Előre, 1967. május (21. évfolyam, 6063-6087. szám)

1967-05-03 / 6063. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) tovíthatatlanul követi pártunk politikáját. Jelszavak éltetik a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottságát és egységét, amely minden marxista-leninista párt legmagasztosabb internacionalista feladata. A Román Kommunista Párt állandóan az összes kommunista és munkáspártokkal való kapcsolatok kiszélesítéséért és fejlesztéséért tevékenykedik, a nemzetközi szolidaritás tartós kapcsolatai, a marxizmus-leninizmus közös ideológiája, az imperializmus ellen vívott közös harc, a béke és a szocializmus közös célkitűzései fűzik szoros egységbe ezekkel a pártokkal. A felvonuló tömeg kórusban skandálja : „Muncitori din lumea intreaga, pe noi toti un tel ne leaga“. Abból az elvből kiindulva, hogy jelenleg a nemzeti és társadalmi felszabadulásért, egy újabb világháború kitörésének megakadályozásáért és az államok közötti együttműködés kiszélesítéséért küzdő összes erők egységének döntő jelentősége van, pártunk állandóan fejleszti kapcsolatait a szocialista pártokkal és a nyugati országokban tevékenykedő demokratikus politikai erőkkel, a nemrég felszabadult országok haladó pártjaival és mozgalmával. A nagygyűlés résztvevői elvonulnak a térről. Egy pillanatig csönd, majd felharsan a pionírok trombitája. Munkatársunk, MAJNÁS JOLÁN együtt vonult a nagy menetet megnyitó kicsinyekkel egészen az Aviatorilor-tér bejáratáig. Jó reggelt, kikelet! „Fenn újra cikázik a fecskemadár A mező is újra virágos. Vidám pionírsereg éneke száll A májusi fényhez, a Párthoz .. Árad, hömpölyög a fővárosi pionírok vidám serege a májusi zászlók selyme alatt. Erdőt, mezőt játszanak. A pionírok végeláthatatlan sora határtalan szeretettel tiszteleg a tribün előtt. Együtt ünnepelnek az országgal, szüleikkel testvéreikkel. Néhányukat megismerem. Együtt éltük át a várakozás izgalmait a felvonulás előtt. Őszinte örömet éreztem, mikor Brochenerban hetedikest a Gazeta Literara-ba mélyedve találtam. Nagyon természetesen mondta „Szeretem az irodalomkritikát“ Most az 53-as számú általános iskola kosárlabda csapatának kapitányaként társaival magabiztosan lépked. Csapatuk idén bejutott a döntőbe. És erre büszkék is valamennyien. Pereg a dob. Vonulnak a jövő sportolói. Amíg a játékot mímelik, a pálya körvonalait társaik szoros sora jelképezi. Utánuk jönnek a kerékpárosok. Mindjárt az első sorban, világoskék kerékpárján a 24-es számú líceum egyik V. osztályos tanulója pedálozik. Új ismerősöm néhány perccel a felvonulás előtt újságolta, hogy kerékpárját a tavaszi vakációban kapta édesapjától ajándékba Pereg a dob, forognak a színes papírral körülfont kerekek. Aztán a turisták csoportja érkezik. Köztük tipeg a felvonulók legkisebbike, az első osztályos Manea Marin. Előbb még édesapja fogta a kezét. Virágcsokorral integet a tribün felé. És a dob egyre pereg. Gondtalanul száll az ének. A pionírok és iskolások mai nagy seregszemléjét a turisták csoportja zárja le. A kis csoport azt jelképezi, hogy gyermekeink hozzászoktak és szeretik az országjárást. Voltak a Moldovija falai között, ismerik a suceavai nagy ipari lakónegyedeket, a Buzogány toronyból méregették a vajdahunyadi kombinát legújabb kohójának méreteit. Ismerik a Szabók bástyáját s innen gyönyörködtek a szamosvölgyi, a kolozsvári építkezések panorámájában. Pereg a dob, száll az ének. Szinte velük mondjuk mi is a szöveget: „Május van egyetlen s feledhetetlen, ezen a tavaszon sehol nem virul május a miénknél szebben“ Kezdődik a fővárosi dolgozók seregszemléje Az erő és a lelkesedés erőteljes megnyilvánulását az emelvényről tapsviharral üdvözlik. Egy csoport hatalmas táblát visz, amelyre ezt írták fel : Éljen május elseje ! Nyomukban 200 zászló nyitja meg az utat egy másik csoport előtt, amely a marxizmus-leninizmus klasszikusainak portréit, a Román Kommu-nista Párt jelvényét és Románia Szocialista Köztársaság címerét viszi. Aztán a munkások egy csoportja következik amely a Román Kommunista Párt KB Végrehajtó Bizottsága tagjainak portréit hozza. A csoportot a vörös zászlók és trikolorok végtelen sora kíséri, egy hatalmas táblán ez a felírat : Éljen a Román Kommunista Párt! A tér teljes szélességében bontakozik ki a jelszó : „Éljen és virágozzék szeretett tiaránk, Románia Szocialista Köztársaság“ ! Majd egy másik felhívás . ..Előre a Román Kommunista Párt IX. Kongresszusa határozatainak megvalósításáért“! Többen Gheorghe Gheorghiu-Dejnek, a román nép hűséges fiának portréját viszik. Nagy, feliratos táblákról a szocialista országok dolgozóit köszöntő jelszavak olvashatók: „Éljen és erősödjék a román nép és a szocialista országok népei között a barátság és testvéri együttműködés „Éljen a szocialista országok egysége a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt“! A térre beérkezik a felvonuló dolgozók első oszlopsora. . . Sűrű, tömött sorokban, dinamikus erőt sugározva haladnak a 23 August, Tudor Vladimirescu és a Grivita Rosie rajonok dolgozói. Az újjászületett főváros megszépült utcáin sok-sok kilométert tettek meg idáig vidáman énekelve s hurrázva. Az első sorokban vonulnak a nagyüzemek : a 23 August, a Grivita Rosie, a Timpuri Nőigépgyár dolgozói, mintha ily módon is érzékeltetni akarnák ezért’ iparágak.. .sjömp.: jelentőségét egész nemzetgazdaságunk fejlesztésében. A 23 August üzemek munkásainak arcán jogos büszkeség ; az utóbbi időben elért eredményeik alapján ez teljesen indokolt, hisz ők látják el komplex kohászati, vegyipari, kőolajipari, szállítási berendezésekkel egész nemzetgazdaságunkat. Kommunista szívvel, elhatározással Munkatársunk, BÖLÖNI SÁNDOR, együtt vonult fel ennek a bukaresti nagyüzemnek a dolgozóival. Az utca nem mondható éppen rövidnek, ahol a 23 August dolgozói találkoztak május első reggelén. — kezdi beszámolóját. — Mégis, a végéig betöltötte az egyetlen üzem ünneplőruhás emberáradata. Gyűltek az emberek, sokasodtak a zászlók, egyenes oszlopokba rendeződtek, és egy adott pillanatban felcsendült a dal ! Ez volt a dal születésének pillanata ; talán az első dal ezen a reggelen, sodró erejű, mint maga a Május, erejétől a fiatal fák megborzongtak a friss szélben. Ilyen erős és tiszta a mi munkásosztályunk, mint ez a dal k ötlött akkor eszembe a gondolat. S mivel a hasonlatot most, amikor leírom, nem érzem elég kifejezőnek, inkább megidézem a 23 August, e szocialista nagyüzem munkásainak, technikusainak, mérnökeinek szavait, kommunista tettekben testet öltő gondolatait. „A termelés jobb megszervezésével, a munkaidő ésszerű kihasználásával 1967-ben terven felül 15 000 000 lej értékben termelünk eladott és inkasszált árut. 2 500 000 lej jövedelmet érünk el terven felül, a munka termelékenységét 31 százalékkal növeljük". Mennyire rövid, szűkszavú megfogalmazása ez egy közösség gondolatainak! Dokumentum ez a néhány soros mondat, melyet egy hatalmas pannóról olvashattunk le, ott, a menetoszlop legelején. 1967 dokumentuma arról, hogy a 23 August munkaközössége kommunista szívvel, elhatározással tervez : többet adni, jobbat adni, minőségileg ma A nevodari kombinát dolgozói vonulnak Konstanca főterén Pillanatkép Kolozsvár dolgozóinak színpompás májusi seregszemléjéről Az Electroputere Üzem Ifjú sportolóinak látványos bemutatója a craioval dolgozók felvonulásán Hullámzó, színes embertömeg Marosvásárhely főterén 1967 MÁJUS gasabb szinten. Ezáltal lettünk és leszünk a jövőben gazdagabbak, így válnak napról-napra kézzelfogható valósággá, tényekké azok a célkitűzések, melyeket a szocialista Románia jelene és jövője, a dolgozó nép érdekeinek megfelelően a Román Kommunista Párt dolgozott ki. Beszélgessünk az ünnepi áradat néhány részvevőjével, Bobi Solonicof mérnökkel, Petru Vladut mesterrel s egy fiatal munkással Radu Paunnal. Mindhárman egyazon szorosabb közösségben, a mozdonyrészlegen dolgoznak. Nos, ez a fiatal részleg Május 1 tiszteletére vállalta egyebek között, hogy az év első négy hónapjában öt darab 120 lóerős mozdonyt ad az országnak terven felül. Az öt mozdonyból lett 1 10 darab terven felül elkészített mozdony ! A részleg 1967-es terven felüli vállalásai között szerepel két darab 350 lóerős és egy 1250 lóerős mozdony elkészítése. A 23 August üzem termékeinek minőségéről pedig közismert tényt kell ismételnünk : egyaránt eleget tesznek a hazai követelményeknek és a világszínvonal műszaki előírásainak. A kettő között az összhangot megteremteni: mélységesen áthatja ez a törekvés az üzem egész munkaközösségét. Neveket jegyeztem fel, Buruc Gheorghe, Balán Ionita, Iosif Florea, Colman Constantin, és több más kommunista munkás, mester, technikus nevét, azokét, akik mindig elől járnak, példát mutatnak igényességben, odaadásban, fegyelmezettségben. Ez utóbbira, a munkafegyelem erősítésére a 480 perces munkaidő teljes és ésszerű kihasználására, a termelés további ésszerűsítése mellett — mind fokozottabb figyelmet fordítottak és fordítanak a 23 August üzemben. A termelési értekezletek, munkaülések legfőbb napirendi pontját képezte legutóbb is a munkafegyelem, a belső tartalékok jobb kihasználása. Sok okos kezdeményezés és konkrét határozat született. A kezdeményezéseket, határozatokat pedig konkrét eredmények, kommunista tettek, új sikerek követik... kohászati és gépkonstrukciós osztályban tanulmányozzák az acélfajták számbeli csökkentésének lehetőségét. Az acélok viselkedését figyelve, kiderítették, hogy nincs szükség 24 acélfajtánál többre. Ezzel megkönnyült az anyagbeszerzés. Ha ugyanis kevesebb fajta acélt igényelnek a nagy kohászati üzemektől, azok nagyobb mennyiségben tudják legyártani és szállítani a traktoracélok szériáit. Következésképp zavartalanabbá vált az anyagellátás, nem is beszélve arról, hogy az acélfajták számbeli csökkentésével tetemes időt nyert a hőkezelő osztály. A motorosztály hengermegmunkáló vonalán újraszervezték a műveletközi anyagmozgatást, a gépeket kiszolgáló mozgópálya sebességét meggyorsították. Növelték a konténerek térfogatát. A szállítóberendezés most valóságos mozgóraktárhoz hasonlít, amely percnyi pontossággal adagolja a gépekhez a szükséges darabokat és viszi tovább a kész hengereket. 25 szállító munkás szabadul fel a termelés részére. A május elsejei menetben vonuló traktorgyártók eredményeit halljuk a hangszóróból : a globális tervet 106,1, az árutervet 106,7 százalékra teljesítették az év elejétől májusig. A munkatermelékenység 10 százalékkal növekedett. Ezek a számok a percekért küzdők győzelmét demonstrálják. BALOGH JÓZSEF A történelem arca közhelynek számít már , a tévé képernyője a világ részesévé avatta az embert. Meghökkentő közelségbe hozza a világűrben lebegő kozmonautát, felfedi a mélytengerek titkát, sztárok mosolyával feledteti a napi gondokat, szenvtelen közönnyel tudósít a tengeri katasztrófákról és megbabonázva látjuk a vélt elnökgyilkos meggyilkolását. Száz szónak is egy a vége : vele üzen a közeli és távoli világ, a múlt és a jelen. És gyakran nyílik alkalmunk arra is, hogy a jövő arcát fürkésszük a képernyőről. Május elsején feledhetetlen élményben volt részem ; a kékes derengésű ernyőről elémtárta arcát a történelem. Percenként, pillanatról-pillanatra változott ez az arc. Pontosabban, nem is az arc változott, de kifejezése. Gazdag árnyalatokból, formákból, és a formát elemi erővel alakító, gyúró tartalom összhangjából épülő , örvénylő, közeledő-távolodó, örömet keltő, összkép tárta elénk napjaink dinamikus mását, művünket. Milyen volt a májusi felvonulás ? Jelzők tolulnak elő, nem írom le őket, mert csak ismételném a már számtalanszor elmondottakat. Azon az útszakaszon meneteltek az emberek, amelyen tavaly, vagy tíz esztendővel ezelőtt, a pionírok és a sportolók most is osztatlan sikert, tapsot arattak, a lobogók vászna most is szomjasan itta a trílusi , nap sugarát, a felvonulók éljeneztek, s azok, akik a díszeseményről fogadták az ovációkat, ünnepélyesen álltak a legerősebb, legmélyebb alkotó sodrásúfolyam partján , megindultan viszonozták milliók tiszteletadását. S úgy érzem lényeges mozzanathoz értem: az egy ütemre lépő lábak dobája, az egy ritmusra dobbanó szívek muzsikája, a lengő virágos ágak nyugtalan rajza, a feltörő éljenzés- az arcok méltóságteli nyugalma és a felszabadult nevetés az egyöntetűségbe csúcsosodó, a megbonthatatlan, egységet vetítette a képernyőre, percenként változó, más árnyalatot mutató formában. Eddig talán sohasem tapasztalt, elemi erővel éreztette szilárdságát, megbonthatatlanságát a dolgozóknak a párt és a kormány körül kikovácsolódott egységét. A történelem arca vibrált ezekben a mozzanatokban, az alkotó erővé váló elméleti, és az azt igazoló gyakorlati felismerés. A történelem bizakodó arca lebegett előttünk. És láttam az ünnepi felvonuláson a történelem egy másik arcát is Helyesbitek : ugyanaz az arc volt, ám hol fölnagyítva, hol kicsinyítve■ de szervesen beletartozott az elsőbe, benne ragyogott a nagy panorámikus arc minden szépsége, mint ahogy cseppben is ott a tenger, de azért ez a másik arc, mégis inkább a jövő arca volt, a mából születő, jövőé : soha ennyi gyerek nem volt mint most, a májusi seregszemlén. Kissé megületődve úsztak a menetelő fejek fölött, tágult pupillával itták magukba a páratlan élményt- a sugarat, a derűt, a nyugalmat, a békét. Szőke, barna, fekete, szellőborzolta frizurák, kék szemek őzbarna szemek, fekete szemek, arcukon a páratlan látvány kiváltotta izgalom rózsáival. óvó, féltő, szerető karok emelték őket magasba . .. Harc a percekért Többet, jobbat termelni, okosabban, nagyobb eredménnyel dolgozni, kihasználni a munkaidő minden pereit, országos mozgalom ez. Az utóbbi napokban a lapok sorozatosan közölték a különböző munkaközösségek leveleit a párt vezetőségéhez, amelyben megígérik, hogy az üzemek minden lehetőségét hasznosítva, minden percet okosan felhasználva, még jobb, még több terméket adnak az országnak. Brassói munkatársunk, SIPOS BELLA több ízben tudósította már lapunkat a brassói munkások harcáról a percekért. A májusi felvonulók között is ennek az országos mozgalomnak a Cente alatt élő élenjáróit kereste meg. A hazai gyártmányú traktorok első szériája, összesen 20 traktor húsz évvel ezelőtt, 1947 május 1-én vonult fel először a brassói dolgozók ünnepi menetében. Felejthetetlen élmény volt vashangú dübörgésük, amely a román traktoripar nemzetközi sikereit hirdette, előhírnökeként további győzelmeknek. Azok, akik emlékeznek erre az ígéretes napra, most, húsz év múltán, örömmel állapíthatják meg, hogy a traktorgyártók akkor még kicsi, azóta nagyra nőtt serege beváltotta a reményeket. A barázda és kenyér gépeinek zászlódíszes tömör csapata a mai május elsejei seregszemlén, azt a diadalutat jelképezi, amelyet a hazai traktor azóta megtett szocialista mezőgazdálkodásunk mezsgyétlen tájain és külföldön is. Néhány nappal ezelőtt a 183 700 traktor gördült le a szerelőszalagról. Ünnep előestéjén bejártuk az üzemet, láttunk, tapasztaltunk egy újkeletű törekvést, mondhatnánk, szenvedélyes törekvést, amit jelmondatszerű rövidséggel így lehetne megfogalmazni : harc a percekért. A traktorgyártók ezreinek ez a szándéka Nicolae Ceausescu elvtársnak, a párt Központi Bizottságának decemberi plenárisán elhangzott szavai hatására született meg, a következő hónapok folyamán bontakozott, terebélyesedett ki. Ha azt állítanánk, hogy a Tractorul dolgozói igyekeztek a munkaidő 480 percét példásan kihasználva dolgozni az elmúlt hónapokban, csak szimplifikálnánk az igazságot. Mert többiről van itt szó a kötelező, a beidegződött munkafegyelemnél. A harc a percekért nem csupán a szerszámot tartó kéz gyorsabb mozdulataiban nyilvánul meg, sokkal inkább az ész munkája. A gyártási folyamatok tudományos megszervezése során a műszaki vezetőkkel együtt ezrek törték a fejüket azon, hogyan lehetne magvasabbá, tartalmasabbá tenni a perceket a termelés javára. Mintha mindenki felfedező útra indult volna néhány négyzetméternyi munkaterületén s talált is új lehetőségeket. A vasöntöde kollektívája kiszámította, hogy a legnagyobb időveszteséget a selejt okozza. S ha sikerül azt leszorítaniuk, nemcsak anyagot mentenek meg, de órák százait nyerik. Az anyagelőkészítés rendjének megteremtésével, a technológiai előírások szigorú betartásával áprilisban 40 százalékkal csökkentették a selejtet és 144 tonna kiváló minőségű traktoralkatrészt öntöttek le terven felül. A kovácsok — hogy csak Bálint József, Emil Dogaru, Johann Stopf és Stefan Vrabie nevét említsük a mázsás nagykalapácsok mellett dolgozóké közül — a műveletek jobb megszervezésével annyi időt nyertek, amely alatt 477 tonna kovácsolt alkatrészt adhattak terven felül a megmunkáló osztályoknak. A Magunknak takarékoskodunk Éppúgy, mint a brassói traktorgyár dolgozóit, a temesvári munkásokat is újabb lendületre serkentette a percek takarékos kihasználásáért folyó országos mozgalom. Erről tudósít MAG MÁRIA Temesvárról : Temesvár csaknem félszáz nagyipari vállalata közül az idei május elsején is azoknak a munkaközösségei vonultak fel elsőnek, amelyek a legjobb eredményt érték el gazdasági tevékenységük minden területén. A legjobbakat megillető helyen meneteltek az idén a helybeli Solventus vegyipari vállalat dolgozói is. Kiváló termelési eredményeikkel, példás tervfegyelmükkel, országos jelentőségű teljesítményeikkel érdemelték ki ezt a megtiszteltetést. Ha munkásai létszámát vennénk alapul, a Solventus a kisebb temesvári vállalatok közé tartozna, de annál nagyobbak, az egész ország vegyiparában is számottevőek termelési eredményei. Ebben a vállalatban termelik ugyanis az egész műanyagiparban elsőrendű fontosságú lágyítószereket. A Solventus évről évre növekvő mennyiségű és javuló minőségű lágyítószerei már az elmúlt másfél évtizedben is jelentős valutamegtakarítást eredményeztek. Erről képet nyerhetünk csupán két számadat összevetéséből is : 1950-ben, amikor a lágyítószerek hazai gyártását elkezdték, a gyár termelése évi 6 tonna dibutil-ftalát volt, az idén pedig már 7500 tonna és immár 12 féle kiváló, a nemzetközi piacon is versenyképes minőségű lágyítószert termel a Solventul. Ezeknek a szép eredményeknek az elérésében döntő szerepe van a munkaidő szervezett és gazdaságos kihasználásának. A városban a legjobbak közé tartozik a Solventul 97,1 százalékos munkaidő kihasználási mutatója. Ebben a vállalatban évek óta rendszeresen csökken az igazolatlan hiányzások, valamint a fizetés nélküli szabadságok részaránya. Ennek folytán a vállalat csaknem 30 000 munkanapjából az év első negyedében mindössze 800 kihasználatlan munkanap volt, ezt is túlnyomó részt a törvényes előírások szerint biztosított orvosi szabadságok teszik ki. Az igazolatlan hiányzások például az összmunkaidőnek mindössze 0,1 százalékát tették ki. És hatékony intézkedésekkel biztosítják ennek az elenyésző százaléknak is a továbbcsökkentését úgyannyira, hogy év végére gyakorlatilag jelentéktelenre szorítsák le. Ezt az egészséges tendenciát nemcsak az biztosítja, hogy a vállalat három váltásban, megállás nélküli folyamatos termelésre van berendezkedve, hanem az is, hogy az igazgatótól a részlegvezetőkig és csoportvezetőkig, mindenki fő feladatának tartja a percekkel való takarékos gazdálkodást, minden munkaóra intenzív kihasználását. Ez nemcsak Ferenczy Istvánnak a gyár tehetséges mérnök-igazgatójának, de az olyan kiváló dolgozóknak is az érdeme, mint Murgu Petru csoportvezető, Biirbulescu Dumitru lakatos, Lopozan Ana laboráns, Balán Viorica kutatómérnök, Cristescu Iosif csoportvezető, Farcas Mircea Onea Emil, Strea Alexandru és sokan mások, akik valamennyien jogos büszkeséggel adtak számot jó munkájukról a május elsejei felvonuláson is. A szocialista iparosítás Térjünk vissza újra a bukaresti felvonulók közé. Végeláthatatlan sorok... A figyelem az utóbbi években épült iparvállalatok felé fordul most: a Szerszámgép- és aggregátüzem, az Armatúra színesfém gyár, a fémfelszerelést, fűtőtestet és nyersvas-kádat előállító gyár, a piperai faipari komplexum, a fémipari üzem, a Pionierul cipőgyár, amelyek mind hozzájárultak a főváros ipari potenciáljának szüntelen gyarapodásához. A bukaresti ipar korszerű profilját kiegészíti a felvonuláson részvevő villamossági üzemcsoport kollektívája, amely a többi új üzemmel együtt valósítja meg a párt IX. kongresszusának az ipar gépesítésére és automatizálására vonatkozó irányelveit, amelyek teljes egészében megfelelnek a jelenkori műszaki haladás fő irányvonalának. Ez az üzemcsoport tovább növekszik, midőn még ebben az évben újabb hatalmas szakvállalatot helyeznek üzembe. Éppen úgy, mint Bukarestben, szerte az országban, mindenütt új üzemek, gyárak emelkednek, a párt szocialista iparosítási politikája nyomán, a dolgozók szorgalmas, odaadó munkájával. Új üzemeink között sorolhatjuk fel a marosvásárhelyi vegyipari kombinátot is. Munkatársunk, GÁSPÁR TIBOR róluk írja ünnepi tudósításában : Az elmúlt év termelési sikereiért országos versenyzászlóval kitüntetett Augusztus 23 bútorgyár dolgozói után Marosvásárhely legfiatalabb, de legjelentősebb ipari vállalata, a nitrogénes műtrágya kombinát dolgozóinak sorai közelednek. A díszemelvényen és az úttest két oldalán felsorakozott nézők között felzúg a taps, ütemesen száll a kiáltás : „Éljen Románia Szocialista Köztársaság!“ A hömpölygő menetben is jelszó száll szájról-szájra : „Éljen a párt, éljen a Román Kommunista Párt!“ A fiatal kombinát dolgozói nem jöttek üres kézzel a felvonulásra. Május 1-ig terven felül 6 millió lej értékű terméket gyártottak, az első évnegyedben 3 573 000 lejt takarítottak meg és 4 hónap alatt 10 százalékkal jobb eredményt értek el a munkatermelékenység emelésénél, mint amenynyit a tervmutató számukra előirányzott. A színpompás menetben zászlók lengenek, a május virágai, orgona- és gyöngyvirágcsokrok repülnek a díszemelvény felé. A 2-es számú autójavító vállalat dolgozói hírül adják, hogy túlteljesítették a terv mutatóit és 1959-hez viszonyítva megháromszorozódott a több mint 2000 dolgozót foglalkoztató vállalat termelése. Vonulnak a Metalotehnica dolgozói, akik újtípusú körkötő gépeket gyártanak a textilipar számára, az IREM dolgozói, akik 1970-ig a tartomány valamennyi villamosítható községét bekapcsolják az országos hálózatba. A tartományi tervezőintézet táblája is méltó az ünnepi seregszemléhez. Hirdeti, hogy 1960-ban Marosvásárhelyen csak 402, a tartományban pedig 769 lakás épült, míg 1966—1970 között a városban 7200, a tartományban 9410 lakást építenek. Vonulnak az üzemek, vállalatok és intézmények dolgozói, tánccsoportok járják a népi táncokat, dolgozók ezrei éneklik május legszebb dalait. Falusi dolgozók májusa A fővárosi dolgozók nagy felvonulására eljöttek Bukarest tartomány parasztságának képviselői is. Hatalmas jelszavas táblák hirdetik : „Éljen és erősödjék a munkásosztály és a parasztság szövetsége !“ s a felhívás : „Mezőgazdasági dolgozók, munkátok lényegét a földalap ésszerű felhasználása, a mezőgazdasági termelés gyarapítása képezze “! Tudósítóink azt jelentik, hogy a falvak dolgozói mindenütt, Moldvában, Erdélyben, a Baragánon vagy Bánátban, szívük melegével ünnepelték ezen a napon a Román Kommunista Pártot, amely tájainkon új utat mutatott a földművesember jövőjének, a közös munka, a modern gazdálkodás útját. SIKE LAJOS jelentkezik Máramarosból. ELŐRE Szorgalmas, odaadó embernek ismerik a faluban Vajda Endrét, a kiskolosi termelőszövetkezet kóródi részlegének vezetőjét. Olyannak, aki nem ismer fáradtságot, áldozatot, amikor a közös érdekről van szó. Május reggele is a határban találta. Jóformán alig virradt, mikor kiment a mezőre, hogy a traktorok idejében megkezdhessék a még elvégzetlen munkát. — Négy éve, hogy brigádoskodom — mondta Vajda Endre, — de nem emlékszem még egy ilyen csapadékos tavaszra. Ám számomra mégsem a sok csapadék teszi emlékezetessé az idei tavaszt, hanem az az egyre nagyobb segítség, amelyet esztendőről esztendőre az ipari dolgozóktól kapunk. Cseppet sem bizonytalanabb most nálunk az idei termés, mint akkor, amikor ilyenkor már az utolsó táblán is földben volt a mag. Sőt mondhatom, nagyobb bizakodással tekintünk a nyár elé, mint bármikor. Első ízben vetettünk az SPC-6 kukoricavetőgéppel, ami tökéletes agrotechnikai feltételeket biztosít. Korszerű gépekkel vetettük a répát, a napraforgót is. A másik dolog, ami növeli optimizmusunkat a terméskilátásokat illetően, a több műtrágya. Egy esztendőben sem kaptunk még ilyen sok műtrágyát, mint az idén. Nem hiába történtek az utóbbi időben olyan nagy erőfeszítések a műtrágyatermelés növelésére. Ezen a tavaszon kétszer annyi ammóniumnitrátot és szuperfoszfátot juttattunk a kultúrnövények tövére, mint az elmúlt esztendőben. Ezen a szép tavaszi ünnepen mi, a kiskolosi MTSZ-tagsága is gondolatban menetelünk azokkalakik esztendőről esztendőre okosabb gépeket és több műtrágyát gyártanak a mezőgazdaságnak. Sebestyén József, a szövetkezet egyik legbecsültebb dolgozója ezen a tavaszon új házat épít. Régi kétszobás, cserepes háza sem volt a szó igazi értelmében vett régi ház, de már régi, kicsi volt a Sebestyén-család ki- tágult életének. Meg aztán valljuk, be, van abban egy kis hiúság is, hogy lebontotta régi házát. — Nem is gondoltam, hogy ilyen szépen haladok majd a munkával — mesélte Sebestyén József. — De hát nálunk az a szokás, hogy ha valaki házat épít, az egész falu segédkezik... neki. Volt olyan nap, hogy negyvenen segítettek. Jöttek az emberek hívatlanul. Mert már nálunk ilyenek az emberek. GY. SZABÓ GYULA egy újonnan létrehozott állami mezőgazdasági vállalatot keresett fel. A munka ünnepe is munkában találta az újonnan megalakult érmihályfalvi állami mezőgazdasági vállalat, dolgozóit. Napsütéses szép idő volt s a traktorok, legalább 40— 50, kint zúgtak a földeken, hiszen e hónap elején a kukorica magja az utolsó hektárokon is a talajba kell hogy kerüljön. De munkahelyén volt mindenki a központ irodaszobáiban is. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága 1967. március 27—28.-i határozata alapján Krisána tartományban itt honosították meg először az állami mezőgazdaság új szervezési-tervezésivezetési alapelveit. S talán nem véletlenül. A két állami gazdaság — az érmihályfalvi és a székelyhídi — amelynek örökébe az új vállalat lépett, már hosszabb idő óta a nyereséggel működők sorába tartozott. Tavaly például 3 068 000, illetve 4 490 000 lej jövedelemmel zárták az évet. Ám az eredményeket mindig össze kell vetni a lehetőségekkel. Az új szervezési mód eddig hasznosítatlan forrásokat szabadít felszínre, mostanig lekötetlen energiáknak nyit teret. Kiszámították, hogy a nem gazdaságos kiadások megszüntetésével, a vállalat másfél milliót takaríthat meg. Mostantól több mint 8000 hektáron kell gazdálkodniuk, 12 farm alakult. S az új formára való áttérés nem könnyű. Egész sor részletprobléma vár megoldásra. Ezek foglalkoztatták a vállalat vezetőjét a munka ünnepén is. Egyesíteni kell az „elődök“ előirányzatait, az általános tervből megszabni minden farm külön feladatát, költségvetési-jövedelmi terveiket levezetni az egészből, elosztani az anyagi javakat, termelési eszközöket és szakosítani a termelésnek ezeket az alapegységeit. S mindezt úgy kell megoldani, hogy az ezután alakuló vállalatok is tanulhassanak belőle, amelyek az elsők friss tapasztalatait várják. A kezdés sikerén sok múlik. Az érmihályfalvi vállalat kezdési tapasztalatait, akárcsak még jónéhány vállalatét az országban várják azok az egységek, amelyek ezután ültetik gyakorlatba a határozat elveit, elemeit. Érthető hát, hogy hétköznapi intenzitással folyt a munka Érmihályfalván. Amikor megalakult a vállalat, bizonyos változásokon estek át a tervmutatók, ugyanis az eddig kevésbé kiaknázott lehetőségre gondolva, vállalásokat tettek a vezetők. Dobai Alexandru mérnök, az érkörtvélyesi farm vezetője például (Folytatása a 3. oldalon)