Előre, 1966. augusztus (20. évfolyam, 5831-5855. szám)

1966-08-02 / 5831. szám

Sportolóink nemzetközi találkozókon Az elmúlt hét, az elmúlt vasárnap gazdag műsort biztosított sportolóink számára. A labdarúgók „pihentek“, e sportág szurkolói viszont annál többet „dolgoztak” , hiába a VB szurkolóinkat is meghódította. A VB-ről bőven esett és esik szó, így hát maradjunk sportolóink műsoránál. Az eredményeknél, a sikereknél, a 'kudarcoknál. Berlinben (NDK), az Olimpiai reménységek vízilabda tornán, válogatottunk egyik sikert a másik után aratta a véghajrában azonban - igaz, több játékos sérülése is közrejátszott — már nem éppen jött ki a pés, a Szovjetunió válogatottjával szemben alul maradtak fiaink ! Szovjetunió-Románia 5:3. A vereség a harmadik-negyedik helyre szorította a rangsorban válogatottunkat, a tornát a rendező NDK csapata nyerte, mögötte, a második helyen pedig a szovjet csapat végzett. Maradjunk még egy keveset az olimpiai reménységeknél. A birkózók is szőnyegre léptek a Bulgáriában megrendezett kilencedik rendezvényen. Baciu, Stan, Mészáros Dumitru, s a többiek állták a sarat, több második és harmadik helyezés jó felkészültségüknek az eredménye Atlétáink is rajtoltak, leningrádiban a nemzetközi vasutas bajnokságon Horia Stef 800 méteres síkfutásban (1 p 51,0 mp), Gheorghe Popescu pedig gerelyhajításban (73,63 m) bizonyult a legjobbnak. Említésre méltó, hogy Stef ideje új csúcsot jelent e hagyományos rendezvény történetében. Fiatalokról lévén szó, hadd említsük meg ökölvívóink teljesítményét is. A Marosvásárhelyen lebonyolított Románia-Bulgária ifjúsági találkozón hazánk képviselői 18:2 arányban győzték le a vendégcsapatot. Röplabda utánpótlás válogatottjaink nem éppen remekeltek a budapesti Európa-bajnokság döntő tornáján, így például lányaink az utolsó helyen végeztek, azaz a hatodik helyen, mögöttük már csak az a hat csapat áll, amelyik nem került be a döntőbe. Európa-bajnok : a Szovjetunió. A férfiak sem kezdtek fényesen. Egyik vereség a másikat követte, az utóbbi két összecsapáson azonban már a sikerrel is megbarátkoztak : 3:0 Olaszország és 3:1 Magyarország ellen. Itt még nincs végső sorrend, egy forduló ugyanis még hátra van. Egy utolsó rendezvényről, amelyen mi voltunk a házigazdák. A Bukarest város Kupa országúti kerékpáros versenyről. Holland, olasz lengyel és román kerékpárosok taposták le a 459 kilométert, 39-en rajtoltak, de jóval kevesebben küzdöttek meg az útszakasz nehézségeivel, (a szokottnál több kaptató), a... sorompókkal. Győzött a holland G. Minneboo, akinek a legjobban kedvezett a szerencse. Két sorompó 15 percet „ajándékozott” neki, a továbbiakban pedig már nem lehetett elütni az elsőségtől. Végeredményben közel öt perces előnnyel nyerte a rendezvényt. Versenyzőink közül Gera Ferenc szakaszgyőztes lett a harmadik napon, G. Moiceanu meg harmadik összetettben. A mezőnyben azonban ezúttal is a klubérdek érvényesült, ezúttal sem volt egységes a román csapat. Persze ez is befolyásolta a verseny kimenetelét, ez is hozzájárult ahhoz, hogy legjobbjaink elestek a győzelemtől. Sajnos, nem ez az első eset, amikor a klubérdek kudarcra vezet e sportágban, ideje tehát, hogy, tegyünk valamit ennek kiküszöbölése érdekében. Kiss Antal iS új országos rekord született a vasárnap befejeződött úszóbajnokságon (Bakcsy Zsigmond felvétele) Beszélgetés a szövetségi edzővel as atlétikai Európa-bajnokság előtt • Harminc ország legjobbjai Budapesten • Akik már elérték a szintet • A NASZ határozata Hatalmas érdeklődés előzi meg az idei atlétikai Európa-bajnokságot. Mint ismeretes, a kontinens atlétáinak seregszemléjére ez év augusztusában és szeptemberében, Budapesten kerül sor. A szervező bizottsághoz befutott Málta és Gibraltár nevezése is, ami azt jelenti, hogy a magyar fővárosban mintegy 30 európai ország atlétái képviseltetik magukat. Hogyan készülnek atlétáink erre a nagy erőpróbára ? — tettük fel a kérdést GH. ZIMBRESTEANU szövetségi edzőnek. — A budapesti — szám szerint a nyolcadik — Európa-bajnokság rendkívül erősnek ígérkezik. Jelen lesz kontinensünk valamennyi nagynevű atlétája, s éppen ezért dicsőségnek számít pódiumra kerülni. A mi jelenlegi keretünk 36 főből áll, ezek közül már többen is teljesítették a Román Atlétikai Sövetség által kiírt szintet, közöttük Balázs Jolán, Mihaela Penea, Ciurea Marilena, Lia Manoliu, Olimpia Catarama, Viorica Viscopoleanu, Mustata és Zamfirescu. — Mi a magyarázata annak, hogy nem ütötték meg valamennyien a ..mércét“? — Nem szabad szem elől téveszteni egy tényt, éspedig azt, hogy ezek a szintek számos esetben magasabbak a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által kiírt szinteknél, íme néhány példa, (zárójelben a NASZ szintjei a budapesti EB-on való részvételre) : női magasugrás— 172 cm (165), női távolugrás — 635 cm (610), 100 m-es férfi síkfutás — 10,3 mp (10,5 mp.), 5.000 méter — 13 p 48 mp (14 p, 50 mp) stb. — Mi késztette a szövetséget arra, hogy „megemelje“ a szinteket ? — A legtöbb atléta maga kérte ezt, éppen azért, hogy még jobban serkentse magát, még komolyabban, még alaposabban készüljön. Valamennyiek számára világos ugyanis, hogy csakis ily módon állhatnak majd helyt Budapesten. Az Európa-bajnokságig a keret valamennyi tagja személyes felkészülési terv alapján dolgozik, és ami nagyon fontos : valamennyiök számára több, nemzetközi versenyen való részvételről gondoskodtunk, melyen felmérhették, hol tartanak az előkészületekkel. Nehezebb a helyzetük azoknak az atlétáknak, akik készülnek a különböző főiskolákba való felvételi vizsgákra : Mihaela Fener és Ioan Serban az orvosi fakultásra, Zamfirescu a Testnevelési Főiskolára készül, de rajtuk kívül, versenyzőink közül, még többen felvételiznek. Egyesek az Európa-bajnokságon való részvétel után, vagyis versenyszámuk lebonyolítása után, azonnal indulnak haza, a másik versenyre .. . — Egy utolsó kérdés : úgy hírlik, ezentúl gyakrabban rendezik meg az Európa-bajnokságot. Született már döntés ezirányban ? — Mint tudja, az EB megrendezésére ezidáig minden 4 évben került sor. (Útdíjára, 1962-ben Jugoszláviában). A NASZ most úgy határozott, hogy a következő Európa-bajnokságot 1969-ben, tehát 3 év múlva tartják Athénben, attól kezdve pedig minden két évben kerül majd lebonyolításra. Kardos Imre Bük. Tehnometal—Dinamo V. első félidő) 2 Bük. Tehnometal—Dinamo V. (végeredmény) 2 Obtul—Tractorul x Metrom—Rulmentul x Régeni Progresul—ASA X Soda—Chimia 1 Galaci Met.—Galaci Otelul 2 Fructexport—Br. Progresul x Electroputere—Strehaial Progresul 1 Tg. Jiul Vlet.—Tr. Severini Met. Buk. Fl. rosie—Buk. Metalurgistul x Suceavai Chimia—V. Cornei Minibrad X Foresta—Rad&ud Metalul X VILÁGBAJNOK: ANGLIA „This is it... Our now or never chanse of glory“ — vagyis itt a mi „most vagy soha“ nagy esélyünk a győzelemre. Ezt a hangzatos címet adta cikkének a július 10-én reggel megjelent The Sunday Express. „Az angol Nemzeti Bank trezorjánál is biztosabb helyre teszi a pénzét, aki Angliára fogad. Itt nemcsak 4—5 százalékos kamattal adják majd vissza“ — így vélekedett, ugyancsak 24 órával a küzdelemsorozat megkezdése előtt, T. Banks autóbuszvezető az egyik külvárosi fogadóirodában. És Banks persze csupán egy kiragadott példa, Banksnak voltak társai, Banks szinte az egész szigetország nevében beszélt, és joggal. Mert az angol szurkolók zöme, függetlenül attól, hogy a csapatnak ment a játék vagy sem, Bobby Charltonék sikerét fújta. És ? „Kilencven perces rohangálás még nem jelent győzelmet“ — írta a Daily Express az Anglia — Uruguay találkozó után. „Uruguay tudta a pályán, hogy mit akar, az angolok pedig csak győzni akartak“ — így a szaktekintélyek. „Az angol válogatott eddig nem felelt meg a várakozásnak. Játéka eddig igen gépies volt, különösen a támadásszövésekre áll ez. Nincs benne ötlet, mozgás, elevenség, aránylag könnyű ellene a védekezés“ — írták a lapok az első felvonás (csoportküzdelmek) befejezése után. Mindezek ellenére : „Változatlanul az a véleményem, hogy megnyerjük a világbajnokságot“ —■ mondta Alfred Ramsey a házigazdák mestere, noha éppen ő volt a VIII. labdarúgó világbajnokságon az első edző, aki átélte a csalódás nehéz perceit. Ő volt az első, de nem az utolsó. Ő volt az első csalódott edző július 11-én, de ő volt a legboldogabb edző július 30-án. Terve sikerült, csapata valóban világbajnok lett. Anglia a VIII. labdarúgó VB győztese, az uruk, olaszok, nyugatnémetek és brazilok után, négy évig Bobby Charltonék birtokolják a Jules Rimet Kupát. Valamire tehát mégis csak alapoztak egyes angol lapok, az angol szurkolók, s Velük együtt — a legkitartóbban — Alfred Ramsey, a szigetország 11-ének edzője. De mire ? Külföldi szaktekintélyek véleménye szerint : „Angliát komoly esélyessé léptette elő az a tapasztalat, hogy a rendező ország a hazai környezet minden előnyét élvezi, neki szurkol a közönség." További vélemények : „És az angolok el is követtek mindent, hogy esélyüket állandóan növeljék. Arról nem is beszélve, hogy a sors különös szeszélye a legkönnyebb ellenfeleket adta melléjük a csoportban, s még az is az ő malmukra hajtotta a vizet, hogy minden mérkőzésüket a Wembley-stadionban játszották.“ Na de, mindez a múlté. A jelen : Anglia világbajnok, a Jules Rimet Kupa — most először — a szigetországban székel. Ott, ahonnan a labdarúgás elindul hódító útjára, ahol nagyon szeretik, ismerik e népszerű játékot. S a jövőt Angliának bizonyítania kell, a világbajnoki cím az eddiginél jöbbra kötelezi Ramsey tanítványait... „2880 perc — ennyit vesz igénybe a VIII. labdarúgó világbajnokság“ — hányszor írtuk ezt le, hányszor hallottuk ? Sokszor, szinte naponta találkoztunk e számmal. És mégis pontosan a 2880. percben (!)e szám is a meglepetések rovatába került. Oda, minthogy a 2880 perc nem volt elegendő, harminccal többre 2910 percre volt szükség ahhoz, hogy megtudjuk , ki a világbajnok. És micsoda 2910 percre I És micsoda utolsó 120 percre ! Ezúttal csak az utolsó „120“-ról. A tévé, a rádió jóvoltából milliók kísérhették figyelemmel a döntő minden mozzanatát, milliók szurkoltak a Wembley-stadion lelátóin helyet foglalt több mint százezer nézőn kívül. Mi is ott voltunk a „pályán“. A semleges szurkoló szemüvegén keresztül izgultunk mikor az egyik, mikor a másik csapatért. Nem emlékszem pontosan hol, de valahol olvastam, hogy egy sokszoros válogatott labdarúgónak feltették a kérdést : „Hol izgalmasabb, a pályán vagy a tévé előtt ?“ „Mindkettő nehéz. Játszani — felelősség, nézni — idegfeszültség“ — ez volt a válasz. Hogy mennyire így van, bizonyára valamennyi tévénéző meggyőződött róla. „Ez már nem is igaz“, „Nem lehet ezt tovább nézni“, „Ez már több a soknál“ — ilyen és ehhez hasonló felkiáltásokat lehetett hallani a „Tllpályákon“, amikor például a nyugatnémet csapat — Weber révén — a kilencvenedik percben kiegyenlített, amikor 3:2 után Seelerék újra ostromolni kezdték Banks kapuját, amikor... Amikor tetőpontra hágott az izgalom a Wembley-stadionban. Az Anglia — NSZK világbajnoki döntő nem volt éppenséggel labdarúgó fesztivál. A labdarúgásból nem sok szépet lehetett látni. Formás, korszerű kombinációs támadásvezetés meglehetősen kevés akadt, csatárcsillagok egyáltalán nem voltak. Magyarázhatjuk ezt a kedvezőtlen időjárással, amely bizony e döntőre is rányomta bélyegét. Magyarázhatjuk a nagy téttel, az idegességgel, a fáradtsággal. De magyarázhatjuk persze azzal is, hogy a döntő az idegek harca volt két olyan együttes között, amely főleg a fizikai adottságokra alapozott, amelynek avédekezés az erőssége. Nos, szombaton, amikor szembe kerültek egymással, a csatársorok és a védelmek harcát láthatta szinte végig a közönség, olyan értelemben, hogy a csatárok mindig kétszer annyi védővel birkóztak. S a védők meglehetősen idegesek voltak, nem egyszer nagy hibákat követtek el, a szemfüles csatárok pedig megtalálták a rést, estek ... a potyagólok. A védelmi hibákból , született első három gólról van szó. Arról, amikor a 12. percben Wilson a labda mellé rúgott, s a nyugatnémet Haller a hálóba továbbította ; arról, amikor a 17. percben Bobby Charlton végezte el a szabadrúgást, a nyugatnémet védelem lesre gondolt — legalább is így látszott a képernyőn — s a befutó Hurst kiegyenlített arról, amikor a 77. percben egy szabadrúgás nyomán Schultz, a nyugatnémetek söprögetője az angol Petershez... játszott, aki közelről nem hibázott. 2:1-re vezettek az angolok az utolsó percig. Már-már kezükben érezték az aranyérmet, már készültünk mi is elzárni a tévét, amikor Weber kiegyenlített ! Következett a hosszabbítás. S ekkor — sok szemtanúval együtt — nyugtáztuk a nyugatnémet együttes győzelmét. Tettük ezt azért, mert fizikai felkészültség tekintetében legyőzhetetlennek véltük Helmuth Schön csapatát. Igen ám, de ezúttal a házigazdák lendültek át hamarább a holtponton, ők voltak azok, akik „kölcsönkért“ utolsó erőbedobással előbb szögletet harcoltak ki, majd a kapufát találták el, majd ugyancsak Hurst révén mégegyszer bevették Tilkowski kapuját. Ezután már nem álltak le — tanultak a 90. percből — még veszélyeztettek, de nem sokáig. Seelerék is megpróbálták még egyszer a lehetetlent. Kétségbeesve erőlködtek, az angol játékosoknak azonban nemcsak a szívük volt a helyén, hanem a lábuk is. Állták a csatát, aki csak tehette, aki csak bírta, önfeláldozóan hátravonult segíteni. Az eredmény 3:2 volt Anglia javára. Seeleréknek semmi sem számított, az egyenlítés érdekelte őket. Ez nem sikerült, Hurst viszont még egyszer leszaladt és a mérkőzés legszebb góljával 4:2-re állította be a végeredményt. Ebben a pillanatban : „England, England, England“ kiáltották a Wembley-stadionban. Ekkor talán minden eddiginél hangosabban és folyamatosabban. 4:2. A döntő véget ért. Valósággal örömmámorban úszott ebben a pillanatban a Wembley-stadion. Az angol szurkolók önfeledten ünnepelték a játékosokat. Bobby Charltonék sírtak és nevettek, ölelkeztek, éljeneztek a gyepen. A nyugatnémetek szomorúan, fáradtan, de sportszerűen, sportemberekhez méltóan köszöntötték az újdonsült világbajnok együttes tagjait. Ez történt mindjárt a befejezés után. Valamivel később Erzsébet angol királynő átnyújtotta Moore csapatkapitánynak a Jules Rimet Kupát, az angol fiúk megtették a tiszteletkört,... kiürült a stadion,... ünnepelt az angol főváros, az egész szigetország. Talán reggelig tartott az ünneplés. A Royal Garden szálló termeiben és az utcákon, egyaránt. És Alfred Ramsey volt talán Anglia legboldogabb embere. Miután három hétig többnyire csak szidták, miután három hétig csak bírálat érte a lapok hasábjain, most mindenkinek válaszolhatott : „Tessék, hát mégiscsak azoknak van igaza, akik bíztak bennem“. Igen. Az angolok győztek én pedig ismét melléfogtam. Egyedüli vigaszom : nem vagyok az egyedüli. Hiába, a labdarúgásban minden lehetséges, esetenként a küzdelem, a harc is szén. A The Sunday Express című lap jóslata bevált. Banks megnyerte — fontjainak kockáztatásával — családja nyaralási költségeit, Ramsey terve sikerült. Győzött a realista játék. Anglia világbajnok lett. Bobby Charltonék megszerezték a több mint 100 esztendős angol labdarúgásnak a sportág legmagasabb kitüntetését. S mint ilyenkor szokás, gratulálunk a győzteseknek. Le a kalappal előttük. Úgy küzdöttek, ahogy más csapat talán nem is tudott volna. Uwe Seeleréknek a brávó. Először, mert ezüstérmesek lettek, másodszor, mert társszerzői voltak az emlékül hagyott 120 percnek. A szombati 120 perc emlékezetes marad mindenki számára. Hogy meddig, nem tudni. Az viszont biztos, hogy nem felejtjük el a korszerű, modern labdarúgást sem: a gyors, színes, robbanékony támadó játékot, amellyel nem egy csapat a labdarúgás kedvelőinek százezreit, millióit hódította meg. Még Angliában is ! Antal András Eusebio a Vil labdarúgó VB „gólkirálya“ A labdarúgó Nyári Kupa Galaci Otelul — Galaci Metalosport 2—0(1—0) Fälticeni Foresta — Rädäuti Métáiul 3—0 (1—0) Suceavai Chimia — V. Dornei Minobrad 7—0 (3—0) Marosújvári Soda — Dicsői Chimica 1—0 (0—0) Brassói Metrom — Brassói Rulmentul 1—1 (0—0) Buk. Flacara rosie — Buk. Metalurgistul 2—2 (1—1) Craiovai Electroputere — Strehaiai Progresul 2—0 (0—0) Sepsiszentgyörgyi Öltül — Brassói Tractorul 0—0 Régent Progresul — Marosvásárhelyi ASA 2—0 (2—0) Tg. Jiul Victoria — T. Severini Metalul 9—0 (5—0) Buk. Dinamo Victoria — Buk. Tehnometal 5—3 (2—0) Focsani Fructexport — Bráilai Progresul 1—1 ELŐRE_______ !)/ürlíUlliS/l!ll]flllll Hi a szép ? Szép volt a döntő, az dobja rám az első követ, aki ezzel nem ért egyet. Szép volt a férfias, nyílt küzdelem, az utolsó gramm energiát és emberi leleményességet is feláldozó győzniakarás — mindkét részről. Szép volt a labdarúgás, amelyet ezen a döntőn a két csapat játszott. A célratörés szépsége jellemezte, s lám, egyszeriben felejteni tudtuk a csipkés labda-trillák utáni vágyunkat, a valcerek forgatagát, a szteppelést a kapuk előtt. Még a labdavarázslók bűvészetét sem hiányoltuk, bármennyire is szidtuk (és talán még szidjuk mindazokat, akik meg akarnak tanítani a labdarúgó lelátókon is a szentimentalizmus-nélküliség korszerűségére. Merné valaki mondani e döntő után, hogy az angolok nem tudnak futballozni ? A maguk módján, egyszerűen, olykor keményen, sokszor a szemnek kevésbé tetszetősen, de — bizonyság rá a brit illetőségűvé lett „hamutartós hölgy” — eredményesen. Amikor ezeket írom nem akarok én mindent felejtetni, mindent, amit erről a bajnokságról — joggal vagy anélkül — feltételezünk a „rendezői előnyök" itt-ott túlzott érvényesítésével kapcsolatosan. Azt sem kísérlem meg, hogy felejtessem valakivel is azt, amit ő tartott eddig (és tarthat ezután is !) igazán szépnek a labdarúgásban. Mindössze azt akarom csak mondani, hogy végül ezen a világbajnokságon is győzött a sportszerűség, az a valami, amiért érdemes a legkeményebb küzdelmet is végignézni, az a valami, ami igazán és mindig szép. Jasint — ha tehetnék — akár ki is kiálthatnák szépségkirálynak ebből a szempontból. Ugyanígy Eusebiot és legyünk őszinték — a kóhhajú Bobby Charltont is. Győztesekként vagy vesztesekként, nagy tehetségük mellett és azzal együtt végül is a sportszerűség szép jellemzőit ültették ők a legnagyobb birodalom, a labdarúgó szurkolók birodalmának trónjára, ott, Erzsébet királynő szeme láttára. S ez szép volt, igazán szép volt ! Blénesi Ernő JBML augusztus 2., kedd Dobrudzsa legfiatalabb fürdőhely© Dobrudzsa legfiatalabb fürdőhelye, Nuntasi Konstancától északra mintegy 50 kilométerre a hasonnevű tó partján terül el Histria ókori vár közelében. Kezdetben itt csak néhány sátorból álló camping működött, amelyet később néhány faházzal egészítettek ki. A fürdőhely jelenleg 400 vendéget fogadhat be. Nuntasi egyre inkább ismertté válik nemcsak a táj sajátos jellegénél fogva, hanem azáltal is, hogy a Nuntasi-tó fekete iszapja igen jó gyógyhatású a reumatikus bániaknak kezelésénél. A fürdőhelyen két napozót létesítettek. Megnyílt egy falatozóvendéglő és más kereskedelmi egységek. Ezenkívül klubhelyiség és könyvtár áll a pihenő vendégek és a gyógykezelésre érkezett dolgozók rendelkezésére. A szép fejlődési kilátások előtt álló Nuntasi-on több külföldi vendég is üdül. (Agerpres) A Központi Műszaki Dokumentációs Intézet IDT közli az érdekeltekkel, hogy a Calea Victoriei 100 sz. alatt BEMUTATÓ IRODA NYÍLIK, amely a következő szolgáltatásokat biztosítja i t— szerződéses alapon előfizetéseket vesz fel az IDT dokumentációs anyagainak intézményekhez vagy magánrendelőkhöz való szállítására ; *— rendeléseket vesz fel tematikai bibliográfia összeállítására és fordításokra ; — rendelésre mikrofilmeket és fotókópiákat biztosít az IDT- nél az országban, vagy a külföldön található dokumentációs anyagokról; •— tájékoztatást nyújt az intézet kiadványairól és szolgáltatásairól ; *- felvilágosítást nyújt a hazai és külföldi műszaki tájékozódási lehetőségekről; A tájékoztató iroda helyiségében az IDT kiadványainak állandó kiállítása működik. Az Iroda naponta 9,30—13,30 és 17—21 óra között, szombaton pedig 8—14 óra között tart nyitva. EGYETLEN LAKÁSBÓL SEM HIÁNYOZHAT AZ ÉBRESZTŐ ÓRA ! BÁRMILYEN TÍPUST VÁSÁROLHAT AZ ÁRUHÁZAKBAN ÉS A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK SZAKÜZLETEIBEN 1 0 AZ ELECTROMOTOR | VÁLLALAT | TEMESVÁR, REPUBUCSI KÖRÚT 21 SZÁM | GYÁRT ÉS SZÁLLÍT: | 18 ASZTALI VENTILLÁTORT | KÉT VÁLTOZATBAN: § i — V. M. 3 két féle fordulatsebesség- » (V tör/ / ^ gél és bádogalapzattal Jy * I — V. M. 4 egyetlen fordulatsebesség- f * gél és drót alapzattal * | i ) | Az Electromotor _s VÁLLALAT r (Temesvár, Republicii I körút 21 szám) gyárt és szállít RECORD porszívót szőnyegek, bútorok, ruhaneműk, falak takarítására, valamint a nem gyúlékony rovarirtó folyadékékok és porok fecskendezésére . Magas teljesítmény, kincsi áramfogyasztás ■ (óránként 0.15 lej)