Előre, 1967. június (21. évfolyam, 6088-6113. szám)

1967-06-01 / 6088. szám

ELŐRE GAZDASÁGI SZEMLE-GAZDASÁGI SZEMLE - GAZDASÁGI SZEMLE IDEJÉBEN LEGYÁRTOTT ÉS SZÁLLÍTOTT ÁRU A szerződési fegyelem betartása gazdasági-pénzügyi igény, hiszen meghatározza a bevétel alakulását, az együttműködő vállalatok, illetve a­­ megrendelők ütemes termelőtevé­kenységét. A nyersanyagellátás aka­dozása, a termelés és leszállítás üzemzavarai megkérdőjelezhetik mind a szállító, mind a megrende­lő jövedelmi tervének teljesítését. Tulajdonképpen ennek a három té­nyezőnek az egybehangolásán, kö­rültekintő megszervezésén múlik a szerződési határidők tiszteletben tartása. A fenti követelményeknek jórészt sikerült eleget tenni az el­múlt hónapok folyamán a medgye­­si­ Automecanicában és a vlahicai Vasüzemben. SZERZŐDÉS ÉS TERVFELBONTÁS Az Automecanica a különböző tí­pusú speciális rendeltetésű gépko­csikon kívül jelentős mennyiségű pótalkatrészt szállít az autójavító vállalatoknak, a bukaresti Autobu­­zul gyárral pedig együttműködési terve is van fékdobok kivitelezésé­re. A vlahicai gyár 30 termékcso­portja több mint 200 termékből áll, amelyeket 60 megrendelőnek szállít. E szórványos adatok is szemléltetik mindkét vállalat szerteágazó kap­csolatait és tevékenységükben a tö­kéletes együttműködés fontosságát. A szerződések megkötése során a vállalatok szakemberei alapszem­pontként kezelik meglévő készleteik volumenét, a termelő kapacitások jobb kihasználásának lehetőségét és a nyersanyagellátás menetét, így már eleve gondoskodnak a szerző­dési és termelési feladatok közötti mennyiségi és időbeli összhangról, az egyenletes szállításról és értéke­sítésről. Egyszerűnek tűnik, de a termelés lebonyolítása során nem könnyű az említett korreláció meg­teremtése. Pontosabban, a gyártási variáns optimális megállapítása szükséges oly módon, hogy a terme­lés gazdaságos is legyen, de ugyan­akkor a megrendelő érdekei se szenvedjenek kárt. Általában nagy szériában előállított termékekről lé­vén szól a termékskála gyakori vál­toztatása költséges lenne, ugyanak­kor a készlet felhalmozása normák túllépését okozhatja. Mindkét gyár­ban sikerült megtalálni az optimá­lis termelés ösvényét s igyekeztek közös megegyezés alapján kedvező szerződési határidőket megállapí­tani. A termékek gyártásának megkez­dése gyakorlatilag az együttműkö­dési tervekben és a szerződésekben kitűzött határidő függvénye. Ezt pe­dig az ésszerű nyersanyagellátás, a hatékony munka és termelésszerve­zés, a műszaki-gazdasági tevékeny­ség tökéletesítése tette lehetővé. Po­zitívan értékelhető, hogy az eladási osztály nem „kívülálló“, hanem a termelési osztály szakembereivel együtt naponta követi a gyártási fázisokat és közösen operatívan in­tézkednek, ha esetleg fennakadások vannak. A közösen kidolgozott gra­fikon lényegében belső tervfelbon­tási eszköz, amely lehetővé teszi az ütemes termelést és értékesítést. Nyer a vállalat, nyer a megrendelő és az együttműködő vállalat, köz­vetve pedig a nemzetgazdaság­ A megvalósítások között említhető meg, hogy négy hónap alatt egyet­len határidőt sem léptek túl, nem kellett késedelmi bírságot és per­költséget fizetniük. Az együttműködési és szerző­dési fegyelem tiszteletben tartása csak akkor lehet valóban eredmé­nyes, ha a leszállított termékek mi­nőségileg is kifogástalanok, megfe­lelnek a megrendelő igényeinek. Nem hagyta ezt figyelmen kívül sem a medgyesi, sem a vlahicai vállalat munkaközössége. Ha még elő is for­dul termelési selejt — mint Vlahi­cán, de ennek is csökkenő tenden­ciája van — az a minőségellenőr­zés szitáján fennakad. Szintetikusan tükrözi az elmúlt időszak eredményeit a főbb gazda­sági-pénzügyi tervmutatók mara­déktalan teljesítése. Az Automeca­nicában például 1,1 millió, lejt tesz ki a terven felüli jövedelem és 50 tonna fémet takarítottak meg. Vla­­hicán pedig az eladott és bevétele­zett árutermelési tervet négy hó­nap viszonylatában 4,5 százalékkal túlteljesítették, ami 1,5 millió lej ér­tékű terméket jelent. SZÉPSÉGHIBÁK, AMELYEK LEMARADÁST OKOZHATNAK Az általános eredmények azt mu­tatják, hogy mindkét vállalatnak sikerült eleget tennie a reá háruló feladatoknak, magasabb szintre e­­melni a gazdasági-pénzügyi tevé­kenységet. Vannak azonban még o­­lyan részletkérdések, amelyek csor­bítják az eredményeket és ame­lyeknek orvoslása minden bizony­nyal szilárdabbá teszi a kialakult egészséges gazdasági egyensúlyt. Bár általában sikerült ütemesen dolgozni, mindkét vállalatban akad még „üzemzavar“. Medgyesen ápri­lis harmadik dekádjának a havi el­adott és bevételezett árutermelési terv 148 százalékát teljesítették. Vlahicán is dekádonként ingadozik a szóbanforgó mutatószám szintje. A május első tíz napjára kiszabott tervet csak 94 százalékban teljesí­tették, ez pedig a II. évnegyed vi­szonylatában 11 000 lejes lemaradást okozott. Igaz, hogy a következő na­pokban növekedett a bevételezés értéke, de a fenti lemaradás a szál­lítás és a bevételezés közti arány­­eltolódásra hívja fel a figyelmet. A bevételezés alakulásában tapasztal­ható — esetenként jelentős — inga­dozások a szerződési kötelezettsé­gek megszegését vonhatják maguk után. Mindkét gyárban napi jelen­tések alapján követik a szállítás és a bevételezés menetét, a tények is­meretében nem okoz különösebb gondot, hogy megfelelő intézkedé­seket hozzanak e fogyatékosság felszámolására. Ilyen vonatkozás­ban hivatkozhatnánk a vlahicai vállalat példájára, amelynek a bras­sói Steagul Rosu visszautasította január folyamán 49 tonna öntött­vas kifizetését (139 000 lej), mert a kísérő dokumentumokból nem tűnt ki elég világosan a termék mi­nősége. Persze, ha megfelelő mó­don szállították volna le az árut, a kifizetés sem késett volna a hó­nap végéig. Az is igaz, hogy elő­fordulnak megalapozatlan áruvisz­­szautasítások is, mint például a gá­láéi Laminorul üzem vagy a resicai gépgyártóipari kortabinát részéről. Mondhatni gyakorlattá vált — különösen a vlahicai üzem eseté­ben — a határidő előtti szállítás. Nincs is ebben semmi rendellenes, csak előzetes megegyezés hiányá­ban a megrendelők nem hajlandók kifizetni a termékek ellenértékét. Ez pedig a bankszervek és a válla­latok pénzügyi osztályainak fölös­leges munkát, időveszteséget okoz (pontosabban : dupla munkát je­lent). Vlahicán jelenleg is több mint 200 000 lejt tesz ki az előre leszál­lított és ki nem fizetett áruk érté­ke. Ugyanakkor a súlykülönbözet miatt támadt viszályok — bár nincs jelentős értékről szó — indokolat­lanul igénybe veszik mind a bank­szervek, mind a vállalati pénzügyi szakemberek energiáját, idejét. Szépséghibákról van szó, melyek­nek kiigazítása nem kíván különö­sebb erőfeszítést, különleges intéz­kedéseket, viszont kellő hatékony­sággal járna, még eredményesebbé tenné a vállalatbeliek munkáját. Hecser Zoltán L­­esz-e Pettyén a Kőrösök vidé­kén ? Tettük fel a kérdést an­nak idején, a diószegi Agronó­­musok Háza létrejötte alkalmából. Alig több mint két esztendő telt el azóta . Diószeg bebizonyította: mél­tó az összehasonlításra a máramaro­­si Pettyénnel. Mintegy 15-20 ezer szakember kereste fel megalakulása óta a diószegi Agronómusok Házát. És túlzás nélkül mondhatjuk: vala­mennyien gazdagabban távoztak in­nen. Jóformán szünet nélkül ismer­kednek Diószegen a legújabb mező­­gazdasági újdonságokkal. Legutóbbi látogatásunk alkalmával is meggyő­ződhettünk róla, milyen komolyan veszik itt a legeredményesebb agro­­zootechnikai módszerek széles kör­ben való felterjesztését. Grigore Tur­­tureanu mérnök-igazgató május 16- án már a 15. szaktanfolyam hallga­tóit köszöntötte csupán ez év eleje óta.­­ Valamivel több mint négy és fél hónap alatt jártak Diószegen: fejők, baromfitenyésztők, kertészek, szőlé­szek, gabona- és iparinövény­ter­mesztők, mérnökök, állatorvosok, elnökök, brigádosok, csoportvezetők és egyszerű szövetkezeti tagok. Szí­vesen látnak itt mindenkit, aki to­vább kívánja gyarapítani szakmai műveltségét. Étkezésről, elszálláso­lásról s teljes ellátásról az Agronó­musok Háza gondoskodik. Mindezek után lássuk, milyen te­kintélye van egyik-másik termelő­­szövetkezetben a több szaktudásnak, illetve hogyan és mire használják a Diószegen tanultakat a különböző szakm­ai tanfolyamok végzettjei ? S főként: milyen beosztásban dolgoz­nak azok, akik a télen és a kora­tavaszon növényvédelmi vagy zöld­ségtermesztési kurzust hallgattak ? E­leven zöldek, szépen­­fejlettek a palánták a bihari, gálospetri és a székelyhídi termelőszö­vetkezet kertészetében, pedig napok óta felhőtlen az ég s a déli órákban harminc fokot mutat a hőmérő. Meggyesi Lajos, Vasile Bandic és Fodor Antal tudják, mit kell ten­niük. Az Agronómusok Házánál két hét alatt elsajátították az öntözéses zöldségtermesztés legújabb módsze­reit. Tudják, mennyi mesterséges esőt kell permetezniük a különböző zöldségfélékre, attól függően, hogy milyen a levegő hőmérséklete, mi­lyen palántákban tehetnek kárt, ha virágzáskor erősebb vízsugárral ön­töznek és így tovább. Mindhárman jó szakemberek, mégis sok új isme­retet sajátítottak el Diószegen. A miskolti termelőszövetkezet ko­rai burgonyája talán a legszebb az egész tartományban. Rekordtermést, jó pénzbevételt ígér a közel száz­hektáros parcella. S hogy a szövet­kezet reményen felüli burgonyater­mésre számíthat — talán május utolsó napjaiban meg is kezdhetik a szedést — abban többek között nagy része van Joan Illegnek is, aki cso­portjával úgy védekezik a burgonya kártevői, ellen, ahogy Diószegen ta­nulta a koratavaszon. Íme, mit mond a szakismeret felfrissítésének szük­ségességéről V. Nagy Gyula, a Dió­­szeg-I. MTSZ tagja: — Ha nem végzem el az idén is a növényvédelmi tanfolyamot, bi­zony most nehezen tudnék helytáll­ni. Esztendőről esztendőre egyre újabb, hatásosabb vegyszereket kapunk a növényi kártevők elleni védekezésre. Aki nem képezi to­vább magát, megelégszik a két­­három évvel ezelőtt tanultakkal, bo­nyolult helyzetek elé kerülhet. Mert a kártevők alaposan kiveszik a vá­mot a termésből, ha nem bánunk kellő hozzáértéssel a legújabb vegy­szerekkel, elvétjük a keveréket, ha felnézzük a permetezés vagy a por­zás idejét. Mi tízen dolgozunk a nö­vényvédelmi csoportban, de vala­mennyien külön kiképzésben része­sültünk ez évben is, így idejében és a legjobb eredménnyel védekez­hettünk a gyümölcsösben a levéltetű ellen, a pillangós takarmánynövé­nyeknél pedig csirájában megkezd­hettük az aranka elleni védekezést... I­lyenkor, növényápolás idején, amikor megannyi kártevő üti fel a fejét a zöldségesben, a gyümölcsösben s a mezőn egyaránt, nem lehet nélkülözni egyetlen szak­avatott kezet a kágyai termelőszö­vetkezetben sem. Nagy a zöldséges­kert, több domboldalon terül el a gyümölcsös, nehéz megbirkóznia a szövetkezetnek a sok teendővel. — A növényvédelmi munkával valószínűleg jól haladnak, hisz ma­guk is elküldték képviselőjüket Dió­­szegre — mondjuk az elnöknek. •— Elküldeni elküldtük. Csak nem ő vezeti ezt a munkát, hanem Szűcs Sándor, aki szintén hozzáértő, jó szakember. — De a tíz tagú növényvédelmi csoportban azért helyet kapott Si­mon István is ? — A helyzet úgy áll, hogy... Si­mon István jó kerülő. A legközeleb­bi vezetőségi gyűlésen majd végleg döntünk, hogy hol dolgozzék. Több mint valószínű, őt nevezzük ki rak­­tárnoknak a vegyszerekhez... Tehát Simon István mezőőrként „kamatoztatja“ növényvédelmi szak­tudását. Miért nem döntötte el a vezetőség, hol van a helye — ami egyébként nem lehet vitás — akkor, amikor Diószegre küldte ? Vagy, ha nem a növényvédelmi csoportban van a helye, akkor miért nem más­valakit küldtek helyette a tanfo­lyamra ? De lássuk csak, talán Me­leg Gyulának több a szerencséje, hisz ő két héten át tanulta az Agro­nómusok Házánál az öntözéses nö­vénytermesztés új módszereit. — Vele meg alaposan megjártuk — válaszolja az elnök — faképnél hagyott bennünket, Borosjenő ra­­jonba ment. Vajon az MTSZ vezetősége nem tudta előre, hogy Meleg Gyula ott szándékszik hagyni a falut ? - Al­.Utólag régebb beszélt róla. Ha tud­ta, miért őt — és nem a kertészt — küldte Diószegre ? T­öbb Simon István és Meleg Gyula is van azok között, akik az elmúlt hónapokban külön­böző szaktanfolyamokat végeztek az Agronómusok Házánál. Fazekas Ju­liánna érbogyoszlói technikusnő már az öntözési tanfolyam elvégzé­se után való nap otthagyta a köz­séget. A szövetkezet vezetői állító­lag csak az utolsó n­ap tudták meg, hogy férjhez ment. Pedig az ilyesmit általában jóelőre meg szokták tud­ni. Sándor Ágnes mindig is a gyü­mölcsösben dolgozott — és jelenleg is ott dolgozik — az érszalacsi MTSZ-be­n, miért kellett akkor őt küldeni az öntözési tanfolyamra a kertész vagy,a csoportvezető he­lyett ? És miért a szőlészt taníttat­ja zöldségöntözésre az ottományi MTSZ vezetősége ? Magától adódik a konklúzió. Egyes termelőszövetkezetekben még mindig nincs megfelelő rangja, te­kintélye a nagyobb szaktudásnak. Formaságnak tekintik az Agronómu­sok Háza tanfolyamait. Nem szá­mít, kit küldenek oda, csak az a fontos: a vajon „ne zaklassa" a szö­vetkezet vezetőségét, hogy senkit nem küldött. Az ottományiak addig mentek, hogy megüzenték Diószeg­re az ott tanuló emberüknek: j ne jöjjön haza, várja meg a következő tanfolyamot is. Mit számított nekik, hogy a következő tanfolyam egé­szen más szakfelkészültséget igé­nyelt, mint az előbbi. Az elmondottak összefüggésében talán a rajoni mezőgazdasági taná­csok is sokkal többet tehetnének a szaktanfolyamok tekintélyének nö­veléséért ! Sike Lajos A szaktanfolyam tekintélye Máramarosszigeti látkép: a faipari kombinát Kolozs tartományban elsőnek E­nyeden alakult — kísérleti jelleg­gel — állami mezőgazdasági válla­lat. Az enyedi, marosújvári és szé­­kelykocsárdi állami gazdaságok szerveződtek állami mezőgazdasági vállalatba, 11 farmmal. Legelső benyomásairól, tapasz­talatairól és a vezetésére bízott farm terveiről kérdeztük Velea Ioan agrármérnököt, a kertészeti és szőlészeti farm vezetőjét, aki eddig az enyedi állami gazdaság főmérnöke volt. — Eddig főleg az irodában dol­goztam. Most a termőföld a mun­kahelyem: a 136 hektár szőlő, a gyümölcsös, a faiskola. Hogy mi­lyen gazdasági, szervezési és ter­melési problémákat kell sürgősen megoldanunk? Elég sokat. De mindenekelőtt a lehető legmaga­sabb jövedelmezőséget kell meg­alapoznunk. Erre az évre mintegy AZ ÚT ELEJÉN 1 300.000 lej / jövedelemre számí­tunk, de ez csak a kezdet, koránt­sem meríti ki lehetőségeinket.. Szőlőültetvényünk nagy része ki­öregedett, sokféle fajtából áll és ráadásul géppel nem művelhető — tehát fel kell újítanunk. Elvünk, a legkevesebb munkaráfordítás­sal a legnagyobb eredményt ! Ed­dig 2500 munkaórát is fordítottunk egy hektár szőlő megművelésére, a felújítás és a gépesítés után elegendő lesz 500—600 munkaóra, a hozamot viszont mintegy más­­félszeresére növelhetjük. Ezenkí­vül növeljük az ültetvény területét a korszerű szőlőtermesztés köve­telményei szerint. — Mégis, mit tart a legfonto­sabb változásnak? — Azt, hogy lényegesen meg­nőtt az egyéni­­ kezdeményezés szerepe. A nagyobb önállóság na­gyobb felelősséget von maga után, de a lehetőségeink is összehason­líthatatlanul megnövekedtek: mi készítjük a tervet, úgy használjuk fel a fizetési alapot, hogy min­denki érdekelt legyen a farm jö­vedelmezőségében. Az anyagi ér­dekeltség növekedése egyébként is minden vonatkozásban érezteti hatását; érdekeltek leszünk nem­csak az adott munka elvégzésében de a farm termelési eredményeiben és jövedelmezőségében is; nemcsak az évi eredményekben, hanem a farm állandó fejlődésében is. A mai tudásunkkal sem elégedhe­tünk meg, szükséges és érdemes­ is lesz állandóan gyarapítani szakmai tudásunkat. Vagyis az indulás biztató. Nem problémátlan, az igaz, ellenkező­leg, sok problémát vet fel. De megvannak a feltételek a problé­mák megoldására. Kovács Erzsébet A feladatok sürgetik a tudományos módszerek bevezetését Az ötéves terv második évében járunk. A régi tapasztalatok újab­bakkal gyarapodtak. Tervezők és építők egyaránt küzdenek a határ­idők tiszteletben tartásáért. Az elő­ző évek tanulságait felhasználva ebben az évben az első hónapokban biztatóbb eredmények születtek. A beruházási terv teljesítésében sok vállalat elérte a párt Központi Bi­zottságának decemberi plenárisán megszabott húsz-huszonöt százalé­kot. Egyes vállalatok ennél is ma­gasabb eredményeket értek el. Az erőfeszítések azonban nem gyümöl­csöztek mindenhol egyformán. Vannak építkezések, ahol érezhető­en lemaradtak. Minden esetben több ok játszott közre, de a fő ok szinte kivétel nélkül a termelé­kenység alakulása volt. Világos, hogy ezen a téren kell új lehető­ségek után kutatni. A gyorsabb és ugyanakkor ol­csóbb építkezésekhez vezető utak, módszerek nemcsak hazai, hanem világviszonylatban is foglalkoztat­ják a szakembereket. A kutatások, tanulmányozások során körvonala­zódott az általános vélemény. És­pedig : a szóbanforgó iparág sokol­dalúságát, ütemét, mennyiségi fej­­lődését, a kivitelezés folyamatában alkalmazott rendkívül változatos anyagskálát és a szokatlanul nagy számú szakma kooperálását a meg-, szokott módszerekkel tervezni, ve­zetni, átfogni ma már egyre nehe­zebb. A tapasztalat, a kezdeménye­zőkészség szükséges, de nem elég. E véleményt sokféle példával le­hetne alátámasztani. De maradjunk a számunkról legkézenfekvőbbnél, a jelenleg alkalmazott operatív ter­veknél, amelyeket havonta készíte­nek el, kivonatolva az általános tervből a következő hónapra eső feladatokat és hozzáigazítva a teen­dőket. Hányszor fordul elő — a sajtó is gyakran foglalkozik ezzel —, hogy a való helyzet nem felel meg az operatív terv előírásainak. Az eltérések szervezési fogyatékos­ságokra, az erők helytelen össze­hangolására, egyes fázisok kihúzó­dására vezethetők vissza. Nehéz annyi tényezőt hiánytalanul egybe­hangolni. A kutatás nem volt eredményte­len. A tudomány és a technika se­gítségével ezúttal is megtalálta a kiutat, lehetőséget teremtett a ter­vezés, az irányítás, átfogás korsze­rűsítésére. A módszer az operácio­­nális kutatás. Alapeszköze az elekt­ronikus számítógép. Lényege, a mű­veletek logikus láncolatának fel­építése. Vagyis, a technológiai fo­lyamat tudományos elemzése alap­ján megállapítják a kritikus fáziso­kat és ehhez viszonyítva jelölik ki a munkálatok sorrendjét, úgy, hogy a kivitelezés során se torlódások, se kihagyások ne keletkezzenek. Mi­után elkészült az egész munkát fel­ölelő grafikonrendszer és kijelöl­ték a kritikus műveleteket, a mun­kafázisok időtartamának elemzésé­re kerül sor. Ezúttal a kivitelezésre legoptimálisabb időszakot állapít­ják meg, vagyis : optimizálják a programot. A kritikai út módszere (PERT- módszer) világviszonylatban egyre szélesebb körben terjed el és arat sikert. Különböző országokban szá­mos változatát dolgozták ki és al­kalmazzák. Előnyei tagadhatatla­nok. A termelékenység fokozódott, a kivitelezési idő általában 20 szá­zalékkal, az önköltségek 5 százalék­kal csökkennek. Tévedés volna azonban azt,kép­zelni, hogy a technológiai folyamat tudományos elemzése, a helyes sorrend és az optimális időszakok megállapítása már nyert ügyet je­lent. A kritikai út módszere feltét­lenül szoros együttműködést igé­nyel a tervező és építő között. Oly­annyira, hogy az összes módszerek közös jellemvonásaként a tervezés folyamata új fázissal, a kivitele­zési grafikon elkészítésének fázisá­val bővül. Annak idején az építőmunkások országos tanácskozásán felvetődött a tervező rendkívül korlátozott sze­repe, esetleges jelenléte az építőte­lepek műszaki irányításában. Jelen­létét általában csak tervezési hibák, kihagyások esetén igényelték. A­ kritikai út­­ módszere, a későbbi meglepetések elkerülése céljából megköveteli a tervek által előírt megoldások összeegyeztetését a ki­vitelező egység rendelkezésére álló anyagi feltételekkel és munkaerő­vel. Az elektronikus számítógépeket mint a módszer alapeszközeit emlí­tettem. Nélkülük szinte elképzelhe­tetlen lenne a nagyméretű előkészí­tő munka. De a tervezésen, a grafi­konok előkészítésén túl is szükség van rájuk. Mert csak segítségükkel érhető el a gyors, pontos tájékozó­dás, nyerhet a vállalat, az egység vezetősége állandó, pontos, átfogó képet a reális helyzetről, intézked­het operatívan a váratlanul beálló zavarok következményeinek meg­előzésére, a grafikonok által előírt ütem betartása érdekében. A kritikai út módszere iránt ha­zai viszonylatban is egyre fokozó­dik az érdeklődés. Több köztársa­sági és tartományi építkezési tröszt, vállalat tanulmányozza a módszer bevezetésének lehetőségeit. A Vegy­ipari­ és Kőolajipari Építkezések Minisztériumának egységeinél, a bánáti és iași-i trösztöknél már elő­rehaladott állapotban vannak a ta­nulmányok. A fővárosi néptanács beruházási igazgatósága két új ne­gyed építéséhez készítette el a szükséges grafikonhálózatot. Az előzetes számítások maradék­talanul igazolják a módszer elő­nyeit, ami méginkább kell hogy ösztönözze az érdekelteket. De nem­csak a tanulmányozásra, hanem a gyakorlati alkalmazásra is. Runcan Pavel mérnök JAVASLATOK NYOMÁBAN — Bankinspektorok a termelőszövetkezetekben — Viszonylag ritkán esik szó — le­galábbis a sajtó hasábjain — a bankinspektorok­­ termelőszövetkeze­ti tevékenységéről. Pedig szerény létszámunkhoz képest jelen vagyunk a szövetkezetek csaknem minden eseményénél. Akkor is, amikor a költségvetési terv készül, vagy a pénzügyi helyzetet mérlegelik és időszakonként a pénzügyi gazdál­kodás „revizoraiként“ is. A Nem­zeti Bank Maros Magyar Autonóm tartományi fiókjának munkatársai, azok az ellenőrök, akik a szövetke­zetekben járnak, alapvető felada­tuknak tekintik, hogy előmozdítsák a gazdaságok pénzügyi megerősíté­sét, a tervekben lefektetett célkitű­zések megvalósítását. S bár az ins­pektor elsődleges feladata az ellen­őrzés, tevékenységünk nem­ szorít­kozik és nem szorítkozhat csupán a kizárólagos ellenőrzésre. Az MTSZ-ek döntő többsége egyelőre nem rendelkezik közgazdásszal, te­hát jelenlétünk egy kicsit a közgaz­dász jelenléte is. Nem véletlen te­hát, hogy a kimondott pénzügyi észrevételeken túlmenően konkrét gazdasági javaslatok is a jegyző­könyvekbe kerülnek. S természetes talán az is, hogy bár a tartomány valamennyi szövetkezetét ellenőriz­zük, munkánkban különös hang­súlyt kap a gazdaságilag gyengén fejlett szövetkezetek sokoldalú tá­mogatása. Felmerül viszont a kérdés : ho­gyan gyümölcsöztetik javaslatain­kat a szövetkezetek ? A válasz nem lehet egyértelmű. Egyes szövetkeze­tekben örömmel fogadják a javas­latokat, máshol elfogadják, de vo­nakodnak a végrehajtástól, eseten­ként pedig elengedik az észrevéte­leket a fülük mellett. De először a jó példákról.­ Nemrégiben a Nem­zeti Bank Dicső rajoni fiókjának egyik munkatársa, Chira Emile, el­lenőrzést végzett a custelnici gazdaságban. A költségvetési tételek felülvizsgálása során kitűnt, hogy a szövetkezet tehergépkocsit akar vásárolni.­ A fedezet meg is volt a gépkocsira, az inspektor viszont mégis azt javasolta a vezetőtanács­nak, hogy mondjon le a vásárlás­ról. A jelenlegi úthálózat ugyanis, amely a gazdaságot összeköti a tar­tományi úttal, olyan rossz, hogy a gépkocsit évente legfennebb hat hónapon át használhatják, így pe­dig nem érdemes gépkocsit üzemel­tetni. Ezért született az a javaslat, hogy a teherkocsi helyett traktort és pótkocsit vásároljanak. Az in­dítványt jóváhagyta a termelőszö­vetkezet közgyűlése. Ugyancsak Di­cső rajonban Conchi b­an, a­ Tat­­­­lau-i MTSZ-ben a tejfelhasználás terén jutott hasznos következtetés­re. Annak ellenére, hogy a helyi tejbegyűjtő központ modern tejfö­lözővel rendelkezik — és a kapaci­tása nincs kihasználva — a borjú­­etetéshez teljes tejet adtak, holott az állatoknak nincs szükségük erre. A javaslatot, hogy fölözött tejet biztosítsanak takarmányozásra, el­fogadták, ami a szövetkezet számá­ra jelentős terven felüli bevételt jelent. Hasonló példát említhetnénk néhány Régen rajoni szövetkezet esetében is. Sajnos azonban ellenkező előjelű tapasztalatokkal is találkozunk. A Nemzeti Bank Udvarhely rajoni fiókjának munkatársai számításo­kat végeztek a gazdaságosság meg­állapítására és konkrét javaslatokat tettek elsősorban a gyengén fejlett szövetkezetek megerősítése céljából. Sok javaslat, tanulmány viszont papíron maradt, így például az ap­­rómagtermesztés , felkarolása — amely különben­­ nemzetgazdasági igény — évente nyolc-kilenc millió lej bevételt eredményezne, ami megoldaná a­­ szövetkezetek sok-sok problémáját. Számtalan példát so­rolhatnánk annak szemléltetésé­re, hogy a nehéz ezrekkel vásárolt gépeket nem használják ki. Említsük meg most ezek közül a léghuzatos szárítóberendezéseket, amelyek egy­re nagyobb számban érkeznek a tartományba, de csak elvétve ke­rül sor felhasználásukra, holott a tartomány jellege is indokolja üzemeltetésüket. Persze, itt hang­súlyozni kell azt is, hogy néha a gépek vásárlásakor is mellőzik a kellő mérlegelést. A szénaszárítók kihasználatlanságának egyik oka például a villanyáram hiánya, illet­ve az üzemközpontok villanyáram ellátásának megoldatlansága. Min­denesetre most, a kaszálások küszö­bén, újból időszerű e gépek kihasz­nálásáról beszélni, nyomatékosan felhívni erre az illetékes szervek figyelmét. Természetes, hogy a gazdasági vonatkozású ajánlásokon kívül a szövetkezetek pénzügyi helyzetének felülvizsgálásakor más jellegű ja­vaslatok is felvetődnek. Igen fontos feladatunk például az állam által folyósított hitelek felhasználásának nyomon követése. Nos, ezen a té­­­­ten is, a kétségtelenül szép ered­mények mellett, jelentkeznek prob­lémák. Mindeddig például kevés ha­szonnal gazdálkodtak az öntözésre folyósított hitelekkel, a gyümölcs­telepítésre felhasznált kölcsönök hatékonyságát is csökkenti az, hogy a fiatal fákat nem gondozzák kellő­en, s hogy e gyümölcsösökben sok a kártétel. Előfordul — Sácelen,­­Oroszhegyen stb. —, hogy az álla­mi kölcsönökből vásárolt műtrágyát rosszul tárolják s így tetemes a veszteség. Persze, számunkra az sem lehet közömbös, hogy a ter­melőszövetkezetek, az állam bizto­sította hitelek mellett, hogyan töre­­­kednek saját alappal, erőforrással hozzájárulni a szervezeti-gazdasá­gi megerősödéshez. Ha ezen a té­ren nincs is különösebb probléma a pénzügyi fegyelem tiszteletben­­tartása, a közös vagyon védelme szempontjából annál inkább. A szárhegyi MTSZ-ben végzett ellen­őrzés során kiderült, hogy késve, vagy hiányosan készítik a bizony­latokat, nem tartják be a vásárlá­soknál kötelező szabályokat stb. ami kárt okoz a gazdaságnak. Ezért kötelezték a főkönyvelőt egyebek között 656 lej megfizetésére. Sajnos az is előfordul, hogy éppen a ter­melőszövetkezet elnöke mutat rossz példát e tekintetben. Borzonton például az elnök a levásárlásból megmaradt 1800 lejt csak 30 napos késéssel fizette vissza a gazdaság­nak, s akkor is többszöri felszólítás­­­ra. Hasonlóan a szövetkezet javai­nak kezelésében megmutatkozó fe­lületességre vetett fényt a szentmik­­lósi, a Dózsa György községi, az er­­nyei, a sarcádi és a köröndi szö­vetkezetben végzett ellenőrzés. Te­kintve a kérdés fölötte nagy jelen­tőségét, munkánkban még hangsú­­lyozottabb figyelmet kell szentel­nünk az anyag- és pénzeszközök el­lenőrzésére, felhasználásuk gazda­ságosságának nyomon követésére. Ugyanakkor várjuk és igényeljük a szövetkezetektől, hogy észrevétele­inket az eddiginél nagyobb igye­kezettel orvosolják. Veress Géza, a Nemzeti Bank Maros-Magyar Autonóm tartományi fiókjának aligazgatója A hétköznapok munkamódszere (Folytatás az 1. oldalról) lógiai folyamatot dolgozunk ki és ehhez igazítjuk a munkanormákat. Egyes bútorgarnitúrák esetében nem volt szükség ilyen gyökeres javításokra, de, nagyon sok helyen közbeléptünk bizonyos munkafolya­matok még igényesebb elvégzése ér­dekében. Mindez a valóságban nem megy ilyen egyszerűen. A javaslatok, in­tézkedések, megszülethetnek már az egyes munkahelyek, folyamatok elemzése, tanulmányozása alkalmá­val. Sok mindent azonnal alkalmaz­ni is lehet. A laboratóriumtól pél­dául azon frissiben véleményt kér­tünk a furnírlemezek enyvezés utá­ni szétválásának okairól. Az intéz­kedések nagy része azonban előre­látást követel a részlegek, a gyár vezetőitől. A bútorok minősé­gének javítása, ami végsősoron az egyes műveletek szakszerűbb, ma­gasabb szintű elvégzésétől függ, el sem képzelhető a szakmunkások mesterségbeli tudásának növelése, a szakma újdonságainak elsajátítá­sa nélkül. Ezt szervezetten csakis továbbképző tanfolyammal oldhat­juk meg. A tanfolyamot két hónap­ra terveztük s a váltások szerint szerveztük meg. Az egész gyári gépezetet meg­mozgatta a termelés és munka tu­dományos megszervezése. Nem egy kérdést megoldottunk már. Még több van folyamatban s egyre in­kább körvonalazódnak azok is, amelyekre az esztendő végéig s az elkövetkező években kerül sor.

Next