Előre, 1967. június (21. évfolyam, 6088-6113. szám)

1967-06-01 / 6088. szám

2 Ásványvízkúra—otthon ORVOSI TANÁCSOK Hazánk rendkívül gazdag olyan vizekben, amelyek literenként 1 grammot meghaladó mennyiségben tartalmaznak ásványi sókat (ás­ványvizek, gyógyvizek.) A már is­mert, valamint az utóbbi évtizedek­ben feltárt források vizének tudo­mányos vizsgálata és a gyógyászat­ban való felhasználása állandóan bővül. Ezek gyógyerejét fürdők, ivó­kúrák­­ és inhalációk formájában évente sokszázezer beteg veszi igény­be. Nem véletlen, hogy a jelentősebb ásványvízforrások környéke bené­pesült és különösen az utóbbi két évtized alatt ezek tervszerűen épül­nek, szépülnek, mind több és több dolgozó befogadására és szakszerű kezelésére válnak alkalmassá. Az ivókúrákhoz használatos ás­ványvizek és gyógyvizek egy részét a lelőhelyen megfelelő körülmé­nyek között palackozzák és a belke­reskedelmi szervek útján azok az or­szág minden részébe eljutnak. Nyil­vánvaló, hogy a palackozott gyógy­vizek nem biztosíthatják ugyanazt a hatásfokot mint a lelőhelyen al­kalmazott ivókúra, ahol a frissen használt, teljesértékű gyógyvíz ha­tását a festői környezet, tiszta, friss levegő, valamint a rendezett életmód, mint kiegészítő gyógyténye­­zők jótékonyan befolyásolják. Ennek ellenére,, az egészségügyi, valamint a technikai előírásoknak megfelelően palackozott és tárolt ásványvizek igen jó szolgálatot tesznek az arra­­szorulók kezelésében; hatásuk a friss vizekétől alig marad el.­ Éppen ezért nem fogadhatók el azon „szak­­vélemények" miszerint csak a lelő­helyen végzett kúrák hatásosak. Mindkét esetben a sikernek egyik igen fontos feltétele az orvos elő­írásainak és tanácsainak pontos be­tartása. Hogy az otthon végzett ivókúra eredményes legyen fontos, hogy a palackozott gyógyvizek lehetőleg friss állapotban kerüljenek fogyasz­tásra. Hatékonyságukat a túlságos felmelegedés, fagyás, valamint a napfény általában csökkentik. Leg­érzékenyebbek a radioaktív gyógy­vizek, ezek kb. két hétig őrzik meg eredeti tulajdonságaikat, a vastar­talmaknál ez az időszak 3—4 hét. Az ásványvizek, kivéve a keserű­vizeket és az epehólyagra ható mag­­néziumszulfátos vizeket, rendszerint nem hatnak azonnal mint a gyógy­szerek, de klúraszerű fogyasztásuk révén a bennük foglalt ásványi anyagok jelentős gyógyhatással van­nak a szervezetre: hidegen fogyaszt­va fokozzák a gyomor és a vékony­bél mozgását, melegen pedig csök­kentik azt. A gyomrot és a vékony­bél kezdeti szakaszát átmossák, a szövetnedvekbe és a sejtekbe lépő ásványi anyagok a szervezet műkö­dését szabályozó központok izgal­mát, „áthangolódását“ okozzák. Az egyes gyógyvizek hatásának­ felsorolása helyett inkább néhány olyan általános szempontot említek meg, amelyek ismerete és alkalma­zása elősegíti az otthon végzett ivó­kúra eredményességét. Bármilyen ivókúra elkezdése előtt az orvos vé­leményére van szükségünk. A meg­felelő vizsgálatok elvégzése után az orvos adja meg a szükséges utasítá­sokat a gyógyvíz milyenségével és használati módjával kapcsolatosan. Az orvos figyelembe veszi, hogy nem áll-e fenn valamilyen rejtett szervi baj, vagy olyan működési za­var, amelyeket az ásványvízkúra károsan befolyásolna. Barátok, isme­rősök és más „szakértők“ tanácsai lehet hogy jóindulatból erednek, de nélkülözik azt a tudományos alapot amelyre a gyógykúrának épülnie kell, éppen ezért nem helyes azokat az orvos megkérdezése nélkül vakon követni. Az ivókúra előírásánál az orvos azt is figyelembe veszi, hogy az egyén fizikai vagy szellemi mun­kája milyen fokú és annak megfe­lelően írja elő az ásványvíz meny­­nyiségét. Az ivókúrák technikája a lelőhe­lyen nyert tapasztalatokra épül. Ezek szerint minden gyógyvízkúrát a hatásos adagnál kisebb mennyi­séggel kell elkezdeni és azt fokoza­tosan — néhány nap alatt — lehet az előírt mennyiségre emelni. Álta­lában fél-másfél órával a főétkezé­sek előtt séta közben, lassan kortyol­gatva kell elfogyasztani. Helytelen a gyógyvizeket jégbehűtve inni, hi­degen való használatukat is csak ritkán írja elő az orvos. Legtöbbször de főleg érzékeny gyomruak és máj­betegek esetében nem árt kissé fel­melegíteni az ásványvizet. Más le­hetőségek híján a kéz melege is ele­gendő, éspedig 5—10 percig tenye­rünkbe szorítjuk az ásványvizes po­harat. Olykor a koncentrált ásvány­illetve gyógyvizeket hígítani kell, erre ivóvizet vagy tejet lehet fel­használni. Türelmetlen betegek hajlamosak arra, hogy az előírt adagot megdup­lázzák és a kapott tanácsokat (hő­mérséklet, időpont, a kúra tartama) semmibevéve maguk irányítsák a kúrát. Az eredmény nyilván a várt­tal ellentétes lesz. Mások azzal ront­ják le az ivókúra eredményességét, hogy az ásványvizet helytelenül tá­rolják. A napfény hatásának kitett, melegben, vagy dugaszolatlan álla­potban tartott ásványvizek gyógyha­tása alaposan csökken. A szakszerű ivókúrák lehetősége tehát azok számára is adva van, akik különböző okok miatt nem juthat­nak el az ásványvizek lelőhelyére. Fontos azonban, hogy a belkereske­delmi szervek gondoskodjanak ar­ról, hogy az ásványvizek az ország minden részében állandóan, meg­felelő választékban és kellő meny­­nyiségben álljanak az ivókúrát vég­zők rendelkezésére. Helyes kezde­ményezés ásványvizeket árusító­kioszkok létesítése pihenőparkokban, de fontos azok számának mielőbbi növelése és rendszeres ellátásuk, így egyre többen részesülhetnek az ás­ványvizek nyújtotta gyógyhatások­­ban. Dr. Márialaki Károly AMIT A FOGSZÚRÓL TUDNUNK KELL A kolozsvári Orvosi- Gyógyszerészeti Intézet gyermekfogászati tanszékének tagjai évek óta rendszeres kutatást folytatnak a fog­­szú keletkezésének és orvoslásának, illetve megelőzésének érdeké­ben. E munkájuk­­során tanulmányozták néhány vidék lakosságának helyzetét s ellenőrzik és kezelik a város minden óvodás gyermekét, rendszeres feljegyzéseket készítenek fogsoruk állapotáról. Felke­restük a tanszék vezetőjét M. SHAPIRA előadótanárt, az orvostu­dományok doktorát s megkértük, tájékoztassa lapunk olvasóit munkájuk eredményeiről. — A fogszuvasodás — mondotta elöljáróban — korunk egyik legel­­terjedtebb betegsége. A civilizált államokban majdnem mindenkinek, általában a lakosság 90—95 százalé­kának, van vagy volt lyukas foga. Egyes országokban, így például a skandináv államokban és Angliá­­ban a lakosság 100 százaléka szen­ved fogszúban. A kutatások azt bi­zonyítják, hogy a fogszú általában a civilizált életkörülményekkel együtt jelentkezik. A természeti né­peknél szinte ismeretlen, de ha a hagyományos nyers ételek fogyasz­tásáról áttérnek a civilizált étke­zésre jellemző puhább ételek fo­gyasztására, rögtön megjelenik a fogszú is. A fogszú keletkezésének problémáját még nem sikerült min­­ den összefüggésében tisztázni, de az orvostudományban általánosan elfogadott nézet szerint az életmód és elsősorban a táplálkozás válto­zása okozza. A fogszú már a gyer­mekkorban jelentkezik. A vizsgála­tok — azok is, amelyeket mi foly­tatunk — azt bizonyítják, hogy a két és fél éves gyermekek 30—40 százalékának már van lyukas foga. — Hogyan védekezhetünk a fog­szú ellen ? — Kétféleképpen : megelőzéssel és gyógyítással. Ami a megelőzést illeti, tudnunk kell, hogy a fogszú kialakulása a fogszövet minőségé­től és ellenállóképességétől függ. Ezt pedig az határozza meg, hogy a tej- és az állandó fogak kialaku­lása idején milyen összetételű, mi­nőségű a táplálék. A táplálkozás­nak teljes értékűnek kell lennie. Megfelelő mennyiségű ásványi sót, vitamint, állati és növényi fehérjét kell tartalmaznia.­ A fogak minősé­ge — a terhesség első hónapjaitól a gyermek tizenkét éves koráig — befolyásolható a táplálkozással. A táplálkozás más módon, külsőleg is, megakadályozhatja a fogszú kiala­kulását. A kemény, sok rágást igénylő nyers ételek, amelyek bő nyálkiválasztást idéznek elő, segí­tik a fogak öntisztulását, fejlesztik az állkapcsot és a fogsort. Ezért az összetételében megfelelő, száraz, nyers, kemény ételeket előnyben kell részesítenünk. A ragadós, édes ételek nagyon ártalmasak, amelyek sajnos, igen nagy szerepet játsza­nak étkezésünkben. Az édes ételek maradványai gyorsan erjednek, a fogra telepedett lepedékben szerves savak keletkeznek, amelyek kiold­ják a zománc ásványi anyagát. A fogzománcban hiány keletkezik, lyuk jön létre. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy le kell mondanunk az édességekről. A lényeges az, hogy milyen módon és mikor eszünk édességet. Fogyasszuk oldott formában, a fő étkezéskor, de ne az étkezés végén. A fogszú kiala­kulásában ugyanis döntő jelentősé­ge van annak, hogy az édesség ma­radványai mennyi ideig maradnak a szájüregben. Ezért a helyes az, ha az étkezést nyers gyümölccsel fejezzük be, amely egyben letaka­rítja az édesség maradványait a fogakról. Két­­ étkezés között és különösen este, sohase fogyasszunk édességet." A fogszú elleni védekezéssel kap­csolatban beszélnünk kell a fluor szerepéről is. A nemzetközi orvosi tapasztalat azt bizonyítja, hogy ahol az ivóvíz fluorban gazdag, ott kevesebben szenvednek fogszúban. A mi megfigyeléseink is alátámaszt­ják ezt a nézetet. Dicső rajon néhány községében az ivóvíz fluort tartalmaz. Megvizsgáltuk az ottani lakosságot, s megállapítottuk, hogy lényegesen kevesebb közöttük a szuvas fogú ember, mint az ellen­őrzésképpen megvizsgált, életmód­ban azonos szokásokat követő többi helységben, ahol a víz nem tartal­maz fluort. Hasonló eredményekkel jártak azok a felmérések is, ame­lyeket a marosvásárhelyi kollégák végeztek Borszék környékén. Ma már általánosan elfogadott orvosi vélemény, hogy a fluorban szegény ivóvizet ajánlatos fluorozni. Ha­zánkban Marosvásárhelyen folynak ilyen kísérletek. A fluor használata általában 30 százalékkal csökkenti a betegség elterjedését. Ami a gyógyítást illeti, igen fon­tos a rendszeres ellenőrzés. Az óvo­dás gyermekeket negyedévenként, az iskolásokat félévenként tanácsos ellenőrzésre vinni. Ha idejében ke­zeljük a gyermekeket, elkerülhet­jük a súlyos gyökérkezelést és a foghúzást. A tapasztalat azt mutat­ja : ha a gyermekek óvodás és iskolás korukban rendszeres keze­lésben részesülnek, gondozotti fog­sorral hagyják el az iskolát. KACAGÓ GERLE Az udvarunkon áll egy szomo­rú fenyő , melyet azt hiszem egy iparengedély nélküli asztalos ütött össze fenyőből, szomorú­­fűzből és hulladékanyagból. Nem valami mutatós fa, de azért i­eg van csinálva. Tavaly például még gyantát is találtunk rajta. Ezen a fán lakik egy túlórázó vadger­­lice. Ez a madár pontosan negyed hatkor kezd turbékolni, és késő estig talpon van. Két hónapja költözött ide, az­óta berendezte a fészkét, bevezette a vizet, elintézte fent, hogy kap­jon távfűtést, majd drótokat sze­relt egy ágra — feltehetően azért, mert már televíziós gépet vásá­rolt magának. . Most gyűjtött autóra... Gyűjtött és azt hiszem az a Wartburg, ami egy idő óta a ka­punk előtt parkol, már az övé. Erős a gyanúm, hogy már az övé, mert a megtollasodott egyén gyakran kiül a faágra, nézi az autót és tüntetően kacag, szereti, ha a vihorászását a szomszédok is hallják. Persze­­van oka reá, hogy az erdő felől álljon, ő lesz az első madár, aki kocsin megy majd bogarászni a zöldbe.­­ Én nyíltan megmondom : a ko­csit sem irigylem tőle. Megér­demli, bár nem igen vehette a fi­zetéséből. Mert mekkora lehet egy ilyen galléros madárnak a fizetése ? Szerintem nem kaphat többet napi 4—5 cserebogárnál! De mondjuk: 10 cserebogarat kap, ehhez számítsunk hozzá 2 legyet, prémium,nak. És mondjuk a legyeket félrerakja, és a csere­bogarakat is a fogához veri. És mondjuk kölcsönkér egy másik gerlncétől, és az nem ka­cagja ki, hanem ad neki egy zsák káposztalepkét. De még mindig hogy lesz ebből autó ? Még egy Trabantra se fut­ja... Tud-e autót venni egy ma­dár, ha becsületes ? Csőrének munkájából?­­ Igen, ha becsületes... Ha nem lop, nem fúr kasszát, nem káro­sítja meg a közösséget. Ha nem jómadár, csak egyszerűen: ma­dár... Nos, én nem gyanúsítok senkit. Azt sem kifogásolom, hogy ez a madár otthon túlórázik, masze­kot. Minden madár maszekot egy kicsit, ezt tudjuk. A cinke a ker­tekben van alkalmazásban, aztán hazamegy és még ezt-azt össze­szed és néha varr. Úgy is hívják az ilyet, hogy szabócinke, és sen­ki se haragszik reá. Szemet há­nyunk a zugszabásainak, hiszen hozott anyagból dolgozik, a saját csőrével. Vagy teszem azt, ott van a fa­kopáncs. Ez végigjárja a fákat, elcsípi a sok nyomorult fapusztí­tót. Azután hazamegy és otthon még kopog magának valamit, egy kis ezt-azt. Ki haragszik ezért a fakopáncsra ? Amikor ma­gának kopácsol, elf­ordít­juk­­ó fe­jünket, mintha nem hallanánk. Nemrégiben még cikk is jelent meg a fakopáncsról: a legna­gyobb elismerés hangján írtak róla... És hogy ne említsünk mást: ott van a kakukk, igen jó példa. Ez az erdőben dolgozik, aztán ő is összeszed magának egy kis ezt­­art. És maszek alapon jósol is, ami szintén hoz valamit a kony­hára. Azután utazik ide-oda, kül­földre, és még városi fészket sem hoz össze magának komforttal... Nem költ a magánéletében sem, amely az ő esetében tele van sző­ve a burzsoá erkölcs maradvá­nyaival. Mégsem haragszunk a kakukkra, megbocsátjuk gyön­­geségeit, megértjük őt emberileg: régen sokat szenvedett... Ugyanis minden madár masze­kot egy kicsit ■ így hoznak össze fészket, spájzot, miegymást. Viszont még Trabantja sincs a fakopáncsnak : ez a valóság, és itt nincs mit kertelni. Természetesen : én nem gyanú­sítok senkit. Pusztán azt akarom­­ mondani, hogy a gerlncénk valószínűleg: egy jómadár. Valakikkel összejátszik, elláto­gat ide-oda és csak egy szem ku­koricát csór el, leteker egy da­rabka drótot, elrepít egy kevés bádogot. De ezt minden nap, reg­gel negyed hattól, késő dél­utánig , tollat cipel, ezt meg azt, például két nappal ezelőtt is egy órarúgót szerelt be a fészkébe. És közben röhög a könyvelőkön, el­lenőrökön, nyíltan kacag a vilá­­gon és az autójára gondol. Én nem gyanúsítok senkit és nem irigylek senkit. Mert vannak rendkívüli esetek. Például láttam egyszer egy selyempincsit a Tra­bant volánja mellett. De azon látszott, hogy foggal és körömmel szerezte a kocsit, mert ha közel ment az ember, vérben forgott a szeme és vicsorgott. Valószínűleg cirkuszi kutya volt, és kötéltánccal, fejszámolás­sal szerezte. Megszolgálta. A já­rókelők érezték ezt, mosolyogtak reá, integettek neki. De a pincsi csak vicsorgott és vérben forgott a szeme. Látszott rajta, sokat gürcölt a kis Trabantért, és miu­tán megszerezte, már nem is tu­dott örülni neki igazából. Ez így van többnyire az emberrel. Viszont ez a vadgerlnce négyig se tud számolni. Szürke, jellegte­len, pofátlan és mindenen röhög. Lefújja a szél a kalapomat, rö­hög. Fölveszem a kalapomat, azon is röhög. De járhatok kalap nélkül is, vagy mezítláb, vagy mokaszinban, vagy spanyol csiz­mában , mindig ugyanúgy röhög. Mert autója van. Autója és szeretője. Ugyanis láttam egy szőke démont aki megnézte a kocsit és a gerle rö­högésére föltekintett, csókot do­bott a szellemtelen madárnak és azt suttogta. — Dalolj csak, galambom... Tücsök és bogár Brassói utcarészlet — a Carpati szállóból fényképezve Kérjük olvasóinkat, számoljanak A halastó felelőse vízbe merítet­te hálóját és fogott... egy varsát. Drótból font, kellő gonddal, ké­szített varsa volt, pont olyan alakú, melyet az emberiség gyer­mekkora óta használnak halászó népek és orvhalászok. A halastó fe­lelőse elhelyezte a talált tárgyat a tó partján és nem értette az egé­szet. Hogy került, hogy kerülhetett ide ez a lopás célját szolgáló munkaeszköz, amikor a nagybá­nyai TAPS (szerényen raktárnak nevezett) halastavát hárman őrzik? Reggel hattól kettőig ő (Filip Já­nos a halastó vezetője), kettőtől este tízig egy Simon Ferenc neve­zetű őr, akinek kizárólag a halastó felügyelete a dolga, este tíztől reg­gel hatig pedig Lesechian l­an az éjjeli őr, akinek feladatai meg­oszlanak, a halastó mellett a „Má­ra" vendéglőt is őrzi. Percnyi pontossággal váltva egymást három sittben őrzik a ta­vat és mégis... ő, kifogott egy orv­halászok által elhelyezett varsát. Miközben szemléltük a bűnjelet, a liget csöpp szigetén a TAPS két, egységfelelősi minőségben dol­gozó beosztottja, horgászott. ..Hadd szórakozzanak“, mondta joviálisan a halastó felelőse, „jobban esik az embernek, ha maga fogja ki a ha­lat". 11 óra volt, majd 11,20, 11,30, 11,45. Egymásután kerültek horog­ra a pontyok, a rendelés átvételé­re kiküldött egységfelelősök akár sporthorgászoknak is képzelhették magukat. A halastófelelős meg én szemléltük őket. Majd Filip János bácsi megkérdezte tőlem, hogy én vajon értem-e ezt az egészet? Hát nem. Az egész érthetetlen. A tavaly, november hatodikén a Szamosújvár melletti Taga halgaz­daságból a TAPS megbízásából vásároltak 3000 kiló pontyot. Mi célból? Akkor készültek mecrtpitni a „Mára" éjszakai bárt, igen, most már egész pontosan emlékszem : a TAPS igazgatója egyik újdonság­ként említette, hogy a vendégek a közeli halastóból személyesen fog­hatnak, vagy válogathatnak halat. (Az éjszakai bár vendégei és té­len? No, mindegy.) Filip bácsi hozta haza a pontyokat s sajnos — mondja), útközben elpusztult... Hát a számban a vélemények eltér­ JEGYZET­ tek. Egyesek szerint 700, mások szerint 900, illetve 1200 kiló, ve­­gyük a középarányost. Ahhoz min­denesetre éppen elég maradt, hogy ügyelni kelljen rájuk. Akkor kine­vezték a halastó (vagy raktár) el­látó­ személyzetét. Felelős (havi 1150 lej), első őr (havi 600), máso­dik őr (havi 600). A halak szépen megbújtak a tó­fenéken, mivel a tó befagyott. Az ötletet adó „Mára" éjszakai bár sem élt csak két hétig, a harma­­­dik héten haldoklott (de még egy vendég sem fogott halat), a negye­dik héten hivatalosan is elismer­ték a kimúlását: a termet be­zárták, a műsort a „Bucuresti" vendéglőbe költöztették. (A bár átalakítási munkálataira több mint 70.000 lejt fordítottak). Maradtak a vegetáló halak, a halőrök és maradt a haleleség, melyet rend­szeresen utaltak ki a pontyoknak, melyei­ a tél folyamán — szép, pikkelyes társaikhoz hasonlóan — nem esznek. Filip bácsi mondja hogy csak április 15-én kezdtek enni. Egy kicsit hagyták nőni őket aztán elkezdték kifogni, az étter­mek napi rendelései szerint. Ha­lászati joga van a halastó felelő­sének, azonkívül a TAPS bár­mely olyan alkalmazottjának, aki­nek kedve támad munkaidő alatt ezzel szórakozni. Eddig kifogtak 145 kiló döglött halat s ki tudja — mondja Filip Jani bácsi — mennyi van még a tó fenekén? Fogtak élőt is, de feltűnést a dög­lött keltett. Miért nem él? Akkor megvizsgálták a vizet és megálla­píttatott hogy a csöpp mestersé­ges tó vizének összetétele hal tá­rolására nem alkalmas. Jani bácsi kérem, hát hogy ért­hetném én ezt az egészet? _ . Kell a nagybányai vendéglők­nek hetenként 100 kiló friss hal? Szállítsák egy közeli tógazdaságból és tárolják egy zárt helyen lévő medencében, melynek a vize ál­landóan cserélődik (modellje le­­másolható az ország bármelyik nagyvárosában). De ne tegyék egy szabadon lévő miniatűr tóba, mely­nek vize lassan ölő mérgeket tar­talmaz és melynek őrsége három, váltásban dolgozó alkalmazottat igényel. (1150 plusz hatszáz, plusz hatszáz egyenlő havi 2350-nel, ez szorozva héttel az annyi mint 16.450, lejben, plusz a vásárló de­legátus útiátalánya, plusz a ma­radó haleleség és mínusz a hal­állomány körülbelül felét kitevő elhullás, kilogrammban. Eddig ! Ez akkor is elveszett ha a halastavat azonnal megszüntetik.) Mennyibe kerül a TAPS-nek egy innen ki­fogott kilós ponty? Kérjük olva­sóinkat, számoljanak. Hát persze hogy nem­­ értem az egészet. Sőt, nem is hinném ha nem láttam volna. Bányai Judit FELFOGNI FÁJ Regényt is írtak már erről az is­koláról és riportot, sokat, szakér­tők nézegették mozaikkal díszített falait, és levelek jöttek távoli mun­­katelepekről, dicsérték mesterek és mérnökök a gyermekek kezét, s a tanárok, oktatók becsületességét. Kevés olyan építőtelep van ebben az országban, ahol nem dolgozik olyan kőműves, aki mesterségét itt tanulta a marosvásárhelyi építé­szeti iskolaközpontban. Most nem akarom felsorolni a városnegyede­ket és kombinátokat, amelyek őr­zik az itt tanult fiatalok kezenyo­­mát, a köszönő levelekből sem idézek, csak azt mondom el, mire gondoltam ott, ahol az iskola ta­nulói szakemberekké válnak, a gyakorló műhelyben. Annyi minden volt ebben az épületben, szigorúszemű tanító­­mester, házak tervrajzai, díszes mozaik­lapok, fejes és háromszögű vonalzók, de én csak a falakat néztem, a falak megkopott tégláit figyeltem, amint megköt és elsimul, s lehull azután, mert le kell hullnia. Tizenkilenc éves az a sár, amiből gyúrták, azóta nem tud megszá­radni. A téglából gyönyörű, bolt­­íves falakat raknék, a mester azt mondja, jól van, ügyesek vagytok, bontás, mert minőiért csöngetnek. Akkor a gyermekek megsimogat­ják a falakat, azután szomorú szív­vel kezdik bontani Mennyivel szívesebben tanulnák meg az első tégla bemérésétől kezdve a mesterség minden fogá­sát kint, a szabad ég alatt, a blok­kok tövében, ahol igazi falakat raknak,amelyeket nem kell lebon­tani. Mennyivel szívesebben, ha lehetne, ha szabadna. De nem le­het és nem szabad, ameddig té­vedhetnek, míg elronthatnak vala­mit, míg nem bízhatják egészen rá­juk a falak növését. A mester látja, hogy­ észrevettem a falbontó gyermekek szomorúsá­gát, jön is mindjárt, azt mondja, kérem, ha látta volna tavaly, mikor a végzősökre bíztuk egy épület fel­húzását az erdő alatt ! Amikor megtudták, hogy nem kell azt le­bontani, akkora kedvvel dolgoz­tak, nem lehet azt elmondani. Érezni lehet, és felfogni fáj, hogy nincs a világnak gyönyörűsége MINDEN építésben. Hogy hosszú századok alatt dolgozott az ember úgy, mint ezek a gyermekek a mű­helyben. Mert hányszor kellett tu­domásul vennie, hogy jól van, ü­­gyes munkát végzett, de bontás, mert csöngetett valahol egy hábo­rú a történelemben. És­­jött egy másik nemzedék, amelynek min­dent elölről kellett kezdenie. Az építészeti szakiskola tanulói­nak szomorúsága gyermekes szo­morúság. Olyan, mint amikor sírni tudtam, ha kukoricacsusza-pajtái­­mat be kellett raknom a fásládá­ba, mert apám elvégezte a fejtést. Ők tudják, hogy lesz még alkal­muk igazi falakat is rakni, amelye­ket nem kell lebontani A felnőtt emberiségnek — legalábbis egy nemzedéknek —, egy alkalma van örökös falakat rakni. Ezért az ő szomorúsága sokkal szomorúbb szomorúság, — ha bontani kell. Különösen, ha olyan nemzedékről van szó, mint amilyen mi vagyunk, akik már megéreztük az alkotás gyönyörűségét. Akik már „kint“ dolgozunk az élet munkatelepein, nem gyakorló műhelyben. Ezért állunk ki mindenkor a bé­ke mellett. Hogy tudva tudjuk: dol­gainkat nem kell lebontani, jövőn­ket nem szedi szét az idő, s örökké úgy érezhessük magunkat, aho­gyan azok a végzős kőműves tanu­lók az erdő alatt. Elekes Ferenc HA PER, LEGYEN PER! Megint elhalasztjuk? Jó. Mert nem jött meg a válasz a laborató­riumból, hogy az illető, aki engem nem érdekel, mert nem károsított meg, beszámítható-e? Nahát! Ne is bizonygassák, hiszem. Kérték át­iratban és ők nem küldték. Hogy milyen hanyag emberek vannak ! Mintha talán a szegény törvény­szék lopná az időt. Most aztán, mit tesznek ? Ja, hogy átmennek és elkérik személyesen a választ. Miért ne, elvégre pár lépés az egész. De azért nem szép tőlük, m­a ! Engem igazán ne sajnálja­nak, velem ne is törődjenek, én most már jöhetek bármikor. Két hét múlva is, jó. ★ Mondom, jöhetek bármikor, mert az állásomból kiléptem. Mit mind piszkáljanak, hogy én a munka­időmet a törvényszékre való sétá­­lással töltöm Hát a törvényszék nem az én ügyemre pazarolja a drága idejét ? Ez volt a legkeve­sebb, amit én megtehettem. Tessék csak nyugodtan elhalasztani. Ja­vasolom, hogy két héttel, már úgy megszoktuk i­gúr Hogy eljövök-e a következő tár­gyalásra is? És hát, bár a lép­csők... Jövök én, jövögetek fiaim, ezen ne múljon. Kívánságom ? Csak az lenne, ha nem sérteném vele a szabályt hogy egy kicsit hangosabban, hogy miről is van szó, mert az utóbbi években... mit csináljon az ember... kezdett ki­hagyni az emlékezetem. De azért rám örökké számíthat a tisztelt törvényszék. Amíg a lábaim bír­ják, s ha még élek... Máskülönben nagyon meg vagyok elégedve. De ha mégis olyan kedvesek és a kí­vánságom felől kérdeznek, hát a halasztásokat szeretném, ha vala­mivel hosszabbak lennének. Két­­három év mondjuk. Lehetséges ? Akkor jó, köszönöm szépen. ★ Aki az ügyről magáról bővebbet szeretne tudni, kérte a Kolozsvár városi törvényszéken az 1592/1967- es számú dossziét. Más mondani­valóm nincs, köszönöm a szíves tü­relmüket. (Folytatás az 1. oldalról) tárgyalásra ? Természetesen két hét múlva. Hálás köszönet és még­­egyszer ezer bocsánat .. ELŐRE APRÓHIRDETÉSEK ÁLLÁS INTREPRINDEREA DRUMURI $1 PODURI BUCURESTI, fővárosi szék­helyére, (str. Reinvierii nr. 2, raionul 11 Mai), a vállalat aszfaltkészítő rész­legére (Statia de asfalt TDPR, Soseaua Panduri nr. 77) — alkalmaz gépkocsis talajgyalu-kezelőket, gőzkazán fűtőket, villanyszerelőket és aszfaltozó mun­kásokat (8164) TURISTÁK! MIELŐTT Tusnád­fürdőre beérnek, a Tusnád községi borvízforrás mellett a fogyasztási szö­vetkezet cukrászdájában kellemes perceket tölthetnek. Parkírozó hely, kerthelyiség, cukrászkülönlegességek! (!?,ft-4) ADÁS-VÉTEL ~] INTREPRINDEREA INDUSTRIA­­LA DE STAT 1 MAI (MIA), Bucu­­resti, Soseaua Mihai Bravu nr. 223 alkalmaz segédmunkásokat, akiket perec­ sütésre képeznek ki. Tájékoz­tatást a 21 27 13 telefonszámon nyújtanak vagy közvetlenül a vál­lalat személyzeti-oktatási ügyosz­tályán. (8168) A CSÍKSZEREDAI „OLT“ szövet­kezet megrendelés alapján szállít az ország bármely részébe vállala­toknak és egyéneknek paplant, matracot és heverőt. (4183) JÁRMŰ KÜLÖNFÉLÉK KÖZÖS VACSORÁK, esküvők, ban- s­kettek rendezését vállalják a sepsi­­­­szentgyörgyi Lúgás és Central vendég- f­lök helyiségeiben (3682) A KÉZDIVASARHELYI, korszerűen berendezett „Pare“ vendéglő kitűnő étel és ital különlegességekkel várja az átutazó turistákat! Figyelmes kiszol­gálás! (2047) ELADÓ KEVESET HASZNÁLT 175-ÖS JAWA motorkerékpár. Cí­mem: Grama Péter, comuna Bale, raionul Marghita, regiunea Crisana. (181­4) INGATLAN TEMESVÁRON ELADÓ foglalt, központi villa. Elcserélném bukaresti tulajdonnal. Stoia, Calea Victoriei 139, Bukarest. (21985) A szovátai fakitermelő vállalat alkalmaz: — fűrészgyári technikust — ládagyári mestert — erdőkitermelő mestereket — román és magyar nyelv­­ismerettel rendelkező gépírónőt Az alkalmazást az érvényben levő törvényes tiszteletben tartása mellett eszközöljük A­­ Részletes tájékoztatást a vállalat személyzeti osztálya 7—15 óra között naponta nyújt, telefon 113. Hatékony gyógyfürdőt és kellemes pihenést biztosít a máramarosi Izvoarele tartományi gyógyfürdő vállalat, amely az ONT nagybányai fiókügynökségének alárendelt egységekkel együttműködve PIHENÉSRE AJÁNLJA­ a Borsa, Izvoare, Mogosa és Bódi­tó Fernezely turisztikai menedékhá­zakat; GYÓGYFÜRDŐK: Apa Sárata : gyomor- és bélbán­talmak , máj- és epebántalmak, emésztési zavarok esetén ; Usturoi : krónikus reumatikus bántalmak esetén; Puturoasa : mozgásszervi és női betegségek esetén ; Carbunar : mozgásszervi betegségek esetén ; Donesti : gyomor- és bélbántalmak, máj- és epebántalmak esetén A jegyek előre megvásárolhatók a vállalat nagybányai székhelyein, Pietrosul u. 9 és az ONT nagybányai fiókügynökségén, valamint az érdekeltek lakhelyének körzetében lévő ONT kirendeltség irodájában. Felvételünkön a borsai turistaház (5517 A)

Next