Előre, 1966. május (20. évfolyam, 5753-5777. szám)
1966-05-03 / 5753. szám
2 Aviatorilor tér, 1966 május 1. (Agerpres felvétel) 1966 május elseje a fővárosban (Folytatás az 1. oldalról) „Teljesítjük az ötéves terv első évének célkitűzéseit!" Csak ezek után jönnek a három első rajon, a 23 August, Tudor Vladimirescu és Grivita Rosie sorai — mindegyik allegórikus kocsiján számokban jelenti a pártnak a nagy évforduló köszöntésére eddig elért sikereket. Egyet ragadunk ki közülük : a Grivita Rosie rajon üzemei és vállalatai 24 millióval több terméket adtak, mint amennyi a tervükben szerepelt. Könnyűipari üzemek dolgozói sorakoznak a Tudor Vladimirescu rajon oszlopában , a Crinul textilgyáriak, óriási liliomot, termékeik védjegyét hozzák — méltán büszkék rá, nem vallanak vele szégyent bárhová jut is textíliáikon. A Filatura Romaneasca de Bumbac dolgozói első lépéseiket jelentik a pártnak az ötéves terv teljesítésében: a Biofarm gyógyszerárugyár, a Grafica nova vállalat hasonlóképpen. „Termocentrala Bucuresti-Sud I* — betűzzük a menetoszlop szélességében. Azok vonulnak itt, akik a főváros több új negyedének szolgáltatják a távfűtést, a melegvizet. Nagy munkatettről számolnak be: 94 nappal előbb helyezték üzembe az 50 000 Kw kapacitású 2-es számú egységet. Hozzák a makettjét is. A tribün megtapsolja őket s íme, egy megkapó, kicsit ünnepélyes pillanat : az üzemből a tribünre meghívottak lemennek ünnepi kézfogásra munkatársaikkal és csatlakoznak a felvonulók sorához. Felvonultak a főváros építői is, akik nem makettre, hanem a már felépített — s annyiunk által már jólismert — új negyedek óriásira nagyított fényképére írták, hogy míg 1960—1965 között 72 000 lakást építettek föl, 1970-ig 84 000-et építenek. .. 10 óra 30 percet mutat az óra, amikor egymás után ér a térre a 16 Februárié, az 1 Mai és Lenin rajonok dolgozóinak oszlopa. Kifejező az a néhány szám, amit a 16 Februárié rajon allegórikus kocsijára írtak A termelés fokozatos emelkedését jelzi a fővárosnak ebben az ipari övezetében : 1959-et 100 százaléknak véve, 1965-re 252 százalékra növekedett, 1970-re pedig 422 százalék lesz. Folytonosság és ütem — elgondolkoztatóak a számok. S jellemzőnek, közelinek érezzük őket, az egész ország számára, különösen mert olyan „figyelmeztetők“ jönnek utánuk, mint : a Semanotoarea mezőgazdasági gépgyár (az ötéves tervben 25 000 gabona és széna begyűjtő gépet fognak adni a mezőgazdaságnak), az új fűtőtest és egészségügyi fémfelszerelés-gyár (teljesen automatizált, de még ilyen körülmények között sem kis dolog a tavalyihoz viszonyítva csaknem 50 százalékkal emelni a termelékenységet), az FTC Bucuresti (készruháit az egész országban hordják, az országos élüzem zászló mellé írták most vállalásaik teljesítését), vagy akár az IPL Hengerműtervező Intézet, amely Vajdahunyad legújabb, pestisi hengermű-vonalának fényképével vonult fel s a „Dr. I. Cantacuzino" Intézet, amely az idén kikísérletezett 4 új gyógyszer termelését jelenti. Tömbökben jönnek a fölvonulók. Újabb és újabb jelszavak hangzanak fel. S ez így tart, egészen 12 óráig, amíg véget nem ér ez az órákon át hömpölygő áradat. Az utolsó sorok összetömörülnek, mindenki még egyszer üdvözölni akarja a pártunk, dolgozó népünk vezetőit. Tíz perc is beletelik, míg az utolsó sorok elhagyják a teret. 12 óra 10 perc. Kék-fehér tavaszi színek tűnnek föl a térbe torkolló sugárúton. Odairányul a figyelem: a sportolók fölvonulása minden évben külön látványosság. A sportegyesületek zászlai után fehérruhás lányok jönnek, karjukon egy-egy csokor piros tulipán. Fehérruhás fiúk sora fölött piros zászlók selyme lebben; akiket körülvesznek, azt írják ki a térre: Május 1. Vörös ruhás fiúkat aranysárga mezes lányok sorai kísérnek, aranykoszorút fonnak a Párt kezdőbetűi közé. Folytathatnánk, sorolhatnánk a különféle alakzatokat, a rugalmas lépteknek ezt az áradatát. Ifjúságunk akaraterejéről, a fizikai és anyagi lehetőségek kihasználásáról azonban újra csak valljon néhány szám, amit a sportolók, — köszönve a lehetőségeiket a pártnak — allegórikus kocsijukon hoztak: 1965-ben 19 Világbajnoki és Európabajnoki és 32 Balcán-bajnoki cím kivívása; 109-cel gyarapodott az érdemes sportmesterek, 1127-tel a sportmesterek száma. 12 óra 50 perc: az Internacionálé halhatatlan akkordjai csendülnek fel a téren. Épp négy órát tartott a fővárosi dolgozók májusi seregszemléje. Sikerekben gazdag tavasz seregszemléje volt. D. Mátray Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) Az agresszív imperialista körök megpróbálják feltartóztatni az emberiség előrehaladását, s ezért összeesküvéseket, provokációkat szerveznek, politikai és gazdasági nyomást gyakorolnak, katonai beavatkozásokat és megtorlásokat szerveznek a népek érdekei és biztonsága ellen. A román nép szolidáris a világ összes népeinek szabadságért és függetlenségért vívott harcával, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek oldalán áll a kolonializmus és az újkolonializmus ellen, a haladás útján való önálló gazdasági és kulturális fejlődésért vívott harcukban. A román nép internacionalista szolidaritási üdvözletét tolmácsoljuk a kapitalista országok munkásosztályának, mindazon haladó erőinek, amelyek a monopóliumok uralma, a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, a demokráciáért, a haladásért, és a nemzeti függetlenségért küzdenek. Pártunk ez alkalommal meleg elvtársi üdvözletét küldi az összes testvéri kommunista pártoknak — a népek társadalmi és nemzeti felszabadulásért vívott harca szervezőinek és vezetőinek —, a demokratikus, haladó és szocialista szervezeteknek és mozgalmaknak. Teljes rokonszenvünket és szolidaritásunkat fejezzük ki a népek szabadságának és boldogságának harcosai — kommunisták, hazafiak és más haladó harcosok — iránt, akik számos kapitalista és gyarmati országban elszántan és hősiesen szembenéznek az üldözéssel és a terrorral, az illegális harc nehéz körülményeivel, tántoríthatatlanul bízva a szabadság és a társadalmi igazság eszményeinek győzelmében. Azzal a mélységes meggyőződéssel, hogy a szocializmus és a béke ügye győzelme szempontjából a legnagyobb jelentőségű a szocialista országok, a kommunista világmozgalom összeforrottsága, hogy a testvéri kommunista pártokat egyesítő közös érdekek és célok túlsúlyban vannak és erősebbek a véleménykülönbségeknél, pártunk minden tőle telhetőt elkövetett és a jövőben is elkövet a szocialista világrendszer és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítéséért. Aktívan fellépve a nemzetközi küzdőtéren, Románia kitartó erőfeszítéseket tesz a nemzetközi légkör javításáért, az európai biztonság biztosításáért, előmozdítja a jószomszédi és baráti kapcsolatokat a balkáni országok között, együttműködési kapcsolatokat épít ki az összes államokkal, tekintet nélkül ezek társadalmi rendszerére. A román nép bízik abban, hogy mindazok, akik szívügyüknek tekintik az emberiség alapvető érdekeit, egységes és határozott akcióikkal megelőzik a háborút, s diadalra juttatják a béke ügyét! Elvtársak ! Az idén május elsejét nagyszerű eseményt a Román Kommunista Párt megalakulásának 45. évfordulója küszöbén ünnepeljük. Ez az évforduló becses esemény munkásosztályunk, egész népünk számára. Kommunista pártunk egész fennállása alatt legfőbb kötelességének tekintette azt, hogy hűséggel és önfeláldozással szolgálja a nép és a haza érdekeit, a szocializmus ügyét. A Román Kommunista Párt erősebb mint bármikor, a leghaladottabb munkások, parasztok és értelmiségiek közül több mint másfél milliót tömörít soraiban, s az egész nép tántoríthatatlan bizalommal követi. Pártunk becsülettel tölti be szerepét, mint a munkásosztály élcsapata, mint társadalmunk vezető politikai ereje. A párt vezetőségének szilárd meggyőződése, hogy a munkásság, a parasztság, az értelmiség, az összes idős és fiatal dolgozók, bármilyen nemzetiségű férfiak és nők minden erejüket és hozzáértésüket latba vetik azért, hogy szabad és sorsát maga irányító hazánk egyre erősebbé váljék, egyre újabb és egyre nagyobb haladást érjen el a szocialista civilizáció útján. Éljen május 1., a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja ! Éljen Románia Szocialista Köztársaság. Éljen a román nép, a szocializmus építője ! Erősödjék a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége és összeforrottsága ! Éljen a világbéke ! A Román Kommunista Párt, a párt Központi Bizottsága vezetésével előre újabb győzelmek felé a szocialista építés kiteljesítésében Paul Niculescu-Mizil elvtárs beszéde TAVASZI HÍR Tulajdonképpen nincs benne semmi új, mindenkivel megtörténik, de valahogy mindig jólesik hallani... Mentünk mindketten az ünnepi forgatagban, s egymás közelébe sodródtunk. Nagy kerekeken gördülő televíziós készülék mellett haladt, az Electronica üzem felvonulóinak zászlóerdejében. Az óriás TV „többcsatornás“ készülék volt. Amint befordult a főtribün elé, eltűnt az addig „közvetített“ felirat, eltűnt a grafikon a gyár termelési eredményeivel s a képernyőn megjelentek az elektronikusok gyermekei. Tucatnyi gyermekarc bújt elő vidám üdvrivalgással a „kép“ keretéből, tíz ... húsz ... harminc motollozó gyermekkez szórt virágesőt az emelvény felé. Ott jött mellettük az ismerős, munkások, mérnökök, tervezők között. Százezernyi ember közt találkoztam eggyel, akivel éveken át egymás mellett dolgoztunk. S integetett, hogy van egy külön, személyes örömhíre is. Iá Érdekes : éveken keresztül jól ismersz valakit mégis csak hosszú idő múlva, egy-egy emlékezetes hír, vagy találkozás alkalmával figyelsz fel reá. Amíg melletted van, addig naponta találkoztok, addig minden olyan magától értetődőnek tűnik. Most hét éve, amikor Stoica Nicolae először megjelent a műhelyben, valamennyien nagyon természetesnek tartottuk, hogy odajött. Pedig nem is volt olyan természetes. Elkényeztetett diák volt, aki váratlanul félárván maradt... s beállt szerszámlakatosnak. És megállta a helyét. Eltelt az idő. Az egykori diákból 25 éves ifjú lett, akit a műszaki ellenőrző osztályon híres selejtvadászként emlegetnek. Hét év — ugye, milyen rövid két szó ? S mégis olyan hosszú, hogy hetekig lehetne egyfolytában mesélni róla. A kollegák elismeréséről, a KISZ-szervezet dicsérő ajánlásáról, amiért igencsak meg kellett dolgozni. Az esti líceum padjaiban eltöltött hosszú téli estékről s arról a még hosszabb nyárról, amikor felvételizni készült a gépészmérnökire ... Majd megintcsak a hosszú, tanulással eltöltött esték, immár négy esztendeje — de most már nem középiskolás fokon. Délelőtt a gyárban, este az egyetemen. S néhány emlékezetesebb állomás a tanulással töltött monoton esték hosszú sorában. Az első szakmunkás-fizetés ■ az „előléptetés“ minőségi ellenőrnek; egy külföldi vakáció, aztán a szép, nagyablakos új lakás, új bútor, új ruhák, hűtőszekrény, TV, magnetofon ... Lám, ez se tűnt fel soha, mikor nála voltam, hiszen másutt is nagyjából hasonló a kép. Pedig milyen nagy szó, hogy ezt már ő kereste s hogy „mamának marad piacpénzre az özvegyi nyugdíj". Meg az otthoni rajzolóasztal, amelyre vasárnaponként mindig rásüt a nap s ahol magnózene ütemére új gépek és automaták születnek. Amolyan egyetemista álmodozások ? Nem! Itt egyetlen emberben olvadt össze az alapos szakmunkás, a szemfüles minőségi ellenőr és a mérnöki hivatásról álmodó főiskolás. — Nem jó egy munkadarab ? Előfordul. Az ember visszaadja egyszer, többször. De ha azután se jó, akkor többnyire már nem a munkásban van a hiba, hanem a technológiában ! — Néha csupán apróságokon múlik az egész. Átalakítod a matricát, vagy változtatsz a megmunkálás folyamatán s máris jobban megy a munka. ★ ... Vége volt az ünnepi felvonulásnak. Lassan felbomlottak a sorok, mi egymást kerestük a tavak felé tartó tömegben. Mikor a tarkaságban fel-felvillant az arca, gondolatban tovább álmodoztunk, mint annak idején a műhelyben, otthon, vagy kinn a zöldben egy krigli sör felett. Mármint én — mert ebben a májusi vidámságban az én barátom egészen másról álmodozott. És még csak el sem mondhatta a szokása szerinti alapossággal, mert újra elsodort egymástól az emberáradat. Mire utólértem, már fenn volt a gyár induló kocsiján. A kiabálásából csak annyit értettem, hogy „mához egy hétre ... gyere ... lakodalomba !...“ Integetett is, balkézzel. A jobbja foglalt volt, egy pirosruhás leányt ölelt át. Csiky Gábor Délutáni mozaik Hatezer tő virágot ültettek ki az elmúlt hetekben a bukarestiek kedvenc parkjába, a Cismigiuba. És virágot bontott valamennyi bokor ! De most mégsem a virágokban, a fák üdezöldjében gyönyörködik a szem. Ezer meg ezer ember árasztja el a park sétányait és összekötő útjait. Festő palettájára kívánkozik az a sok szín, ami itt egyre csak hullámzik fel s alá. Ez köti most le a szemet és a figyelmet ... Sok-sok mozzanat kívánkozna papírra az öreg Cismigiu talán túl hangos ünneplőinek jókedvű megnyilvánulásaiból — de ki győzné mindezt lejegyezni . A riporter szinte elvész az áradó tömegben ... A kis távon alig egyegy négyzetméternyi hely. Minden csónak „üzemben“. Az evezőcsapásokra magasra fröccsen itt is, ott is a vízsugár és milliárd szikrára törve permetez vissza a tóra ... Óriási kör közepén három fiatal fiú gitárt penget. S közel ide, a sörözőben az egyik asztaltársaság kéri őket, foglaljanak helyet az asztaluknál. Székeket is kerítenek számukra, de ez nem könynyű, mert zsúfolásig megtelt a parkvendéglő. Az esti műsor még nem kezdődött meg, mégis a színpad felől tapsfergeteg csattan fel. Mi váltotta ki ? Néhány apró kislány „lépett fel", körbefogózva szaporán járják a hózát. Az önkéntes kezdeményezésnek nem várt siker az eredménye : harmadjára tapsolják őket vissza. Persze, negyedjére is ismételnének... ha a mamák megengednék ! Hogy az apróságok karrierje ilyen hajótörést szenvedett, két fiatal lány mellé pártolok. Egyik idevaló a fővárosba, a másik kolozsvári. Pop Anca és Teodorescu Aurelia kilencedik osztályos diáklányok két év óta barátnők, úgynevezett levelező barátnők. S most Anca az ünnepre feljött megismerkedni levelező társnőjével és a fővárossal. Átkísérem őket az ünneplők tömegében a Gh. Gheorghiu-Dej térre is. Mindjárt félhat. A szabadtéri színpadon hatvan főnyi zenekar, sorakozott fel. S addig vastagszik az embergyűrű, amíg a kocsiforgalom is leáll. A vidáman pattogó muzsika egyre több embert csalogat ki. A „lányaimat" keresem, amint éppen elvegyülnek a talán nem is olyan véletlenül odakerült fiú és lánykollegák társaságába. Aztán a zenekar egyre gyorsabb ritmusú talpalávalót játszik. A nagyközönség előbb csak a taktust veri ki, majd néhányan körbefogóznak. A táncolók köre egyre tágul, egyre szélesedik. Egyszer csak ott látom közöttük Ancát és Aureliát is. Most pedig tegyünk meg néhány kilométert, és máris a báneasai erdőben vagyunk. Az 1. számú építőtröszt és az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium műkedvelő csoportjai szórakoztatják itt a vendégeket. A szabadtéri színpad olyan, mint a többi a főváros szívében, csakhogy mégis más a díszlet. A díszlet maga a természet : terebélyes öreg fák, vadonnőtt virágok, füvek. A zeneszámokba meg bele-belerikkant egyegy madár is. Meg is kérdezem a műkedvelő művészeket : hogyan állják velük a versenyt ? A tréfás kérdést komolyan veszik. Emil Costiniuc, Nina Gheorghiu, Rodica Boldea, Marina Neculce a csoport tagjai elmondják, hogy klubjukban több mint egy hónapig folytak a próbák, jól felkészülve akartak színpadra lépni. Megérte a fáradtságot : valamennyi műsorszámot hatalmas taps kísér ... Tíz óra. Itt, a báneasai parkban befejeződött a műsor. De a Herástrán és a Szabadság parkban, meg a város különböző helyein még javában tart a zene, tánc. Későn fekszik le május első napján a főváros. Balogh Irma (Nic. Nicolaescu rajza) ELŐRE AZ IFJÚSÁG NAPJÁN Május másodika, Románia Szocialista Köztársaság ifjúságának napja alkalmából országszerte, a tartományi és rajoni székhelyeken, a városokon és falvakon egyaránt számos kulturális-művészeti rendezvényt, sportversenyt tartottak. A fővárosi parkokban, művelődési házakban, klubokban, stadionokon élenjáró műkedvelő együttesek tartottak előadást, illetőleg sportversenyeket bonyolítottak le. A Herästräu nyári színházban sportiskolák tanulói tornabemutatót tartottak, a Bukarest városi cselgáncskeret tagjai mintagyakorlatokat mutattak be. A cotroceni-i pionírpalotában, a Cismigiu, a 8 Mai, az Óbor, a Viitor park, a Snagov, Mogosoaia, Andronache erdő, az Otopeni, Nitu Vasile, Pajurei, Rahova esztrádszínpadjain ifjúsági karnevált tartottak. Este a bukaresti fiatalok a Herastrau parkban a Rózsák sétányán rendezett táncmulatságon vettek részt. Az üzemek, gyárak, építőtelepek és szántóföldek dolgozó fiataljai, a tanuló ifjúság május 2-án kirándulásokat tett a párt harci múltjára emlékeztető helyekre, népünnepélyeken vett részt. 106. május 8. kedd FILMKOCKÁK Ismerős arc a menetoszlopban A felvonulók sokaságában egymást érik a feliratos táblák, amelyek hírül hozzák a májusi nagy seregszemlére : becsülettel teljesítettük vállalásunkat, termelési tervünk minden egyes mutatóját. A sűrű emberáradatban, a zászlók, virágok, jelszavas táblák rengetegében szerényen vonul tova, már el is tűnik a szem elől egy tábla, amelyről ez olvasható : az Építőanyag Tervezési- és Kutatóintézet közössége, amelyet tavaly országos kitüntetés ért, az idei első évnegyedben is maradéktalanul teljesítette tervének minden mutatóját. Ismerős arc bukkan fel az oszlopban : Iordache Gheorghe, aki az intézet kerámia- és szigetelőanyag-osztályán dolgozik s nemrég érdekes dolgokat mesélt intézetük munkájáról, eredményeiről. Érdemes megemlíteni közülük néhányat. Az idei év egyik kiemelkedő eredménye az intézet munkájában a calarasi azbocement-csőgyár, amely az ország egyik legfontosabb ipari egysége lesz : a Baragan öntözőberendezéséhez szükséges csöveket fogja gyártani. Az intézet eredményei között említette meg azt is, hogy ez év elején üzembe helyezték a Târgu Jiu melletti borsesti cementgyárat, amely egyike a világ legnagyobb hasonló gyárainak. Iordache Gheorghe és osztályának munkatársai ebben az évben jelentősen hozzájárultak a teleajeni aszfaltozott kartongyár fejlesztéséhez is, amely most egy újfajta, sokkal ellenállóbb anyagot állít elő... De már messze haladt, a tér közelébe ért az Építőanyag Tervezési- és Kutatóintézet közössége. Egyszer majd érdemes lesz közelebbről bemutatnunk ezeket az embereket, akik ugyan nem emelnek pompás, modern palotákat, toronyházakat, kevésbé látványos munkájuk nélkül viszont rohamosan fejlődő építőiparunk elképzelhetetlen volna Expressz interjú A felvonulók még az igazak álmát alusszák, amikor a bulvár mindkét oldalán már gondosan megterített hosszú asztalok várják őket. A vendéglátóipar sokszáz dolgozója le sem hunyta a szemét a május elsejére virradó éjszakán azért, hogy expressz reggeli — meleg virsli, sültkolbász, fasírozott, hidegsült —, kekszfélék, édesség és hűsítőitalok álljanak a koránkelő felvonulók rendelkezésére. Reggel hétkor villáminterjúra álltunk be a virslizők közé a Patria mozi előtt berendezett hagyományos reggeliző központnál. Kérdéseinkre Stefanescu Vasile és Chira Dumitru felelősök válaszoltak felváltva. — Mikor keltek fel 7 — Tegnap reggel óta egyfolytában dolgozunk. — És a kiszolgáló személyzet 7 — Váltásban dolgozott. A „rendezők" hajnali négykor elmentek s felváltották őket a jelenlegi kiszolgálók. — Mikor kezdték a terítést ? — Éjjel tizenkettőkor, mindjárt zárás után. Az eső akadályozott bennünket egy kicsit, még kettőkor is esett, néhányszor ki kellett cserélnünk a megázott abroszokat, az erős szél is bosszantott bennünket, még a kartontálcákat is mindegyre le akarta seperni. .. Az esővel és széllel vívott „küzdelem" nyomait sem látni reggel hétkor. A terítés kifogástalan... — Mikor kezdődött a kollektív reggelizés és mennyi volt eddig a fogyasztás ? — ötkor kezdtük a kiszolgálást, két óra alatt hozzávetőleg a fele elfogyott mindennek. Egy szóra, kutatónő Az egyik menetoszlopban csak úgy találomra megszólítunk egy elegáns tavaszi kosztümbe öltözött nőt. Napszemüvegét leveszi, míg bemutatkozik : — Hobincu Alice mérnök, az Élelmiszeri Kutatóintézet csomagolási osztályának vezetője. — Milyen problémák tartoznak a munkakörébe ? — Legfőbb törekvésünk újfajta, modern élelmiszer-csomagoló anyagok előállítása, új csomagolási módszerek bevezetése és a jelenlegi csomagolás minőségi javítása. — Az ön vezetése alatt dolgozó kollektíva milyen eredményeket hozott magával a felvonulásra, milyen vállalásokkal és sikerekkel köszönti a pártévfordulót? — Sikerült előállítanunk néhány új típusú csomagolóanyagot műanyagból. Példaként megemlítem a műanyagból készült étolajüveget, amelyet csak egyszer használnak, miután kiürül, eldobandó. Más példa: műanyaggal bevont papír kekszfélék csomagolására. Nagyon foglalkoztat bennünket a lakkozott lemez problémája a konzervipar számára, egy új típust sikerült is előállítanunk. .. — Mióta dolgozik ebben a munkakörben 7 — Idestova tíz éve, mióta megalakult intézetünkben ez az osztály. — Végül egy szakmán kívül álló kérdés : mivel tölti május elseje délutánját egy kutatónő 7 — Kimondottan családi program. Van egy tizenhét éves leányom. Vele s a család többi tagjával közösen megnézünk egy előadást s utána, a leányom kedvéért, valamelyik zenés-táncos helyen kötünk ki.... Kézszorítás ... Géphez, finom műszerhez tollhoz, vésőhöz, vagy ecsethez szokott kezek. Kezek, amelyek előre visznek, átsegítenek a nehézségeken, kezek, amelyekbe bizton teheted a magadét. Ezer és ezer, virágot, kendőt, zászlót lobogtató munkás kéz... Megszorítok egyet közülük. Törékeny, finom. Slavescu Despina fonónő keze. Azt mondják, tizenhat esztendeje nem volt ennél a kéznél gyorsabb, ügyesebb a Dacia textilgyár fonodájában. Soksok fiatal leste el róla a szép munka művészetét az évek során. — Aranyat ér! — dicsérik, valahányszor Despina kabáthajtókájára élmunkás csillagocskát tűznek. Az utolsó, a negyedik csillag éppen az elmúlt hetekben került az ünneplő kosztümre. Tehát ezerkétszáz napon át nem ejtett komolyabb hibát, nem maradt le ez a fáradhatatlan munkás kéz. Azt tartják, az ember szívének és eszének folytatása a keze... Ellesett párbeszéd — Hallom, lányod született. — Éppen ma kéthetes. — További terveid . — A tavaszon doktorálok. Ilyen az ember. Minél többje van, annál többre vágyik... Egyébként ez becsületbeli, ha úgy tetszik, szívügy is. A Turnu Magurele-i, Craiova-i, Gheorghe Gheorghiu Dej városi vegyipari kombinátok hatalmas tornyaira, csillogó tartályaira gondolok. Új gyárkolosszusainkat látom, és megértem, miért becsületbeli ügy Grigoriu Dávidnak, a Vörös Grivica üzemek mérnökének a doktorátus. Nehéziparunk további sikerei rejlenek ezernyi hasonló tettben, a mérnöki, a szakmunkást többet- és jobbatakarásban. Biztos aranyfedezete ez az elkövetkezendő májusok sikereinek. A mérnök elmosolyodik, és barátjának a vállára teszi a kezét. — Hátha a lányom is kémikus lesz. Horváth Julia Zöld Lajos