az ország belügyeibe és békében hagyja Kubát. Az Egyesült Államok laoszi politikájára vonatkozólag Fulbright kiemelte: „Az USA olyan irányú próbálkozása, hogy egy 29.000 főnyi hadsereg és szolgai kormány alakjában kommunistaellenes erőt vezessen be Laoszban, kudarcot vallott. Meghiúsult az USA- nak az a kísérlete, hogy kommunistaellenes érzelmeket keltsen a laoszi lakosságban." „Több mint 300.000 000 dollárba került nekünk az az illúzió, hogy Laoszt védőbástyává alakíthatjuk át, tekintélyünk csökkenésének ára pedig egyenesen felbecsülhetetlen.“ Befejeződött a román-szovjet műszaki-tudományos együttműködés; bizottság ülésszaka Alapították meg, hogy a műszaki-tudományos együttműködés jelentős eredírvények elérését tette lehetővé a tudomány és a technika terén, előmozdította a Szovjetunió és a Román NK népgazdaságának sikeres továbbférllesztését. Az ülésszakon hasonló stéppé nemrevizsgálták a két fél javaslatait a további műszaki-tudorhányos dokumentáció eserére és a kiemelkedő termelési eredményekkel kapcsolatos tapasztalatcserére vonatkozóan. Az ülésszakon aláírt jegyzőkönyv értelmében, a Szovjetunió 1961.második felében átad a Román Népköztársaságrak különböző műszaki dokumentációt kőolaj- és vegyipari, gépipari és energetikai ipari kérdésekben. A Román Népköztársaság ugyanakkor műszaki dokumentációt ad át a Szovjetuniónak vegyipari, kőolajipari és építkezési problémákat illetően. A két fél egyben kölcsönösen szakembereket küld ki dokumentálódás céljából a kiemelkedő termelési tapasztalatok és a legidőszerűbb népszazdássági fiksrítések férni éteri műszaki-tudományos eredményeket illetően. Az ülésszak idején a román küldöttség számos iparvállalatban dokumentálódott a Szovjetunió műszaki eredményeiről. Az ülésszak munkálatai az őszinte barátság és a teljes egyetértés légkörében folytak le. ■Moszkvában befejeződött a román— szovjet műszaki-tudományos együttműködési bizottság XV. ülésszaka. Az ülésszakon megvizsgálták az előző ülésszakon hozott határozatok teljesítését. A felek megelégedéssel ál- Újabb ellenforradalmi bűncselekmény Kubában HAVANNA. (Agerpres). A kubai terrorista ellenforradalmárok június 29- én este újabb bűntettet készítettek elő : nagy mennyiségű robbanóanyagot robbantottak fel egy gépkocsiban. A robbanás a város központjában, egy gépkocsi-állomáson történt. Több gépkocsi teljesen elpusztult, illetve súlyosan megrongálódott. Emberáldozatok nem voltak. Az USÁ-ban folyó kíméletlen kubaellenes kampány nyomán elkövetett terrorcselekedet nagy felháborodást váltott ki a kubai lakosság soraiban. A robbanás színhelyén azonnal tiltakozó nagygyűlés zajlott le. A felszólalók megbélyegezték az ellenforradalmár terroristákat és felszólították a kubaiakat, hogy szüntelenül fokozzák éberségüket a belső és külső ellenségek ármánykodásaival szemben. 3 PEKING (Agerpres). Amint az Oli Kína hírügynökség közli, június 30-án Pekingben az Országos Népi Gyűlés 1O.OOO helyes termében ünnepi gyűlés zajlott le a Kínai Kommunista Párt megalakításának 40. évfordulója alkalmából. Az ünnepi gyűlésen részt vettek a Kínai Kommunista Párt veteránjai, az ország demokratikus pártjainak és tömegszervezeteinek képviselői, üzemek és gyárak munkásai. Az ünnepélyesen feldíszített színpad hátterén vörös zászlókon 1921—1961 számokat lehetett látni. A jelenlevők hosszas tapsa közepette a gyűlés elnökségében helyet foglaltak a következő elvtársak: Mao Cetung, a Kínai Kommunista Párt KB elnöke, Liu Sao-ci, Csu En-taj, Csu De, a Kínai Kommunista Párt KB alelnökei, a párt KB Politbürójának több tagja, demokratikus pártok vezetői. Az ünnepi gyűlésen beszédet mondott Liu Sao-ci, a Kínai Kommunista Párt KB alelnöke. A Kínai Kommunista Párt megalakítását megelőzően — mondotta, — a kínai nép hosszas, kitartó, áldozatteljes és hősies harcot vívott az imperializmus és a feudalizmus ellen. De a kínai nép csak az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, csak a marxizmus,leninizmus Kínában való elterjedése után szerezte meg a legjobb elméleti fegyvert felszabadulásához. Azóta semmi sem tudta feltartóztatni a kínai nép győzedelmes előrehaladását. A Kínai Kommunista Párt megalakítása óta eltelt 40 esztendő során pártunk hősies harcokban nagy diadalokra vezette az egész ország népét; ezekben az években a marxizmus-leninizmus széles körben elterjedt Kínában és nagyszerű győzelmeket vívott ki. A Kínai Kommunista Párt, együtt a kínai néppel 40 esztendő leforgása alatt jelentős dolgokat valósított meg. Általában beszélve, mindezeket két nagy tényben összegezhetjük. Az első a népi demokratikus forradalom véghezvitele Kínában. A második a szocialista forradalom és a szocialista építés véghezvitele Kínában. Ez 12 esztendő alatt bontakozott ki, s most is folytatódik. A Kínai Népköztársaság megalakulása a demokratikus forradalomról a szocialista forradalomra való rátérés kezdetét jelzi. A kínai népi demokratikus hatalom lényegében a proletariátus diktatúrája. Az eltelt 12 esztendő alatt nagy vonalakban végrehajtottuk a szocialista forradalmat és nagy sikereket értünk el a szocialista építés terén. Liu Sao-ci kidomborította, milyen nagyjelentőségű az a tény, hogy a 650 milliós hatalmas országban, a Kínai Kommunista Párt vezetésével kivívták a népi demokratikus forradalom teljes győzelmét, a szocialista forradalom döntő győzelmét és a szocialista építés kezdeti diadalát. Ahhoz, hogy korszerű iparral, korszerű mezőgazdasággal, modern tudománnyal és kultúrával rendelkező nagy szocialista államot építsünk fel, nagyon hosszú időre lesz még szükség, ahhoz pedig, hogy áttérjünk a szocializmusról a kommunizmusra, még hosszasabb történelmi időszak kell. De bárki láthatja, hogy Kína földjén meghonosodott a szocialista társadalmi rendszer, hogy jelenleg Kína már nem topog egyhelyben, hanem rohamosan fejlődik és halad előre. Liu Sao-ci megemlítette a forradalomban és a szocialista építésben elért eredményeket, majd kidomborította, hogy ezek elválaszthatatlanul összefüggnek az egész nép nagyszerű egységével. A kínai nép nagyszerű egységét a Kínai Kommunista Párt vezetésével valósították meg a’forradalomért és az építésért vívott líoszszas harcok során. Pártunk és népünk — jelentette ki a továbbiakban Liu Sao-ci — határozottan és következetesen követi a proletár internacionalizmus és a patriotizmus egybehangolásának elvét, pártunk és népünk szorosan egyesül az egész világ népeivel. Mind a forradalomban, mind pedig a szocializmus építésében segítséget kaptunk és kapunk a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól, az egész világ dolgozóinak és a különböző országok haladó erőinek rokonszenvét és támogatását élvezzük. A kínai nép a maga részéről erőfeszítéseiben és harcában támogatja a világ népeinek minden haladó és igaz ügyét. Ez az internaeszmatista kölcsönös segítség, ez az internacionalista összeforrottság rendkívüli jelentőséget közös ügyünk diadala szempontjából. Felhasználva ezt az alkalmat, lelkes üdvözletet intézünk a nagy szovjet néphez és a Szovjetunió Kommunista Pártjához, valamint a többi szocialista ország testvérnépeihez és testvérpártjaihoz, az összes országok kommunista- és munkáspártjaihoz, a most harcoló összes országok népeihez. A Kínai Népköztársaság megalakulásának pillanatától — folytatta az előadó — fő orientációnk a nemzetközi kapcsolatok terén a következő : fejleszteni a baráti kapcsolatokat, kölcsönösen segítséget nyújtani és együttműködni a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal, elérni az öt elv alapján a békés egymás mellett élést a más társadalmi rendszerű országokkal és harcolni az agressziós és háborús imperialista politika ellen, támogatni az elnyomott népek és elnyomott nemzetek forradalmi harcát az imperializmus és a kolonializmus ellen. Ez külpolitikánk általános irányvonala. Az amerikai imperializmus, amely a kínai nép engesztelhetetlen ellenségének bizonyult — jelentette ki Liu Saoei — most is megszállva tartja Tajvant, országunk e területét, továbbra is katonai támaszpontokat tart fenn országunk közelében sok helyen, nagy harcra kész katonai erőket állomásoztál itt, az agresszió és a háborúk politikáját folytatja, komolyan veszélyeztetve így a békét Keleten és az egész világon. A jövőben is ébereknek kell lennünk és küzdenünk kell az amerikai imperializmus ellen. Népünk, hangsúlyozta az előadó, következetesen harcolni fog célkitűzéseiért Tajvannak, hazánk eme elidegeníthetetlen területének felszabadításáért. Liu Sao-ci kidomborította ezután, hogy a kommunista- és munkáspártok 1960 novemberi moszkvai tanácskozása még jobban megerősítette a szocialista tábor összeforrottságát és a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. Ez az erőteljes összefogás a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus zászlaja alatt az egész világ népes diadalának legfőbb záloga — jelentette ki a szónok. A szocialista tábor országai — hangsúlyozta Liu Sao-ci — újabb és újabb sikereket érnek el építőmunkájukban. A szocialista társadalmi rendszer óriási fölényét bizonyította az, hogy a Szovjetunió emberrel a fedélzeten sikeresen űrhajót lőtt ki. A szocialista országok lankadatlan erőfeszítéseket tettek és tesznek a világbéke megvédéséért. Békés külpolitikájuk növekvő hatást gyakorol az egészvilágra. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békés javaslatai az általános leszerelésre, a nukleáris kísérletek beszüntetésére, a német békeszerződés megkötésére széleskörű támogatásra talál az egész világ békeszerető népeinek és országainak soraiban. A nemzetközi tapasztalat és Kína tapasztalata — jelentette ki Liu Sao-ci — határozottan megerősíti a marxizmus-leninizmus alábbi igazságát: a nép erői valóban nagyszerű erők, amelyek alakítják az emberiség történelmét, végső fokon a nép erői legyőzhetetlenek, a nép akarata legyőzhetetlen. A nép erői helyes és egységes vezetés mellett biztosan diadalmaskodnak bármilyen nehézség fölött és semmilyen akadály sem gátolja meg győzedelmes előrehaladásunkat. Liu Sao-ci befejezésül éltette a marxizmus-leninjizmust, a kínai nép nagyszerű összeforrottságát, az egész világ népeinek nagyszerű összefogását. A Kínai Kommunista Párt megalakításánál, 40. évfordulója alkalmából lezajlott ünnepi gyűlés után a legjobb pekingi művészek nagyszabású hangversenyt adtak. A Kínai Kommunista Párt megalakításának 40. évfordulója Ünnepi gyűlés Pekingben 1955 őszén szállt le az utolsó repülőgép Pécs város (Magyar Népköztársaság) régi repülőterén. Ettől kezdve a repülőgépek zúgását a teherautók és építőipari gépek zaja váltotta fel. Ma már az ország egyik legszebb lakónegyedét találjuk, a hajdani repülőtéren. Több min 11 ezer ember lakik a többszáz modern házban. Azóta nevet is kapott: Újmecsekalja. Képünkön: a munkásszálló épülete. (MTI felvétel) Henri Winstont szabadon bocsátották Csütörtökön Kennedy elnök elrendelte Henri Winstonnak, az USA Kommunista Pártja Országos Bizottsága titkárának szabadlábra helyezését s ugyanakkor nyolc éves börtönbüntetését is csökkentette arra az időre, amelyet Winston a börtönben töltött. Éppúgy, mint az USA Kommunista Pártjának más vezetőit, Henri Winstont is a Hírhedt Smith törvény alapján ítélték el. 1956 óta tartották fogva s amikor Winston agydapanase súlyosbodott, s orvost kért, a börtönök igazgatósága több hónapon keresztül megtagadta kérésének teljesítését Csupán amikor Winston megvakult és részben megbénult vizsgálták meg az orvosok Megállapították, hogy sürgős műtétre van szüksége s 1960 februárjában megoperálták. Noha egészségi állapota az operáció után sem javult, a hatóságok nem voltak hajlandók biztosíték alapján szabadon bocsátani. A küzdelem Winston szabadon bocsátásáért nem szünetelt Ezt a harcot a ..Henri Winston kiszabadításáért küzdő bizottság" vezette, amelyet az amerikai haladó közélet képviselői létesítettek