Előre, 1962. július (16. évfolyam, 4563-4588. szám)

1962-07-01 / 4563. szám

1962. július 1., vasárnap 24 ÓRA A NAGYVILÁGBAN MOSZKVA, N.SZ. HRUSCSOV : A Szovjetunióban az idén reális lehetőségek adódnak 9—10 milliárd pad gabona betakarítására A Pravda június 30-i számában közölte N. Sz. Hruscsov beszédét, amelyet a szovjet kormányfő az OSZSZSZK központi tartományai­ban működő területi mezőgazdasági igazgatóságok dolgozóinak tanács­kozásán mondott. A beszéd három újságoldalon jelent meg. N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy előreláthatólag — amennyiben nem áll be semmi zavaró körülmény a gabona érési folyamatában — a Szovjetunióban az idén reális lehe­tőségek adódnak mintegy 9—10 mil­liárd pud (1 pud , 16,38 kg — szerk. megj.) gabona betakarítására. „Még sohasem arattunk ilyen nagymeny­­nyiségű gabonát“ — mondotta N. Sz. Hruscsov. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy „a vetések állapota jelenleg kielégítő“. Leszögezte, hogy az idén a tavaszi vetési tervet 103 százalék­ra teljesítették. A kolhozok és szov­­hozok együttvéve 148.081.000 hektá­ron vetettek tavaszi növényeket, vagyis a tavalyinál 14.728.000 hek­tárral nagyobb területen. A szovjet kormányfő rámutatott, hogy a búza vetőterülete 3.500.000 hektárral bővült. Kukoricát 34 mil­lió 926.000 hektáron vetettek, vagyis 11 millió hektárral nagyobb terüle­ten mint tavaly .Bővült a borsó, kö­les, komló, bab, szója, nemkülönben a takarmány-cukorrépa vetésterüle­te. Ezt a növényt 2.660.000 hektáron vetették el, 1.460.000 hektárral na­gyobb területen mint az elmúlt év­ben. Nyikita Hruscsov rámutatott, hogy a múlt évhez képest a hús- és tej­felvásárlás is növekedett valame­lyest. Ez év június elsején a szarvas­­marhák állománya 5.600.000 darab­bal növekedett 1961-hez viszonyítva (a teheneké 1.918.000 darabbal), a sertéseké 4.370.000, a juhoké 2.218.000 darabbal. N. Sz. Hruscsov kidomborította az anyagi érdekeltség elve alkalmazá­sának jelentőségét, mint olyan té­nyezőjét, amely erősen fellendíti az állattenyésztést. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a hús felvásárlási árának fel­emelése növelte a mezőgazdasági dolgozók érdekeltségét az állatte­nyésztés fellendítésében. „Jól meg kell érteni, hogy ha ma felemeltük a hús- és a vaj felvá­sárlási és kiskereskedelmi árát, en­nek célja az állati termékek előál­lításának számottevő növelése. Ez­zel ugyanakkor jelentős lépést tet­tünk előre a szovjet emberek növek­vő élelmiszer-szükségletének teljes kielégítése felé, így tehát ez a szük­séges és fontos intézkedés megfelel az egész nép érdekeinek“ — mon­dotta N. Sz. Hruscsov. N. Sz. Hruscsov a továbbiakban elemezte a területi termelési igazga­tóságoknak, ezeknek az elvileg új mezőgazdasági vezető szerveknek a feladatait. „Az új és a régi mező­­gazdasági szervek közötti gyökeres különbség az, hogy az új szerveket kizárólag a kolhoz- és szevházbeli termelés vezetésére létesítették". Ugyanakkor a szónok hangsúlyoz­ta : Ha az iparvezetés szervezési for­májához hasonlítjuk, a mezőgazda­sági termelési igazgatóságnak sajá­tos jellegű gazdasági tanácsnak , egy csoport gazdaság gazdasági ta­nácsának kell lennie. N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunióban reális lehetőségek adódnak a rajonok összevonására, majd így folytatta : „A jelek arra mutatnak, hogy éppen a termelési igazgatóságok lesznek az alapjai a tartományok, területek, köztársasá­gok új közigazgatási beosztásának“. Nyikita Hruscsov rámutatott, hogy a rajonok jelenlegi formájukban az átmeneti időszak jelenségei, majd kijelentette, hogy „a jelenlegi rajon­­beosztás már elavult“. A Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke kifejtette, hogy nagyobb felelősségérzettel kell alkalmazni a fejlett tudomány vívmányait és a bevált módszereket a termelésben. „A termelési igazgatóságok jelenlegi feladata komolyan tanulmányozni a mezőgazdasági vezetés fejlett mód­szereit a tudomány vívmányainak és a fejlett tapasztalatoknak az alkal­mazását a kolhoz, és szovhozterme­­lésben.“ N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy a mezőgazdasági termelés növeléséért vívott harcban döntő szerepe van a munkatermelékenység fokozásának a kolhozokban és a szovhozokban. A szovjet kormányfő hangsú­lyozta ezzel kapcsolatban, hogy egész sor iparág sok élenjáró üze­mében a munkatermelékenység túl­szárnyalja a fejlett tőkésországok­ban elért legjobb eredményeket. „Összességében azonban még sok a tennivaló mind az iparban, mind pedig — főként — a mezőgazda­ságban, hogy a munkatermelékeny­ség tekintetében túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkésországokat — mondotta N. Sz. Hruscsov. Csak kemény munkával, a mun­kálatok hozzáértő megszervezésével vívhatjuk ki a győzelmet a kapita­lizmussal folytatott versenyben. Ke­ményen dolgozni nem azt jelenti, hogy a földet egyik helyről a má­sikra hányjuk, hanem, hogy állha­tatosan elsajátítjuk a legjobb eljá­rásokat, a mezőgazdaság vezetésé­nek új, fejlettebb módszereit“ — mondotta N. Sz. Hruscsov. A szovjet kormányfő hangsúlyoz­ta : „Több jó minőségű terméket elő­állítani kevesebb munka­ és eszköz ráfordításával — íme ez a lényeges a kolhozok és szovhozok termelésé­nek vezetésében“. Nyikita Hruscsov rámutatott: rend­kívül fontos mindent megtenni, hogy a legrövidebb időn belül meg­hódítsuk az állattenyésztési szektor első erődítményét, nevezetesen, hogy 7500 kiló húst termeljünk 100 hek­tár szántóterületre és 1600 kilót 100 hektár másfajta földterületre szá­mítva. „Ezeknek az erődítmények­nek a meghódítása után még tovább kell mennünk, fel kell készülnünk még nehezebben meghódítható más erődítmények megrohamozására. S ehhez minden lehetőségünk meg­van.“ A szovjet kormány jegyzéke Japánhoz Moszkvában közzétették a szovjet kormánynak a japán kormányhoz in­tézett jegyzékét. A szovjet kormány jegyzékében kifejezi azt a reményét, hogy a japán kormány „minden ren­delkezésére álló lehetőséget felhasznál majd amerikai szövetségesének befo­lyásolására, hogy mielőbb megegyezés jöjjön létre bármilyen nukleáris fegy­verkísérlet beszüntetésére.“ A szovjet kormányjegyzék válasz a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásá­nak kérdésében küldött május 5-i ja­pán kormányjegyzékre, amely a többi közt kifejezésre juttatja a japán kor­mánynak azt az óhaját, hogy a Szovjet­unió ne kezdje újra nukleáris robban­tásait. A szovjet kormány jegyzéke kifejti­­ ,jA japán kormánynak a Szovjetunió­hoz intézett kérését az USA kormá­nyához és csakis az USA kormányá­hoz kellett volna intéznie, mivel reá­­hárul a teljes felelősség a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére vonat­kozó egyezmény megkötésének eluta­sításáért“. „Kénytelenek vagyunk megállapítani­­— hangsúlyozza a szovjet kormány­jegyzék — hogy a Szovjetunió és más békeszerető országok erőfeszítései elle­nére, a nukleáris fegyverkísérletek meg­szüntetésének kérdése még mindig nincs megoldva. Sőt, mi több, az USA és Nagy-Britannia olyan intézkedése­ket tesz, amelyek nyilvánvalóan meg­nehezítik e kérdés megoldását és sú­lyosbítják a nemzetközi helyzetet“. „A szovjet kormány sajnálattal álla­pítja meg, hogy a japán kormány má­jus 5-i jegyzéke megkíséreli kétségbe vonni a nyolc semleges állam javasla­tait. Ugyanakkor a japán kormány tá­mogatni próbálja katonai szövetsége­sét, s valójában a nemzetközi ellenőr­zésre vonatkozó amerikai terv mellett száll síkra“. A jegyzék rámutat arra, hogy az USA magaslégköri robbantásai „vala­­-------------------------0*0------------------­mennyi állam s az egész emberiség ér­dekeit érintik“ és méginkább fokozzák majd a nukleáris fegyverkezési hajszát. A jegyzék felhívja a japán kormány figyelmét arra, hogy milyen veszélyt jelentenek az amerikai nukleáris fegy­verkísérletek a Csendes-óceán meden­céjében elterülő országok normális éle­tére. A Csendes-óceán térségében végzett kísérletek közvetlenül ve­szélyeztetik azon embermilliók életét, akik a japán szigetek déli vidékein ki­fogott halakkal táplálkoznak. Az ame­rikai kormány ezen akcióival lábbal tiporja minden szuverén állam nemzeti méltóságát, függetlenül attól, hogy melyik politikai táborhoz tartozik az. A szovjet jegyzék hangsúlyozza, hogy a nukleáris töltetű amerikai rakéták sikertelen kilövése, e tölteteknek az óceánba zuhanása, ahol időzített nuk­leáris bombákká változhatnak, nagy veszélyt jelent azokra az országokra, amelyek, mint Japán is, viszonylag kis távolságra vannak az amerikai atom­robbantások színhelyétől. AZ AMERIKAI külügyminiszter csütörtökről pén­tekre virradó éjjel visszatért az Egyesült Államokba. Bush igyeke­zett, hogy találkozzék Kennedyvel és tájékoztassa őt útjáról, még mielő­tt az elnök Mexikóba utazott volna- Az amerikai sajtó érdemben még keveset írt az amerikai külügymi­niszter európai körútjának eredmé­nyeiről. De a közzétett dokumen­tumok, az elhangzott beszédek és a megjelent kommentárok alapján ítélve bizonyos következtetések máris levonhatók. Amerikai hírügynökségi jelentések szerint bár Bush azért utazott Nyu­­gat-Európába, hogy betömje az északatlanti tömb falán keletkezett „repedéseket”, az agresszív NATO- ban elfoglalt vezető szerep kérdésé­ben azonban az USA és egyes nyu­gat-európai partnerei között tovább­ra is nézeteltérések állanak fenn. Jellemző, hogy útban Washington felé Bush már a repülőgépről kö­zölte a Külügyminisztériummal, hogy „megérkezésekor nem tesz semmiféle nyilatkozatot és nem vá­laszol az újságírók kérdéseire“. A New York Herald Tribune lon­doni tudósítójának véleménye sze­rint az amerikai külügyminiszter nyugat-európai körútja „Bush visz­­szavonulásával járt a Kennedy-kor­­mány előzetesen kifejtett európai diplomáciájához viszonyítva.“ Amerikai hivatalos körökből szár­mazó értesülések szerint ez a visz­­szavonulás lényegében abban áll, hogy az USA elfogadja nyugat-eu­rópai partnereinek­­ (különösképpen Franciaországnak) a nukleáris fegy­verkezéssel kapcsolatos álláspontját, pontosabban — amerikai megfigye­lők szerint — „Bush külügyminisz­ter azzal a meggyőződéssel tért visz­­sza az USA-ba, hogy az Egyesült Államok nem ellenezheti tovább Pá­rizs és Bonn követelését a saját„nuk­­leáris erő megteremtését illetőleg”. Ez pedig azt jelenti, hogy megszű­nik az a monopólium, amelyet az USA a nukleáris fegyver terén a nyugati tömbben mostanáig fenn­tartott. .. Bush útja tehát a tengerentúli és a nyugateurópai hidegháborús kö­rök kudarcra ítélt terveit szolgálta. S. V. ATHÉN: A Karamantisz kormány újabb reakciós törvényt terjesztett a parlament elé A Karamantisz kormány reakciós törvénytervezetet terjesztett a par­lament elé. E törvény célja fokozni a kommunista párt és más görög­­országi demokratikus erők üldözé­sét. Az új törvénytervezet továbbra is tiltja a Görögországi Kommunis­ta Párt tevékenységét és újabb in­tézkedéseket irányoz elő a „kommu­nizmus elleni harcra“ és azon sze­mélyek ellen, akik „nemzet­ellenes szubverzív tevékenységgel foglal­koznak.“ Mint ismeretes, a hivatalos propaganda ilyen személyeknek nyilvánítja mindazokat, akik ellen­zik a kormánypárt politikáját. Az új törvénytervezet értelmében azt a törvényt, amely rendkívüli állapot bevezetését és az alkotmány hatályának megszűnését írta elő kívülről jövő veszedelem esetére, úgynevezett „belülről jövő veszélye esetére is alkalmazni fogják Hogy ez a veszély mikor áll fenn, azt maga a kormány állapítja meg. Mint a demokratikus sajtó hangsúlyozza, az új törvény feljogosítja a kor­mányt, hogy bármilyen okból és bár­mikor diktatórikus rendszert vezes­sen be, ami súlyos veszélybe sodor­ja a görögországi demokráciát. LENINGRÁD: Ausztria kancellárjának látogatása Június 30-án Leningrádba érke­zett Alfons Gorbach osztrák szövet­ségi kancellár, aki hivatalos látoga­tást tesz a Szovjetunióban. „Adenauer nyugat- németországi uralma a végéhez közeledik“ — írja Renate Riemeck, a Német Békeunió párt vezetőségi tagja BONN (Agerpres). — „Adenauer nyugat-németországi uralma a végé­hez közeledik, mivel Bonn kül- és belpolitikai nézetei kudarcba ful­ladtak“ — ezt a következtetést von­ja le Renate Riemeck, a Német Békeunió nyugatnémet párt vezető­ségi tagja a Die Andere Zeitung cí­mű lapban közölt cikkében. A szerző hangsúlyozza, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság egész politikája a bonni állam létesítésé­nek pillanatától kezdve a Szovjet­unió elleni hidegháborúra épült. „A bonni politikusok — írja Riemeck — nem akarják figyelembe venni a Németország által kirobbantott és elvesztett második világháború ered­ményeit. Ezért sorolták be Nyugat- Németországot a Nyugat katonai rendszerébe. A bonni politikusok ki­adták a jelszót: «minden áron le­­e­gyünk erősebbek», hogy elkerüljék­­ a tárgyalásokat és a békeszerződés­­ megkötését“. Annak a politikusnak, aki görcsö-­­­sen ragaszkodik ezekhez, a valóság-­­ tól távol álló elvekhez, természetsze-­­­rűleg kudarcot kellett vallania.­­ „Más szóval — folytatja a cikk — az erőpolitika csupán illúzió volt, nem vezetett semmiféle eredményre­­ és ily módon alapjaiban megrendítet­te Adenauer politikáját. A lassú infláció, a tőzsdei árfolyamok zuha­nása, az áremelkedések, a munká­sok harca a bérek növeléséért, a szakszervezetekben uralkodó izga­tott hangulat — Íme Adenauer poli­tikájának gyümölcse.“ De „a bonni politika célja — foly­tatja a szerző — megszerezni az atomfegyvert. Ezek a politikusok nem tudják, hogy miként érhetik el e céljukat minél előbb: az USA segítségével vagy nélküle, de Gaulle segítségével vagy nélküle... Bonn tovább szándékszik folytatni az el­vesztett hidegháborút.“ A bonni politikai körök megkísé­relik félreállítani Adenauert, hogy ily módon megmentsék politikai prog­ramját. A ciemista csapatok újabb vereségei Sajtótudósítók jelentése szerint a ciemista csapatok az utóbbi napok­ban komoly vereséget szenvedtek az amerikai tisztek támogatásával és közvetlen vezetésével végrehaj­tott „tisztogatási“ műveletek során. Amerikai sajtóügynökségek írják, hogy június 24 és 27 között 2300 diemista katona hadműveletet haj­tott végre a Saigontól délre elterülő Kien Hoa tartományi hazafias erők ellen. Noha a négy napig tartó tá­madást 50 amerikai katonai taná­csos vezette, a diemista csapatok képtelenek voltak megtörni a haza­fias erők ellenállását. A chemista csapatok sok embert és hadianyagot vesztettek. Nagyarányú költségvetési deficit az USÁ-ban WASHINGTON (Agerpres).­­ Jú­lius elsején új pénzügyi évbe lép az Egyesült Államok. Az Associated Press hírügynökség washingtoni tu­dósítója ezzel kapcsolatos kommen­tárjában, hangsúlyozza : nem vált valóra a Kennedy-kormánynak az az elképzelése, hogy költségvetési fölösleggel zárja az 1961—1962 évi pénzügyi esztendőt, sőt jövőre ismét nagy arányú deficitre lehet számí­tani. „Az amerikai szövetségi kormány új pénzügyi évbe lép vasárnap — szögezi le a hírügynökség — s ez minden bizonnyal legalább négy milliárd dolláros deficittel zárul majd. A most zárult 1961—1962-es pénz­ügyi évben hivatalosan hét milliárd dolláros deficitre számítanak, ami békeidőben az USA történetében nagyság szempontjából a máso­dik helyet foglalja el­. A kormánykörök jelenleg semmi lehetőségét sem látják annak, hogy jövőre egyensúlyba hozzák a költség­­vetést — jegyzi meg az Associated Press hírügynökség. ELŐRE Október 9-én Uganda is függetlenné válik Az Uganda alkotmányos kérdéseivel kapcsolatban Londonban megtartott konferencia után közleményt adtak ki, amely kifejti, hogy október 9-én Ugan­da függetlenné válik. A közlemény rá­mutat, hogy a konferencián, amelyen részt vettek az ugandai lakosság képvi­selői és az angol kormány megbízottai, határozatokat fogadtak el pénzügyi kérdésekről, az Ugandát alkotó feje­delemségek és az ország központi kor­mányának kapcsolatairól, valamint más kérdésekről. Bugandának, Uganda leg­gazdagabb tartományának autonómiája lesz a központi kormánnyal való szö­vetségi kapcsolatok keretében. A két úgynevezett „elveszett terüle­tet”6 illetőleg, amelyeket az angol ko­­lonialisták több mint 60 évvel ezelőtt elszakítottak Bunyoro fejedelemségtől és Bugandához csatoltak, hogy egyenet­lenséget szítsanak az afrikaiak között, a konferencián elhatározták, hogy ezek továbbra is Bugandához tartoz­nak, de ugyanakkor a központi kor­mány közigazgatása alá kerülnek. Terv szerint, legalább két év elteltével nép­szavazást tartanak majd, e területek hovatartozásának végleges eldöntésére. Uganda a függetlenség kikiáltása után is tagja marad a Brit Nemzetkö­zösségnek. Az ENSZ kongói tanácskozó bizottságának ülése Az ENSZ kongói tanácskozó bi­zottsága, amelyben részt vesznek a Kongóba csapatokat küldött orszá­gok képviselői, pénteken megvitat­ták az országban előállt helyzetet azután, hogy kudarcba fulladtak a tárgyalások Adoula miniszterelnök és Csembe, a katangai szakadárok vezetője között. U Thant ideiglenes ENSZ-főtitkár tájékoztatót terjesz­tett a bizottság elé, s ebben rámutat, hogy a tárgyalások megszakítása is­mét válságos helyzetet idézett elő Kongóban. U Thant kijelentette, hogy a következő hetekben szüksé­gessé válhat a Biztonsági Tanács összehívása, hogy ismét megvitassa a kongói helyzetet. U Thant bejelentette, hogy Ro­bert Gardinert, a kongói ENSZ-mű­­veletek vezetőjét New Yorkba hív­ták tanácskozásra. A főtitkár szavai szerint a kongói ENSZ-hatóságokat készültségbe helyezték arra az eset­re, ha a tárgyalások meghiúsulása nyomán újabb események következ­nének be. A Thant ismertette a katangai ha­tóságoknak azt a szándékát is, hogy újabb csendőregységeket vezényel­nek Elisabethvillebe, hogy július 11-én részt vegyenek a „Katanga függetlensége“ évfordulója alkalmá­ból rendezendő parádén. Noha a fő­titkár azt állította, hogy az ENS­Z- hatóságok helytelenítették a Csom­­be-klikknek ezt az akcióját, nem irányoztak elő tényleges intézkedé­seket ennek megakadályozására, mint ahogy nem tettek semmiféle tényleges intézkedést az irányban sem, hogy végül valóra váltsák a Biztonsági Tanács határozatait a Kongói Köztársaság egységének helyreállítására. HENRI KREÁ (Algéria) BUDA -A RÓZSÁK VÁROSA*) Te, égő rózsák városa, Lángra gyújtod öntudatunkat S a tűz szétárad mint a tenger, Ha felszítod forró szavaddal. Oh, rózsák városa, De véráztatta rózsaszirmoké, Te vagy az a hely, Ahol maholnap újjászületünk. Oh, rózsák városa, Magvad, mint a jövő szabadság tiszteletére Darabokra zúzott, szerte hintett gránát, Csírázni, nőni fog. Oh, rózsák városa, Te vagy legelső igazságunk, Melyet könyv nélkül megtanultunk És szomjas ajkakkal idéztük Igazságod szavait. Oh, rózsák városa, A napsugár vagy, Amely fölkelti a hajadon csókját, Rózsa — te vagy felszabadulásunk, Oh, rózsák városa, A kezdet kezdete vagy, A harci korszak kezdete vagy! Oh, rózsák városa, Eszméink fővárosa vagy, Egyesült rózsák Városa — A pompás város, Algír rózsacsokra,­­ Rózsák városa, Jelképes város, Rózsa anyánk vagy, Világ rózsája, A hős Algéria rózsacsokra. Fordította FRANYÓ ZOLTÁN *) Részletek egy hosszabb költeményből, amelyet a függetlenségi­­ harc ihletett. Ezekben a napokban Tunéziá­ból és Marokkóból tízezrével tér­nek vissza hazájukba az algé­riai menekültek; arról a több kilométeres mélységű határsávról menekültek el annak idején, amelyet a gyarmatosítók had­serege a „senki földjévé“ tett, a lakosság nagy részét pedig gyűjtőtáborokba internálta. Most visszatérnek azok, akik annak idején Tunéziába, vagy Marok­kóba menekültek. Képünkön: A visszatérők egyik „átkelő“ pontján, munkában a menekültekből alakult bizottság, amely a határon élelmiszer-se­gélyt oszt a hazatérőknek, hiszen azoknak a volt „senki földjén“ kell ismét otthont teremteniük. é -t Algériában, ma, július elsején ■•■•tartják meg az eviani egyez­ményekben előirányzott népszava­zást. Senki sem kételkedik abban, hogy a referendumon Algéria népe szentesíteni fogja azt, amiért több mint másfél évszázados gyarmati rabsága alatt szinte egy napig sem szűnt meg küzdeni, s amiért az utolsó hét esztendőben hősi fegyve­res harcot vívott: a függetlenséget. Mondhatni az utolsó pillanatban, pontosabban a népszavazás idő­pontja előtt négy nappal, egész Al­gériában helyreállt a rend, az OAS banditák Oranban még garázdál­kodó utolsó csoportja is beszüntette terrorcselekményeit, vezetői, Gardy volt tábornok és társai elmenekültek. Aránylag rövid ideig tartó, de rendkívül lelkes és mozgalmas vá­lasztási kampány előzte meg a sza­vazást. Szerte az országban, váro­sokban és távoli falvakban megje­lentek a hazafias erők falragaszai, amelyek szavazásra hívják a lakos­ságot. A tömeg özönlött a gyűlé­sekre, s nagy érdeklődéssel hall­gatta a szónokokat. A referendumban feltett kérdés — az eviani egyezmények értelmé­ben — így hangzik: „Akarja-e, hogy Algéria független állammá váljon, amely az 1962 március 19-i nyilatkozatban foglalt feltételek kö­zött együttműködik Franciaország­gal ?“ Mint mondottuk, senki sem kétel­kedik benne, hogy Algéria népe „IGEN“-nel válaszol erre a kér­désre. A „március 19-i nyilatkozat" ugyanis az eviani egyezmények lé­nyegét foglalja magában, amely szerint a népszavazás után Algéria mint független állam, teljes szuve­renitással maga intézi összes ügyeit, mind bel-, mind külpolitikai vonatkozásban, beleértve a hadse­reget, idegen államokkal való kap­csolatait, stb. A továbbiakra nézve — hír sze­rint — az algériai politikai vezetők megállapodtak abban, hogy július 5-én hirdetik ki ünnepélyes külsősé­gek között a függetlenséget, és jú­lius utolsó napjaiban tartják meg az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat. A francia főbiztos megbízatása azonban már a nép­szavazás utáni napon megszűnik. Ami a Franciaországgal való kapcsolatokat illeti, ezekre nézve az eviani egyezmények előírásai lesz­nek mérvadók. Ezek szerint a nép­szavazás eredményének megfele­lően Franciaország nyomban elis­meri Algéria függetlenségét, s a két ország az eviani egyezményben fog­laltak szerint tartja fenn gazdasági, pénzügyi, kulturális kapcsolatait. Az Algériában élő európai szár­mazású lakosok három éven belül optálhatnak a francia, vagy az al­gériai állampolgárságra. Addig is megilletik mindazok a jogok, mint a töb­bi algériai állampol­gárt. Végül: a francia haderőket fokozato­san kivonják Algéri­ából. Egy éven belül létszámuk 80 000 főre csökken, s további két éven belül egyet­len francia katona sem marad Algéria területén, kivéve a Mers el Kabiri hely­őrséget és néhány katonai repülőteret. Mers el Kabirra mint katonai bázisra Fran­ciaország 15 évre koncessziót kap Al­gériától. ★ Július elsejével te­hát új, jelentős füg­getlen állam jelenik meg Afrika térképén, újabb számottevő te­rület szakad le a ko­­lonializmus omlado­zó birodalmáról : az Algériai Köztársa­ság. 2 Moszkva, Ro­zsgyesztvenszkij-sé­­­tány 12 — sokat emlegetett cím ez. Itt székel a moszkvai lesze­relési és béke-világkongresszus előké­szítő bizottsága. Az e cím alatti csen­des, egyemeletes villa ezekben a na­pokban valósággal a „világ közepe“. Rengeteg levél, távirat érkezik ide. A föld minden tájáról ide futnak össze a kongresszusi előkészületek hírei, s jel­zik, hogy a július 9-én megkezdődő tanácskozás a békeszerető emberiség eddigi legnagyobb, legátfogóbb közös megnyilvánulása lesz. Tavaly decemberben a stockholmi ülésen határozta el a Béke-Világtanács, hogy egy minden eddiginél szélesebb körű világkongresszust hív össze a le­szerelés problémáinak megvitatására. A Szovjetunió béketanácsa vállalkozott arra, hogy ezt a világtalálkozót vendé­gül látja. Július 9 és 14 között a vi­lág minden tájáról 2500—3000 küldöt­tet és vendéget várnak Moszkvába, a Béke-Világtanács kebelébe tartozó bé­kemozgalmakon kívül más, ettől füg­getlen békemozgalmak képviselőit is. Döntő szakaszba érkeztek az előké­születek. Útra készen állnak a küldött­ségek . .. A Rozsgyesztvenszkij-bulvár 12 szám alá érkező levelek, táviratok tanúsítják, hogy százmilliók támogatják a moszkvai béke-világparlament törek­véseit. Százmilliók küldik el képvise­lőikkel üzenetüket Moszkvába. Eddig több mint 160 kiemelkedő köz­életi személyiség nyilatkozott a kon­gresszus célkitűzései mellett. A 90 éves lord Bertrand Russel angol fizi­kus és filozófus levélben értesítette az előkészítő bizottságot, hogy noha orvosi tanácsra nem utazhat Moszkvá­ba, magnetofonszalagon elküldi fel­szólalását. Pablo Picasso neves festő plakátot készít a kongresszusra. Cyrus Eaton amerikai üzletember, Jean-Paul Sartre francia író, Virinte Cruz, az an­golai felszabadító mozgalom főtitkára, Juszuf Dadu 12 millió színesbőrű dél­afrikai vezetője, az indiai parlament több száz tagja, az atom- és hidrogén­fegyver elleni japán nemzeti bizott­ság vezetősége. Dzsomo Kenyatta ke­nyai miniszter, Albert Schweitzer pro­fesszor szintén a kongresszus eszméje mellett foglalt állást. Az európai országokból 20—30 tagú delegációkat jelentettek be, amelyek­nek összetétele jóval túlterjed az egyes országok béketanácsainak keretein. Kü­lönösen nagy küldöttségeket várnak Latin-Amerikából, és természetesen Ázsiából is. Afrikából is szinte naponta érkeznek hírek, amelyek pontosan kör­vonalazzák az afrikai részvétel nagy­ságát és összetételét. A különböző or­szágok béketanácsai széleskörű előké­szítő munkát végeztek. A Rozsgyesztvenszkij sétány 12 szám alatti villában a leszerelési és béke­világkongresszus vezérkara azon mun­kálkodik, hogy két hét múlva gyümöl­csöző, eredményes munkát végezhes­sen a békeszerető emberiség világfóru­ma, hogy a moszkvai világkongresszus a békeszerető emberiség hatalmas vi­lágparlamentjévé váljék. '­ Több mint két hét telt el '■'* azóta, hogy Laoszban Szu­­vanna Fumma vezetésével koalíciós kormány alakult. Ezt a jelentős ese­ményt a világ közvéleménye számot­tevő lépésnek tekinti a laoszi válság megoldása felé és a semleges béke­szerető Laosz megteremtése felé. Néhány nappal ezelőtt a kormányt hivatalosan is beiktatták és Szuvan­­na Fumma miniszterelnök körvo­nalazta programját. Ez a program a többi között a következőket tar­talmazza : nemzetközi kapcsolatai­ban Laosz a békés egymás mellett élés elveit alkalmazza; a baráti kap­csolatok fejlesztése az összes szom­szédos államokkal az egyenlőség, a függetlenség és a szuverénítás tisz­teletben tartásának alapján ; Laosz nem csatlakozik egyetlen katonai tömbhöz vagy szövetséghez sem ; nem engedi meg, hogy az ország területén idegen katonai támasz­pontokat létesítsenek vagy hadá­szati célokra használják fel Laosz te­rületét , vonják ki az összes idegen katonai személyzetet Laoszból. Egy szóval: az új kormány programja a békés semlegességi politikát hirdeti meg. Hátra van még, hogy az elkövet­kező napokban a laoszi politikai irányzatok között megkötött egyez­ség betartását a 14 hatalmi Laosz­­értekezlet is garantálja. A konferen­cia július 2-án ül össze Genfben. A laoszi kérdés tehát, ha nehe­zen is, de kimozdult a holtpontról. Megtörtént az első nagy jelentős lé­pés a semleges Laosz megteremtése felé vezető úton. Akadályok még vannak ezen az úton. A Pentagon urai például mindent elkövetnek, hogy az országban ismét kiélezzék a helyzetet, hogy Laoszt agresszív ter­veikhez kössék. Ezt a cél szolgálják csapatszállításaik Thaiföldre... Ám mint Szufanuvong, a Neo Lao Hak­­szat vezetője mondotta, a laoszi nép a világ békeszerető közvéleményétől támogatva éberen őrködik, hogy a jó kezdet,után­a további jó folytatás ne maradjon el. HEGYI KÁROLY Kubai plakát a moszkvai béke-világ kongresszusra Július elsején az algériai nép­szavazás mellett más jelentős esemény is lezajlik Afrikában Mint ismeretes, az ENSZ közgyűlés határozata értelmé­ben függetlenné válik Ruandi és Burundi, amely Ruanda-Uran­di néven hosszú ideig belga gyám­sági terület volt. Ruanda és Bu­rundi területe együttvéve 54,17­ négyzetkilométer, lakásainak szá­ma pedig 4.350.000 fő. A gyar­­matosítók mesterkedései ellenére, az ENSZ közgyűlés határozata ér­telmében augusztus elsején telje­sen ki kell vonni a két területről a belga csapatokat. Ruanda és Burundi is gyen­gén fejlett állam. Jelentős az ál­lattenyésztés, a gyapot, kávé- és dohányültetvény, valamint a wolfram bányászat.

Next