Előre, 1966. május (20. évfolyam, 5753-5777. szám)

1966-05-03 / 5753. szám

2 Aviatorilor tér, 1966 május 1. (Agerpres felvétel) 1966 május elseje a fővárosban (Folytatás az 1. oldalról) „Teljesítjük az ötéves terv első évé­nek célkitűzéseit!" Csak ezek után jönnek a három első rajon, a 23 August, Tudor Vladi­­mirescu és Grivita Rosie sorai — mindegyik allegórikus kocsiján szá­mokban jelenti a pártnak a nagy év­forduló köszöntésére eddig elért si­kereket. Egyet ragadunk ki közülük : a Grivita Rosie rajon üzemei és vál­lalatai 24 millióval több terméket adtak, mint amennyi a tervükben szerepelt. Könnyűipari üzemek dolgozói so­rakoznak a Tudor Vladimirescu ra­jon oszlopában , a Crinul textilgyá­riak, óriási liliomot, termékeik véd­jegyét hozzák — méltán büszkék rá, nem vallanak vele szégyent bárhová jut is textíliáikon. A Filatura Roma­­neasca de Bumbac dolgozói első lé­péseiket jelentik a pártnak az ötéves terv teljesítésében: a Biofarm gyógy­szerárugyár, a Grafica nova válla­lat hasonlóképpen. „Termocentrala Bucuresti-Sud I* — betűzzük a menetoszlop szélessé­gében. Azok vonulnak itt, akik a fő­város több új negyedének szolgál­tatják a távfűtést, a melegvizet. Nagy munkatettről számolnak be: 94 nappal előbb helyezték üzembe az 50 000 Kw kapacitású 2-es számú egységet. Hozzák a makettjét is. A tribün megtapsolja őket s íme, egy megkapó, kicsit ünnepélyes pillanat : az üzemből a tribünre meghívottak lemennek ünnepi kézfogásra munka­társaikkal és csatlakoznak a felvo­nulók sorához. Felvonultak a főváros építői is, akik nem makettre, hanem a már felépített — s annyiunk által már jól­ismert — új negyedek óriásira na­gyított fényképére írták, hogy míg 1960—1965 között 72 000 lakást épí­tettek föl, 1970-ig 84 000-et építe­nek. .. 10 óra 30 percet mutat az óra, amikor egymás után ér a térre a 16 Februárié, az 1 Mai és Lenin rajo­­nok dolgozóinak oszlopa. Kifejező az a néhány szám, amit a 16 Februá­rié rajon allegórikus kocsijára írtak A termelés fokozatos emelkedését jelzi a fővárosnak ebben az ipari övezetében : 1959-et 100 százaléknak véve, 1965-re 252 százalékra növeke­dett, 1970-re pedig 422 százalék lesz. Folytonosság és ütem — elgondol­koztatóak a számok. S jellemzőnek, közelinek érezzük őket, az egész or­szág számára, különösen mert olyan „figyelmeztetők“ jönnek utánuk, mint : a Semanotoarea mezőgazda­­sági gépgyár (az ötéves tervben 25 000 gabona és széna begyűjtő gé­pet fognak adni a mezőgazdaság­nak), az új fűtőtest és egészségügyi fémfelszerelés-gyár (teljesen automa­tizált, de még ilyen körülmények kö­zött sem kis dolog a tavalyihoz vi­szonyítva csaknem 50 százalékkal emelni a termelékenységet), az FTC Bucuresti (készruháit az egész or­szágban hordják, az országos él­üzem zászló mellé írták most válla­lásaik teljesítését), vagy akár az IPL Hengerműtervező Intézet, amely Vaj­­dahunyad legújabb, pestisi henger­mű-vonalának fényképével vonult fel s a „Dr. I. Cantacuzino" Intézet, amely az idén kikísérletezett 4 új gyógyszer termelését jelenti. Tömbökben jönnek a fölvonulók. Újabb és újabb jelszavak hangzanak fel. S ez így tart, egészen 12 óráig, amíg véget nem ér ez az órákon át hömpölygő áradat. Az utolsó so­rok összetömörülnek, mindenki még egyszer üdvözölni akarja a pártunk, dolgozó népünk vezetőit. Tíz perc is beletelik, míg az utolsó sorok el­hagyják a teret. 12 óra 10 perc. Kék-fehér tavaszi színek tűnnek föl a térbe torkolló sugárúton. Odairányul a figyelem: a sportolók fölvonulása minden évben külön látványosság. A sportegyesüle­tek zászlai után fehérruhás lányok jönnek, karjukon egy-egy csokor pi­ros tulipán. Fehérruhás fiúk sora fö­lött piros zászlók selyme lebben; akiket körülvesznek, azt írják ki a térre: Május 1. Vörös ruhás fiúkat aranysárga mezes lányok sorai kí­sérnek, aranykoszorút fonnak a Párt kezdőbetűi közé. Folytathatnánk, so­rolhatnánk a különféle alakzatokat, a rugalmas lépteknek ezt az árada­tát. Ifjúságunk akaraterejéről, a fizi­kai és anyagi lehetőségek kihaszná­lásáról azonban újra csak valljon néhány szám, amit a sportolók, — köszönve a lehetőségeiket a pártnak — allegórikus kocsijukon hoztak: 1965-ben 19 Világbajnoki és Eu­­rópabajnoki és 32 Balcán-bajnoki cím kivívása; 109-cel gyarapodott az érdemes sportmesterek, 1127-tel a sportmesterek száma. 12 óra 50 perc: az Internacionálé halhatatlan akkordjai csendülnek fel a téren. Épp négy órát tartott a fő­városi dolgozók májusi seregszem­léje. Sikerekben gazdag tavasz se­regszemléje volt. D. Mátray Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) Az agresszív imperialista körök megpróbálják feltartóztatni az em­beriség előrehaladását, s ezért összeesküvéseket, provokációkat szerveznek, politikai és gazdasági nyomást gyakorolnak, katonai be­avatkozásokat és megtorlásokat szerveznek a népek érdekei és biz­tonsága ellen. A román nép szo­lidáris a világ összes népeinek szabadságért és függetlenségért vívott harcával, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek oldalán áll a kolonializmus és az újkolo­­nializmus ellen, a haladás útján való önálló gazdasági és kulturá­lis fejlődésért vívott harcukban. A román nép internacionalista szolidaritási üdvözletét tolmácsol­juk a kapitalista országok mun­kásosztályának, mindazon haladó erőinek, amelyek a monopóliumok uralma, a kizsákmányolás és az el­nyomás ellen, a demokráciáért, a haladásért, és a nemzeti függet­lenségért küzdenek. Pártunk ez alkalommal meleg elvtársi üdvözletét küldi az összes testvéri kommunista pártoknak — a népek társadalmi és nemzeti fel­­szabadulásért vívott harca szerve­zőinek és vezetőinek —, a demok­ratikus, haladó és szocialista szer­vezeteknek és mozgalmaknak. Tel­jes rokonszenvünket és szolidari­tásunkat fejezzük ki a népek sza­badságának és boldogságának har­cosai — kommunisták, hazafiak és más haladó harcosok — iránt, akik számos kapitalista és gyarmati or­szágban elszántan és hősiesen szembenéznek az üldözéssel és a terrorral, az illegális harc nehéz körülményeivel, tántoríthatatlanul bízva a szabadság és a társadalmi igazság eszményeinek győzelmé­ben. Azzal a mélységes meggyőződés­sel, hogy a szocializmus és a béke ügye győzelme szempontjából a legnagyobb jelentőségű a szocia­lista országok, a kommunista vi­lágmozgalom összeforrottsága, hogy a testvéri kommunista pártokat egyesítő közös érdekek és célok túlsúlyban vannak és erősebbek a véleménykülönbségeknél, pár­tunk minden tőle telhetőt elköve­tett és a jövőben is elkövet a szo­cialista világrendszer és a nemzet­közi kommunista mozgalom egysé­gének erősítéséért. Aktívan fellépve a nemzetközi küzdőtéren, Románia kitartó erő­feszítéseket tesz a nemzetközi lég­kör javításáért, az európai bizton­ság biztosításáért, előmozdítja a jószomszédi és baráti kapcsola­tokat a balkáni országok között, együttműködési kapcsolatokat épít ki az összes államokkal, tekintet nélkül ezek társadalmi rendszerére. A román nép bízik abban, hogy mindazok, akik szívügyüknek te­kintik az emberiség alapvető ér­dekeit, egységes és határozott ak­cióikkal megelőzik a háborút, s diadalra juttatják a béke ügyét! Elvtársak ! Az idén május elsejét nagyszerű esemény­t a Román Kommunista Párt megalakulásának 45. évfordu­lója küszöbén ünnepeljük. Ez az évforduló becses esemény mun­kásosztályunk, egész népünk szá­mára. Kommunista pártunk egész fennállása alatt legfőbb kötelessé­gének tekintette azt, hogy hűség­gel és önfeláldozással szolgálja a nép és a haza érdekeit, a szocia­lizmus ügyét. A Román Kommunista Párt erősebb mint bármikor, a legha­­ladottabb munkások, parasztok és értelmiségiek közül több mint másfél milliót tömörít soraiban, s az egész nép tántoríthatatlan bi­zalommal követi. Pártunk becsü­lettel tölti be szerepét, mint a munkásosztály élcsapata, mint tár­sadalmunk vezető politikai ereje. A párt vezetőségének szilárd meg­győződése, hogy a munkásság, a parasztság, az értelmiség, az összes idős­ és fiatal dolgozók, bármilyen nemzetiségű férfiak és nők minden erejüket és hozzáértésüket latba vetik azért, hogy szabad és sorsát maga irányító hazánk egyre erő­sebbé váljék, egyre újabb és egy­re nagyobb haladást érjen el a szocialista civilizáció útján. Éljen május 1., a dolgozók nem­zetközi szolidaritásának napja ! Éljen Románia Szocialista Köz­társaság. Éljen a román nép, a szocializmus építője ! Erősödjék a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom egysége és összefor­rottsága ! Éljen a világbéke ! A Román Kommunista Párt, a párt Központi Bizottsága vezeté­sével előre újabb győzelmek felé a szocialista építés kiteljesítésében­­ Paul Niculescu-Mizil elvtárs beszéde TA­VASZI HÍR T­ulajdonképpen nincs benne semmi új, mindenkivel meg­történik, de valahogy mindig jólesik hallani... Mentünk mindketten az ünnepi forgatagban, s egymás közelébe sodródtunk. Nagy kerekeken gör­dülő televíziós készülék mellett ha­ladt, az Electronica üzem felvonu­lóinak zászlóerdejében. Az óriás TV „többcsatornás“ készülék volt. Amint befordult a főtribün elé, el­tűnt az addig „közvetített“ felirat, eltűnt a grafikon a gyár termelési eredményeivel s a képernyőn meg­jelentek­­ az elektronikusok gyermekei. Tucatnyi gyermekarc bújt elő vidám üdvrivalgással a „kép“ keretéből, tíz ... húsz ... harminc motollozó gyermekkez szórt virágesőt az emelvény felé. Ott jött mellettük az ismerős, munkások, mérnökök, tervezők között. Százezernyi ember közt ta­lálkoztam eggyel, akivel éveken át egymás mellett dolgoztunk. S inte­getett, hogy van egy külön, szemé­lyes örömhíre is. I­á Érdekes : éveken keresztül jól­­ ismersz valakit mégis csak hosszú idő múlva, egy-egy emléke­zetes hír, vagy találkozás alkalmá­val figyelsz fel reá. Amíg melletted van, addig naponta találkoztok, addig minden olyan magától érte­tődőnek tűnik. Most hét éve, ami­kor Stoica Nicolae először megje­lent a műhelyben, valamennyien nagyon természetesnek tartottuk, hogy odajött. Pedig nem is volt olyan természetes. Elkényeztetett diák volt, aki váratlanul félárván maradt... s beállt szerszámlaka­tosnak. És megállta a helyét. Eltelt az idő. Az egykori diák­ból 25 éves ifjú lett, akit a mű­szaki ellenőrző osztályon híres selejtvadászként emlegetnek. Hét év — ugye, milyen rövid két szó ? S mégis olyan hosszú, hogy hete­kig lehetne egyfolytában mesélni róla. A kollegák elismeréséről, a KISZ-szervezet dicsérő ajánlásá­ról, amiért igencsak meg kellett dolgozni. Az esti líceum padjai­ban eltöltött hosszú téli estékről s arról a még hosszabb nyárról, amikor felvételizni készült a gé­pészmérnökire ... Majd megint­­csak a hosszú, tanulással eltöltött esték, immár négy esztendeje — de most már nem középiskolás fo­kon. Délelőtt a gyárban, este az egyetemen. S néhány emlékezetesebb állo­más a tanulással töltött monoton esték hosszú sorában. Az első szakmunkás-fizetés ■ az „előlépte­tés“ minőségi ellenőrnek; egy külföldi vakáció, aztán a szép, nagyablakos új lakás, új bútor, új ruhák, hűtőszekrény, TV, magne­tofon ... Lám, ez se tűnt fel soha, mikor nála voltam, hiszen másutt is nagyjából hasonló a kép. Pedig milyen nagy szó, hogy ezt már ő kereste s hogy „mamának marad piacpénzre az özvegyi nyugdíj". Meg az otthoni rajzolóasztal, amelyre vasárnaponként mindig rásüt a nap s ahol magnózene üte­mére új gépek és automaták szü­letnek. Amolyan egyetemista ál­modozások ? Nem! Itt egyetlen emberben olvadt össze az alapos szakmunkás, a szemfüles minőségi ellenőr és a mérnöki hivatásról álmodó főiskolás. — Nem jó egy munkadarab ? Előfordul. Az ember visszaadja egyszer, többször. De ha azután se jó, akkor többnyire már nem a munkásban van a hiba, hanem a technológiában ! — Néha csupán apróságokon múlik az egész. Átalakítod a ma­tricát, vagy változtatsz a megmun­kálás folyamatán s máris jobban megy a munka. ★ ... Vége volt az ünnepi felvonu­lásnak. Lassan felbomlottak a so­rok, mi egymást kerestük a tavak felé tartó tömegben. Mikor a tar­kaságban fel-felvillant az arca, gondolatban tovább álmodoztunk, mint annak idején a műhelyben, otthon, vagy kinn a zöldben egy krigli sör felett. Mármint én — mert ebben a májusi vidámságban az én barátom egészen másról ál­modozott. És még csak el sem mondhatta a szokása szerinti alapossággal, mert újra elsodort egymástól az emberáradat. Mire utólértem, már fenn volt a gyár induló kocsiján. A kiabálásából csak annyit értet­tem, hogy „mához egy hétre ... gyere ... lakodalomba !...“ Integetett is, balkézzel. A jobb­ja foglalt volt, egy pirosruhás leányt ölelt át. Csiky Gábor Délutáni mozaik Hatezer tő virágot ültettek ki az elmúlt hetekben a bukarestiek kedvenc parkjába, a Cismigiuba. És virágot bontott valamennyi bo­kor ! De most mégsem a virágok­ban, a fák üdezöldjében gyönyör­ködik a szem. Ezer meg ezer em­ber árasztja el a park sétányait és összekötő útjait. Festő palettájára kívánkozik az a sok szín, ami itt egyre csak hullámzik fel s alá. Ez köti most le a szemet és a figyel­met ... Sok-sok mozzanat kívánkozna papírra az öreg Cismigiu talán túl hangos ünneplőinek jókedvű megnyilvánulásaiból — de ki győzné mindezt lejegyezni . A ri­porter szinte elvész az áradó tö­megben ... A kis távon alig egy­­egy négyzetméternyi hely. Minden csónak „üzemben“. Az evezőcsa­pásokra magasra fröccsen itt is, ott is a vízsugár és milliárd szik­rára törve permetez vissza a tóra ... Óriási kör közepén három fia­tal fiú gitárt penget. S közel ide, a sörözőben az egyik asztaltársa­ság kéri őket, foglaljanak helyet az asztaluknál. Székeket is kerí­tenek számukra, de ez nem köny­­nyű, mert zsúfolásig megtelt a parkvendéglő. Az esti műsor még nem kezdő­dött meg, mégis a színpad felől tapsfergeteg csattan fel. Mi vál­totta ki ? Néhány apró kislány „lépett fel", körbefogózva szapo­rán járják a hózát. Az önkéntes kezdeményezésnek nem várt siker az eredménye : harmadjára tap­solják őket vissza. Persze, negyed­­jére is ismételnének... ha a ma­mák megengednék ! Hogy az apróságok karrierje ilyen hajótörést szenvedett, két fiatal lány mellé pártolok. Egyik idevaló a fővárosba, a másik ko­lozsvári. Pop Anca és Teodorescu Aurelia kilencedik osztályos diák­lányok két év óta barátnők, úgy­nevezett levelező barátnők. S most Anca az ünnepre feljött meg­ismerkedni levelező társnőjével és a fővárossal. Átkísérem őket az ünneplők­ tömegében a Gh. Gheor­­ghiu-Dej térre is. Mindjárt félhat. A szabadtéri színpadon hatvan főnyi zenekar, sorakozott fel. S addig vastagszik az embergyűrű, amíg a kocsifor­galom is leáll. A vidáman pat­togó muzsika egyre több em­bert csalogat ki. A „lányaimat" keresem, amint éppen elvegyül­nek a talán nem is olyan vé­letlenül odakerült fiú és lány­kollegák társaságába. Aztán a ze­nekar egyre gyorsabb ritmusú talpalávalót játszik. A nagyközön­ség előbb csak a taktust veri ki, majd néhányan körbefogóznak. A táncolók köre egyre tágul, egyre szélesedik. Egyszer csak ott látom közöttük Ancát és Aureliát is. Most pedig tegyünk meg néhány kilométert, és máris a báneasai erdőben vagyunk. Az 1. számú építőtröszt és az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium műkedvelő csoportjai szórakoztatják itt a ven­dégeket. A szabadtéri színpad olyan, mint a többi a főváros szí­vében, csakhogy mégis más a díszlet. A díszlet maga a termé­szet : terebélyes öreg fák, vadon­nőtt virágok, füvek. A zeneszá­mokba meg bele-belerikkant egy­­egy madár is. Meg is kérdezem a műkedvelő művészeket : hogyan állják velük a versenyt ? A tréfás kérdést ko­molyan veszik. Emil Costiniuc, Ni­na Gheorghiu, Rodica Boldea, Ma­rina Neculce a csoport tagjai el­mondják, hogy klubjukban több mint egy hónapig folytak a pró­bák, jól felkészülve akartak szín­padra lépni. Megérte a fáradtsá­got : valamennyi műsorszámot ha­talmas taps kísér ... Tíz óra. Itt, a báneasai parkban befejeződött a műsor. De a Herás­­trán és a Szabadság parkban, meg a város különböző helyein még javában tart a zene, tánc. Későn fekszik le május első nap­ján a főváros. Balogh Irma (Nic. Nicolaescu rajza) ELŐRE AZ IFJÚSÁG NAPJÁN Május másodika, Románia Szo­cialista Köztársaság ifjúságának napja alkalmából országszerte, a tartományi és rajoni székhelyeken, a városokon és falvakon egyaránt számos kulturális-művészeti ren­dezvényt, sportversenyt tartottak. A fővárosi parkokban, művelődési házakban, klubokban, stadionokon élenjáró műkedvelő együttesek tar­tottak előadást, illetőleg sportver­senyeket bonyolítottak le. A He­­rästräu nyári színházban sportis­kolák tanulói tornabemutatót tar­tottak, a Bukarest városi csel­gáncskeret tagjai mintagyakorlato­kat mutattak be. A cotroceni-i pionírpalotában, a Cismigiu, a 8 Mai, az Óbor, a Vii­­tor park, a Snagov, Mogosoaia, An­­dronache erdő, az Otopeni, Ni­tu Vasile, Pajurei, Rahova esztrádszín­­padjain ifjúsági karnevált tartot­tak. Este a bukaresti fiatalok a Herastrau parkban a Rózsák sétá­nyán rendezett táncmulatságon vettek részt. Az üzemek, gyárak, építőtelepek és szántóföldek dolgozó fiataljai, a tanuló ifjúság május 2-án kirán­dulásokat tett a párt harci múltjá­ra emlékeztető helyekre, népünne­pélyeken vett részt. 106­. május 8. kedd FILMKOCKÁK Ismerős arc a menet­­oszlopban A felvonulók sokaságában egy­mást érik a feliratos táblák, ame­lyek hírül hozzák a májusi nagy seregszemlére : becsülettel teljesí­tettük vállalásunkat, termelési tervünk minden egyes mutatóját. A sűrű emberáradatban, a zász­lók, virágok, jelszavas táblák ren­getegében szerényen vonul tova, már el is tűnik a szem elől egy tábla, amelyről ez olvasható : az Építőanyag Tervezési- és Kutató­intézet közössége, amelyet tavaly országos kitüntetés ért, az idei el­ső évnegyedben is maradéktala­nul teljesítette tervének minden mutatóját. Ismerős arc bukkan fel az osz­lopban : Iordache Gheorghe, aki az intézet­ kerámia- és szigetelő­anyag-osztályán dolgozik s nem­rég érdekes dolgokat mesélt inté­zetük munkájáról, eredményei­ről. Érdemes megemlíteni közülük néhányat. Az idei év egyik kie­melkedő eredménye az intézet munkájában a calarasi azboce­­ment-csőgyár, amely az ország egyik legfontosabb ipari egysége lesz : a Baragan öntözőberendezé­séhez szükséges csöveket fogja gyártani. Az intézet eredményei között említette meg azt is, hogy ez év elején üzembe helyezték a Târgu Jiu melletti borsesti ce­mentgyárat, amely egyike a világ legnagyobb hasonló gyárainak. Iordache Gheorghe és osztályá­nak munkatársai ebben az évben jelentősen hozzájárultak a telea­­jeni aszfaltozott kartongyár fej­lesztéséhez is, amely most egy újfajta, sokkal ellenállóbb anya­got állít elő... De már messze haladt, a tér kö­zelébe ért az Építőanyag Terve­zési- és Kutatóintézet közössége. Egyszer majd érdemes lesz köze­lebbről bemutatnunk ezeket az embereket, akik ugyan nem emel­nek pompás, modern palotákat, toronyházakat, kevésbé látványos munkájuk nélkül viszont rohamo­san fejlődő építőiparunk elképzel­hetetlen volna Expressz­ interjú A felvonulók még az igazak ál­mát alusszák, amikor a bulvár mindkét oldalán már gondosan megterített hosszú asztalok vár­ják őket. A vendéglátóipar sok­száz dolgozója le sem hunyta a szemét a május elsejére virradó éjszakán azért, hogy expressz reg­geli — meleg virsli, sültkolbász, fasírozott, hidegsült —, kekszfé­lék, édesség és hűsítőitalok állja­nak a koránkelő felvonulók ren­delkezésére. Reggel hétkor villáminterjúra álltunk be a virslizők közé a Pat­ria mozi előtt berendezett hagyo­mányos reggeliző központnál. Kérdéseinkre Stefanescu Vasile és Chira Dumitru felelősök vála­szoltak felváltva. — Mikor keltek fel 7 — Tegnap reggel óta egyfolytá­ban dolgozunk. — És a kiszolgáló személyzet 7 — Váltásban dolgozott. A „ren­dezők" hajnali négykor elmentek s felváltották őket a jelenlegi ki­szolgálók. — Mikor kezdték a terítést ? — Éjjel tizenkettőkor, mindjárt zárás után. Az eső akadályozott bennünket egy kicsit, még kettő­kor is esett, néhányszor ki kellett cserélnünk a megázott abroszo­kat, az erős szél is bosszantott bennünket, még a karton­tálcá­kat is mindegyre le akarta seper­ni. .. Az esővel és széllel vívott „küz­delem" nyomait sem látni reggel hétkor. A terítés kifogástalan... — Mikor kezdődött a kollektív reggelizés és mennyi volt eddig a fogyasztás ? — ötkor kezdtük a kiszolgálást, két óra alatt hozzávetőleg a fele elfogyott mindennek. Egy szóra, kutatónő Az egyik menetoszlopban csak úgy találomra megszólítunk egy elegáns tavaszi kosztümbe öltö­zött nőt. Napszemüvegét leveszi, míg bemutatkozik : — Hobincu Alice mérnök, az Élelmiszeri Kutatóintézet csoma­golási osztályának vezetője. — Milyen problémák tartoznak a munkakörébe ? — Legfőbb törekvésünk újfajta, modern élelmiszer-csomagoló a­­nyagok előállítása, új csomagolá­si módszerek bevezetése és a je­lenlegi csomagolás minőségi javí­tása. — Az ön vezetése alatt dolgo­zó kollektíva milyen eredménye­ket hozott magával a felvonulás­ra, milyen vállalásokkal és sike­rekkel köszönti a pártévfordu­lót? — Sikerült előállítanunk né­hány új típusú csomagolóanyagot műanyagból. Példaként megemlí­tem a műanyagból készült étolaj­üveget, amelyet csak egyszer használnak, miután kiürül, eldo­bandó. Más példa: műanyaggal bevont papír kekszfélék csomago­lására. Nagyon foglalkoztat ben­nünket a lakkozott lemez problé­mája a konzervipar számára, egy új típust sikerült is előállíta­nunk. .. — Mióta dolgozik ebben a mun­kakörben 7 — Idestova tíz éve, mióta meg­alakult intézetünkben ez az osz­tály. — Végül egy szakmán kívül ál­ló kérdés : mivel tölti május else­je délutánját egy kutatónő 7 — Kimondottan családi prog­ram. Van egy tizenhét éves leá­nyom. Vele s a család többi tag­jával közösen megnézünk egy előadást s utána, a leányom ked­véért, valamelyik zenés-táncos helyen kötünk ki.... Kézszorítás ... Géphez, finom műszerhez tollhoz, vésőhöz, vagy ecsethez szokott kezek. Kezek, amelyek előre visznek, átsegítenek a ne­hézségeken, kezek, amelyekbe bizton teheted a magadét. Ezer és ezer, virágot, kendőt, zászlót lo­bogtató munkás kéz... Megszorítok egyet közülük. Tö­rékeny, finom. Slavescu Despina fonónő keze. Azt mondják, tizen­hat esztendeje nem volt ennél a kéznél gyorsabb, ügyesebb a Da­cia textilgyár fonodájában. Sok­sok fiatal leste el róla a szép munka művészetét az évek során. — Aranyat ér! — dicsérik, va­lahányszor Despina kabáthajtó­kájára élmunkás csillagocskát tűznek. Az utolsó, a negyedik csillag éppen az elmúlt hetekben került az ünneplő kosztümre. Te­hát ezerkétszáz napon át nem ej­tett komolyabb hibát, nem ma­radt le ez a fáradhatatlan mun­kás kéz. Azt tartják, az ember szívének és eszének folytatása a keze... Ellesett párbeszéd — Hallom, lányod született. — Éppen ma kéthetes. — További terveid . — A tavaszon doktorálok. Ilyen az ember. Minél többje van, an­nál többre vágyik... Egyébként ez becsületbeli, ha úgy tetszik, szívügy is. A Turnu Magurele-i, Craiova-i, Gheorghe Gheorghiu Dej városi vegyipari kombinátok hatalmas tornyaira, csillogó tartályaira gondolok. Új gyárkolosszusainkat látom, és megértem, miért becsü­letbeli ügy Grigoriu Dávidnak, a Vörös Grivica üzemek mérnöké­nek a doktorátus. Nehéziparunk további sikerei rejlenek ezernyi hasonló tettben, a mérnöki, a szakmunkást többet- és jobbat­­akarásban. Biztos aranyfedezete ez az elkövetkezendő májusok si­kereinek. A mérnök elmosolyodik, és ba­rátjának a vállára teszi a kezét. — Hátha a lányom is kémikus lesz. Horváth Julia Zöld Lajos

Next